Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-16 / 20. szám

NAGY - K ÁROLY és VIDÉKE. ságát az ö nagyuriasan könynyelmü tétlenségéből felrázni és annyira áthatni, hogy ezt a szerencsétlen hazát, mely­ben nemcsak a külső és belső ellen­ségeskedés, hanem a szolgalelkfi­sé g és nembánomság is annyira pusztított már, valahára a külföld nyomasztó és szégyenteljes anyagi hűbérisége a 1 u 1 f e 1 s za- fa a d i t a n i s az igazi önállóság ésfüggetlenségalapját lerakni igyekeznék! Ma már — igazi, öntudatos és hazafias érzület, mellett — egy falunak sem szabadna lenni, mely egy körülötte működő „honi ipar pár­toló szövetkezetébe ne tartoznék, s mely ne biztosítaná e boldogtalan hazát arról, hogy itt oly nép lakik, mely végre öntudatra ébredvén, tényleg is független és önálló akar lenni, hogy igy aztán annál erősebb, egységesebbés boldogabb nem­zet is lehessen!!! Fájdalom, hogy ez még ma sincs igy! De hogy nincs igy és hogy a mi hazafiságunk még most is inkább csak] a szónoklatokban, az öndicsöitésben és nem a gyakorlatban s nem az ön­tudatos és hasznos munkálkodásban nyilvánul: az bizonyos ! És ennek a nagybajnak az oka a mi kiskorúságunkban rejlik, me­lyen csakis az erőteljesebb köz­művelődés: az iskola segíthet, mely az önrendelkezési jog és hazafiasság értékét annak az öntudatos s helyes felhaszná­lására és a gyakorlati irányra f e k- teti... mely tényekben nyilvánul s a haza jólétére és felvirágzására vezet... Hiszen mi, az önrendelkezési és szabadságjoggal élni még ma sem tudó, oly élet- és léleknélküli polgárok va­gyunk, hogy még most is mindent felülről várunk!... A lefolyt 3 évtized alatt sokat fejlődött ugyan nálunk az iskola; hogy az azonban a helyes gondolkozás és hazafiasság tekintetében még sem szántott elég mélyen: ezt a mi köz- szellemünk alantas járásából és tespedéséböl Szomorúan tapasztalhatjuk. Pedig a mint minden egyéb jó : úgy a közszellem javulásának a kiindulását is leginkább az iskolától várhatjuk, a hol a szép és különösen a polgári önérzet és hazafiság iránt fogékony lelkek a legkönnyebben megnyerhetök... Itt kellene tehát az igazi: a tényle­ges hazafiság magvait elvetni és kicsiráztatni, hogy az már a gyermek és ifjúkorban minél inkább meggyö­kereztetvén és elterjesztetvén, sőt többé- kevésbbé még a szülőkre is átszármáz- ; tatván, ez által a közgondolkozás és a közügyek iránti érdeklődés is mind­inkább emelkedjék és izmosodjék. Ha pld. a tanítók és tanárok az ö tanítványaik értelmének megfelelöleg alkalmilag behatóan megmagyarázgat- ják, hogy a polgárok legelső és legszebb feladata az, hogy az ö szorosan vett magán érdekük mellett a községük és hazájuk általános közös érdekeit is szeretettel gondozzák és ápolják... és felvilágosítják őket a többi közt pld. arról, hogy a mi honi iparunk pártolása a mi hazánk jóléte és felvirágzása szempontjából mily nagy fontosággal bir... és azért azt nekik a lelkűkre kötik... sőt őket annak a gyakorlásába (az ö iskolai szükségleteik beszerzésénél) a körülményekhez ké­pest be is vezetik: lehetetlen, hogy ennek a legszebb és legbiztosabb ered­ménye is ne legyen! És pedig annál inkább, minthogy a gyermekek — mikép ez általánosan ismeretes — a szerető szülőkre annyi befolyással vannak, hogy— ha ezek látják, az ö gyermekeik az iskolában ily komoly és hazafias tárgy- gyal is foglalkoznak, ők is elkezdenek gondolkodni és már