Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-08 / 32. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. után lehet pótolni. Az is szükséges, hogy minden ily gépnél egy-egy vízzel telt kád és fecskendő készletben le­gyen ; továbbá, hogy legalább egy munkás a tűz oltásához is értsen, hogy veszély esetén annál inkább biztosítva legyenek mig az adandó jeladásra a szükséges segítség is megérkezik! 5. Szükséges továbbá, hogy ily vízzel ellátott kád a kellő felszereléssel együtt a község egyes részeiben egy- egy tűzoltó felügyelete alatt elegendő számmal készletben tartassák, hogy a fenyegető veszély ellen minden percz- ben, minél előbb és nagyobb erővel szembe lehessen szállni. 6. A községet kellő felügyelet nél­kül hagyni még a legnagyobb munka­idő alatt sem szabad! A tűzveszély ellen való védelem szempontból óhajtandó lenne, hogy a tűzoltásra és az a körüli közreműkö­désre az ezt meghatározandó terjedelem és mód szerint a 18—20 éves kortól a 40--50 éves korig minden erre alkalmas férfi köteleztessék; úgy azonban, hogy az alul megfelelő dij vagy helyettesítés által felmentés is történhessék. A tűzbiztonsági intézkedés költ­ségeit a község az e czélra kivetendő pótadóból és a neján e czélra befolyó egyéb jövedelmekből fedezze, hogy igy a polgárság a közös jó terhét is közösen viselje. A fentiek után könnyű belátni, hogy: ha a jövő polgársága már gyer­mekkorától kezdve ily óv- és védintéz- kedési szellemben fog neveltetni és az abba bele is éli magát s látja, hogy a fegyelmezett közös védelem­nek mily nagy anyagi és er­kölcsi előnye van: nemcsak hogy ez az intézmény minél előbb és mindinkább erös- bödni fog, hanem az által a sáv tdV m un\i s KfLM; ésigyazáltalános közjóés bol­dogulás is mindinkább emel­kedni fog! Ser// Sándor tr. Színészet. Deák Péter színtársulata e hó 3-án kezdte meg előadásai sorozatát a kaszinó kerti nyári színkörben. Érdekkel vártuk ez előadásokat, mert a társulat tagjai az igaz­gatót, Pálfy Ninát és Markovics Margitot kivéve ismeretlenek városunkban. Pálfy Nina már régi ismerőse és kedvencze közönsé­günknek. Azóta tehetsége izmosodott, hangja érezesebbé, erősebbé, alakítása közvetlenebbé, öntudatosaivá vált. Egyike ma a vidéki színpadok legtehetségesebb primadonnáinak. Markovits Margit szintén jó emlékében van közönségünknek. A mi pedig az ismeretlen j tagokat illeti, ezek méltán sorakoznak azi ismertek melié. Békefi Lajost méltán mond­hatjuk a vidék egyik legjobb tenor istájának. Hangja kellemes s a felsőbb régiókban sem j erőltetett. Ladiszlay József pompás bariton! hanggal rendelkezik. A zenekar kitűnő, olyan I a milyen még nemigen volt városunkban! A! díszletek újak, csinosak, a rendezés mi ki-1 vánni valót sem hagy fenn. Egyszóval a1 társulat bir mindama kellékekkel, a melyek biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy kö­zönségünk valódi műélvezetben részesül, ha a színházba jár. S bár az első egynéhány előadáson tartózkodó volt is, hisszük, hogy a pártolás, melyet a társulat valóban meg­érdemel -— ezután nem is fog elmaradni. A mi magát az egyes előadásokat illeti, azokról a következőkben referálunk: Szombaton, aug. 3-án bemutató elő­adásként Herczegh Ferencz történelmi szín­müve „Ocs/cay brigadéros“ került színre. A darabról magáról véleményt nem mondunk. Első előadása irodalmi esemény számba ment s értékét pro et contra hosszasan vi­tatta annak idejen a fővárosi sajtó. A mi magát az előadást illeti, ama nézetünknek adunk kifejezést, hogy a darab nem volt eléggé szerencsésen választva bemutató elő­adásul. Mert eltekintve attól, hogy hatást csak nagy színpadon, kellő apparátussal ellátva kelthet, a szereplőkre nézve is kellő előkészület és nyugalom szükséges a hatásos előadáshoz. Nem csodálkozunk tehát, ha a megelőző éjjeli úttól elcsigázott társulat tagjai kissé vontatottan reprodukálták szerepüket. A prológust különben Krasznay Ernő (Jávorka) szépen szavalta el. A czimszerepben pedig Kovács Arnold eléggé jó alakítást mutatott be. Közönség közép számmal. Vasárnap, aug. 4-én a délutáni elő­adáson „Náni,“ este pedig Lukácsy nép- szimüvö „A csárda virága“ került színre. A czimszerepben Pálfy Nina lépett fel s szép dalaival nagy hatást ért el. Deák Péter (Kazal Tamás), B. Molnár Gizella (Markosné), Péchy László (Délczeg Pista) szintén jól adták szerepeiket. Szalóky Dezső (Kese) igen jó komikusnak bizonyult. Közönség közép számban. Hétfőn, aug. 5-én Mascagni remek operája „A parasztbecsi'det“ és a „Barátság­ból“ czimü szellemes angol bohózat volt I műsoron. Ez volt eddig a legsikerültebb elő- 1 adás, a melyet — sajnos —csekély közönség hallgatott meg. Pedig a megjelentek valóban I ......P rebZeíjUiltíK. l elírj /find j (Santuzza) bravúrosan énekelte nehéz szere­pét. Szép csengő hangjában teljesen érvényre jutottak az opera kimagasló zenei szépségei. Méltó partnere volt Békefy (Turiddu), kinek kellemes tenorját ez estén igazán élvezettel hallgattuk. Irsai (Alfio), Kovacsicsné (Lucia) és B. Koppán Margit (Lola) szintén jól be­töltötték szerepüket. A zenekar pompásan összhangzólag működött s a nyitány egy magában megérdemelte, hogy meghallgassák azok, a kik a zenei élvezetben gyönyörködni szeretnek. Egyszóval kitűnő előadás volt, a mit a megnem jelentek érdekében jó lenne megismételni. A bohózatban Markovics Mar­git (Lucy), Deák Péterné (Carry), Kovács Arnold (Benzen), Krasznay Ernő (Meredith) megfelelő alakítást mutattak be, csak Sza­lóky (Soutsdovvn) nem találta- bele magát egészen szerepébe. Kedden, aug. 6-án „San-Toy“ angol operett telt házat vonzott a színkörbe. Pedig sem a zenei rész, sem a szöveg bohóságai nem emelkednek felül a többi ily fajta ope­retteken. A darabot tetszetős kiállításban mutatta be a társulat, a jelmezek, díszletek csinosak voltak. Pálfi Nina (San-Toy), Deákné (Dudley), Békeffy (Bobbie) és Ladiszlay (Fo- Hop) teljesen érvényre juttatták a darabnak minden egyes énekszámát. Tetszettek Deák (Csu-Li) mókái is. Kupiéit többször ismételnie kellett. Mint minden angol tánezoperettében itt is megfelelő hatást ért el a táncz, a mit Páli! Nina, Deákné és egy kardalosnő lejtet­tek el igen csinosan és sikkesen. Az ének és zenekar szabatosan működött. Összevágó jó előadás volt. Szerdán, aug. 7-én Guthi és Rákosi bohózata „A tartalékos férj“ adatott. A mu­latságos darabot eléggé jó előadásban élvezte az eső miatt csekély számban megjelent közönség. Első sorban Szalóky Dezsőt (Hólyag Tóni) kell kiemelnünk, ki igen helyes felfo­gással játszotta meg szerepét. Sághy Zsig- mond (Bukovics), B. Molnár Gizella (Teréz), Krasznay Ernő (Timár Zoltán), Markovics Margit (Éva), Marosi (Csillám), Deákné (Do­rottya) szintén jó alakítást nyújtottak.-HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a tegnap esteli gyors­vonattal székhelyére érkezett. Elnökölni fog a hólnap tartandó vármegyei rendes köz­gyűlésen és a különböző bizottságok ülésein. — A nagykárolyi nőegylet választmá­nya f. hó 4-én délután a városháza nagy­termében választmányi ülést tartott Dr. Serly Gusztávné alelnök elnöklete alatt, melyen elhatározták, hogy a vöröskereszt-egylettel együttesen rendeznek tánczmulatságot, s en­nek előkészítésére Dr. Serly Gusztávné, Nonn Gyuláné, Sternberg Sándorné, Dr. Serly Gusztáv, Dobreczeni István és Baudisz Jenő­ből álló hattagú bizottságot választott meg. — Eljegyzés. Juhász Endre ipolysági kir. törvényszéki aljegyző, múlt hó 28-án tar­totta eljegyzését Kovács Irma kisasszonynyal, Kovács Kálmán vármegyei írnok kedves leányával. — A vöröskereszt-egylet közgyűlése. A vöröskereszt-egylet nagykárolyi fiókja va­sárnap, e hó 4-én délután tartotta közgyű­lését a városháza nagytermében. A bemuta­tott számadás szerint a múlt év folyamán be­folyt tagdijakban 81 frt, ossz. bevétel volt: 1148 r .'i t u.. , l-:„/u~ 111 mcir-nrlvány 1037 fit 44 kr. Az egyesület segélyezésekre 39 frt 50 krt fordított. Az egylet buzgó pénztárno- kának, Kőszeghy Gyulának a felmentvényt megadták és elismerésre érdemes működé­séért köszönetét szavaztak. Megállapították még a folyó évben adható segélyezések ősz- szegét is, mely után a gyűlés véget ért. — Előléptetés. A pénzügyminiszter Merk Dezső pénzügyi fogalmazó és Varga Kornél pénzíigyigazgatósági számtisztet maga­sabb fizetési fokozatba léptette elő. — Népünnepély. Mint minden évben, úgy az idén is szent István napján a nép­nevelési egyesület a Lövölde-kert helyiségé­ben népünnepélyt fog rendezni. Á‘ rendező­bizottság Kerekes Ödönnel élén, arra törek­szik, hogy az eddig is kedélyes ünnepélyt még kedélyesebbé tegye s a, számos szóra­koztató programra mellett még sikerült a városunkban működő Deák Péter színtársu­latát és zenekarát is megnyernünk a közremű­ködésre, mi mindenesetre nagyban hozzá­ismét fogadnom a hódolatokat, mosolyognom jobbra-balra, kaczérkodnom mindenkivel, —! igen. mert a színésznőnek mindenki árthat; az ő királysága pünkösdi királyság; meg­hajolnak előtte, hogy a másik perezben letaszítsák onnan, hova emelték. És ha Ön mindezt látná, ha joga volna számon kérni tőlem a kaczér mosolyt, a forró kézszoritást, mikhez csak a férjnek van joga, melyekkel azonban nein szabad fukarkodnom; ha látná, hogy az Ön felesé­gének még annyi ideje sem jut, hogy gyer­mekeit megcsókolhassa — vájjon nem ábrán- j dulna-e ki belőlem, vájjon nem átkozná meg a pillanatot, melyben rabul ejtettem. Önnek joga volna követelni, hogy hagy­jam ott a színpadot. És én erre nem volnék képes. Az én világom a színpad. Más lég­körhöz nem vagyok szokva. Oda nőttem a j festett világhoz, hol reám annyi keserűség, | de annyi boldogság is vár. A keserűséget elfeledem; a boldogság megsokszorozódik lelkemben. Még jobban, még inkább fogok szenvedélyemnek, a művészetnek élni. Abban nekem alkalmam lesz Önt feledni és én fel is fogom használni az alkalmat. És Ön, ugy-e Ön is megfogadja taná­csomat s igyekszik majd elfeledni engem. Szálljon magába, gondoskodjon józanabbul rólam, lásson engem olyannak, a milyen igazán vagyok: rossznak, kaczérnak, szív­telennek s akkor —■ nos, igen: akkor el fog feledni. Hagyja itt a fővárost, hol naponta egymásba botolhatunk; menjen vissza a kis városkába, haza az édes mamához, boruljon keblére, sírja el szive fájdalmát neki, a ki meg fogja Önt érteni, sajnálni fogja egyetlen gyermekét a sátántól és kiragadja annak bűvköréből. Társaságba fogja Önt vinni. A fiatal leányok, kik előtt nem lesz titok az Ön szomorú sorsa, érdeklődni fognak Ön iránt. A sápadt ifjú képe nem egy szép lány szi­vébe fogja magát befészkelni. És lesz közöttük egy, a ki Önt sem fogja érintetlen hagyni. Egy szőke teremtés, egy angyal, a ki ismer a színpadról, a ki hallott rólam egyetmást, talán egy csepp jót is, s a ki nem ítél el engem. És beszélgetnek rólam szerencsétlenről. A kis leány hangja lágyan cseng és Ön észre veszi, hogy még lágyabb lesz az, ha az Ön nevét említi. .. Telik az idő. A hosszú tél mind gyak­rabban hozza Önöket össze. Már nem be­szélgetnek rólam, — a tárgy ki van me­rítve, — de beszélnek szebb dolgokról, édes szerelemről, tiszta boldogságról. Mire a tavasz első hírnökét, a szerény ibolyát tűzheti a kis lány keblére — én már rég elvagyok felejtve. Ne mondjon ellent; ne tiltakozzék. Ez igy lesz, ennek igy kell lenni. Én akarom, én könyörgöm, hogy ez igy legyen. És Ön boldog lesz. Az igaz szerelem egyesíti Önöket egymással. Felhozza az édes menyecskét Pestre. Elviszi színházba; elhozza hozzánk is. Én megjelenek a színpadon. Arcza nem fog megrándulni, keze nem fog önkéntelen tapsra emelkedni. És én játszom, éneklek és mosolygok oly észbontóan, mint akkor régen. Ki tudja? talán ismét van kinek ját­szanom, kire mosolyognom. Önök pedig távoznak a színházból és elitéinek engem, mert olyan nagyon, nagyon kaczér vagyok. Ez igy lesz, ennek igy kell lenni. És ez engem végtelenül boldoggá fog tenni. Boldog leszek, mert Önt is boldognak tudom. De Ön ne felejtsen el engem egészen. Maradjon szive legelrejtettebb zugában szá­momra valami — mit bánom én akár mi­csoda — talán szánalom, talán szeretet; talán mind a kettő ... Kövesse szavaimat, s azok boldoggá fogják tenni. És akkor, ha csöndes téli estéken egymás szemeibe nézve, gyermekeiktől körül­véve, boldogságtól ragyogó arezczal, beszél­getni kezdenek a régi időkről s szemök egy sötét ponton akad meg: ne ugorjának azon keresztül; szenteljenek annak is nehány perczet, a ki nem akarta boldogtalanná tenni azt, a kit nagyon, de nagyon szeretett. Isten Önnel; Ég vezérelje utain s ne vesse meg egészen az ünnepelt a szeren­csétlen Margitot. Sternberg Ottó. járul a mulatság sikeréhez. A nyeremény­tárgyak is az előző évekhez képest értékben emelkednek, mert nem mint eddig 3—4, hanem 8 főnyeremény lesz és pedig 1-sö főnyeremény egy fejős tehén; 2-ik egy 40 drbból álló Carlsbádi legszebb kivitelű teljes asztali készlet; 3-ik egy 8 drbból álló ezüst pálinkás készlet; 4-ik egy hat személyre való 7 drbból álló magyar gyártmányú fehér, aranyozott, befőttes készlet ; 5-ik egy ezüst ovál kenyér-tál; 6-ik egy talpon álló ezüst névjegy-tartó; 7-ik egy művészies kivitelű szalon-óra; 8-ik egy ezüst vajtartó. Ezen­kívül 300 különböző nyeremény tárgy fog kisorsoltatok A népünnepély teljes programm- ját lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni, de már előre is felhívjuk a közön­ség figyelmét az igen élvezetesnek Ígérkező programúira. — Halálozás. Tichy Ákos, a Pesti könyvnyomda részvénytársaság hosszú éveken át volt korrektora, lapunk munkatársa, folyó hó 4-én, 38 éves korában meghalt. Tichy szakirodalmi működésén kívül tevékenységet fejtett ki a szépirodalmi téren is és számos elbeszélése, novellája, verse jelent meg a a különböző szépirodalmi lapokban. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki. Özv. Tichy Ákosné szül. Luczay Zsuszánna úgy a maga, valamint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja forrón szeretett jó férjének, illetve gyermek, testvér, sógor és rokonnak, Tichy Ákos a pesti könyvnyomda-részvénytársaság kor­rektorának, életének 38-ik és boldog házas­ságának 15-ik évében 1901. évi augusztus hó 4-én délután háromnegyed 4 órakor, a halotti szentség felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult drága halott földi maradványai folyó hó 6-án délután 4 órakor a Szent-István kórház halottas kápolnájából (Ültői-ut végén) a róm. kath. vallás szertar­tásai szerint fognak beszenteltetni és a rákosi központi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 7-én délelőtt 8 órakor a terézvárosi róm. kath. templomban fog az egek Urának be- mutattatni; a mely végtisztességtételekre az elhunyt rokonai, barátai és ismerősei szomo­rúan meghivatnak. Budapest, 1901. augusztus 4-én. Áldás és béke lengjen az elhunyt drága halott porai felett! Az elhunyt testvérei : Tichy Árpád és neje Richvalszky Borbála, gyermekeikkel. Tichy Alajos és neje Spika Matild, gyermekeikkel. Tichy Vilma és férje Rutkay Árpád, gyermekeikkel, Tichy Gizella s rerje rreszigan Janos, gyermekeikkel. Papp Lajos és neje Mészáros Róza, mint após és anyós. Özv. Mészáros Mihályira mint nagy­anyja. Az elhunyt sógorai és sógornői: Luczay János s neje Szeder Róza, gyerme­keikkel. Luczay Mihály s neje Rácz Hermina, gyermekeikkel. Luczay Róza férjezett Éltető Albertné, gyermekeikkel. Papp Dezső, Papp Zsiga, Papp Lajos: — A budapesti könyv- nyomdászok szakköre a következő külön gyász- jelentést adta ki elhunyt érdemes tagjáról: A Könyvnyomdászok Szakkörének elnöksége és választmánya fájdalmas kötelességet telje­sít, midőn a Kör tagjainak tudomására hozza, hogy szakmánk egyik büszkesége, a választ­mánynak’ évek óta egyik legjelesebb tagja, az Évkönyvnek hosszabb időn át rátermett, kitűnő szerkesztője: Tichy Ákos szaktársunk folyó hó 4-én délután 4 órakor, férfikorának legszebb szakában, 38-ik évében örök álomra hunyta le szemeit. Elhunyt jeles szaktársunk egyike volt azon keveseknek, a kik teljes szivükkel és Istenadta tehetségükkel egész életükben a közügynek szolgálnak, s e téren szerzett érdemei a megboldogultat magasan kiemelték a mindennapiság keretéből. Meg­érdemli tehát, hogy fájdalmasan és meleg részvéttel emlékezzünk meg oly korban való elhunytáról, midőn az általánosságnak még annyit használhatott volna. Végtisztessége a megboldogultnak folyó hó 6-án délután 4 órakor lesz a Szt.-István kórház halottas kápolnájából, a melyre tagtársainkat tiszte­lettel meghívjuk. Budapest, 1901. évi aug. hó 4-én. Áldás emlékére! — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja Gulácsy Tibor ezégény- dányádi lakos végzett joghallgatót fizetés­nélküli közigazgatási gyakornokká nevezte ki és szolgálattételre a fehérgyarmati főszolga­bírói hivatalhoz osztotta be. — Tánczmulatság. A kath. legény- egyesület még e hó folyamán szavallatokkal j és egyéb programmal egybekötött nyári tánczmulatságot fog rendezni. A mindenkor jóhirü mulatság iránt nagy érdeklődéssel viseltetik a közönség és hisszük, hogy ez alkalommal is az fényesen fog sikerülni. A mulatság program inját, helyét és idejét leg­közelebb közölni fogjuk. — Eljegyzés. Tóth János helybeli csendőr-őrmester őrsparancsnok, múlt hó 28-án jegyet váltott Székely Matilddal, néh. ! Székely József volt fábiánházi körjegyző kedves leányával. — Nyári tánczmulatság. A nagykárolyi kereskedő ifjak köre folyó hó 3-án szomba­' ton, nyári tánczmulatságot rendezett a pol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom