Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-06 / 49. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. telekrészletböl fenmaradt résznek árverésem eladása folytán kiállított szerződés, valamint a lovarda-földből Kaufmann testvérek és tár­sának 864Yu, □ öl terület eladása tárgyá­ban kiállított szerződés tárgyalását az 1901. január 13-iki közgyűlés napirendjére tűzte ki. Kaufmann Ignácz és fia s társai, továbbá id. Turóczy Károly kérelmét a kövezetvám- dijszabályzat módosítása tárgyában teljesít­hetőnek nem találta. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 3326—1900. sz. leirata folytán a nagykároly—csapi helyiérdekű vasút segélyezése tárgyában a fedezet mikénti be­szerzése feletti tárgyalásra 1901. január 13-át tűzte ki. A jóváhagyott kéményseprési szabály- rendelet kihirdettetett. A szervezeti szabályrendeletnek az or-; vosokra vonatkozó része módosítása tárgyá­ban az orvos-egyesület átirata folytán a szabályrendelet akként módosíttatott, hogy városi tisztiorvos és tisztiorvosi minősítéssel bíró városi orvosok lesznek alkalmazva. A hegyközségi 1901. évi költségvetés felülvizsgáltatván, jóváhagyatott. Demidor Ignácz rendőrkapitány kérel­mére az 1900. évre 100 korona fizetés ki­utaltatott. A színész-egyesület kérelme nyugdíjin­tézete czéljaira a mutatványok megadózta­tása tárgyában teljesíthetőnek nem találtatott. Weisz Izsák körtefa-utczai lakos telké­hez csatolt 3‘96 Q méter terület ára □ méterenkint 1 koronában; Mihálka Miklós kishajduváros-utczai telkéből utczaterülethez csatolt 16*63 □ méter terület ára Q méte­renkint 2 koronában megállapittatott. Kádár Lajos városi hajdú kérelmére a sokszorositó-gép kezeléséért 50 korona jutalom kiutaltatott. A Vörösmarty szobor-bizottság kérelme folytán, a Vörösmarty-szoborra 20 korona adomány adatott. Vármegyei alispán ur 30971—900. sz. rendeletére a népszámlálási biztosok dijai 4 koronában megállapittattak. A 4 év óta Nagy-Károlyban lakó és adózó lakosok a város kötelékébe felvétettek s a telepedési-dij 24 koronában kiszabatott. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgár- mester a jegyzőkönyv hitelesítésére Bródy Lajos, Lucz György, Kaufmann Márton és Csőkör Ferencz képviselőket felkérte és a közgyűlést berekesztette. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja kedden az esteli vo­nattal székhelyére érkezett s pár napig itt fog tartózkodni. — Szemle. Lenz Győző ezredes, a szat­mári 12. honv. gyalogezred uj parancsnoka, tegnap reggel az állomásra érkezett, a gaz­I dászat kezelési szemle megtartása végett Treiszig István százados kezelőtiszt is vele érkezett. — A Kölcsey-Eyylet Vörösmarty ünne­pélye. A mi szépen fejlődő Kölcsey-Egyletünk deczember 2-án egy kiválóan sikerült Vörös­marty emlékének hódoló ünnepélylyel nyi­totta meg felolvasó-estélyeinek sorát. Annak a művelődési és szellemi munkának, melyet az egylet kitűzött, eleven prológusa volt ez az este, mely tapsokat hozott a szereplők­nek, elismerést a vezetőknek és élvezetet a hallgató, díszes és előkelő közönségnek. A dalárda kezdte meg az ünnepélyt a „Szó­zattal, Kun Miksa karnagy vezetése mellett. A magyar hitvallásnak még el nem halt akkord­jai közt jelent meg az emelvényen a Kölcsey- egylet nagytudásu elnöke, vármegyénk szere­tett alispánja, ki zugó tapsok kíséretében kezdte meg genialis felolvasását, zengzetes nyelven, azokkal a csengő-zengő szavakkal, melyek a nagy nyelvmester Vörösmarty na k szereztek diadalt, dicsőséget. Phylosoph esz­mék ölelkőztek benne a magasztossal, az ideálissal és a felolvasás minden sora a „Nyelvében él a nemzetinek hódolt. A ki­tűnő felolvasás, mely számtalan tapssal ért végett, nagy hatással adózott az elnök ki­tűnő tollának, melylyel az egyletet nagygyá teremti. Utánna Vukovics Mártha kisasszony adta elő Vörösmarty örökszép „Szép Ilonká“- ját; csengő hangjával, szegény szép Ilonka bánatát átérezve megható kedvesen tüntette