Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-20 / 51. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. Számtalan eset bizonyítja, hogy sok szülő évszámra nem érintkezik gyermeke tanítójával, nem tanúsít semmi érdeklődést gyermeke erkölcsi magaviseleté és tanulmányi előmenetele iránt, sőt nem ritkán terhére van, ha a tanító, gyermeke viseletét és előmenetelét szóvá teszi előtte. így történik meg akárhányszor, hogy a szülő osak az értesítőből vesz tudomást gyermeke tanulmányi állapotáról, s sok esetben már olyankor, midőn az elmulasztottakat pótolni nem lehet. Mily szép eredményeket mutathatna fel az iskola, ha a szülők ellenőriznék iskolába járó gyermekeik házi munkásságát, ha érdeklődéssel viseltetnének az iskolai élet iránt, ha gyermekeik tevékenységét buzdítással, lelkesítéssel fokoznák. Ha gyermekeiktől az iskolában tanultak felöl kérdezősködnének, ha ellenőriznék, hogy feladványaikat elvégezzék, gyermekeikben- felkeltenék a szorgalmat. Sok szülő azonban mind ezzel nem törődik, ha néha-néha intéz is gyermekéhez kérdést, megelégszik olyan — „nem kaptunk fel uj leczkét" — féle felelettel. Épen igy, ha nem inkább is bénitólag hat az iskola sikeres működésére a szülők elfogultsága. Nagyon sok szülő szentül meg van győződve, hogy ő neveli gyermekét leghelyesebben, s ezen meggyőződésében figyelmeztetést, útbaigazítást senkitől sem fogad el, s mivel nevelési rendszerét tökéletesnek tartja, az ő gyermeke jó, szorgalmas, illem- tudó, engedelmes, Ha azután az ilyen mintagyermeket mindenki, tehát a tanítója is nem dicséri, vége a barátságnak, mely ellenséges érzületté változik, ha esetleg a gyermek hibáit megróni, vagy pláne megbüntetni meri. Az ily szülő, mivel a tanítóban gyermeke üldözőjét, kínzóját látja, elég tapintatlanul, gyermeke előtt kifakad annak tanítója ellen, a tanító eljárását birálgatja, nem egy esetben elitéli. És ha a gyermek mindezeket hallja, hogy viseltessék tanítója iránt tisztelettel, szeretettel'? Honnan merítse a tőlük vett jóért a köteles hála érzetet? Az ily szülők csak később, a midőn a már fává növekedett gyenge vesszőt hajlítani nem lehet, a midőn gyermekük elfeledi a köteles tiszteletet, hálát és megtagadja az engedelmességet irányokban is: jönnek tudatára annak, hogy nevelési rendszerük nem volt helyes. Általánosan elismert tény, hogy a tanulók, ha tanítójukat tisztelik, szeretik, annak intéseit szívesen fogadják, fokozott szorgalommal tanulnak. Ebből kifolyólag az okos szülőnek az volna feladata, hogy gyermekében a tanító iránti tiszteletet és szere- tetet fejlessze, ez által is befolyván tanulmányi előhaladottságukra. De hányán megfordítva cselekszenek, s ha gyermekük megbukik, nem azt mondják: Megbukott a fiam, mert nem tanult, mert kiöltem belőle a tanítója iránti tiszteletet, szeretetet, hanem azzal állanak elő : megbuktatta fiamat boszu- búl, hisz egész éven át üldözte. Ne búsulj, fiam, majd leszámolok én azzal a — tanítóval. Ilyen és ezernyi hasonló balfogás mellett az iskola, úgy a nevelés általános kívánalmainak, mint az oktatást illető hivatásának megfelelni alig képes. Ha a szülők panaszokkal állanak elő, ha elégedetlenek gyermekeik előhaladásában, ne vádoljanak senkit, ne keressék másban a hibát, hanem magokba térve vallják be, hogy az ő nevelési rendszerük és az iskolával szemben tanúsított helytelen eljárásuk gyümölcse ez. Holczinger István. HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Érdekes rendkívüli közgyűlése volt vármegyénk törvény- hatósági bizottságának folyó hó 13-án. A hosszú tárgysorozatnak csak két pontja keltett érdeklődést, az egyik a házipénztár deficzitjének kérdése, melyre nézve főispán urat felkérték, hogy a vármegye dotácziájának felemelése végett járjon közbe a belügyminisztériumnál, — a másik pedig az avasi községek kérvénye. Tudvalevő dolog, hogy a Szent-Bazil szerzetrend legközelebbi nagygyűlésén Pásztory Árkádot, a bikszádi zárda főnökét, onnan elhelyezték. Az avasi községek erre kérvényt nyújtottak be s á vármegye támogatását kérték ahhoz, hogy a volt főnök állásában meghagyassék, mert itteni működése alatt az egész vármegye közönségének osztatlan tiszteletét és becsülését -érdemelte ki, példás papi életet élve, a felekezeti érzületen túl tekintve valláskülönbség nélkül az avasi lakosok valóságos apja volt, kinek jótékonyságát az Avas valláskülönbség nélkül élvezte s különösen hazafias érzés tekintetében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az állandó választmány véleményezte, hogy a kérvényt a vármegye főispánjához oly kérelemmel tegyék át, hogy hathatós befolyásával odahatni szíveskedjék, miszerint Pásztory továbbra is maradjon meg bikszádi főnöknek. Ezen vélemény ellen Lukács Konstantin gör. kath. lelkész szólalt fel, kinek felszólalása azután Nagy Lászlót, N. Szabó Antalt, Dr. Schönpflug Richárdot és Domain'dy Istvánt bírta felszólalásra s egy érdekes vitában volt része a hallgatóságnak. Végül a közgyűlés elfogadta az állandó választmány javaslatát. — A „Kölcsey-egylet“ felolvasó-estélye. Vasárnap, f. hó 16-án tartotta meg a Kölcsey- egyesület második felolvasó-estélyét. Daczára a rósz időnek, elég szépszámú közönség jelent meg, mely mindvégig nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta meg a tartalmas programmot. Megnyitó gyanánt Nagy László alispán, az egylet elnöke és mozgafo szelleme tartott felolvasást „A felekezetisé- gekröl“, fejtegetve azt a nehéz társadalmi kérdést, mely épen a jelen időszakban — sajnos — nagyon aktuális. Felolvasása, mely gyönyörű nyelvezetével is meglepi a hallgatót, azon megdönthetien igazságból indul ki, hogy a vallásosság és felekezetiség egymástól végtelenül eltérő fogalmak. Krisztus vallása, mely a szeretet vallása, nem ismer felekezetiességet, gyülölséget, ennek felidézése sohasem a néptől indul ki, hanem egyesek, vagy egyes társadalmi osztályok önérdekeit szolgálja, ha az fel idéztetik. Történetileg fejtegeti a Krisztusi vallás tiszta eszméjét s végül a családban, annak szűk körében találja fel az igaz vallásosság helyét, feleke- zetieskedés mellőzésével való vallásos nevelésre helyezi e társadalmi ferde kérdés megoldását. A hatalmas érvekkel támogatott nemes eszmék hatása alatt állott a közönség akkor is, midőn a nagytudásu felolvasó sürü tapsok között hagyta oda a felolvasó-asztalt. Utána Boross János ev. lelkész, lapunknak kiváló munkatársa olvasott fel egyes megkapó részleteket a történelem nagy nőalakjairól. Érdekesen mutatta ki, hogy a női bátorság, ügyesség, ravaszság hányszor képes diadalmaskodni ott is, a hol a férfi már reményét is elvesztette. Vagy, mint Katalin czárnő története bizonyítja, miként képes eszélyességével, furfangjával a legalacsonyabb sorsból a legmagasabbra felküzdenie magát. A történelemből merített példák igen érdekesek voltak s a hálás közönség zúgó tapsokban adott kifejezést elismerésének. Harmadik szám gyanánt Holczinger Imre főgymn. tanár tartott egy igen kedves felolvasást a Karácsonyfa eredete és legendájáról, melyet lapunk karácsonyi számában fogunk olvasóinknak bemutatni. Az érdekes tárgy, a szép kidolgozás, a nagy szorgalommal gyűjtött adatok csak dicséretére válnak a tudós tanár urnák, kinek már annyi szép munkáját volt alkalmunk élvezni. Végül Fliesz Henrik olvasta fel saját költeményeit. Lapunk olvasói előtt már ismert az a szorgalom és kitartás, melylyel Fliesz ur napról-napra job- ban-jobban fejleszti Istenadta tehetségét, az irodalom terén. Örömmel látjuk sikereit, melylyel elismerésre kényszeríti azokat is, kik egy fiatal, még az iskola padját alig elhagyott emberben nem akarják elismerni a tudást s csak mosolyogva nézik munkálkodását. Felolvasott költeményei igazán szépek voltak, a rajongó ifjú ábrándos lélek szólal meg az egyikben, az anya iránti szeretet a másikban. Csípősen gúnyolja ki azokat, kik a szegény dalnok iránt lenézők, csak azért mert szegény, mert érzelmeit dalokba önti. Sikerült volt egy elbeszélő költeménye is. A közönség megtapsolta a szerzőt, mi pedig csak gratulálni tudunk a szép sikerhez. S ezzel a felolvasó-estély véget ért. — Képviselőtestületi gyűlés. A képviselő- testületnek 144—1900. Kgy. szánni határozata a nagy károly—mátészalka—csapi helyiérdekű vasút segélyezése tárgyában az érdemleges tárgyalásra határnapul 1901. évi január hó 13. napjának délelőtti 10 órája a városház tanácstermébe kitüzetik. arra a képviselőtestületi tagok külön meghívó által is meghivatnak, — egyidejűleg az 1886. évi XXII. t.-cz. 131. §-a értelmében ezen hirdetmény közhírré tétetik. Nagy-Károly, 1900. deczember hó 13-án. Hetey Ábrahám, h. polgármester. — Állami állatorvosok kinevezése. 1901. január hó 1-ével lép életbe az állatorvosi közszolgálatról szóló törvény. A földművelésügyi miniszter az időtől kezdődő hatálylyal már kinevezte az állami állatorvosokat. Városunkban lakó állatorvosok közül: A IX. fiz. osztály 3. fokozatába Makranczy József lett kinevezve Nagy-Károlyba, Szatmárvár- megye és Szatmárnémeti városba. A X. fiz. oszt. 3. fokozatába Reich János Nagy-Károlyba és a nagykárolyi járás területére, Czilly György pedig Fehérgyarmat és a fehérgyarmati járásbalettek kinevezve, illetve beosztva. kát növelte az a bogárszemü fiúcska, ki a második évben beköszöntött erőteljes sírással hozzájuk. A harmadik évben ismét vendég érkezett, de ez már nem volt valami kedves, megérkezvén hívatlanul Bogárdi Mihály hét évi távoliét után. Elképzelhetjük ezt a helyzetet... Hiszen elképzelni csak hagyján, de Bállá Péter és felesége nem képzelték, hanem valósággal, test szerint ott állott elüttök, a meghalt- nak nyilvánított, házastársától elválasztott első férj... kissé megfogyva s megöregedve a rabság keservétől. Szegény kiszabadult rab ! Ezért kellett hát neked hét éven keresztül sóhajtanod, vágyva-vágynod, epedve-epedned hű párod után, hogy hazarepülve fészkedre, azt más által elfoglalva lássad! ? oh miért nem vesztél el tatár rabságban, ha a hazatérőt nincs ki megölelje, nincs ki csókolgassa, sokáig megőrzött hitvesi hűséggel! ? Halotthalványan állt meg saját küszöbén s a nő, kiért szive minden perezben édesen dobogott, kinek kedves arcza keblének oltáráról soha le nem tűnt, kiért tűrt, szenvedett éveken keresztül ... az a nő megdermedve, remegve tekint rá, mint siri kisér- tetre s félve takarja el kisded fiacskáját, védő- leg terjesztve feléje karjait. — Majd tébo- lyodottkint tekint hol az érkezettre, hol mostani férjére s talán kitör rajta az őrület, ha fel nem sir kisded gyermeke. Ez a hang magához téríti s ölébe kapva gyermekét, oda borul második férje kebelére, hova nemcsak a hitvesi, de a még erősebb anyai szeretet vonza. Bogárdi Mihály tántorogva vonult vissza. Esze megértette talán e jelenetet, de szive nem tudott megnyugodni, mert szerette mindig, most is azt az asszonyt. Minden követ megmozgatott, hogy házassága érvényességét visszaszerezze. Ment viczispánhoz, espereshez, püspökhöz, zörgetett sok partialis zsinaton, mind hasztalan ! A mit egyszer a szent fraternitas protocol- lumba vezetett, azt onnan kitörölni nem lehet. „Meg vagyon Írva: a kiket az Isten összekötött, ember el ne válaszsza“ — már pedig isteni és emberi törvény szerint Gyarmati Sára Bállá Péterrel van egybekötve, ezen segíteni nem lehet. Punktum! Hátravolt még a leghatalmasabb forum, a váradi török basa. Kétségbeesett ember beleugrik a tűzbe is. Végső elkeseredésében ily megfontolatlan lépésre vetemedett Bogárdi Mihály is, midőn a váradi basához folyamodott ügye elintézésére. Jött pecsétes levél, hogy Bállá Péter minden familiástól azonnal induljon Váradra, a peres ügy lebonyolítására. A hatalmas parancsnak engedelmeskedni kellett, mert különben nagy veszély jön fejökre és a városra. Összeszedte hát újra megtakarított arany- s ezüstpénzeit, magával vivén egyúttal a basa által Bogárdi Mihály elhalálozásáról kiadott okiratot. A váradi basa kegyesen fogadta az ajándékot, nyájasan tekintett a félve remegő asszonykára, de annál hosszasabban olvasta saját bizonyságlevelét. Mit! ? az a hitetlen kutya gyaur még élni merészel, mikor már rég kiadtam pecsét alatt, hogy meghalt! ? Induljatok haza békében, Allahra mondom, nem lépi át utánatok a vár küszöbét. És Bogárdi Mihály többé nem került vissza hajlékába. * * * Hogy pedig valaki azt ne higyje, hogy mindez a képzelet szüleménye, tanúbizonyságul felemlítem, miszerint Tököly Imre fejedelem parancsára 1683. márczius 2-án, Kende Ferencz viczispán, Szodoray Boldizsár szolgabiró és Dékán Mihály hites assessor vizsgálatot tartván a török dulás felől, a következőket jegyezték fel Nagy-Károlyra vonatkozólag, — a mint a vármegyei levéltárban bárki is megolvashatja: „Possessio Karolly. Testis (tanú) Kalmár Mihály hitös ember, körül-belül 46 éves, hit alatt következőleg vallott: hódoltanak két Ízben, mikor Váradot megvették, akkor meghódította volt az török, de annak utánna kiesvén a hó- dolásból két avagy 3 esztendeig, annak utánna rájok jővén a törökök, csordájokat, méneseket és embereket levágta és elrabolta ; némely közülök kiszabadult, némely pedig oda vagyon ma is és le is vágott bennek, mely hódiásnak az két részről 18 esztendeje vagyon, ezen esztendővel együtt. Esztendő- ről-esztendőre való adójuk ment mostan az utóbbi hódlásban 11 esztendő alatt ezer forintokra, de az elsőbb hódlásra mit adtak, nem tudja az patens. Hitös ember Bállá János hasonlóképen vallott. Berey József. — Vörösmarty-ünnepóly. A nagykárolyi kath. legényegyesület is lerója kegyeletét a költőkirály iránt és emlékére f. hó 23-án, vasárnap délután 5 órakor felolvasások- és szavalatokból álló ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Szaval: Sallay Lajos. 2. Vörösmartyról. Felolvassa: Tietz Sándor. 3. Szép Ilonka koszorúja. Szavalja: Czilli Veronka. 4. Felolvasás Fliesz Henriktől, ő. Szózat. Szavalja: Tóth József és énekli az egyleti ifjúság. E kegyeletes ünnepélyre az egyesület iránt érdeklődőket ezúttal is meghívja az elöljáróság. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja, Mándy Ödön vármegyei Írnokot, árvaszéki irattárnokká nevezte ki. — Érettségi vizsga. Főgymnasiumunk- ban folyó hó 15-én érettségi vizsgálat volt Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató elnöklete alatt. Javító érettségit tett egy helybeli és egy szentesi főgymnasiumi ifjú, egész érettségit tett egy ifjú. Vizsgálata mindháromnak sikerült. — Gyászeset. Szimon Ede, gróf Károlyi uradalmi főerdész folyó hó 13-án elhunyt. A derék, előzékeny s városunk társadalmi köreiben is kedvelt férfiút a halál férfikora legszebb éveiben ragadta ki családja köréből, élte 50-ik évében. Elhunyta általánosan mély részvétet keltett, mert akik csak ismerték, tiszteletet és szeretetet tápláltak iránta. — Temetése szombaton ment végbe. A/gyászháznál, az ömbölyi uradalmi erdészlaknál, Dr. Jordán Károly apát, sza- niszlói plébános szentelte be a kegyelet számos koszorújával borított ravatalt, s onnan kisérte a nagy közönség, s az uradalmak tisztikara nejeikkel a szaniszlói sirkertbe. Városunkból is többen jelentek meg a felejthetetlen jó barát végtisztességtételén. Özvegye és tiz kiskorú gyermeke siratja a forrón szeretett gondos családapát. Nyugodjék békében. — A család a következő gyász- jelentéssel tudatta veszteségét: Szimon Edéné szül. Gürthner Antonia mint hitves, Ilona, Károly, Margit, Ede,,József, Andor, Mariska, Ella, Sándor, Sárika, mint gyermekei, a maguk, valamint összes rokonaik nevében mély fájdalommal tudatják, hogy a szeretett s felejthetetlen férj, a legjobb atya és rokon Szimon Ede uradalmi főerdész ez év decz. hó 14-én reggel 5 órakor életének 50-ik évében, hosszas szenvedés után az Urban jobblétre szenderült. Az Istenben boldogult hült tetemei folyó hó 15-én d. e. 11 órakor fognak a római kath. vallás szertartásai szerint beszenteltetni s a szaniszlói sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 17-én délelőtt 9 órakor a szaniszlói római kath. templomban fog az egek Urának bemutattatok Ömböly, 1900. deczember hó 14-én. Az Örökvilágosság fényeskedjék neki! — Karácsonyfa-ünnepély. A szokásos karácsonyfa-ünnepély a kaplony-utczai gyer- mekmen helyen a folyó évben Karácsony első napján délután 4 órakor fog megtartatni, melyre az érdekelt szülők s a nagyközönség is meghivatik. — Halálozás. Városunknak egy köz- becsülésben megőszült polgára, Stuller Sándor földbirtokos, vármegyei bizottsági tag hunyt el folyó hó 12-én hosszas szenvedés után, életének 56-ik évében. Temetése nagy részvét mellett a múlt pénteken délután 3 órakor történt meg. Elhunytáról családja a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Alól- irottak úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtelt szívvel tudatják a szeretett férj, jó apa, nagyapa és testvér, illetve rokonnak Stuller Sándor földbirtokos, vármegyei bizottsági tagnak folyó hó 12-én esti 6 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 56-ik, másodházassága 7-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult földf része folyó hó 14-én délután 3 órakor fog a róm. kath. szertartás szerint a helybeli Rozália-temetőbeli családi sírhelyre örök nyugalomra helyeztetni; lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 15-én reggel 9 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Urnák bemutattatni. Nagy-Károly, 1900. deczember 13. Béke legyen porai felett! Özv. Stuller Sándorné szül. Ryll Erzsébet neje. Stuller Béla, Stuller Endre gyermekei. Stuller Ferike unoka, Stuller József és neje Róth Juliánná, Stuller Róza s férje Gréf József, Stuller Berta s férje Gózner Antal, Stuller Lajos és neje Kaufmann Margit testvérek, sógor és sógornők. — Probabál. Táncziskolám bevégezte alkalmából folyó hó 26-án, karácsony másodnapján, a Polgári kaszinó nagytermében próbabált rendezek, melyre a m. t. szülőket és tánczkedvelöket van szerencsém tisztelettel meghívni. Friedman Lajos, táneztanitó. Belépődíj személyenkint 1 korona, családjegy három tag részére 3 korona. Kezdete este fél 8 órakor. — A tánc-zmulatság megkezdése előtt a tanítványok által páros jelenet lesz bemutatva.
