Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-27 / 26. szám

íme tehát, mit tapasztaltunk?

Azt, hogy egészben véve Magyarországon a cselédanyag nemcsak hogy nem rossz, hanem nagyon jó.

Amit nálunk cselédmizériának neveznek, az elenyésző tünete a sok jó oldalnak. Igazi mizériának csupán a cselédhiányt, lehet nevezni, mely némely helyen mutatkozik az országban a tömeges kivándorlás miatt.

De minthogy beszélnek bajról, tekintsünk a dolgok mélyére.

Aki ismeri a mezőgazdasági viszonyokat, kell a következő tényekkel számolnia. Mig a Dunántúl a népesség már a kultúrának magasabb fokát érte el és igényteljesebb lett, viszont értelmesebb, tehát megbízhatóbb is. A tótok viszont az ő igénytelenségükben és munkabírásukban daczára lusta hajlamuknak, kellő felhasználás mellett kitűnő munkaerők, azért várják őket tárt karokkal Amerikában, akár csak a kínai munkásokat.

A Szepesség ősidőktől fogva hires szorgalmas, becsületes cselédeiről. Keleti Magyar- országnak rutjién és oláh népessége az ő baromi, tudatlan állapotukban, sok gazdának igen kedvesek, különösen mint pásztorok, tehát a gazdaság állattenyésztési és nevelési szakmájában tűnnek ki, — csupán a szellemi fokukhoz járuló bánásmódtól: az ütleg- től nem lehet visszariadni (e nélkül senkisem boldogul velük). A Nagy-Alföld megyéiben aki ismeri a magyar nép értékét mint cselédét a mezőgazdaságban, az nem titkolhatja I el lelkesedését irántuk. Hiszen az már nem is maga a köznapi értelemben vett munka, hanem több: a munka költészeti tökélye, a hogy a magyar béres kaszál, szánt, vagy kazlat rak!! Sokan azt állítják, „nehéz“ velük boldogulni. Nem ; csak a módját kell tudni. Az önérzetes, becsvágyó, tetterős ember nem tűri el a méltánytalanságot és igazságtalanságot. Békésmegyével szomszédos területen a szoczialisták fészke mellett hires egy földbirtokos mint kitűnő gazda. Azt kérdeztem tőle, nem fél-e a szoczialista mozgalmaktól ? Nyugodtan mosolyogva felelte: Ahol a cselédeknek jó fizetést adnak és atyailag gondoskodnak róluk, mint nálam, oda nem jön bujtogató : cselédeim maguk vernék ki a tanyáról.

Intézzen bárki is kérdést száz tényleg jó gazdához (olyanhoz, aki jól is gazdálkodik), kilenczven perczentje azt felelné, hogy cselédjeivel meg van elégedve. Érdekes az a lelkesedés és vetélkedés, melylyel a gazdasági alkalmazottak a gazdasági egyesületek dijai, versenyei és a földmivelésügyi miniszternek dicsérő oklevelei és dijai iránt viseltetnek. Megtörtént, hogy egy gazdaságban huszonöt év óta szolgáló egyén igy nyilatkozott ura és a főszolgabíró előtt, kik a kitüntetésre őt is kiszemelték:

— Instálom, nem is arra a száz korona jutalomra vágyom én, hanem arra a levélre, amit berámáztatnék . . .

Kell-e ennél önzetlenebb, tisztességesebb felfogás, egyszerű, munkás, parasztsorban lévő embertől ?

Lehetetlen ezen tünetek után nem remélni, hogy a viszonyok a jövőben még! fejlődni és javulni fognak.

Tekintsünk szét most a háztartásban l alkalmazott cselédeken.

Vannak már Cseléd-otthonok, Mártha- Egyesület, Mária-Egyesület, melyek vállvetve fáradoznak az árvaházakkal együtt azon, hogy jó cselédeket neveljenek. Mégis azok a legjobb cselédek, akik fiatalkoruk óta tiszteletreméltó családoknál voltak alkalmazva.

Ti

H. úrnő (a magyar társadalom egyik igazi „leading lady“-je, aki nemcsak térje | állása miatt játszhatik vezérszerepet, hanem I hivatva van erre okossága és tőről metszett i nemzeti érzésénél fogva) igen találóan irta ! egy alkalmi lapba a véleményét s minden' jházatvezető férfinak, nőnek jeligéül ajánlom. Többek közt igy szól: „Nem kellett a régi magyar háziasszonynak cselédnevelő otthon, sem egyesület, mindenik maga volt nevelője gyermekeinek és cselédeinek... Én szintén magam nevelem a cselédeimet... Bizony ez nagy fáradtsággal jár, mig egy tudatlan egyént minden dologba ügyesen bevezetünk, de megvan érte az a jutalom, hogy nem kell mindegyre újabb és rosszabb cselédekkel vesződni. Szerény véleményem: hogy, mig minden háziasszony nem maga neveli cselédjeit, addig a cselédmizéria nem fog megszűnni . . .“

(Vége köv.)

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán és neje e hó 23-án városunkba érkeztek. A főispáni pár huzamosabb ideig lesz körünkben.

— Előléptetés. Jancsó Gyula helybeli kir. albirót magasabb fizetési osztályba léptették elő. Gratulálunk!

— A csendőrség köréből. Hausenblasz Károly alezredes, csendőrkerületi parancsnok, Lázár Sándor főhadnagy számvevő kíséretében, a Nagykárolyban állomásozó csendőrség megszemlélése végett, e hó 26-án városunkba érkezett.

— Nőegyleti közgyűlés. A helybeli

nőegylet e hó 23-ára rendes közgyűlést hirdetett a városháza helyiségébe. A gyűlésen az elnök gróf Károlyi Istvánné ő méltósága is megjelent, minthogy azonban az egyleti tagok az alapszabályok által megkívánt számban nem jelentek meg, a közgyűlést más batáridőre elhalasztották.

— A Nagykárolyi Torna- és Vivő-Club tánczmulatsága. A folyó hó 30-án megtartandó tánczmulatságra midőn ismételten felhívjuk a közönség figyelmét, kijelenthetjük, hogy a már nyilvánuló érdeklődés szerint, ez lesz a saison legsikerültebb mulatsága egyszerűség, fesztelenség és a résztvenni szándékozók számánál fogva. Maga a vivó-verseny megérdemli a csekély -anyagi áldozatot olyanok részére, kik a táncznak nem hi vei, annál inkább, mivel a vívás 6 órakor veszi kezdetét s ennek lezajlása után veszi a táncz át birodalmát. Egy a mindennapiságon messze tulemelkedö nemes mulatság vár azokra, kik a részvételtől nem tartózkodnak. Hadd csapja meg lelkeinket a romanticzismus korának szele, hadd gyönyörködjünk egy pár pillanatra azokban a nemes és testet edző játékokban, melyek a középkornak legszebb varázsát, legkedvesebb emlékét idézik fel. Előre biztosíthatunk mindenkit, hogy a rendezőség kedves és szigorú kötelességének ismeri az osztatlan megelégedés kivívását. Ajánljuk a nemes czél érdekében mindenki figyelmébe.

— Választási mozgalmak. A lapunk múlt számában említett néppárti népgyülések | e hó 23-án tényleg megtartattak MezőTeremen és Gsanáloson. Előbbi helyen csekélyebb, az utóbbin nagyobb érdeklődés mellett. A gyűléseket mindkét helyen gróf Zichy Nándor nyitotta meg, majd" Molnár János,

Buzáth Ferencz és Kálmán Károly orsz. kép viselők tartottak beszédet, a mely után Bá thory István gyógyszerészt kiáltották ki í néppárt részéről jelöltnek. Báthory Istvár mindkét helyen nyomban elmondta a pro gramm beszédét. — A függetlenségi párt i: erős akczióra készül. A párt szervezése czél jából legközelebb Kossuth Ferencz orsz. kép viselő több képviselő társaságában Nagy károlyba érkezik.

— Záróünnepély. A polgári leányiskola folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor szépei sikerült záróünnepélyt rendezett, mely aí intézet növendékeitől ügyesen elénekelt „Kar dal'Mal vette kezdetét, mire Kimer Margit I. o. t. kedvesen, számos tapssal honorálvE szavalta el „Győri Mariska és barika“ czimi költeményt. Kacsó Irén II. o. t. zongora játéka kövétte a szavaltatok Finom érzékri valló zongorajátékával élvezetet szerzett í közönségnek, mely az elismerés nyilvánitá saiban nem is volt fukar. Bakó Zsófia II. o t. szavalta el utánna „A gyermek álma“-it“ a megkapó költemény szépségeit érzéssel kiváló jó hanghordozással juttatta érvényre Péchy Ilona ügyes zongorajátéka is fokoztí áz ünnepély sikerét, melyet a már ismer kedves szimfónia is elősegített. Andrássá Irén IV. o. tanuló sikerült szavallata követ kezett. Lévay örökbecsű versét: Mikes hallottuk. A drámai motívumokban bővelkedő szavalatra nehéz költemény előadásával igei szép eredményt ért el. Hangján átrezgett a: a méla bú, majd szilaj fájdalom, mely í költeményben kifejezésre jut. Nagyon meg érdemelte a felhangzó tapsokat, melylyel meg jutalmazták élénk, megfontolt előadását; min Adler Margit IV. o. t. előnyösen ismer zongorajátéka csendült fel, mely napról-napn jobban tökéletesedik. Wechsler Antónia III. o t. szavalta el következő pontkép a „Madái fiaihoz“ czimü költeményt. Hatásos, mele< szavalatával a közönség általános megelége dósét vivta ki. Sternberg Anikó zongorajátéké elé bátran odaírhatjuk a művészi jelzőt tökéletes zongorajátéka kevés kívánni valói hagy fenn. A kardal eléneklésével az ünne pély véget ért.

— Közgyűlés. Az ecsedi-láp lecsapolótársulat folyó évi julius hó 4-én délelőtt 11 órakor a vármegyei székház nagytermében közgyűlést tart, melynek tárgyát kölcsön felvétele és építkezési kérdések fogják képezni.

— Bankett. A főgymnasium érettségizett ifjúsága, folyó hó 25-én, a minden évben szokásos bankettet a város nagyszámú intel- ligentiájának érdeklődése mellett tartotta meg, mely igen sikerültnek mondható. A mulatság vacsorával vette kezdetét, mely Kudla testvérek előnyösen ismert konyháját dicséri s Jónás Gyurinak valóban szép játéka mellett körülbelül 11 óra felé végződött. Vacsora közben az első toaszt Schiff Móricz prae- maturus díszére válik, ki a távollevő tanári karért, Fok Ferencz a jelenlevő Jenser tanárért, az ifjúság önzetlen barátjáért, a neves festőért, Makoldy Sándor tanárjelölt a barátságért ürítették poharukat. Sager Kornél gyógyszerész szellemes szavakkal köszöntötte fel a maturusok szüleit, mig Ilosvay László a jelenlevő hölgyek egészségére emelte igen kedves, rövidke toaszt kíséretében poharát. Vacsora után már szép számmal meggyűlt a tánezra vágyó közönség, mely hamarosan meg is kezdődött. Derék ifjaink ugyancsak kitettek magukért. Az első négyest hatvannál több pár lejtette Andrássy Jenő ügyes rendezése mellett, mi érettségi banketten -- a

majd olyan könnyű szívvel és fütyörészve fog megcsalni, mint ahogy lovagló ostorával lecsap egy levelet a fáról. Bolondit, azt hiszi, hogy gazdag vagy, mert neki olyan lapos a bugyelárisa, mint a milyen bőven van vattirozva a mentéje. Jobb lesz a Sóvári Laczi, nem feszül úgy reá a nadrág a lábszárára, de szolid és jó hivatala van.

Lekaczagták. Hogy is ne? Egy báró huszárhadnagy, meg egy beamter a pénzügytől. És folyt a vig élet tovább, a menyegző meg — egy és más okból mindig késett. Egyszer aztán megszólalt egy olyan hangszer is, amit nem használnak sem a lakodalmakon, még temetéseken sem, de temetni azért nagyon jól lehet vele.

— Bum! Egy kettő. ... Ki ad többet

érte ?

Az öreg Ligetit megütötte a gutta szégyenében, bánatában. A báró, a huszárhadnagy úgy eltétette magát, Galicziába, hogy hire, hamva se maradt (csak adóssága maradt itt) a megtört Mariska öreg mamájával meghúzták magukat egy kis zsellérházban.

Ez volt a históra.

*

* *

Ősz volt akkor. Hervadással, levélhullással, bágyadt napsugárral. Csalódottaknak, bánatosoknak kedves őszi nap. Mariska a kis ház előtt az eperfa alatt nézte

az elhervadt, lehulló leveleket. Egy sóhaj röppen el ajkairól:

— Szeretünk — csalódunk. Virulunk és hervadunk !!

Többet nem szólott. Fejét lehajtotta két fehér kezére, könnyei peregtek halovány arczára. így találta őt az öreg Menyhért bácsi. (Az ilyen jó öreg bolondok, akkor sem hagyják el akiket szeretnek, a mikor mindenki elhagyja. Ő gyakran jött most is, más úgy se jött senki. A pillangók nem szeretik a hervadó virágot).

— Megint busulunk aranyos hugocskám?l No hát már legyen elég. Csak nem azután a . . . . Eh, kapunk nála jobbat is, becsületesebbet is. Tegnap is találkoztam a Sóvári Laczival. Kérdezett. . . . Meg is látogatna...............

— Hagyjanak nekem békét, Menyhért bácsi! Szerettem, csalódtam, össze van a lelkem tépve. Ősz van. A haldoklás ideje. Nálam is.

— Gyermek beszéd. Elhervad a virág ősszel, kinyílik a másik tavaszon. Az akáczfa kétszer is nyílik egy évben. Minden sebet begyógyít az idő. A tiédet is. Te még boldog leszel. Szerető férjed, aranyos gyermekeid lesznek. Meg is érdemied, mert nem voltál te rossz, csak rosszul neveltek. Meg- bünhödtél, éjszaka jött reád, de most már virradni fog. Majd meglátod csak aranyos kis hugocskám ! Nem busulunk többet, leveted a fekete ruhát, elég régen hordod már. Elviszlek be a városba, lesz ott bál, színház. Megnézzük, hiszen igy már azt hiszik, hogy meghaltunk. Pedig nem igaz. Ugye, kedves húgom nem igaz ?

Mariska elmosolyodott. Először ama szomorú nap óta. Rideg tél után az első napsugár.

*

.... Most tavasz van. Kivirágzott az orgonabokor, jáczint virág, nyílik az ablak alatt és a kis ház előtt a vén eperfa egészen kivirult és zöld lombjai között vidáman csicseregnek a madarak.

Mariska a fa alatt ül, arcza ragyog, arcza üde, csak úgy, mint évekkel ezelőtt. Nagy gonddal dolgozik valami csecse-becsén. Két betű már szépen ki van reá hímezve, tisztán látszik „S. L.“ Éppen ennek a nézésébe van elmerülve, mikor kocsi fordul be a kapun, nem telik bele két perez, talán csak egy szempillantás, Ligeti Mariska és Sóvári Laczi a legédesebb gyönyörben tartják egymást átölelve. Elcsattant biz ott a csók is, nem is egy, talán még kettőnél is több, mikor Menyhért bácsi odaérkezett s kaczagva súgta oda Mariskának :

— Ugye tavasz van megint ? ? !

számot tekintve — ritkaság. Kivilágos kivir- radtig pengett a czimbalom, sirt a nóta s az érett ifjak valóban megelégedéssel tekinthetnek vissza első nyilvános megjelenésükre, melylyel az egész város rokonszenvét megnyerték. Kívánjuk őszintén, hogy egész életük annak a boldog pereznek megújhodása legyen, mikor az érettségi bizonyítványt megkapták.

— Uj doktor. Ifj. Vetzák Edét, a jogtudományok doktorát f. hó 22-én avatták fel az államtudományok doktorává a budapesti tudomány egyetemen. Az uj doktor az első a Nagy-Károlyban érettségezett ifjak közül, ki a jogegyetemen megszerezhető mindkét doktorátust megszerezte. Gratulálunk.

— A helybeli ipartestület nevében dr. Adler Adolf testületi ügyész vezetése alatt egy Serly Ferencz, Néma Gusztáv, Bekker Orbán, Lukácsovics János, Bálintfy József, Drágus István, Sándor György, Csőkör Sándor, Kirilla Adolf, Albanézi Mihály és Járay József tagokból álló küldöttség tisztelgett e hó 25-én gróf Hugonnai Béla főispánnál, hogy megköszönje a főispánnak az alap- szabálymódositás jóváhagyása kieszközlését. Az ipartestület köszönetét Dr. Adler Adolf a testület ügyésze tolmácsolta, s a főispán, — ki a küldöttséget igen szívélyesen fogadta, — kijelentette, hogy ő a vármegyét egy családnak tekinti, melynek ő az atyja, s melynek jóvoltáért, közügyéiért mindenkor szívesen fárad és szívesen használja fel befolyását, összeköttetéseit. Serly Ferencz ipartestületi elnök ezután bemutatta a küldöttség tagjait, minek megtörténte után a. küldöttség azon jóleső tudattal távozott, hogy közérdekű ügyekben a vármegye közönsége a főispán támogatására mindenkor számíthat.

— Választás. A helybeli népnevelési- egylet e hó 23-án tartott választmányi ülésében a gróf Károlyi-téri menház vezetőjévé 9 pályázó közzül Mangu Irmát választotta meg.

— Az irgalmas nénék elemi leányiskolájában az 1900—1901. évi nyilvános vizsgálatok a következő sorrendben fognak megtartatni: Junius hó 25-én délelőtt 8 órakor I. osztály, délután 3 órakor II. osztály; 26-án délelőtt 8 órakor III. osztály, délután 3 órakor IV. osztály; 27-én délelőtt 8 órakor V—VI. osztály. Junius 28-án délután 5 órakor záróvizsgálat a következő műsor szerint: „Nabucodonosor“ Verditől, zongorán 6 kézre játszók: Márton Mariska, Gyurovits Erzsiké és Feifer Katicza. „Hazánk Nagyasszonya“. Szavalja: Irsik Gizella. „Oh én legdicsöbb reményem“. Éneklik a növendékek. „Magyar dalok“. Czimbalmon játsza: Veres Róza. „Szent Szózat“. Szavalja: Patay Jolán. „Car- neval von Venedig“. Dopplertől, zongorán 4 kézre játszák: Juhász Mariska és Borody Jozefa. „Vig dalra fel!“ Zsazskovszkytól. Énekkar. „Szent László hadjárata“ Garay Jánostól. Szavalja : Juhász Mariska. „Granadái éji szállás“. Stapftól, harmóniumon játsza : Feifer Erzsi, zongorán kiséri: Márton Margit. „Kain“. Mindszentytől, szavalja: Friedl Anna. „Egy iskolai nap“. Daljáték, Petztől. Előadják a növendékek. „Részlet a „Zsidónő“ operából.“ Halévytől. Czimbalmon játsza: Győrffy Erzsi. „A bűnös éjszakája“. Mindszentytől. Szavalja: Győrffy Irma. „Magyar dalegyveleg“. Ernyeitöl. Éneklik a növendékek. „Marche brillante“. Leonardtól. Zongorán 4 kézre előadják: Borody Jozefa és Márton Margit. „A nővér“. Inczédylől. Szavalja: Táby Magda. „Rákóczy-induló“. En- gesszertől. Előadja az énekkar. — A vizsganapok alatt a kézimunka az érdeklődök által megtekinthető. Az elöljáróság.

— Érettségi vizsgálat. A helybeli róni. kath. főgymnasiumban szombaton végződtek a 3 napig tartó érettségi vizsgálatok, melyeken Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató elnökölt. Az eredmény a következő: jelesen érettek: Fok Ferencz és Schiff Moritz ; jól érettek : Panovits Jenő, Róth Lajos, Ruff Ferencz és Zwillinger István; egyszerűen érettek : Balajti Béla, Berger József, Borody Béla, Csilléry András, Demel Hugó, Fekete Lajos, Gönczi Pál, Gufárt János, Koszorús Lajos, Medvey Lajos, Rencz Antal, Schmack István, Serly István, Suták István, Taub Ignácz és Weinberger Hugó. Az Írásbeli vizsgálaton buktak ketten, a szóbelin pedig hatan. Érett ifjainknak szívből gratulálunk.

— Miniszteri elismerés. A földmivelés- iigyi miniszter Jeszenszki Béla, Gerber Ödön, Széli György, Beszedics Vilmos, Óvári Szeöke Barnabás, Buda László, Bay Mihály, Szatiz Mihály, Török András, Ruszka István, gazdasági tudósítóknak, a múlt év folyamán teljesített buzgó munkásságukért elismerését fejezte ki.

— Fényesen sikerült tánczmulatságot

rendezett folyó hó 16-án Domahidán az ev. ref. egyház. A ,,Csaba“ kúrián avatott kezek oly tündéries báltermet varázsoltak elő, hogy az ember egy kicsi képzelettel a városligetben, vagy a Margit-szigeten képzelte magát.