ki a költemény szépségeit. Élénk tapsok jutal­mazták a szép szavallatot. Majd boldogult Poór János utódja, Dr. Kovács Dezső tar­totta úgyszólván székfoglalóját. Igazi szék­foglaló volt. Vörösmartyt támasztotta fel, azt a bűvös szellemet, ki a nyelv fényében még most is ragyog ránk. És leírta felolvasásában a költő születését, művészetét, ismertette műveit. Mindenki figyelemmel hallgatta, csak­nem áhitatosan. Az egyesületben kevés ilyen tanulmány emelte a felolvasó-estélyek értékét. A Kölcsey-egylet irodalmi épületének gondo­zása jó kezekre bízatott s az ő vezetése alatt csak előre fog haladni! A tapsok elcsen­desülése után a dalárda énekelte el még Kern „Dalünnepen“ czimü szép és érzelmes darabját, melylyel a Kölcsey-egyesület ma­gasztos ünnepélye véget ért. Evvel a Vörös- marty-ünnepélylyel is beigazolta, hogy az egyletnek létjogosultsága van, kitűnő erők­kel élén még számtalan éven részesítheti a zimankós téli estéken a közönséget igaz és nemes műélvezetben. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz folyó hó 13-án csütörtökön. — Fögimnáziumi ünnepély. Vörösmarty Mihály születésnapjának 100-ik évfordulóján a mi főgimnáziumunk ifjúsága is tartott ün­nepélyt, mely minden tekintetben fényes sikert aratott. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes isten- tisztelet volt a róni. kath. templomban, hol Hám József főgimn. igazgató végezte a szent­misét fényes segédlettel. Az ifjúsági ünnepély délután fél négy órakor vette kezdetét a városi tornacsarnok helyiségében, hol ekkorra már nagy és intelligens közönség gyűlt össze, mely mindvégig érdeklődéssel és figyelemmel kisérte a válogatott számokból álló prog- rammot. A terem főhomlokzatán az ifjúság által megkoszorúzott Vörösmarty kép függött. Első szám gyanánt a zenekar adta elő George Asch „Angol őrjárat“ czimü müvét, szép sikerrel. Ezután Csóti Márk tanár, az önképző­kör vezetője lépett az emelvényre, hogy megtartsa megnyitó beszédét. Szónoki len­dülettel fejtegette, hogy miért használnak fel minden alkalmat arra, hogy az ifjúsággal megünnepeltessék a nemzet nagyjainak em­lékét, mert kötelességüknek ismerik az ifjú­ságnak szivébe csepegtetni a nagyok iránti megemlékezés kötelességét. Szűnni nem akaró éljenzés kisérte a közkedveltségnek örvendő tanár megnyitóját. Harmadik szám gyanánt Csilléry Ferencz VI. o. t. zongorajátéka következett, ki Székely J. „La Sirene“ czimü művét igazán szép törekvésre és tehetségre valló preczizitással adta elő. Ezt követte Gönczy Pál VIII. o. t. szavallata, ki Medvey Lajos VIII. o. t. pályanyertes ódáját szavalta el. A hazafias szellemben irt költemény szer­zőjét és előadóját a lelkes közönség megél­jenezte. Most az énekkar énekelt Hollóssy Béla tanár vezetése alatt. Schubert „Hársfa“ czimü művét énekelték, feltűnő sikerrel, mely mél­tán érdemül róható fel a lelkes vezető ta­nárnak. Adler Ernő és Schik Emil V. o. ta­nulók zongorajátéka volt a 6-ik szám. Mind­ketten igen ügyesen játszottak s megérde­melték a felhangzó tapsokat. Csinosan sza­valta el Sikolya István III. o. t. Vörösmarty „A szegény asszony könyve“ czimü költemé­nyét, melyet a zenekar által előadott népdal­egyveleg követett, oly ügyes előadásban, hogy a közönség kivánatára ismételniük kellett. Most felolvasás következett. Papp György VI. o. t. olvasta fel Szintay Lajos VII. o. t. pályanyertes értekezését: „Vörösmarty Mihály emlékezete“ czimén. A költő működését és életrajzát tárgyazó értekezés méltóan vázolta a költőkirály irodalmi pályáját, elismerést nyerve jutalmul. Az énekkar éneke után Czukor István VII. o. t. zongorajátéka követ­kezett, mely szintén tetszést aratott. Csilléry András Vili. o. t. „Zalán futásáéból adott elő ezután egy részletet. Nagyon szépen és értel­mesen szavalt, hálás témájának gyönyörű részleteit sikerültén juttatta érvényre. Egy melodráma követte a szavalatot Vörösmarty „Hontalan“-ját adták elő Szintay Lajos VII. és