Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-05 / 36. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. szeptember 5. Társs.cLsilzrxI, szépiiodalir-i és israerstterjesztő HzLetlla/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. |í Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. || Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fül. Szei'kesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk 'el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi költségvetés. Városunk hatósága elkészítette az 1902. évi költségvetést, s az a folyó hó 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlésen felszólalás nélkül egyhangúlag el is fogadtatott. A költségvetés adatai ezek: Kiadás.................. 198,066 kor. 69 fül. j Be vétel.................. 87,932 kor. 09 fill. Fe dezetlen hiány: 110,134 kor. 60 fill.J mely hiány 153,000 korona egyenes állami adóalap utáni 72% pótadóval nyer fedezetet. A községi adó tehát perczentuali- ter ugyanaz marad; lényegében azonban ismét több, mert mig a jelen évben 151,000 korona adóalap után fizettük azt, 1902-re az adóalap 2000 korona növekedést mutat. Első tekintetre kétségtelen, hogy városi közigazgatásunk horribilis ősz- szegbe, nehány fillér híján kétszázezer koronába kerül. Hogy egy anyagilag oly szerény viszonyok közt élő lakosságnak, mint városunk lakossága, eme nagy községi adó fizetése majdnem elviselhetetlen teher, azt bizonyítani felesleges. De megnyilatkozik ennek hatása más részről is. Mert ama nyomott köz- gazdasági helyzetet, mely ma városunkban észlelhető — s mely különösen az ingatlanok értékcsökkenésében s jövedelmezőségének hanyatlásában mutatkozik — egyrészről kétségtelenül a községi adó magassága okozza. A tulajdonos saját tulajdona után az állami — s ha a közmunka-, tűzoltó-, aszfalt-, stb. adónemeket is számításba vesszük — az ezzel egyenlő nagyságú, sőt azt felülmúló községi adók czimén oly összeget fizet, mely szerény bérösszegnek is beillik. Ha pedig bérbeadja ingatlanát, a bérjövedelemnek éppen 1U részét emésztik fel az állami, községi és mindenféle más adók. Hogy ily körülmények közt az ingatlanok értéke és jövedelmezősége! nagy nem lehet, azt bizonyítani felesleges. Rekriminálui nem akarunk. Hisz azt a terhet, mit vállainkra vettünk, nem erőszakolta reánk senki. Az önkormányzat elvéből kifolyólag jogunk van háztartásunkat úgy berendezni, költségvetésünket úgy meg-j. állapítani, a mint nekünk tetszik. De azért — mint eddig is mindig — ezúttal is reá mutatunk arra, hogy teherviselési képességünk alig bírja meg a községi adó ily nagyfokú kivetését. Felhívjuk reá úgy az intéző hatóság, mint a város polgárságának figyelmét. S ha sikerül ez adónemet uj jövedelemforrásokkal vagy bármi más j módon csökkenteni, nemcsak a teher egy részét vesszük le a város polgá-1 rairól, de az ingatlanok értékemelkedése s nagyobb jövedelmezősége czimén közgazdaságilag is jelentékeny lépést I teszünk a javulás útja- felé. Jelszavunk tehát a jövőre nézve az Hegyen: Takarékosság, helyes beosztás és ezzel a közterhek könnyítése. —fővárosi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 1-ső napján évnegyedes rendes közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete | alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, annak első tárgyát az 1902. évi házipénztári és községi közmunka költségvetésének tárgyalása képezte. A költségvetést (melyet részletesen vezető-czikkünkben mél- ! latunk) a közgyűlés minden felszólalás nélkül egyhangúlag elfogadta s jóváhagyás czéljá-; botja vármegyei törvényhatósághoz, illetve a közigazgatási bizottsághoz felterjesztem i rendelte. Egyben elrendelte, hogy a kereskedelmi miniszterhez felirat intéztessék az iránt, hogy a vasúti ut jobboldalán