Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-24 / 4. szám
XVIII. évfolya m. Nagy-Károly, 1901. január 24. 4-ik szá TárssLcLsLlaM-i, sze^irocLsLlaM-i és ismeretterjesztő la_etilarp- NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Munka nélkül. A munka édesiti, megfűszerezi az életet. A munkát az emberi fizikum és a lélek egyaránt megkívánja. Munka nélkül nem fejlődik a test, elsatnyul és tönkremegy az erkölcs. De a munka az élet fentartásához is szükséges. Akire nagy vagyon nem szállott, vagy a kit szerencse nem juttatott nagy kincs birtokába, az kénytelen dolgozni. Kénytelen dolgozni, ha akarja, hogy magának és családjának kenyérre jusson. De sajnos, a munkakedv nem elegendő, hogy tényleg kenyérkeresetet nyújtó munkát végezhessen az ember. A zord, kíméletlen tél sok akarata ellen dologtalan és éhezőt talál. A földmivelési munkák szünetelnek és sok más munka szintén nem végezhető télnek idején. A gazdasági válság is segítségére volt a télnek: szaporította a munkanélküliek számát. Hogy lesz, mint lesz, ki tudná megmondani? A szegény munkanélküli nép kenyérért kiált. Semmi egyébért, csak egy darabka száraz kenyérért, meg egy meleg kuczkóért, ahová meghúzhatja magát, hogy ében ne vesz- szen, meg ne fagyjon. Ki adja neki? Az a nagy tömeg, melyet társadalomnak szoktunk nevezni, tele van gonddal. A jótevés sok anyagi áldozatot és időt is igényel. Mindkettőre most nagy a szükség. Nem fillérekről van már szó, amit adni kellene, hanem nagyobb összegekről és nem mindenki érdemes támogatásra, a munkanélkülit meg kell külömböztetni a tunyától, ez pedig gondos körültekintésbe — időbe kerül. Minden oldalról hangzik fel egy- egy kétségbeesett kiáltás, egy-egy fájdalmas nyöszörgés és szinte szemünk előtt vesznek éhen az emberek. Itt is, ott is segítségért rimánkodnak, — nem is rimánkodnak már, igényelnek, hangosan követelnek. S a társadalom érzi, hogy kötelessége segíteni. A társadalom, mely maga is megsínyli a nyomorúságot, maga is várja a nagy segítséget, áhítozik rendezett viszonyok közé, keresi a megélhetés biztosítékát. Hasonlít a helyzet annak a kis fiúnak esetéhez, aki anyjától egy almát kapott és annyi pajtás rohanta meg egy-egy darabkáért, hogy oda- nyujlva nekik az egész almát igy szólt: „Itt az alma, adjatok nekem is egy darabkát belőle!“ A társadalom maga is megelégednék egy darabka jólléttel. Fájdalom, sehol sem akar mutatkozni. Az az áldozatkészség, melyet egyesek ilyenkor tanúsítanak, kétszeresen jól esik s érdemes, hogy nagyobb hálával, nagyobb elismeréssel fogadják, mint máskor. De bármennyire is magasztosnak és követésre méltónak is tartsuk az áldozatkészséget, mégis azt hisszük, hogy a kérdés megoldását kevéssel viszi előre. Ha a szív annyira megesik a nyomor láttára, hogy a kéz ad, szép dolog ez nagyon; ám az adomány, bárhogyan is adják, mégis csak Hirdetések jutányos áron közöltetnek. kolduskenyér marad, az éhséget idöre- órára csillapítja, de jól kiérdemelt kereset nem lesz belőle, amint azt sem lehet elvárni, hogy állandó jövedelmi forrást képezzen a szegény ember részére. Azt hisszük, hogy a kérdés rosszabbik fele nem a nyomor és az ínség, hanem a munkanélküliség. Amannak az időleges gyógyításával már foglalkozik a társadalom és a munkanélküliség csökkentésére a kormány is tett valamit, de amit tett, csak aránylag kevéssel csökkentheti a munkanélküliek számát, de nem apaszthatja le egészen. A segítés akczióját tehát inkább arrafelé kell terelni, hogy a szegények munkát kapjanak. A segítés e módja a társadalomnak is kevesebb anyagi megerőltetésébe kerülne, a szegények önérzete is jobban járna a tisztességes kenyér- kereset nyújtása mellett. Tudjuk jól, hogy sok iparág pang, azt is tudjuk, hogy a kérdés ilyetén megoldása korántsem