Adler Ernő V. o. t. Kaufman Sándor VII. o. t. zongorakisérete mellett, ügy a szavalok, mint a kisérő gondos betanulásról és élvezetes előadásról tettek bizonyságot. Az énekkar által elénekelt „Szózat“ után Hám József főgimn. igazgató tartotta meg a záróbeszédet. Megszoktuk tőle, hogy min­denkor a legnagyobb gonddal és körülte­kintéssel készített beszéddel lép a közönség csak árnyékai bizonyos ismerőseinknek, a kikkel először még abban az időben talál­koztunk, mikor szellemesek és egészségesek voltak, most már paralysis progressivába estek és csodálatos módon magyar álnév alatt itt - a magyar falvakban csatangolnak, udvarolván magyar vezetéknevü Nanetteknek és Szónyácskáknak. Csak az idegen levegőért esem kétségbe, de följ aj dúlhatnám a szeczessziós themák miatt is. Oh jaj, hiszen ezek az alakok mind a St.-Sulpice kórházból kerülnek ki. Egy-egy excentrikus betegség, valami öröklött perver- sitás és a schwengalismus különféle válto­zatai. Még jó, a ki csak Bourget-ista és lé­lektani bonczolást végez — persze konyha­késsel, de hajh, a ki Dosztojevszkyig ágas­kodik s a bűnt akarja rokonszenvessé tenni. Mintha egyéb se volna Raszkolnyikovban, csak épen ez. Oh kis oktondik! Nem a bűnt; tette Dosztojevszky széppé, hanem hatalmas j szivével és lángeszével az olvasók lelkét tette jóvá és ragadta oly magasra, a hon­nan a bűn nem olyan nagyon rut, csak nagyon szánálomraméltó. E kozmopoliták idegen levegője csak az egyik baj — a másik a tulnépies irány, mely átcsap a póriasba. Nem szükség annak a kimutatása, hogy a magyar nyelvet, hogy akarják elcsavarni az együgyű parasztok. Épen olyan hiba ez, mint a hírlapokban az a szo­morú látvány, hogyan csavarják el viszont a nyelvet azok, a kik németül gondolkoznak. A néptől tanulja a nyelvet az iró kétség­kívül. mint ahogy a szamóczát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, a rothadtat, satnyát, éretlent kidobálva kell azt feltálalni. Az aroma rajta legyen, de a rög, penész és békanyál nem. Némely íróink valóságosan összegyűjtik a nép száján forgó, szemenszedett karakán kiszólásokat és furcsaságokat, úgy hogy ez a nyelv, ez az észjárás és előadási forma szinte bőg a ködmönszagtól. Mintha erővel le akarnák huzni az előadási hangot, a nyelv hajlékonyságát, finomságát arról-a magaslat­ról, a hová azt Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókay, Gyulay és velők két nemzedék emelte. Minden kell nekik, a mi a paraszt elmékben megfogant, ha szép, ha nem szép, de legjob­ban az olyan, a mit még ők se hallottak, a mit egy-egy mókás paraszt kigondolt és semmi se kell, a mi már megnemesedett és tör vény nyé vált akár a gramatikában, akár az irodalomban. Boldogok, ha valami olyat talál­nak, a mi különös és szokatlan, ha paripa­tiknak nevezhetik a kappant, mert a göcseji paraszt igy mondja, vagy kelempász madár­nak a mókust, mert a félkegyelmű Bölöndér Jóska, látván a mókust kalimpálni a fán, ekképen körösztelte el. No hát barátom ez nem jól van igy. Ez ellen kellene, hogy segítsetek. Mert e két ellentétes tábor kezd egymással farkasszemet nézni az irodalomban ... és a te Almana- chodban is folyik a csendes háború a két irányzat közt. Erről irj az idén előszót amícé" de keményen kell a tollat megnyomni, mert nekem nagy aggodalmaim vannak, hogv ha a tulnépies irány talál terjeszkedni, akkor a magasabb Ízlés pusztul el, ha pedig az idegen levegő igy ömlik be ezentúl is, akkor a nemzeti lélek marad halva. Sapienti pauca. Dixi et salvavi animam meam. Anonymus. Kedves öreg Anonymus! Nem haragszom rád csípősségedért. Csak korholj engem, a mikor jónak látod, meg­lehet, hasznát látom. Hanem ebben az egy esetben erről a két felhozott bajról fölös- : legesek, vagy legalább túlzottak az aggodal­maid. — Hiszen némileg igaz, a mit Írsz, csakugyan vannak Íróink és az Almanachban is vannak a kik idegen levegőt mozgatnak munkáiban s viszont vannak olyanok, a kik érezve a