csak azoknak a ked­véért is megteszik azt, a mire kérik, ügy, hogy egyszerre előttünk áll az a legbiztosabb út és mód, mely szerint a gyermek- és ifjuságnevelés nyomában a folyton erösbödö hazafias közszellem foglalja el azon tért, melyen vezetnie kell, s melynek törekvő és hasznos munkálkodása mellett lehetetlen, hogy e sokat szenvedett haza ügye a leg­jobbra ne forduljon. Ha mi tehát a hazafiság fogal­mát nem üres szólamként, hanem az ö igaz értelmében vesszük: akkor az ifjúságot a falusi népiskolától kezdve az egyetemig, sőt az önképző- és min­den más ifjúsági körökben is úgy kell nevelni és képezni, hogy az azt a szót tem őszinte hibájának tulajdonítom, hogy magamba nem fojthatom, miként én ugyan ebből ítéletnapig sem okoskodtam volna ki a legátió mibenállását. De hiszen ez nem tartozik ide. A fő az, hogy a kikkel meg akarom ismertetni: azok értsék. Alig várja a debreezeni diák a légú­tiéba indulás napját. Pláne, hogyha hosszú utat sem kell tennie az apostolok lován; de meg főleg akkor, ha olyan helyet válasz­tott el az election, a hol szép pap-kisasszony, vagy rektor-kisasszony van. Különben - erre mindegyiknek van gondja az ünnepkövétség- választásnál. Inkább kész gyalogolni az is, a ki egyébként nem valami fényes hajlandó­ságot érez magában a városok és falvak egymástól való távolságának lépéssel kimutat­ható hosszúságára ; sőt azon sem búslakodik, ha 10—12 koronával több legátumot bizto­sitó egyházat választhatott volna és mégsem választotta el. Tulipiros jókedvvel indul útnak ünnep­szombatján az egész legátus-gárda. Ki korán reggel, ki csak úgy alkonyat felé, a szerint, a hogyan a hely távolsága vagy közelsége követeli, hogy ünnepszombatjának estéjére a tetthelyre érjen. Azonban nagyon csalódik, a ki abban a hiedelemben ringatja képzeletének nap­sugaras világát (ezt a szép jelzőt azért tar­tom szükségesnek, mert hallottam emlegetni „pókhálósat is), hogy a legátusdiák minden előkészület nélkül veszi nyakába az utat. A biz’ a! Magával czipeli valamennyi a li- bellusát, predikátióit és „ Megértettük “ -jét, azaz, hogy ma már a „Békesség az olvasó­nak !“ feliratú, a nagytiszteletü, illetőleg tisz- teletes urnák szóló beköszöntőlevelet s mind­ezeken kívül pátenset. Hogy régi jószokásomhoz hű és követ­kezetes maradjak (t. i. szeretek olykor-olykor az egyenes útról letérni!), ezúttal is hozzá kell folyamodnom az agártól hajszolt nyul- koma módszeréhez. Libellus! — Mi az a libellus,? Bizony az nem ördöngős valami. Félivpapirt vesz elő a diák, összehajtogatja nyolczadrét alak­ban s belevarrja a már előre elkészített, hasonló terjedelmű, mindkét oldalán fényes­fekete vékony papirfedélbe. Hanem ehhez a varráshoz különös szak­értelem kell! A baglyok ököllel sem tudják felfogni mindaddig, hogy miként lehessen úgy elkészíteni, a mint azt az ősi szokásból eredő gyakorlat szentesítette, a mig szakoktatásban nem részesülnek az öregektől. Ezt a meste- ries varrást pedig azért kell cselekedni, mint­hogy a czérnát a libellus első lapjára rá­pecsételi a tiszteletes széniori hivatal az anyaiskola díszes sigillumával. Notabene, a libellus ezzel van hitelesítve. E felett a pecsét felett és alatt díszeleg azután az illető, leendő „legátus ur“-nak, saját becses kezeivel oda- pingált (hogy némelyiké a kis czicza pingá- lásával szemben sem vinné el a pálmaágat: minek szellőztessem?!), eme felírása, teszem fel, a börvelyi karácsonyi legátuséban: ,, A börvelyi ev. ref. anyaszentegyházba a kará­csonyi szent ünnepekre kiküldött ünnepkövet Bor-Nem-Iszsza Péter, 4-ed éves theologus, libellusa. Kiadta Debreczenben . . ,-ik évi ......................hó . . .