Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-03 / 1. szám
s\ m m NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE; Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. ji Negyedévre í frt. Félévre . . 2 frt. || Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal; Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. vagyona, vájjon nyereséggel, vagy veszteséggel zárult-e le az üzleti év? Egyik örvendve nézi a kedvező eredményt, másik sóhajtva gondol a sok fáradtságra, küzdelemre, mely nem hozta meg a várt gyümölcsöket, ügy az egyik, mint a másik örömmel üdvözli a felvirradó újévet, az egyik reméli, hogy továbbra is megtarthatja kedvező állását, a másik reméli, hogy majd jobbat hoz az újév! .De vájjon ki nem készit magának a lefolyt évről mérleget? Vájjon van-e oly ember, ki az újév reggelén végig ne pillantson a múlt éven? Kinek lelkében meg ne villanának a boldog perczek, melyeket eltöltött, s a bánat, melyet szenvedett. Vájjon van-e ki ne kérdezné önmagától: „mit hoz az újév?“ Nehéz kérdés, melyre felelni nem lehet. A sors könyvében van elrejtve a jövő, melyet felnyitni nem áll hatalmában senkinek. Az a nagy mérleg, melyet a sors készit, titkos s az ember csak sóhajtva tud gondolni reá! De ne foglalkozzunk ma, a vidámság napján komoly gondolatokkal. A felvirradő újévvel együtt mi is odaadunk az üdvözlök seregéhez, mi is óhajtjuk, hogy teljesüljenek a vágyak, feledve legyen a bánat, a szomorúság s biztató szózatként hasson a jő kívánság : „Boldog újévet!“ Egy fontos törTreny éleftoelépése. Az 1900. évi XVI. törvényezikk tárgya, czélja a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárak megalkotása. A törvényhozás e nemes alkotásának humánus törekvése, társadalmi, politikai fontosságú czélja megmenteni a gazdasági munkást a nyomortól, ha baleset vagy betegség miatt ideiglenesen, avagy véglegesen felhagyni kénytelen a munkálkodással ; a megélhetést biztositani akkor, ha elkövetkeznek az erőtlen öregség napjai; megmenteni a családot a végromlástól az uzsorások karmai közül, vagy éppen a kétségbeeséstől akkor, mikor kidül a munkálkodó, a kenyérkereső családfő. És mindezeket nein csak Ígéri, de biztosítja is a munkásnak s aránylag igazán kevés áldozat fejében. A in. kir. földmivelésügyi miniszternek egy, a törvényhatóságokhoz intézett rendelete 1901. január hó 1-sején életbe léptette e fontos törvényt. Elmondunk tehát ennek rendelkezéseiből egyet és mást. Papnak, tanítónak, jegyzőnek, értelmes gazdáknak alig volt egyszeregyszer nemesebb feladatuk, mint most, e törvény életbelépésekor. Értessék, rí: jysrázzálr meg a nép előtt annak áldásos intézkedéseit, bátorítsák, buzdítsák őket arra, hogy belépjenek a pénztár kötelékébe. Ne riadjanak vissza a heti befizetések kényelmetlennek látszó módjától sem, hiszen, ha , rieih is lehet minden községben 50 tagot | összegyűjteni s igy önálló pénztárt létesíteni, : a legközelebbi postahivatal a tagnak mindig rendelkezésére áll, ott befizetési lapokra ragasztott bélyegjegyekkel könnyen megy a fizetés, aztán az felszámolás időnként. A pénztár tagjai lehetnek alapítók, kik I egyszersmindenkorra 50 koronát fizetnek be I a járási főszolgabírónál, polgármesternél vagy alispánnál. Ennek fejében alapitó oklevelet nyernek, melyet az illetékes községi elöljáróságnál bemutatnak. (Inkább a gazdasági cselédeket tartó gazdákat illeti, kiket aztán a törMig égig ér az álmok büszke szárnya, A többi emberé csak port kavar? Mig engem csodaszép, szent, égi fátyol S a többi embert földi rongy takar ? Oh! addig nem lesz szolga ez a lélek, Mig csak tudom, hogy ki és mi vagyok, Mig egy madár dalolgat a faágon S a csermelyben csevegnek a habok! Oh! addig éhezem, de össze nem tör A láthatatlan, zengő tiszta lant, Mig egy szerény kis rózsatő virágzik És rügy fakad a fákon itt alant! S ha mégis ez a vézna test leomlik, Akkor, nos, akkor szépen meghalok... És szárnyaikon messze elragadnak, Miket neveltem, a szelíd dalok! És oda visznek, hol a birodalmam: Légy üdvözült sugaras végtelen!! Hol ember nincs, kenyér, ruha se kell majd, A lantomat mgabban pengetem!! Fliesz Henrik. Időszámítás az ókorban, az év és kezdete hajdan és most. Krisztus Urunk születése nemcsak a népek lelki világát alakította át. Az a fény, mely Betlehem felett kigyulladt, nemcsak az j emberiség lelki sötétségébe vitt be világot, de fényt hozott az emberi elme egyéb i tévedéseibe is. Megjelölte főleg azt az archimedesi pontot, melyhez köthetik a népek történelmi eseményeiket; egyöntetűséget visz be az egész művelt világba időrendileg, midőn valamely tényre vonatkozólag megállapítja, hogy Krisztus születése előtt, vagy után történt-e az. Egész addig az ideig majdnem minden népnél más-más időszámitással éltek ; más és más volt a kiindulási pont, melytől a lefolyt éveket számították. A királyok és fejedelmek trónralépésével, az elöljárók (archon, consul, pontifex maximus stb.) hivatalfoglalásával mindig újra kezdték az évszámlálást, így akkor is, ha az ország érdekeit érintő valamely fontos esemény történt. Például Rómában az actiumi ütközet. Sőt a Biblia is Krisztus születésére azt mondja: történt Augusztus római császár uralkodásának 30-ik esztendejében. A műveltebb osztályhoz tartozó szt. Lukács evangélista — mert hiszen orvos volt — szintén igen érdekes példát szolgáltat evangéliuma 3. részében arra nézve, hogyan kellett még abban az időben is körülírni valamely esemény megtörténtének idejét, ha valaki általánosan megakarta magát értetni. „Tibérius császár uralkodásának 15. évében, midőn Ponczius Pilátus helytartója volt Judeának, Heródes tetrarchája Gali- leának, Fülöp, az ő testvére Ithúriának és Trachonitész tartománynak, Lysaniasz pedig Abilinának, Annás és Kaifás főpapok alatt lön az Ur igéje Jánoshoz, Zachariás fiához a pusztában.“ De maga az év tartama is különböző népeknél különböző volt. Némelyeknél a számítás alapja a napév volt 12 hónappal, pl. az egyptomiaknál, a perzsáknál, a görögöknél stb.; másoknál pedig a holdév 10 hónappal, pl. a khinaiaknál, a rómaiaknál stb. A tudományos nagyzás épen ezen ingadozásokra, bizonytalan alapra épitve merész fantáziával, de persze tudós képpel sokszor koczkáztatott már meg, az olvasó közönség könnyenhivőségére számítva, olyan állítást, melyből aztán nem a tudomány nőtt nagyobbra, hanem a tudós urnák az — orra. így például egy német tudós meséli, hogy találtak egy római korbeli hidoszlopot, amelyről kisütötték, hogy 20,000 éves. Találtak aztán egy emberi csontvázat, melyre ráfogták, hogy Praeadamita, vagyis még az Ádárn előtti korból származó embernek a csontjai. Mig aztán a telek tulajdonosa kinyilvánította, hogy az bizony csak egy lovaskatona csontváza, amelyet ő 1809-ben te- mettetett oda. Bátran ezek mellé a valóságok (?!) mellé sorozhatjuk azokat a mésés évszámokat is, amelyeket az egyptomiakra vonatkozó feljegyzésekben találunk. Ezeknek egyike például Ramzes uralkodását 1311-re teszi Kr. e. Vagy egy másik kombináczió szerint a gulaépitő királyok 2500 körül éltek Kr. e. Menes, az első egyptomi állam, Memphis alapitója meg 4000 körül uralkodott. Sőt állítják, hogy Kr. e. a 4242. évben egyptomiak már a csillagászathoz is értettek. Pedig ezek a nagy számok még nin- csennek összefüggésben a világteremtésével. Mert az ettől való számítást csak a zsidók I isztelettel ("tesitjük a Ttr£M 1^58 58 í "8^ fl ^ *ry ^ T» nagy választékban megérkeztek és azt %Qcn olcsón árusítjuk. A téli idén\n. é. közönséget, hogy a Aw* ClívSUII j 1 <vj riíIUOIL v<lil g j nek megfelelő legújabb czikkek óriási választékban vannak' raktáron és azokat szintén igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: kézimunkák, hímző selymek, hímző pamutok, téli kötőpamutok, czérnák, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, mulTok, meleg alsó trikó- ruhák, .béllel és hímzett alsó fehér szoknyák, sapkák, kalapok, női és férfi fehérneműk, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esőernyők, iuzök, csipkék, kosarak, pénz-, szivar-, szivarka- és dohánytárczák, arcz- és menyasszonyi fátyolok, koszorúk, gyermekkocsik és még sok itt fel nem sorolható czikkek. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel 1'RIEIIMAIM és POLIT/KK. Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. vény az alapítványi dij fejében a cselédekért fizetendő évi díjnál előnyben részesít). A rendes tagok első csoportjába tartozók fizetnek évenként 10 korona 40 fillért, vagy hetenként 20 fillért, a második csoportbeliek egész évre 5 korona 72 fillért, vagy hetenként 11 fillért; (fölvételi dij egyszersmindénkorra 35 évnél fiatalabbnál 2 korona, idősebbnél 4 korona); a rendkívüli tagok (munkás igazolványnyal biró munkások) egész évre előre 1 korona dijat fizetnek. Rendes tag lehet minden gazdasági munkás, vagy gazdasági (külső) cseléd, férfi és nő egyaránt, ki 14 éves elmúlt, de 35 éves még nincs. 1905 végéig elfogadtatnak az 50 évesnél nem idősebbek is. A kor bélyegmentes anyakönyvi kivonattal, cseléd- vagy katonakönyvvel igazolható. A jelentkezés a községi elöljáróságnál, vagy a már megalakult pénztári helyi bizottságnál történik, mikor is az illető a behatási díj kifizetése ellenében tagsági könyvet kap, melyhez még 20 drb postabefizetési takaréklap is van mellékelve. Ugyanazon egyén legfeljebb két rendes tagsági könyvet is válthat s igy a pénztár által biztosított előnyöket kétszeres mértékben élvezi. Mik ezek az előnyök, melyeket a pénztár a tagsági dijak pontosan fizetők számára biztosit: felsoroljuk az alábbiakban: a) Az első csoportbeli rendes tag, ha baleset éri, ingyen gyógykezeltetik s ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, (50 napon át napi 1 korona segélyt élvez, azon is túl havonta 10 koronát kap; ha pedig a baleset következtében meghal, családja 400 korona segélyt nyer s ha család nincs, úgy 100 korona temetési segélyt ad a pénztár. 10 évi tagság után, ha bármely ok miatt válik munkaképtelenné s nem tud annyit sem megkeresni, mennyit egy helybeli munkás évi átlagos keresetének fele, élete fogytáig havi 10 koronát kap; s ha ily segélyt még nem kapna, 65 éves korában egyszersmindenkorra 100 korona segélyt nyer, ami nem zárja ki azt, hogy ha 65 éves korán túl lesz valaki munka- képtelenné, később a havi 10 korona segélyt is megkaphassa, illetőleg ha baleset éri, a balUj évkor. Ismét fordult egyet az idő kereke, egy év tűnt el a semmiségbe. A tegnap elmúlt, felvirradt a ma, hogy az emberiség történelmében egy uj korszakot nyisson meg. A tegnap magával vitte a múlt év reményeit, küzdelmeit, aggodalmait, a ma magával hozta az ily reményeket, küzdelmeket, aggodalmakat. Harcz ez, melyet az emberiség a változékony, szeszélyes sorssal folytat, annyi ezer év óta, melynek küzdtere ugyanaz, az élet s csak az ember hiszi, hogy ha a végtelen idő kereke egyet fordul, talán a harcz változatosabb lesz, talán a sorssal szemben megtud nyerni egy kis ütközetet. Felvirradt az újév, s az ember derültebb tekintettel néz elébe. A múlt év bánatát, keserűségét feledi, s kecsegtető reményekkel biztatja magát, hogy a mit megtagadott eddig tőle a sors, talán meghozza az újév. A rokonok, barátok, ismerősök sietnek egymáshoz szerencsekivánataikkal, mindenütt felhangzik az üdvözlő jó kívánat „Boldog újévet!“ A hivatalokban is felhangzik a szerencsekivánat, kiveszi részét belőle a politikai világ is. Szóval az újévi jókivánatok hangzanak ma mindenütt, ezeknek van szentelve az újév első napja. A jó kereskedő, a jó gazda számon veszi a múlt év fáradtságának eredményét. Mérleget készit magának, hogy lássa, vájjon gyarapodott-e vagy fogyott TARCZ A. Poéta sors. Hajtotta vágya fel, a végtelenbe, Övezve fejét számtalan babér. Csak hír, dicsőség volt megannyi álma, Mit bánta, hogy ha száraz a kenyér! Csak a nevét ismerje minden ember. Hevítsen minden álmatag szivet. Hiába volt a s'ró anya csókja : Bolond, szerelmes, bús poéta lett! Bejárta álma az egész világot, És dala zsongott, mint a hárfahang, Es olykor búsan, bánatos szavakkal, Mint néha napján a halálharang. Dalolt ah! jó az Isten, élt az anyja, Elküldte hűen a kis csomagot. Hideg szobában verte, verte lantját, ’ Mig diadalról, hírről álmodott! Azt moi.dta egy-két gőgös mord filiszter, A vers csinos, írója ihletett, Hanem barátom prózai az élet, Ebből biíony megélni nem lehet. Szegődjél el inasnak, bármi másnak, Seperjen utczát, több lesz a haszon, Ott menjen ön is, hol a többi ember, Minek boyongjáratlan utakon! És a poéa szeme tüzbe olvadt: Koldulni in ? Mig gazdag a szivem ? Kézcsókr; menjek én az emberekhez, Mig múzacsók reszket a lelkemen ?