Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-29 / 35. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. augusztus 29. vJ* CL 35-ik száiuv Táxs&cLalxaaj., szépirodalrai és isxxxoxettexjeszt© IxetilevpNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Kor. . 2 kor. . 20 fill. Szerkesztőségi iroda? és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szátn. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. —■ Kéziratok nem adatnak vissza. Első csengetés. Még ma is visszatudok emlékezni, hogy fogúit el szivünk, hogy reszkettek meg idegeink, mikor réges-régen, a gondtalanul és édes szabadságban eltöltött szünidő után, október 1-én, a rozoga elemi iskola, vagy később, a még rozogább gymnasium fatornyocs- kájában felhangzott az első csengettyű szó s csakugyan megvalósult a csin- talanságot, pajkosságot gyakran mérsékelő intés, lesz még iskola! Az iskolai év kezdetét vette. Azóta sok minden megváltozott a világon. Sok régi szokás elmaradt és sok uj lépett helyébe. A vasútnál sem csengetnek többé, s az iskolák harangja sem kiáltja többé a gyermekek fülébe, hogy „becsallak, megcsaplak“. Nem is október 1-én nyílnak meg az iskolák, hanem szept. 1-én. De azért mégis csak megnyílnak. Az aranyszabadságnak ma is vége s a tanulók szive ma is elfogul, idegeik ma is megreszketnek. A szülök homloka meg redökbe vonul. Mert az iskolai év kezdete nemcsak a tanulóknak okoz gondot, hanem a szülőknek is. Még pedig ezeknek többet, nagyobbat, mint amazoknak. Nem azoknak á szülőknek, a kik maguk is gondtalanul élhetnek, hanem azoknak, — s ilyen a legtöbb, — a kiknek ugyancsak számítva kell élniök, hogy a társadalmi tisztesség felszínén maradhassanak; a kik gyermekeik részére a tejet valahogy csak elő bírják teremteni, de a tejbe aprítani valót már nem mindig könynyen. Bizony a tandíj, a sok uj tankönyv ára s más a tanulással járó költségek nem egynek fájditják meg fejét. Hátha még a gyermeket vagy gyermekeket a lakóhelyen nem is lehet iskoláztatni! Hogy megnöveli ez a körülmény a kiadásokat. Pedig mindez még csak a gond egyik fele. Mert önkényt merül fel a kérdés, váljon mind ennek az áldozatnak meg lesz-e a kívánt eredménye ? Váljon fog-e gyermek az iskolában úgy tanulni, úgy fejlődni, a hogy az óhajtandó s nem lesz-e a reáköltött í pénz kidobott pénz s a neki engedett idő elvesztegetett idő ? És ha iskoláit elvégzi, mi lesz akkor belőle? Oly örömest festi a szülő szerető szive gyermeke jövőjét biztosítottnak, boldognak, sőt fényesnek. De hát nem marad-e mind ez csak álom, a valóság pedig keserves? Nem fognak-e a szép ábrándok egykor szétfoszlani ? Mert melyik is az a pálya, a melyre a szülő gyermekét nyugodtan nevelheti? Nem hiába vonul a föld egyik első délköre kórházon, a green- wichen keresztül, de a világ csakugyan tele van nyomorúsággal. S talán még több panaszszal, mint igazi bajjal, mert az elégedetlenség korunk betegsége, valóságos szellemi vérszegénység. Azt mondják, hogy a diplomás pályák el vannak árasztva s hogy manapság már annyi az ügyvéd, az orvos, a tanár, a hivatalnok, hogy egymástól élni sem tud. Nem is késnek ilyenkor, a tanév kezdetén, a lapok a jövő nemzedéket ezektől a pályáktól elriasztani s melegen ajánlani, hogy ha gyermekeinknek már mindenáron diplomát óhajtunk, akkor legalább is a technikai, a mérnöki, építészi, vegyészi, gépészi pályára tereljük azokat. De j még okosabban cselekszünk, ha ezektől' is eltekintve, a gyakorlati életre szánjuk s iparosokká, kereskedőkké, katonákká, tengerészekké neveljük. Mintha ezeken a pályákon, minden azokra lépő ember boldogulna, s nem jajgatna azokon is a többség, hogy az adott körülmények között kínlódik és nyomorog. Mi pedig azt tartjuk, hogy az egész aggodalom, felfújt