-ik napján Váró Lázár, fő iskolai szénior“. — Megjegyzem, hogy a szénior neve sajátkezüleg van aláírva. A libellusnak, vagy magyarul ejtve, jegyzőkönyvecskének egyesegyedül az a ren­deltetése, hogy türelmesen magába zárja a nagytiszteletü és tiszteletes lelkipásztor urak ama feljegyzéseit, hogy az egyház hány koronát küld a szénior meg a szegény tanulók részére. A mi ugyan nem igen hányja egy­mást; de ez rendén van igy, mert csak a szegény legátus zsebe keseregne az esetle­ges nagy hány kódás miatt. (Vége köv.) Tóth Lajos. ne hiába vegye az ajkaira; hanem hogy annak minden téren buzgó s tevékeny harczosa és követője is legyen. Mert csakis akkor fog a mi nagy S z é c h e n y i n k hires jóslata: (Magyarország nem volt, hanem lesz) igazán beteljesedni, ha azt a gyakorlatilag alkalmazott ha­za fi s á g megteremteni igye­kezik! Serli Sándor tr. HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését kedden, folyó hó 14-én tartotta meg gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett folyt le az 500 tételt meghaladó tárgysorozat. Mintegy 250 bizottsági tag jelent meg, kiket különösen az úthálózati terv lé­tesítése s ennek kapcsán 3% pótadó meg­szavazása bírt a megjelenésre. Az alispáni jelentés tudomásulvétele után a tárgysorozat pontjai közül csakis az úti kérdés okozott vitát, melynek sorsa végül névszerinti sza­vazás utján dűlt el, s az alispán által elő­terjesztett terv 203 szavazattal 24 ellenében elfogadtatott. Az egész tárgysorozat a dél­után 4 órakor folytatott gyűlésen letárgyal­tat© tt: Városunkat érdeklő ügyek közül a következők nyertek jóváhagyást: a Nagy­károly—mátészalka—csapi vasút segélyezése tárgyában hozott képviselőtestületi határozat, a képviselőtestületnek az értékpapírok eladása tárgyában kelt határozata ; az 1898—99. évi számadások, a Rákóczy-uteza szabályozása ügyében kötött adás-vételi és kisajátítási szerződés, a város képviselőtestületének az Atilla-utcza vámos közuttá tétele tárgyában kelt határozata, a nagyutczai zsellérrész közös legeltetésre vonatkozó határozata, a hegy­község kérelme a hegyőrök részére lőfegyver használatának engedélyezése iránt. Végül kihirdettetett Lobi Jakab városi állatorvos oklevele. — Főgimnáziumi ünnepély. Ma délután a városi tornacsarnokban tartandó főgimná­ziumi ünnepélyre ismételten felhívjuk a közön­ség figyelmét és reméljük, hogy az oly tö­meges látogatásnak fog örvendeni, mint a j milyent a két nemes jótékony czél s az ifjak buzgalma megérdemel. — Bizalmi nyilatkozat. Mint ismeretes, a belügyminiszter által megejtett vizsgálatból kifolyólag elrendelt fegyelmi vizsgálatok kö­zül Nagy László alispán ellen indított ügy az által nyert befejezést, miszerint daczára an­nak, hogy a vármegyei közigazgatási bizott­ság egyhangúlag felmentette, a miniszter 1000 korona pénzbírságban marasztalta el. A vár­megye közszeretében és becsülésében ré­szesülő alispánt ért s a bizottsági tagok által méltatlannak talált eljárás feletti saj­nálkozásának s az alispánnal szembeni bi­zalom és szeretetnek akart a megye közgyű­lése kifejezést adni akkor, midőn a délelőtti közgyűlés befejezése után a székház kis termében egybegyülve, Izsák Dezső volt orsz. képviselő vezetése alatt 'meleg érzelemtől áthatott szavakban adta tudtára az alispán­nak, hogy mennyi szeretettel és bizalommal viseltetik iránta s mennyire fájlalja a meg­történt és meg nem változtatható tényt. Zúgó éljenzések között fejezte be szép be­szédét a szónok, mire az alispán láthatólag meghatva rövid szavakban annak adott kifejezést, hogy ő a vármegye alispánja akar továbbra is maradni és habár nem keresi és nem kereste a kitüntetéseket, ez a kitün­tetés életének legszebb emlékét képezi. — Szinügyr hir. ügy értesültünk, hogy Somogyi Károly nagyváradi színigazgató, ki­nek a szinügyi bizottság folyó évre a ját­I szási engedélyt megadta, átiratot intézett a bizottsághoz, melyben bejelenti, miszerint nem fog városunkba jönni. Hát ez minden- I esetre felültetés és jó lesz jövőre gondos- | kodni, hogy ilyenek többé elő ne forduljanak. A szinügyi-bizottság legközelebb tartandó ; ülésén fog a szini-idény betöltésére nézve határozni s felhívjuk a figyelmét arra, hogy Somogyi eljárása miatt a kellő megtorló lé­péseket' tegye meg. — Majális. A nagykárolyi prot. Tár­saskör folyó-hó 27-én Pünkösd másodnapján este 8 órakor nagyobbszabásu majálist ren­dez a polgári olvasókör nyári helyiségében. ; A nagyszámú rendezőség és a körmulatsá­gainak jó hire teljes garantiát nyújt arra í nékve> hogy ezen majális lesz az első és j legsikerültebb tavaszi mulatság városunkban. —- A meghívók 1—2 nap alatt küldetnek szét, a mely a következő : Meghívó. A Nagy- ; károlyi Protestáns Társaskör saját pénztára javára 1901. évi május hó 27-én, Pünkösd másodnapján a Polgári Olvasókör nyári helyi- i ségében zártkörű majálist rendez, melyre kívül czimzettet és becses családját tiszte­lettel meghívja a rendező-bizottság. Belépő­díj : Személyjegy 2 korona, családjegy 5 ko­rona. A nemes czélra felülfizetések köszö­nettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre váltha­tók: Kovács György, Pucser Károly, Vida István, ifjabb Matolcsi Sándor, Bikfalvy test­vérek és Ferenczi István urak üzletében. E meghívó kívánatra a pénztárnál előmutatandó. — Néppárti értekezlet. A kerületbeli néppárt e hó 11-én délelőtt értekezletet tarott a „Magyar király“-szállodában. Az értekez­leten Molnár János apát, orsz. gyűlési kép­viselő elnökölt. Jelen volt a szomszédos községekből öt plébános és nehány hallgató. Molnár János apát azzal nyitotta meg az értekezletet, hogy miután gróf Károlyi István a kerület eddigi orsz. képviselője mandátumot nem hajlandó vállalni, a néppárt állítson a kerületben jelöltet. Nyomban felis léptettették néppárti programmal Báthory István helybeli gyógyszerészt. Egyidejűleg elhatározták, hogy a nyár folyamán Gsanáloson és Mező-Teremen néppárti gyűléseket fognak tartani. A függetlenségi párt szervezkedése. A függetlenségi párt e hó 13-án a közgyűlést megelőző tanácskozást tartott a polgári olvasókörben Luby Géza orsz. gyűlési kép­viselő, megyei pártelnök elnöklete alatt. A közgyűlési tárgyak elintézése után a nagy­károlyi kerületben lett a párt szervezve. Meg­választották elnöknek : Papp Béla ügyvédet, álelnököknek : Janitzky Albertet, Serly Feren- czet, Csóti Márkot és Kubinyi Bertalant; jegyzőknek: Veress Gusztávot és Rózsa Ist­vánt.; pénztárnoknak: Stróhmájer Ferenczet. Egyidejűleg elhatározta a párt, hogy a közelgő választásra maga részéről is állít jelöltet. A jelölt személyében később fog a párt megállapodni. — Jótékonyság. Nem nagy szavakat akarunk hangoztatni, csak felhívjuk az ér­deklődő közönség figyelmét városunk egy szerény és önzetlen maecenására, a ki vá­rosunk tanügyi és közművelődési előmozdí­tására és a vallásos érzés emelésére a következő alapítványokat és adományokat tette: 1. Egyezer (1000) koronás alapítványt, hogy ennek kamataiból egy főgymnasiumi ifjú segélyeztessék. 