Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-08 / 32. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. augusztus 8. 32-ik szám. Xársa,ö.a,lT3Q.i szépi.xoö.a.lxxxi és isrcierettexjesztc Ixetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre ................8 kor. Fé lévre.........................4 kor. Előfize tési árak: Negyedévre................2 kor. Eg yes szám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. ' Tűzbiztonsági intézkedések. Ha mi a hazánkat érő elemi csapásokat tekintetbe vesszük, azt tapasztaljuk, hogy azokat legnagyobb részben a tüzesetek okozzák; holott épen ezek azok, melyek az emberi erők által legkönnyebben meglenének menthetők. Csakhogy ezek az emberi erők, melyek nemcsak az anyagiakra, hanem még inkább az erkölcsiekre is vonatkoznak, a feladat nagysága — és fontosságához képest, nagyon is szűkén alkalmaztatnak. A tüzesetek nálunk — különösen a nyári félévben, midőn a földmivelök nagy része tudvalevőleg a földeken van elfoglalva, a gyermekek pedig nagyrészt és kellő felügyelet nélkül, otthon hagyatnak — oly gyakoriak és oly pusztítók, hogy azok következtében rendesen sok millió értékű vagyon semmisül meg évenkint. Gyakran egész községek földönfutókká válnak és a különben egészséges munkabíró, sőt előbb vagyonos emberek is a nagy közönség alamizsnájára szorulnak... Ez pedig csakis azért történik, mivel a községek a tűzbiztonságról kellőleg nem gondoskodnak ; holott öntudatos eljárással, jó és erős akarattal, czélszerü eszközök és intézkedésekkel a tüzesetek legnagyobb részét ki lehetne kerülni és megfékezni ; ha ugyan a társadalom az ő saját érdeke megértésére és megvédésére e tekintetben elég fogékony lenne! Pedig semmi más téren sem bizonyul be „Segíts magadon és az Isten is megsegit“-féle közmondás igaz volta annyira, mint épen a tüzellenes védelem tekintetében. Mert inig más elemi csapások ellen csak alig, vagy nehezen védekezhetünk : a tűzkárokat az azok ellen alkalmas fegyverek és intézkedésekkel és ezeknek következetes felhasználásával évröl-évre csök- kenthetnök, A fő itt is az, hogy — miután minden dolognak fejlődésre van szüksége — a szükséges magvakat e tekintetben is minél előbb el kell ültetnünk, hogy annak az értékes gyümölcseit is annál előbb élvezhessük. Ezt pedig elhatározni és a lehetőség szerint megkezdeni annál könynyebb, minthogy itt többé-kevésbbé az egész társadalom és különösen a köznép nagy tömegének a legf O TI’t nsnhh ÁrHolrni-nnl ír o n c rr A A legfőbb eszközök erre a szellemiek és erkölcsiek. (Az anyagiak csak azután következnek.) Azért 1. czélszerü felolvasások lennének tartandók a tüzesetek gyakorisága, az azok által okozott nagy károsodás és azok szomorú következményei felett, melyek a hallgatóságban azon vágyat ébresszék fel, hogy ezek a szerencsétlenségek minél inkább megakadályoztassanak. Továbbá oly felolvasások, melyek a tüzek keletkezését és azok m e g a k a d á 1 y o z á s i módját ismertetik. 2. Úgy kell nevelni már a szülői háznál és a népiskolában a gyermekeket, hogy azok a tűz által okozott veszedelmet és a károk nagyságát belássák és átérezzék, hogy igy (az a vágy fejlődjék ki bennük, hogy a tűz előidézésétől necsak ök magok óvakodjanak, hanem hogy annak az ellenőrzésében és meggátolásában, különösen az ö testvéreik és szülői házuk körül, résztvenui is igyekezzenek ... 3. E tekintetben különösen a már nagyobb fogékonysággal biró ismétlő és az ennek megfelelő, sőt a középiskolákba járókat és pedig nemcsak a fiukat, hanem a lányokat is, fel kell világosítani és kioktatni, hogy igy a tűzveszélyek keletkezése körül kifejtendő szükséges és pontos ellenőr ködést s az azok terjedése ellen való végI j jrjo» ) V <S n o ev e? íS rr o f á a k é S % S 6 £T 6 t mindinkább általánosítani es meghonosítani lehessen. 4. Az iskolából egészen kikerülő ifjúságnak is szükséges még, hogy az az idönkinti előadások által az újabb tűzveszélyben ismeretek és védelem terén folyton tovább képeztessék és! gyakoroltassák, hogy az, mint jövőbeli tűzoltó, a tüzellenes védelemre mindkább alkalmassá tétessék, s az annak fontossága iránti érzék benne folyton ébren tartassák és ápoltassák. Mert csak igy remélhetjük, hogy a tüzellenes mentöcsirát az összes ifjúságba beojtván s az az idővel folyton növekvő erő által mindinkább erösbödvén, a községeket legalább a nagyobb és gyakori tűzveszélyektől is minél előbb megszabadítja. S mert a társadalom ily tüzveszélyellenes szellemben neveltetvén, az a többi közveszély ellen való közös küzdést is nemcsak az ő saját.jól felfogott érdekének és kötelességének, hajiéin az egyik legszebb polgári erénynek is tartandja. A tűz keletkezésének a megelőzése szempontjából: 1. A legszigorúbban tiltassék meg az, hogy a gyér m ekek a házakba bezárass a n a k. Ez ugyanis a legnagyobb veszedelemmel jár. Mert, amint ismeretes, igy a keletkező tűz által, melyet rendesen az illető gyermekek okoznak, nemcsak az őket bezáró házak, hanem többnyire ők magok is elpusztulnak. . ... .2. A szülök Jáypllétében az övoda- kotelesek az óvodában, a/. ibKuiaivuu;u.sek pedig az iskolában vagy egy megbízható asszony felügyelete mellett tartassanak. 3. A tűzzel való játszást és a 15 —Ifi éves kor előtti szivar o- zást nemcsak szigorúan eltiltani, hanem arra szigorúan felügyelni is szükséges. 4. Agözcséplésnél különösen szigorú felügyelet alkalmaztassák és ne engedtessék az meg, hogy ott egész utcza-sorra való kazal álljon a tűzzel dolgozó gép megett!... Elég abból egy-kettő is egyszerre ... amit mindig T A RCZ A. IF"1 i n á, 1 e. Húzzad czigány! Rég volt.. tudtam kaczagni, Ábrándok között telt el minden éj ... Egy lányszem fénye kisért álmaimban: Szivemben annyi volt a szenvedély! — Húzzad czigány! — Uj húrt a nótafára, Szivemről is lepattant mindenik, Ne nézd, hogy szemem milyen lázas, izzó, Húzzad czigány szép búsan reggelig. Húzzad czigány! — A dalt rég eldaloltam, Szeretek egy kis, csattogó madárt... Megkértem, hogy daloljon a szívemmel, Imádjuk együtt a szent Ideált! Húzzad czigány! Mit bámulsz homlokomra, A kidagadt ér csupa gondolat... Húzzad, nincs jobb a lázas vigalomnál, Mikor a múltnak sebje lelohad! Húzzad czigány! Régente estelenkint Hogy hulltam le a feszület előtt, S ima szállott szívemből ajkaimra Egy lányért kértem, ostromoltam őt. Húzzad czigány! Hisz az ima nem segit Lelkemben tovább ... tovább ég a tűz . .. Húzzad, a mig a mámor, mint a bánat A pusztulásba, hervadásba űz! Húzzad czigány! Majd otthon elsiratnak S a hivatalban árva lesz -a szék ..! Talán a gerle, egy pár őszi rózsa Sejti, hogy végre én is elmenék ! Aztán Ítélet lesz a menyországban ... Itt lenn meg tovább kaczag egy leány, S valami pajkos, csendülő finálét Játszik a finom, conczert zongorán ! Fliesz Henrik. ZLe-v-élKedves barátom ! Előttem feküsznek sorai; kezemben reszket a toll. Ha biztosra venném, hogy Önnek nem válaszolva, irántam táplált érzelmeit megsemmisíteni tudnám — egy perczig sem haboznék sorait ugyanabban a sorsban részesíteni, mint a többi aranyszegélyü ömlengéseket, — s a papírkosárba dobnám, hogy a másik perezben elfeledjem az előző perez történetét. De mert megvagyok győződve — hiszen minden egyes sora arról tesz tanúságot, — hogy az, a mit ön, szegény barátom, a primadonna iránt érez, nem pillanatig tartó szalmaláng, mely fellobban, hogy ép’ oly gyorsan elaludjon, hanem igazi, forró, mindenható szerelem: ezért nem dobtam én el levelét, ezért irom Önnek e pár sort; nem, hogy igent mondjak könyörgéseire, de, hogy enyhítsem mindkettőnk fájdalmát, melyet a „nem“ okoz. Mert „nemet“ kell Önnek mondanom. Pedig esküszöm, hogy könnytelt szemekkel teszem ezt, mert kívül csillogó, de belül oly sivár életemben egy férfi sem ragadott meg annyira, mint Ön. Fel tudom fogni azt, hogy szeret; érteni tudom szavait, mert én is szeretem Önt, én is úgy szólanék, ha szivemre szabadna hallgatnom. De ennek nem szabad megtörténni; nekünk kerülnünk kell egymást. Fusson tőlem. kerüljön engem, mint én kerülöm Önt. Ne keressen fel többé, mert még egy találkozás mindkettőnkre a boldogtalanságot je- j lentené. Pedig mennyire szerettem Önt. Ha egy-egy sikerült felvonás után hódolóim öl- ! tözőmbe jöttek, hogy nem méltóan tar fejükhöz otromba bőkokat mondjanak játékomról, toalettemről, hangomról — én túl néztem a kopasz fejeken, s szemeimmel Önt-kerestem, ki ábrándosán nézett reám egyik szegletből, áhítattal tekintve arra, kit felsőbb lénynek | tekintett, ki pedig nagyon is a földön jár. Öli mily boldog voltam, ha tekintetünk találkozott. Láttam a nyílt, a tiszta szemek- j ben az igaz szerelmet, mely nem ront, de felemel. Lelkemben visszhangra keltek múltunk közös emlékei, a játszi gyermekkor, az ártatlan örömök, a találkozás az erdő mélyén, az első vallomás, az első. a tiszta, az i igazi csók. És a mint igy elmerengtem, csengetés hallatszik, fájó, bántó parancsszó : Vissza, vissza a földre, a deszkákra, a festett világba. A „volt“ rég elmúlt, a „mának“ kell élned, mely tele van tapssal, babérral és sok, sok keserűséggel. Ön a színpadon is kisértett engem s játszottam magam elé képzelve az ifjút, kit szeretek. Önnek éneklek, Önnek tánczolok s Önre mosolygok ... Vége! Feledjük el az egészet. Álom volt, szép édes álom. A felébredés rosszul esik, talán fáj is, de fel kell ébrednünk. „De mikor imádom, mikor nem tudok élni Ön nélkülÍrja levelében. És vájjon igy van-e ez valóban; vájjon meggondolta Ön, hogy mit akar cselekedni? Nőül akar venni egy színésznőt, kinek dicsősége ideig- óráig tart. Hozzá akarja magát fűzni egy nőhöz, a ki az egész világé, kinek nem szabad mutatni, ha bánata van, nem tükrözheti vissza arczán az aggodalmat otthon fekvő beteg gyermekéért — neki úgy kell mutatnia magát, a hogy betanították, a hogy idegen embereknek kénye-kedve tartja. Nem, édes barátom! én szeretem Önt és éppen ezért nem leszek felesége soha. Szokva vagyok fényhez, pompához; férfiakhoz, kik lábaimnál térdelnek s kiket forgathatok, mint a szalmabábut. Én nem lennék jó felesége Önnek. Abból a néhány száz forint fizetésből, mi Önnek van, mi csak meghalni tudnánk, de élni nem. Vissza kellene térnem a színpadra, Rövidáru- és uriilivat-raktár nagyban és kicsinyben! Van szerencsém a t. vevő közönségnek tudomására hozni, hogy üzletemet a legújabb s lehetőleg magyar gyártmány áruval rendeztem be s azokat legolcsóbb árak mellett adom. Nevezetesen: Férfi és fiukalapok, ingek, gallérok, kézelők, eső- és napernyők, a legújabb nyakkendők, gyermek, női és férfi kötött harisnyák, a legújabb szabású mellfüzök, utazó-táskák, szappanok és illatszerek, magyar gyártmányú bőr- és szalag derékövök, a legfinomabb ezérna, selyem és börkeztyük, mindenféle fehérneműk, kézimunkák és azokhoz való ideál és hímző pamutok, selymek, csipkék, szalagok, hímzések, pénz-, szivar- és oldalerszények, gyermekkocsik, kosarak s még sok itt fel nem sorolható ezikkek leg jutányosabb árak mellett csakis nálam kaphatok. Kérem mielőbbi vásárlásait nálam eszközölni. Maradok kiváló tisztelettel Friedmann Mihály. Üzlethelyiség Eigner Simon ur házában. (2-»)