ijjedezés. Nem épen mondva csinált, de epidémia alakú. Reá ragadt egyikről a másikra. Olyan mint a divatos idegesség. Hogy a megélhetés régebben könnyebb volt, mint ma, sehogysem bizonyítható. Sőt ellenkezőleg. Az emberiségnek hajdanta sokkal több fizikai bajokkal kellett küzdenie, mint napjainkban, mikor az ember a természettel való harczban mindinkább diadalmaskodik s nemcsak a puszta megélhetés, de a kényelmesebb megélhetés eszközei is szemlátomást szaporodnak. A baj csak az, hogy rohamosan szaporodnak igényeink is. Aránytalanul rohamosabban, mint az említett eszközök ; türelmünk, kitartásunk pedig fogyatkozik. Azt tartjuk, hogy nincs az a pálya, melyen ne lehetne boldogulni, ha ugyan a boldogulás alatt nem értünk valami rendkívüli, a másokét sokszorosan felülmúló, feltűnést és irigységet keltő elöhaladást. Még csak azt sem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy igen, ha a szerencse kedvez. Mert a szerencse ugyan mindig szerencse marad, de az igazi szerencsés mégis csak az, a ki szerencséjét nem a szerencsének köszöni, hanem értelmének, munkásságának, jellemének. Ne aggódjanak tehát a szülök különösen amiatt, hogy minő pályára neveljék gyermekeiket. Neveljék ugyan, ha tehetik, mégis arra, amelyre azokban a legtöbb hivatást sejtik. Sejtik, — mondjuk, — mert bizonyosságról ebben a tekintetben sokszor beszélni sem lehet. De neveljék bármelyikre, vagy neveljék anélkül, hogy választandó I pályájukat előre meghatároznák, igyekezzenek főleg azoknak értelmét, szi- j vét, jellemét fejleszteni, nemesíteni. Neveljék úgy, hogy kötelességtudók, munkabírók tegyenek. Nyesegessék vágyaikat, szoktassák türelemre, mert a mint a költő már régen megmondta : „tűrni ki tud, megtör mentében minden utat.“ Ennél jobb tanácsot nem tudunk adni a szülőknek. De ugyanazt adjuk részben a tanítóknak és nevelőknek is. Dr. L. Színészet. Deák Péter színtársulata a hét folyamán folytatta előadásai sorozatát. Most a szezon végén már nagyobb volt az érdeklőTARCZA. Következetesség. Pogány szó!... Talán azért van oly kevés hive! Na—na—na! Ne tessék megütközni; mert nem is olyan nagy absurdum az, amit állítok. Ha valaki nem hiszi, rögtön x követ-1 kezetlenséget bizonyítok rá; abban a feltevésben azonban, hogy megadja magát, megnyugtatom, hogy tárczáin a mások következetlenségeivel fog következetesen foglalkozni. Felhozom egy néhány példáját annak, hogy a következetlenség mily tömeges esetei bizonyítják, hogy a következetesség híveinek száma alig éri el azt a számot, a hány ember következetlennek tartja önmagát. \ an-e család, a melyben a csintalan Józsi nem tört el Aufsatzot? Aztán mikor a pipaszár szerepe kezdődött, nem igy rítt-e a kis nebuló: ,Jaj édes apukám többet nem leszek rossz.“ Dehogy nem, dehogy nem! Már csak azért is rosszalkodnak a*Józsik, hogy engemet meg ne hazudtoljanak. Látott-e már valaki 16 éves suhanczot, a kinek a mohó szerelem megártott ? Hogy fogadkozik az, hogy ő sohasem áll szóba Juczival s aztán hányszor fordul még elő, hogy „lakodalmi ünnepélyről jött haza Jani s Juczi.“ A cserben hagyott menyasszonyok nem azt bizonyitják-e, hogy sok vőlegényjelölt csak a jegyváltásig következetes és rögtön a következetlenség útjára lép, ha pénzben s bájban gazdagabb nőre akad. Kisérjünk csak figyelemmel egy társaságot, a mely a szöllőböl ballag haza. — A társaság okvetlenül betér még valahová „egy piccolóra.“ — A Barnum csodaemberei közt mutogattak egy olyat is, a kinek az volt az érdekessége, hogy az eleje volt a hátulja s a hátulja az eleje. Ez az ember sitii ahoz, a ki egy piccolóval beéri. Az ilyen emberért Barnum egy milliót kínált; de olyant nem talált. Ki ne fogadta volna fel legalább egyszer, hogy ő többet nem iszik?! A jelentkezőnek két nap alatt bebizonyítom, hogy ő három nap alatt négyszer rúgott be. „Többet nem kártyázom.“ — Hányszor halljuk ezt! — A török államadóssággal állok érte jót, hogy mindenki kaczagja a szomszédját; mert a fogadását nem tartotta meg. Mi minden jót kívánnak a pohárköszöntőkben az emberek egymásnak s mennyi rosszban fő a fejők csak azért, hogy az egymás életét megkeserítsék ! És ki számit következetességre a legtöbb képviselőjelöltnél ? No ha csak azok a | jelöltek érvényesülhetnének, a kik mindenkor következetesek, rövid idő alatt úgy nézne ki a képviselőház, mint a sokat emlegetett pártcassa. Ennyi hiba azonban ne ejtsen kétségbe ; mert szükségesek azok és hasznot is lát belőlök valaki. Ha nem az egyik, hát a másik. A kis Józsi nem az üveg- és porczelláü- ipar föllenditésén fáradozik-e, mikor az Aufsatzokat tördeli ? Mi lenne a világból, ha az első szerelmükben csalódott legénykék végképen lemondanának a további kísérletezésről? A faképnél hagyott menyasszonyok is találnak vigasztalást. Ha a szőllőből hazatérő társaság szigorúan ragaszkodnék az „egy piccolóhoz“, miből fizetne Sugár nyolczezer korona házbért, Fátyol hogy vehetne muszkaherczege- ken is irigységet keltő prémes bundát s miből élne Mumm, Prückler és Törley? A józansági egyesületek megcsappan- tanák az italmérésből befolyó jövedelmet, a mi az adók emelését vonná maga után. A kártya a kamatnélküli pénzforgalom sok gyönyörűséggel járó közvetítője. A pohárköszöntőkben megszokott fogyatékos őszinteség arra késztet, hogy „ne higyj a németnek.“ Végül csakis a következetlenséggel gyanúsított képviselőjelöltek mellett számíthatunk mink többé és kevésbbé tisztelt választók az 1899. XV. t.-cz. 9. §-ában körülírt s „a szokásos vendéglátás határain túl nem terjedő“ megvendégelésre. (A vendéglátás határainak nem ajánlom azokat a budapesti lapokban emlegetett pezsgős vacsorákat, a melyeket a fővárosi sajtó egy helybeli képviselőjelöltnek imputál.) így van az jól, a hogy van, mert a szépen kiczirkalmozott különféle szabályok í következetes megtartása mellett tönkre men- ! nének az orvosok, patikáriusok, ügyvédek, I bírák s végrehajtók; fölöslegessé lenne a í katonaság, rend- és csen,dőrség: elpusztulna a világ. Részemről csak két dologban óhajtom a következetességet: igyekezzünk jobbak j lenni, mint a minőknek a világ vél minket | s ne tartsuk olyan rossznak azt, mint a minőnek a legtöbb ember gondolja. Egyebekben hordja el a tatár a követ- j kezetességet. íme jómagam is a következetlenség bűnébe estem; mert mulattatni akartam s czélomat alig értem el. Ám a publicum is | következetlen; mert eddig nem méltatta | figyelmére tárczáimat s most mégis elolvasta azt. Truby. Itttiidám- és nritlivat-raktái* nagyban és kicsinyben! Van szerencsém a t. vevő közönségnek tudomására hozni, hogy üzletemet a legújabb s lehetőleg magyar gyártmányú áruval rendeztem be s azokat leg- olcsóbb árak mellett adom. Nevezetesen: Férfi és fiukalapok, ingek, gallérok, kézelők, eső- és napernyők, a legújabb nyakkendők, gyermek, női és férfi kötött harisnyák, a legújabb szabású mellfüzök, utazó táskák, szappanok és illatszerek, magyar gyártmányú bőr- és szalag derékövök, a legfinomabb czérna, selyem és börkeztyük, mindenféle fehérneműk, kézimunkák és azokhoz való ideál és hitnzö pamutok, selymek, csipkék, szalagok, hímzések, pénz-, szivar- és oldalerszények, gyermekkocsik, kosarak s még sok itt fel nem sorolható czikkek leg jutányosabb árak mellett csakis nálam kaphatók. .. Kérem mielőbbi vásárlásait nálam eszközölni. Maradok kiváló tisztelettel FriftdlTl3.T1 TI Mihály. Üzlethelyiség Eigner Simon ur házában. (5-u) Előfizetési árak: Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.