2. Egyezer (1000) koro­nás alapítványt, hogy ennek kamatait a róm. kath. íiunépiskola egy-két tanulója élvezze. 3. Egyezer (1000) koronás alapítványt, hogy kamataiból egy-két róm. kath. leányiskolái növendék segittessék. 4. Egyszáz (100) koro­nás alapítványt nyert a katholikus legény­egyesület. 5. Egyszáz (100) koronás alapít­ványt kapott a nagykárolyi dalegyesület. 6. Egyszáz (100) koronás alapítványban része­sült a Melinda-árvaház. 7. Ötven (50) koronás alapítványt tett le a szegények szt. Antal perselye javára. 8. Négyszáz (400) koronás alapitványnyal gondoskodott a családért mon­dandó szentmisékről. 9. Egyezer (1000) koronás adományt ajánlott fel a helybeli róm. kath. templom orgonájának megjavítá­sára. 10. Egyezerkétszáz (1200) koronás adományával a kegyes-tanitórendiek sírbolt­ját díszes vasrácscsal kerittette be. 11. Végül vegyes czélokra kisebb részletekben (340) háromszáznegyven koronát tett le. Ezen tettek hangosabban beszélnek, hogysem di­csérő szavakat kellene keresnünk. Mi csak azt óhajtjuk, hogy a nagyközönség vegye tudomásul egy, a becsületes munka után csak pihenőre városunkba tért, széplelkü, nemesen érző és fenkölten gondolkodó szer­zetes papnak: főt. Vanke József nyugalma­zott főgymnasiumi tanárnak és tiszteleti kormánytanácsosnak nemes cselekedeteit, s buzduljunk követésre a szép példán. Szivünk hő óhaja, hogy a tanuló-ifjuság vésse jól emlékezetébe Vanke ur nevét, s őrizze meg mindenkor hálásan és kegyelettel emlékét. Lapunk részéröl a legmelegebben üdvözöljük a nemesen cselekvő szerzetes-lelkiatyát, s azon hő fohászszal zárjuk tudósításunkat, hogy a jóságos Isten áldja meg főt. Vanke József urat még az évek hosszú során át állandó egészséggel és zavartalan boldogság­gal. Ad multos annos! — Nagy tűz Kaplonyban. Nagy tűzvész pusztitott Kaplonyban hétfőn, folyó hó 14-én. Riasztó hírek járták be városunkat, hogy az egész virágzó község lángokban áll, szeren­csére a hir ez alakjában nem felelt meg a valóságnak, de igy is szomorú valónak bi­í zonyult, Hogy 31 telek, mintegy 50 épület lett a lángok martalékává. Délelőtt fél tiz órakor ütött ki a tűzvész s élesztve az erős széltől csakhamar elterjedt, úgy, hogy a község lakossága nem bírta megfékezni. A vész hírére a szomszédos Kálmánd és Bör- vely községek tűzoltósága s városunk derék tűzoltói is Debreezeni István polgármesterrel együtt megjelentek a yészhelyén s különösen a mi tűzoltóink derék és önfeláldozó munkájának köszönhető, hogy a tűz déli 12 órára loka­lizálva lett. A tűz két hét éves gyermeknek gyufával való játszásából keletkezett. Sze­rencsére az elégett épületek nagy része biz­Gyomorbélhurut és elhájasodásnál a József keseriiviz gyógyhatása páratlan. Ajánlatos csakis Ferencz József vizet kérni és nem budai vagy egyéb elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignet­tákkal jön forgalomba. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom