Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-28 / 26. szám

NAGY-KÄROLY és VIDÉKE.

hogy a feltétlen erdőtalajon a legeltetés és mezőgazdasági használat egészen betiltassák s a kopárok befásittassanak. Ezzel egyszerűen s gyorsan segíteni is lehetne a bajokon, csak hogy ennek elhárithatlan akadály áll útjában.

Ugyanis Magyarországon, kerek számban 2x/a millió kát. hold = 1.439,000 ha-ra tehető az olyan feltétlen erdőtalajjal biró terület, a melyen a legeltetés gyakorolva van s ebből már 400,000 kát. hold kopár

1.100.000 kát. holdon pedig a talaj termő- képessége meg van támadva. Együtt tehát

1.400.000 kát. holdon azaz 805.500 ha-n kellene a legeltetést megszüntetni. Ily nagy legelő területnek a mezőgazdaságtól egyszerre való elvonása azonban kikerülhetetlenné tenné a gazdasági váltságot s ezért ez a mód elfogadhatatlan.

Oly módozatokról kell tehát gondoskodnunk, a melyek mellett a jelzett súlyos válság is el lesz ugyan kerülve, de a bajon is segítve leend.

Ezeknek a módozatoknak kulcsát pedig Ha feladatain ivat níerlegelj ük.

Feladatunk ma az, hogy :

1. 1,000000 kát. holdnak már megtámadott termőképességét a további romlástól ne csak megóvjuk, hanem azt javítsuk is ;

2. a többi legeltetés alatt álló területen a termőerő csökkenését meggátoljuk ;

3. a talaj termőképességének megmentése avagy újból való előállítása czéljából mulhatlanul legeltetési tilalom alá vonandó területek helyett — a helyi gazdasági válságok elkerülése végett — másokat bocsássunk a mezőgazdák rendelkezésére, még pedig oly állapotban, hogy rajtuk a legeltetés haszonnal legyen ugyan gyakorolható, de oly módozatok mellett, a melyek a termőerő apadását kizárják ;

4. a 400,000 kát. holdnyi kopár terület termővé legyen átváltoztatva s termőerőben meg is maradjon ;

5. a fenti munkálatoknak rendszeresítésével, jövőben a talajok termőerejének fen- tartása s a legeltetésnek folyton hasznosabbá való tétele biztosítva legyen.

Ezeknek a feladatoknak csupán egv erdőgazdasági mód felel meg a legelö-erdö- gazdaság, a melyet következőleg lehet kör- vonalozni.

A legelő-erdőgazdaság, oly erdőgazdasági mód, a mely hivatva van arra, hogy a legeltetésre használandó feltétlen erdőtalajokon, a talaj termőképességének feltétlenül megkövetelt fentartása s esetleg fokozása mellett a legeltetést a lehető legkiterjedtebben gyakorolhatóvá tegye.

Ebből láthatólag a legelő-erdőgazdaságnak két czélja van u. m. :

1. a talaj termőképességének megtartása ;

2. a legeltetés érdekeinek előmozditása, — a mely czéloknál fogva a legelő-erdőgazdaság nem csak az erdőgazdát hanem a mezőgazdát is érdekli úgy annyira, hogy ezt a gazdasági módot az erdészek ki nem zárják, a mezőgazdák pedig nem mellőzhetik.

A fenti két czélt — rövid szavakban kifejezve, — a legelő-erdőgazdaság azzal éri el:

1. hogy a talajnak fákkal való folytonos védelmezéséről gondoskodik ;

2. hogy a fünövést és a legeltetés egyéb érdekeit előmozdító intézkedéseket tesz.

E helyen azonban ki kell emelnem, hogy a fenti két czél elérése, nagy óvatosságot s gondosságot igénylő intézkedéseket tételez fel, úgy annyira, hogy egy gazdasági módnál sem kell a helyi viszonyokat oly behatóan megfigyelni s nekiek megfelelő szabályokat oly megfontolással kiválasztani, mint ennél, mert a mint megboszulja magát a legeltetés érdekeinek túlságos dédelgetése a a talaj romlásában, épugy czéltalan volna az egyoldalú szigorúság legeltetés tilalmazá- sában, mert az a fütermés a mit a túl aggodalmas tilalmazással elveszni engedünk j (p. o. 15—18 éves nem meredek fekvésű tölgyes alatt őszszel mutatkozó fü, a melyet a juhok leehetnek) sohasem fordítható többé a birtokos hasznára.

A legelő-erdőgazdaságnak alkalmazása nagy tért foglalhat el s ennek jellemzésére elég azt felemlítenem, hogy fontossága s az általános vagyonosodáshoz való hozzájárulása és igy jogosultsága kitetszik már abból is, hogy Magyarország vagyonából 21/* millió kát. holdnak termőképességét s igy értékét van hivatva megtartani.

A legelő-erdőgazdaság alapja továbbá erdőtörvényünkben gyökerezik, mert ez úgy rendelkezik, miszerint a feltétlen erdőtalajon az erdők fentartandók s a legelő-erdőgazdaság, — a helyi érdekek kielégítése mellett — ugyanerre törekszik.

A legelő-erdőgazdaság tehát nemcsak fontos és jogosult gazdasági mód, hanem törvényes alapon nyugvó czéljánál fogva, alkalmazása hazánk jelenlegi viszonyai között ki sem kerülhető. (Folyt, köv.)

HÍREK.

— Személyi hir. Főispán ur ő méltósága nejével együtt szombaton reggel Szat- márra utaznak, hol főispán ur elnökölni fog a Szatmár-Németi dalegyesület jubiláris díszközgyűlésén. Résztvesznek továbbá a folyó hó 30-án és julius 1-én tartandó ünnepségeken és 2-án ismét visszautaznak városunkba.

— László napja. László napja ünnepe a vármegyének, mert alispánjának névnapja az. Az idén Nagy László alispán gyengélkedése miatt elmaradt a hivatalos üdvözlet, annál többen keresték fel őt azonban tanyáján, hogy igaz magyar szívből minden jót kívánjanak a szeretett alispánnak és családjának. Péchy Lászlót az ecsedi-láp lecsapoló társulat főmérnökét, a társulat tisztikara testületileg üdvözölte s a tisztikar érzelmeit Aigner Imre titkár tolmácsolta. Ugyancsak sokan üdvözölték Dr. Jékel Lászlót is jóbarátai és ismerősei közül. A jókívánságokhoz mi is szívből csatlakozunk.

— Kinevezés. A belügyminiszter Stein- kogler János főispáni titkárt a belügyminiszteri létszámban miniszteri segédtitkárnak nevezte ki. Őszintén örvendünk a szorgalmáról ismert és méltányolt főispáni titkár előléptetésének.

— Közgyűlés. A régibb kaszinó vasárnap, julius 1-én d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyát a kaszinó anyagi ügyeinek rendezése s ezzel kapcsolatban a tagsági-dijjak felemelése fogja képezni.

— Kinevezés. A László Pál nyugdíjazásával megüresedett megyei főszámvevői állásra Gróf Hugonnai Béla főispán Jeney Géza megyei pénztárnokot nevezte ki.

— Főgymnasiumunkban az érettségi vizsgálatok f. hó 19., 20. és 21-én voltak. Az eredmény teljesen kielégítő, mert a jelentkezett 22 ifjú közül öten lettek jelesen érettek és pedig : Antal M. István, Debreczeni István, Gotlieb Ferencz, Makoldy Sándor és Vodicska Sándor; jól érett van négy: Korányi (Katz) Ferencz, Miks Károly, Schöberl Ferencz és Ziering Béla ; érettek: Gsics Ákos, Kallós István, Kropper Lajos, Badeczky István, Reich Sándor, Spitz Aladár, Szabó József, Tőtős János, Trásy András, Varga Ákos és Zanathv László; egy év múlva történendő ismétlésre utasittatott kettő.

— Érettsegesek bankettje. A helybeli rom. kath. főgymnasium maturáló hallgatói — a hagyományos szokáshoz híven — e hó 23-án tartották évzáró bankettjüket, hogy szívélyesen Isten hozzádot mondjanak az Alma-maternek, mely 8 teljes esztendőn keresztül adott barátságos hajlékot a tudomány ifjú bajnokainak. Az eredetileg szűk körre tervezett összejövetel a rendező-bizottság, különösen pedig Gsóti Márk tanár agilis buzgólkodása folytán nagyszabású ünnepélylyé nőtte magát ki, hol városunk hölgykoszoru- jának szine-virága adott egymásnak találkát, hogy áldozzanak Terpschichorenak. Az estély társasvacsorával kezdődött, melynek folyama alatt Debreczeni István, Antal István és Makoldy Sándor volt növendékek lelkes felköszöntőkben tolmácsolták a távozók odaadó szeretetét és hálás ragaszkodását a főgynm. tanári kar iránt, kik megfeszített munkával, sohasem lankadó türelemmel és atyai jóakarattal nevelték, oktatták, a gondjaikra bízott nyájat, hogy majdan azok az élet küzdelmeiben alapos készültséggel erős lélekkel sikerrel állják meg helyeiket. A tanári kar nevében Gsóti Márk a volt VIII. osztály főnöke köszönte meg a növendékek hálanyilatkozatát; buzdította őket kitartásra, további szorgalomra, ellátván őket az életre jóakaratu tanácsokkal, melynek követése esetén a hazának jó polgárai, saját jövőjüknek megteremtői lesznek. A távozók megható búcsúja után tánczra perdült a fiatalság járta jókedvűen reggel 5 óráig. A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Andrássy Jenöné, Bagossy Pálné, Bródy Mi- hályné, Brandsch Mihályné, Debreczeni Ist- vánné, Gőnyei Istvánné, Gaál Kálmánné, özv. Hajagos Benőné, Hetey Ábrahámné, lesik Ferenczné, Jancsó Gyuláné, Jenser Mihályné, Jeney Istvánné, Kacsó Károlyné, Katz Sá- muelné, Kölni Márkuszné, Kalós Pálné, Kínál Józsefné, Kálnay Gyuláné, özv. Kovács Jó- zsefné, Liszer Jakabné, Letlinger Bella, Let- linger Béláné, Makoldy Gyuláné, Preisz Károlyné, Rajkovits Gyuláné, Róth Edéné, Salamon Methódné, Spitz Dénesné, özv. Tóth Jánosné, Tőtős Jánosné, Táby Elekné, Vida Elekné úrnők; — Andrássy Ilona és Anna, Beniczky Miluska, Bródy Bella, Braun Margit (Gyöngyös), Brandsch Hermina, Bagossy Katinka, Gaál Berta, Hetey Margit, Hetey Erzsiké, Jeney Sárika, Jancsó Jolán, Irsik Margit, Korompay Margit, Kendelényi Erzsiké, Kalós Mariska, Kálnay Ilona, Kinál Margit, Katz Leona, Kacsó Mariska és Erzsiké, Preisz Etelka, Róth Róza, Rooz Irén, Rajkó vies Vilma, Salamon Irma, Táby Dóra, Tóth Ilona,

tették a nyomó készüléket is, valaminthogy ők metszették vagy öntötték a betűket is. Gutenberg első betűi fából voltak metszve.

Annyi bizonyos, hogy az első nyomdai termék a Fusttal együtt bírt nyomdából került ki, s ez a negyvenkétsoros biblia volt, a miből még ma is megvan harminczegy példány a római, párisi, londoni és más könyvtárakban. Értéküket egyenként ma már százezer koronára becsülik.

Gutenberg Fusttal nemsokára megkülönbözött. Fustnak pénzbeli követelései voltak Gutenbergen, a miknek ez nem tudott, vagy nem akart eleget tenni. Fust ennek folytán Gutenberget bírói utón a nyomdából kizárta, azt magának tartotta meg, s társul véve Schöffer Pétert, sikeresen fejlesztette tovább. Ezért tulajdonítanak a két utóbbinak is a sajtónak ha nem is feltalálása, de tökéletesítése körül nagy érdemeket s ez magyarázza meg a majna-frankfurti emlékművet is, a melynél faragottkő-alapépitményen három alak: Gutenberg, Fust és Schöffer áll egymással kezet fogva. A mainzi, strassburgi s a többi Gutenberg-szobroknál azonban Gutenberg egymaga van megörökítve. A dicsőségben nem osztozik senkivel.

Gutenbergnek sikerült rövid időn ismét nyomdához jutnia és pedig megint csak Mainzban. Némelyek szerint Hummer Komád gazdag városi tanácsbiró, mások szerint nas- sani Adolf választófejedelem segítségével. Ebből a nyomdából pedig egész sorát adta ki a nyomtatványoknak, inig aztán 1468-ban utolérte a halál.

Hogy milyen szükséget pótoló, s milyen hasznos volt az uj találmány, bizonyítja azon tény, hogy daczára az akkori közlekedés s

egyáltalában az ismeretterjedés nehézkességének, csakhamar nyomdákat állítottak mindenfelé. Természetesen legelőször is Németország jelentékenyebb városaiban. De már 1464-ben nyomda van Olaszországban is a Subiaco-kolostorban, a hol azt Sweyn- heim és Panarz németek állították fel, 1469-ben pedig Velenezében is, a mely város nemsokára nyomtatványairól olyan híressé lett. Párisba 1470-ben hívtak meg német nyomdászokat, s az első nyomda a Sorbonne világhírű főiskolában keletkezett. Ebben a tekintetben Páris és Lyon tűntek ki mindenha, mig Német-alföldön meg Antwerpen, Leyden és Amsterdam jeleskedtek nyomdáikkal.;-— Svájczban, Baselben 1474-ben rendezték be az első nyomdát s körülbelül ugyanazon időben keletkeztek nyomdák Angol- és Spanyol- országban is.

Magyarországon 1472-ben állítottak nyomdát első Ízben Budán. Az első nyomdász az Olaszországból meghívott augsburgi eredetű német Hess András volt, a kit Karai László, Buda prépostja és Mátyás király titkára támogatott. Az első nyomtatvány pedig a „Chronicon Budense" 1473-ban került ki ezen nyomdából. De ugyanitt készültek a hires Gorvinák is, addig még nem látott diszszel.

Ám e nyomda nem sokáig virágzott. A hires könyvekkel együtt a törökök prédája lett, s magyar eredetű nyomdászokat is ezután csak a külföldön találunk. A tizenhatodik században azonban a könyvnyomtatás nálunk ismét hatalmas virágzásnak indult.

Nevezetes nyomda volt az 1534-ben Brassóban keletkezett Hontems János-féle. Nyomdát állítottak erre 1536-ban Sárváron,

1550-ben Kolozsváron, 1558-ban Magyaróváron, 1561-ben Debreczenben, 1567-ben Gyulafehérváron, 1773-ban Komjáton, 1578- ban Beszterczebányán és Nagyszombaton. Ez utóbbi lett aztán a hires egyetemi nyomdává, mikor 1777-ben az egyetemmel együtt Budára került.

Nagy-Károlyban az első nyomda 1754- ben kezdett működni. Alapította gr. Károlyi Ferencz ; a nyomdász pedig Pap István volt, a ki társul vette maga mellé Biró Mihályt.

Minden valóban közhasznú találmánynak egyik sem sarkalatos tulajdonsága, hogy az mint maga a természet, mint maga az ember fejlődésre képes és ilyen Gutenberg találmánya is. Milyen bámulatos is a könyv- nyomtatás félezer éves fejlődése ! Gutenberg fabetükkel és természetesen kézisajtóval nyomta a negyvenkétsoros egyszerű bibliát, ma már gőzzel hajtott rotácziós gépek ko- lumnákba öntött betűi állítják elő hihetetlen gyorsasággal az óriási hirlappéldányokat, vagy nyomják a négy-öt színnel illusztrált elzevíreket. Az első nyomtatványok, habár jóval olcsóbbak a kéziratoknál, mai fogalmaink szerint még mindig elég drágák voltak, ma pedig hihetetlen olcsó árakon juthat hozzá bárki is a legérdekesebb irodalmi müvekhez. És valóban éppen ebben kell keresnünk és látnunk a Gutenberg találmányának legnagyobb fontosságát. Abban, hogy a műveltség és tudás Írott kincseihez köny- nyen hozzáférhet mindenki, gazdag, szegény egyaránt, s ezzel természetszerűleg mindinkább veszti erejét az emberiség legnagyobb átka, a tudatlanság.

Dr. Lúcz Ignácz.

Tőtős Ilona, Vida Cella és Zanathy Leona urhölgyek. Közönségünk mind jobban kezd érdeklődni a fögymnasiumi Rendezések iránt, vállalkozásait folyton törekvő rokonszenvvel i kiséri, amit a főgymnasium élvezetes előadásaival és sikerült mulatságaival méltán i még is érdemel.

— Évzaró-ünnepéiy. Elismerésre méltó tanujelét adja a polg. leányiskola tanárnői kara — a gondjaira bízott ifjúság estetikai nevelésére irányuló tevékenységének akkor, midőn iskolai ünnepélyek rendezésével a serdülő leánykák fogékony lelkében a művészet és szép iránti érzéket igyekeznek felkelteni és fejleszteni. A nagyközönség rokonszenves érdeklődéssel adózik a vezetőség dicséretes intentiói iránt, s örömmel ragad meg minden alkalmat, hogy a rendezett ünnepélyek erkölcsi sikerét tömeges jelenlétével emelje. A folyó hó 26-án lefolyt záróünnep egyike volt a legsikerültebbeknek és a közönség, mely zsúfolásig tölté meg a termet, lelkes tapssal jutalmazta az ízlésesen összeállított műsor minden egyes számát. A záróünnepély programmja a következő volt:

I. Az intézeti vegyeskar Tőttős János karmester vezetése alatt, Erődi imáját énekelte kellő készültséggel és összhanggal. 2. Nagy Irma II. o. t. helyes hangsúlyozással szavalta a Pillangót. 3. Adler Margit II. o. t. adta elő Jungman kellemes zenéjü, „Valse sentimen- tale“-ját oly remek technikával, mely valóban felnőtteknek is becsületére válna. A jól meg- érdemlett tapsok után 4. Csorba Teréz 111.

o. t. declamálta hatásosan Arany „Tudós macskáját.“ 5. Egyik legkedvesebb piece a műsornak volt: Mendelshon bájos üdvözlete, melyet Zanathy Leona km. o. t. ügyes kísérete mellett Gaál Berta IV. o. t. énekelt érzéssel és csinos hanganyaggal. 6. Spindler „Le ruiszeau dárgent“ mesteri futamait Kacsó Irén I. o. t. bámulatos bravúrral juttatta érvényre, méltó elismerést aratva a hálás publikumtól. 7. Frits Jozefa IV. o. t. „Rendezem a szekrényemet“ czimü magánjelenetet recitálta el élénk temperamentummal, kedélyes derültségben tartván a hallgatóságot. 8. Az énekkar ujabbi sikeres fellépte után 9. Sternberg Anna km. o. t. produkálta magát „Paraphrase lengető“ előadásában a nála már többizben tapasztalt virtouzitással. Remek játékával bámulatra ragadta a müértő közönséget. A műsor méltó befejezéséül Tóth Erzsébet IV. o. t. szavalta el Nádor Béla fögymnasiumi tanár alkalmi költeményét, a „Hála szózat“-ot. Kedves megjelenésével, érzésteljes hanghordozásával és a költemény elegikus hangjának pompás kidomboritásával sikert aratván a szerző tanár úrral egyetemben. Az ünnepély lefolyása után dr. Serly Gusztáv iskolaszéki elnök intézett lelkes beszédet a növendékekhez, megdicsérte szorgalmukat, igyekezetüket és a további kitartásra buzdította őket. Ezután Tattay Irén igazgató-tanárnő dr. Serly Gusztáv elnökkel kiosztották a szorgalmas növendékek között az iskolaszék által ajándékozott jutalomkönyveket. Jutalmat nyertek ; Beck Helén, Frisch Rozi, Gaál Erzsébet, Koszorús Eulália, Kacsé Irén, Péchy Ilona, Sikolya Ilona, Szolomájer Irma, Varga Erzsi, 1. o. t.; — Brandsch Berta, Könnyű Erzsébet, Nagy Irma, Weisz Paula

II. o. t.; — Bornemissza Malvin, Csorba Teréz, Janitzky Margit, Lengyel Mari, Veres Rozi, Wohl Ilona III. o. t. Frisch Jozefa, Költői Ida, Fürth Sarolta, Kisded Erzsébet, Nagy Eolonóra, Irsik Margit, Liszer Gizella IV. o. t., Kacsó Erzsébet, Katz Leona, Szabó Magda, Szolomájer Erzsiké és Sternberg Anna kézimunka oszt. tanulók. Úgy a szülők, mint az érdeklődő közönség egy kellemesen eltöltött, élvezetes délután emlékével hagyták el múzsa termeit.

— Kitüntetés. Pap Ferencz műegyetemi hallgató, Pap Endre vármegyei hivatalnok fia, főgimnáziumunk volt kitűnő tanulója, a napokban mérnöki oklevelet nyert a budapesti műegyetemen, s mint kitűnő egyetemi hallI gátét 100 korona jutalomban részesítették I és állami költségen egy évi külföldi tanul- I mány útra küldik, őszintén örvendünk a | derék ifjú elöhaladásán és szerencsét kivá- ! nunk további pályájához.

A zároünnepely az irgalmas nenek vezetése alatt álló elemi leányiskolában folyó I évi junius hó 24-én fényes közönség jelenlétében tartatott meg. Ott voltak Gróf Károlyi Istvánné, Gróf Hugonnai Béláné, Gróf Károlyi Gyuláné, Gróf Hugonnai Béla, a szülők és számos tanügybarát. — Az ünnepély délután 5 órakor vette kezdetét, s ez oly lélekemelő volt, hogy azt a közönség mindvégig meghatottan hallgatta. Öméltóságáik s a szülök hálás szívvel mondottak köszönetét az intézet tanitónőinek. Az ünnepély kimagasló része a zenevizsga volt, mi a közönséget valósággal elbájolta, látva

8—10 éves növendékeket, kik két szólamban énekelve a darabokban előforduló pauzák kitartása, a szólamok praecziz belépése és a darabok kellemes előadásával a legkényesebb igényeket is teljesen kielégítették. Ily művészi darabok előadása képezdei növendékek által előadva is hatást keltenének, annyival inkább megható volt az ezen csepségek ka-