lévő gödör betöltésére a vasúti üzletvezetőség mielőbb utasiltassék. A közgyűlés második tárgyát a Nagykároly rend. tanácsú város részére 1848. évben engedélyezett pecsét használatbavétele iránti intézkedés képezte. Még 1848. évben ugyanis az első magyar felelős minisztérium nemcsak pecsét használatát engedélyezte, de t a város czimerét is megállapította. A pecsét! körirata a következő: „Nagykároly város pecsétje 1849“. A czimert pedig az 1848. október 25-én kelt s belügyi államtitkár Kemény Dénes aláírással ellátott okmány igy irja le: „Vizirányosan kétfelé hasított pajzs, melynek felsőbb égszin részén fekete fedelű fehér palota, alsó fehér szinü részén pedig nemzetőri egyenruhás vitéz látható, balkezében nemzetiszinü zászlót tartva, jobbját esküre emelve, ugyanitt baloldalon egy kékruhába öltözött szűz jobbjában búzakalászt tartva áll. A pajzson drága kövekkel ékitett aranykorona fekszik“. A közgyűlés a pecsét használatbavételét elrendelte s a fenti czimert a város részére megfesteti s e czélra 100 koronát kiutalt. A fögymnasium tulajdonát képező urai 37. számú tjkvi ingatlanból csatornaépítésre szükséges területnek átengedése iránt kiállított szerződés aláírását megtagadta s utasította a láptársulatot, hogy a szükséges mennyiséget mutassa számszerűleg ki. Az Atilla- és Víz-utczáuak a vámos | közutak közé • felvétele tárgyában kelt kereskedelemügyi miniszteri leirat kihirdettetett. A mármaros-szigeti közigazgatási tanfolyam igazgatóságának kérelme segélyezés iránt alap hiányában nein teljesittetett. A gózsonutczaiak kérelme a 2162. sz. tjkvi ingatlannak utcza czéljaira megvétele iránt elutasittatott. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgár- mester a jegyzőkönyv hitelesítésére Sándor György, Dr. Adler Adolf, Serly Ferencz és Csipkés András képviselőket felkérte és a közgyűlést berekesztette. T A R CZ A. *3i£* A koldusbot rügyei. E kissé szecessjós czim alatt jelent meg a múlt héten Fliesz Henriknek, lapunk szorgalmas munkatársának első költemény kötete. A mai világban, különösen vidéki Írónak költeményekkel lépni ki az irodalom terére, elismerem, nehéz dolog, sőt egyenesen merészségnek tartom. Különösen pedig akkor, midőn azokat a szerző nem „barátai unszolására“ adja ki, mit a legtöbben igen szeretnek az előszóban hangoztatni, hanem egyenesen azért, hogy irói nevet vívjon ki magának, hogy íelhivja a komoly kritikát azok meg- birálására. E kötet költemény szerzője még ifjú ember, ki alig pár éve, hogy elhagyta az iskolát, hol mint ügyes verselő és erős kritikus volt ismeretes. Igen szívesen meghallgattuk az iskolai ünnepélyek alkalmával csinos verseit, s elismertük felőle, hogy tehetsége van. Azóta lapunk olvasói gyakran találkozhattak egy-egy alkalmi, vagy másféle verseivel lapunk hasábjain, ismerik nevét vármegyénk minden lapjának olvasói s nem a baráti kör támogatásának, egyedül önmagának köszönheti hogy neve jóhangzásu. A „Külcsey-egycsület“ estélyén is többször láttuk szerepelni, mi bizonyára annak a jele, hogy méltányolják itt is. Pedig, hogy milyen nehéz csak egy kis körben is irodalmi névre szert tenni, ott, hol komoly egyének bírálata támogatja, vagy | elejti az embert, azt hiszem, nem szükséges | bővebben fejtegetnem. Azt, hogy ma, vidéki iró, a fővárosi lapok komoly bírálatát elnyerje szerzemé- i nyéhez, arra alig van kilátás. Legtöbbnyire pár szóval átsiklanak felettük s legfeljebb J egy versnek utolsó strófáját mutatvány í gyanánt közük. Sokszor tehetséges Írókat riaszt vissza egy-egy ilyen „kritika“ a további j munkálkodástól, pedig igen sokszor jobban' megérdemelnék az ilyen „vidéki“ Írók aj méltatást, mint sok akadémiai tag. Az előttünk fekvő kötet a még kifor-j ratlan ifjú lélek szüleménye. A pillanatnyi j behatások, egy-egy megragadó képnek leirása I versekben. Nem is azért lettek irva, hogy! ezek szerezzék meg részére a babért, mert! hiszen az első kötet aligha tartott még erre | számot valakinél, hanem azért, hogy talán | akad valaki, ki rámutat azokra a hibákra,! melyeket ki kell küszöbölnie, egyengeti az útját | egy jobb, egy maradandóbb felé. Az egészen ifjú, gyermekes lélek még; alig talál egyhamar magának oly ideált, mely állandóan lelkesítse, kedélye csapongó, j repdes egyik tárgytól a másikhoz. Közel van még az anyai védő szárnyhoz, a szerelem iskolájában még csak kezdő s rendesen bús, borongós érzelmeit szedi versekbe, mint azt e kötet fiatal szerzőjénél is láthatjuk. Nagyon igaza van Baudisz Jenőnek, a Szatmármegyei Közlöny költő-szerkesztőjé- nek, ki a könyvhöz irt előszóban azt mondja: „Majd ha cmanezipálja magát szerző azon törekvéstől, hogy ha csak szerit ejtheti, a mai materiális kor hajain, félszegségein, viszonyain keseregjen, meg fogja találni múzsája a valódi hangot és érzelmet s ekkor újabb kötete nem lesz oly kelendő, de talán értékesebb.“ Maga az előszó egy kedves kis kép, melyet a neves iró irt fiatal társa számára. Meleg hangon szól a szerző verseiről, szellemesen fejtegeti a versolvasók három osztályát s kedvesebben alig lehetne ajánlani egv fiatal iró müvét, mint azt Baudisz Jenő ;tészi. A kötet három részt foglal magában. Édes anyám, szerelmem és életem czimek alá csoportosítva. A kötet 85 költeményt tartalmaz. Határozottan kimondhatom, hogy összes költeményei között legszebbek az édes anyjához Írottak. Azt a rajongó szeretőiét, melyet szerző édes anyjával szemben érez, igazán, őszintén fejezik ki e kedves költemények. Itt eltalálja szerző az igaz hangot s az olvasó hiszi, hogy a mit a .szerző mond, azt érzi is. Mily szép például c kis költeménye :. Anyámnak. Egy csöndes, hervadt asszonyt ismerők, Árnyéka ott van, a hol én megyek. Nincs szárnya, mégis tisztább mint az angyal, O éjszakám, a hajnalom, a nappal. A könyt, mi orczáimon ömlik el. Lemondó búval, ő csókolja fel. Erettom szenved és ón is ő érte Közös a bvínk, szivünknek egy a léte'. Együtt virrasztjuk át a csöndes éjét Mint két hús, vérből megfogant kisértet. Ha kikaczagják versemet, a csókja Mint a babér borúi bús homlokomra. És mint az égi Szűz, tekint reám E csöndes asszony, az én jó anyám. Mesterkéletlen, egyszerű, de kedves költemény, melynek minden szavát az igaz érzés diktálja. Szerelmes versei gyengébbek. Egyes versekben fel-fel csillan a mélyebb érzelem, különösen azokban, hol fájdalmasan kesereg egy-egy ideáljának elvesztése felett. A harmadik részben vegyes költemények vannak. Igen csinos például a következő: Egyszerű ember . . . Egyszerű ember akarok maradni, A gőg nem égeti a leltemet, Szivemnek minden öröme csak annyi, Ha megfogok egy kérges tenyeret 1 JMT i<|áru- és uriflivat-raktár na^yliaii és Biicsiiiylicii l Van szerencséin a t. vevő közönségnek tudomására hozni, hogy üzletemet a legújabb s lehetőleg magyar gyártmányú áruval rendeztem be s azokat legolcsóbb árak mellett adom. Nevezetesen: Férfi és fiukalapok, ingek, gallérok, kézelők, eső- és napernyők, a legújabb nyakkendők, gyermek, női és férfi kötött harisnyák, a legújabb szabású mellfüzök, utazó táskák, szappanok és illatszerek, magyar gyártmányú bőr- és szalag derékövök, a legfinomabb ezérna, selyem és börkeztyük, mindenféle fehérneműk, kézimunkák és azokhoz való ideál és hímző pamutok, selymek, csipkék, szalagok, hímzések, pénz-, szivar- és oldalerszények, gyermekkocsik, kosarak s még sok itt fel nem sorolható czikkek ieyjutányosabb árak mellett csakis nálam kaphatók. .. Kéreni mielőbbi vásárlásait nálam eszközölni. Maradok kiváló tisztelettel Friedmann Mihály. Üzlethelyiség Eigner Simon ur házában. (6-14)