könnyű. Ám azért mégis sok olyan munkát lehetne találni, melyeket egyesek, anyagi kár nélkül, télen is végezhetnének, sőt olcsóbban is és emellett még jótéteményt is gyakorolnak. Csak kissé gondolkozni kell a dologról, akárhányszor elő fog fordulni, hogy egy darab kenyér vagy néhány fillér könyöradomány helyett olyan munkát bizhatunk a szegény munka- nélkülire, amelyért járó olcsó bérrel hálára kötelezzük. Nemcsak azonnal adni, de helyesen is adni, — ez a valódi segítség. házasság. Itt a várva várt farsang s vele a házas- J ságok fő saisonja. Ilyenkor mutatjuk be a | férjhez menendő leányokat a társaságnak és ilyenker köttetnek legtöbbször azok a kap- ! csolatok, melyek egy-egy család alapítását vonják maguk után. Azt hisszük, nem lesz j érdektelen kísérlet, ha összehasonlításokat \ teszünk ez alkalommal a régi és jelenleg divatozó házasságkötési formák és intentiok | között és ha kidomborítjuk azok jellegzetes vonásait. Ha jól szemügyre veszszük a mai frigykötéseket, úgy azokat két csoportba osztályozhatjuk: a szerelmi és érdekházasságok csoportjába. A házasságok nagyobb százaléka, sajnos, az érdekházasságokra jut. Nem mondhatjuk azt, hogy a régi jó világban nem különböztethetnők meg e két osztályt, mert akkor is voltak szerelmi házasságok, meg érdekházasságok, csakhogy akkor a nagyobb arányszám a szerelmi házasságoknak jutott, mig az érdekházasság megérdemelt lenézésben részesült. A férfi, a hős, a dalia megküzdött, ki- | érdemelte jegyese szeretetét és sokszor, nagyon sokszor arája nevével ajkain indult a j harczba, a veszélybe, a halálba . . . Egészen máskép történik ez manapság. Most már nem kell a jövendőbeli jegyes kegyét lovagi tornákban kiküzdeni, ma már nem himeztetiink lobogót kis kezeivel, mely- | lyel azután a keresztesek ellen diadalmas harczokat vívunk, avagy megtaláljuk a hősi, bajnoki halált. Ma a házasulandó fiatal em- 1 bér, mielőtt lábát a lányos házba tenné, — tisztelet a kivételnek, ■— előbb alaposan belepillant a telekkönyv rideg rubrikái közzé, hogy hány holdas birtok a vagyon és mennyi teller nehezedik rajta. Ha azután a telekkönyvi vizsgálódás sikeres eredménynyel járt, csak az esetben kezdi meg az udvarlást. TARCZ A. +35+ Tarlott tájon. Köd borong a tarlott tájon, Bús enyészet a virágon ; Hulló virág, bánatvirág — Be szomorú lett a világ Köröttem! Sír a szellő, sír a madár, Puszta lett a táj, a határ; Lomb s virágnak vége, vége! Mint reményem — összetépvé Hullott szét. Oda minden a mi szép volt! Sötét lett a fényes égbolt; Lelkem álma tépett fátyol, Lemondtam a boldogságról Örökre! Szendrői Holozsnyay Cyrill. Hát, kérem szeretettel, tessék perelni azzal, a ki nem ezen a zengzetes, szép anyanyelvűnkön hagyta örökségképpen az utóivadékra például ennek az intézménynek is a nevét, a melynek mibenlétét bátor leszek ezúttal el nem hallgatni. Azt illeti a nehez-1 telés, nein engem. Nincs mit csodálkozni I rajtam. Ezen egyszerű oknál fogva fúvók én | mindig egyet, mint a rossz flótás. De, inig itt szükségtelen okoskodással j tölteném az időt, jobbnak látom a megért- \ hetés kedvéért rövidesen kirukkolni vele, I hogy ez alatt az „eleetió“ alatt Debreczen- ben sem értenek egyebet, mint másutt. Vagyis értenek alatta választást, helyesebben szólva és szorosabb értelemben véve: legátióvá- lasztást. Adtál Uram esőt, nincs köszönet benne! Most veszem észre, hogy a melyik szót e pillanatban (okosabb lesz talán igy mondanom : az ez előtti pillanatban) a megérthe- tés végett firkantottam le, annak is deákul van Írva a fele. Hanem biz én nem gyötröm magamat további magyarázgatásokkal; még akkor sem, ha ezen makacskodásommal azt nyerném, hogy tovább nem tetszik olvasni. Hát ne tessék! Pedig ezt kár volna tenni, — már t. i. nem rám való tekintetből! — mert az alább elmondandókból még a ma szüle- tett gyermek is könnyűszerrel ki tudná sütni, | ha végig betűzné az alább elterpeszkedő so-1 rókát (a mit azonban aligha tudna megcselekedni), hogy mit kelljen értenie eleetió alatt. Annyit azonban elárulok, — mivel ez' a rossz toll az én akaratom ellenére sem Jlectlo. Már előre félek. Csakúgy borsódzik a hátam. I udom, hogy a nyájas (no meg a ..nyáj“-tálán) olvasók között találkozik nem egy. nem is kettő, hanem quantum satis, a ki szörnyen lesajnál, a miért folytonosan deák nyelven pingálom a czimül szolgáló szót. Ezennel tudatjuk a n. é. közönséggel, ho Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. Maradtunk kiváló tisztelettel litli;iMIAt% és l'OLITKER. ('Ü'zletli.elyieég' : EIG-1TSR-fele Iváz.) (12—52) tágít azon szándékától, hogy le ne karmo- lászsza, — hogy amolyan ünnepi alkalmak j előtt megejteni szokott valami ez a debre- ezéni ősi kollégiumban. Minthogy azt nem tartom szükségesnek, hogy elmondjam, miszerint évenként három nagy ünnepet ül a keresztyén világ, úgymint Karácsony, Husvét és Pünköst szent ünnepeket: tehát szerényen elhallgatom. A három nagy ünnepnek megfelelőleg, három eleetió van minden évben. Ámbár a ! diákember egy fekete mákszemnyit sem búsulna rajta, ha minden hónapban lehetne eligálnia ! A legátióba menetel bizonyos előfeltételekhez van kötve. Annak a ki ünnepkövetségbe akar menni, már az iskolai év kezdete táján jelentkeznie kell a széniorátusban. Jelentkezésre jogosult minden jogász (persze, csakis a „magyar“ vallásu), VIII. és VII. osztályú gymnazista és 3-ad, 4-ed éves tanitó- képezdész, vagy —- a szebbik titulusokkal élve — prepa. Megjegyzem, hogy a gymna- j zistáknak és prepáknak csak nagy ritkán jut legátió. Hogy a theologusokat miért nem vo- j ; nőm ezekkel egy kalap alá, annak az az j oka-foka, mivel ezek más kategóriába tar- ! toznak, amennyiben —- lévén papjelöltek — 1 nekik nem joguk ez. hanem egyenesen kö- ] lelésségük. A feliratkozott jogászok aztán hétköz- : nap délutánonként, megállapított sorrendben, {1 hitelesek fungálni, imádkozni a helybeli j templomokban ; mig a gymnaziumi és tanitó- ' i képezdei tanulók ilyenkor az istenitisztelet éneklési részét végzik. Ez ugyan nem tartozik szorosan véve az elektióhoz, hanem, tetszik tudni, ezzel igyekeztem némi fényt deríteni az ezután mondandók netaláni csillagtalan éjszakájára. Az eleetió az ünnepeket megelőzőleg egy- egy héttel szokott lefolyni. Node, megint kell csinálnom egy vargabetűt. Ez sem tartozik szigorúan véve ahhoz, a minek ismertetésébe jelenleg belefogtam, mindazonáltaL kénytelen vagyok megemlíteni, mert, ha ki nem hökkenteném, csaknem fél- esztendeig rosszul érezném magamat eme könnyelműségből származott, vétkes mulasztásom miatt. Ezt pedig ugyebár, kívánni sem méltóztatik ? Nem is teketóriázom vele sokáig, hanem bököm rögvest, hogy: a „futás“ az, a mi ez úttal az egyenes útról letéritett. Hja ! de azért nem futok ám én most, de nem is szaladok; sőt nem is a muzulmánok nagy prófétájának, Mohamednek, Mekkából Medinába tett ismeretes kéjutazásáról fogok e helyütt szót ejteni. De nem ám ! Ellenben még azok sem szoktak oly értelemben futni, a kiknek elengedhetetlenül futniok kell, mint a hogyan elképzelni méltóztatik. Ennek a szónak specziális jelentése van a debreczeni öreg „alma mater“-ben. A próbapredikálást jelölik ezzel a felséges hangzású szóval, melyet a legátióra jelentkezettekkel a legátióválasztás előtt pár héttel szokott végezni a theologiai fakultás gyakorlati szónoklattani professzora. Mert nem kismiska ám kathedrában állani, hozzá még könyv nélkül, pusztán fejElőfizetési árak: Egész évre 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A farsang és a modern Nyilttér sora 30 fillér.