magyartalan áramot, mintegy ösztün- szeriileg a magyar néphez menekülnek, mint a megrezzent gyermekek az anyjuk ölébe. A franczia marquist ellensúlyozzák a kifordított gubán heverésző paraszt gazdával, de mihánts az idegön ájer kiszelölne az nyomatott írásokba, ők is rögvest mögcsavarának elmé­jükön a finumabb csapot, a honnat a paraszti ízös böffenetek helyütt tyükörből fésülködő kaputrákos embörök koponyáján már körösz- tülszaladt és megmángorolt magyarság gyünne ki. Ezért aztán nincs igazad öreg. Két bajt kiáltasz, de csak egy van. Mert a másik baj attól az egyiktől származik. Az idegen leve­gőtől való a túlzott népiesség. A mi már most az idegen levegőt illeti, épen nem kell tőle megijedni és nincsen szükség a vészharangra. Mikor Ferencz császár ezelőtt vagy kilenczven évvel az ischli fürdőt alapította, a hyperloyalis bandák annyira divatba hoz­ták azt, hogy az ischli levegőt palaczkok- ban hermeticze elzárva árulták Ausztriában és Magyarországon a patikákban. Fia valaki megbetegedett, az orvosok egyéb szerek mellett ezt se restelték praes- 1 cribálni. — A beteg szobájában egy palaczk | ischli levegőt kell kibocsátani éjszakára. Másnap panaszkodott a beteg, hogy ! még mindég nem érzi magát könnyebben. — Hm — szólt a doktor. — Ismételni kell a dózist. A következő éjjel két palaczk levegőt ereszszenek ki. Mindegy. Azért az ischli importált leve­gőiül még sem gyógyult meg senki. Ne busulj hát jó Anonymus, mert nagyobb jelentősége, hidd meg, nincs anfiak | a franczia vagy orosz levegőnek sem, a mit a lelkűket a külföldi irodalmakon felejtett irók eresztenek ki az ö kisded irodalmi j palaczkjaikból. Föl se kell venni. Ha attól akkor nem gyógyult meg senki — hidd meg, ettől se hal meg senki. Mikszáth Kálmán. elé. Mindenkor az ifjúság lelkes vezetője, atyja nyilatkozik meg beszédeiben, mely a mellett, hogy oktató, mindenkor élvezetes is. Jelen alkalommal is végig tekintve, a nagy költő életpályáján az erkölcsi tanúságot állí­totta a közönség és ifjúság elé, hogy miként kell egy igazi hazafinak a nemzet jólétét előmozdítani, miként lehet annak fényét emelni, s miként kell és lehet a körülmé­nyeket összeegyeztetni a haza boldogitására. Beszéde vegén köszönetét mondott Dr. Adler Adolf és Nonn Gyula uraknak, a pályadijak kitűzőinek és a közönségnek a megjelenésért. Zugó tapsvihar kisérte az igazgató szónoki hévvel előadott szép beszédét, mely után a zenekar által eljátszott „Parade-induló“-val véget ért a sikerült ünnepély. — Felhívás. Az 1901. évi január 1-én kezdetét veendő általános népszámlálás fo­ganatosításához 6—8 népszámláló ügynökre szükség lévén, kik ezen napi 4 korona díja­zással ellátandó állást elnyerni akarják — jól és gyorsan írni tudnak — a főjegyzői hivatalban azonnal jelentkezzenek. Nagy- Károly, 1900. deczember 5. Debreczeni Ist­ván, polgármester. — Érettségi vizsgálat. Folyó hó 10—15-ig a helybeli róm. kath. főgymnasiumban érett­ségi vizsgálat lesz ; még pedig 10., 11., 12. és 13-án írásbeli, 15-én pedig szóbeli érett­ségi. Ez utóbbin Géresi Kálmán kir. tank. főigazgató fog elnökölni. Jelentkezett 3 ifjú, a kik közül 1 teljes, 2 pedig javító érett­ségit tesz. — Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Prot. Társaskör folyó hó 9-én vasárnap este 6 órakor saját helyiségében felolvasó-estélyt tart a következő programmal: 1. Kubinyi Bertalan szaval. 2. Asztalos László szaval. 3. Berey József nagyecsedi lelkész felolvas. 4. Dienes Ilonka k. a. szaval. 5. Veres Gusz­táv szaval. E felolvasó-estélyre a kör tagjait és a mélyen tisztelt közönséget tisztelettel meghívja Nagy-Ivároly, 1900. deczember. 5. Az elnökség. — A Kölcsey-egyesület“ legközelebbi felolvasó-estélyét folyó hó 16-án fogja meg­tartani, melynek programmját jövő számunk­ban közölni fogjuk. — Helyszíni szemle Vállaj község köz­birtokosságának legelőelkülönitési ügyében a földmivelésügyi miniszter helyszíni szemle tartását rendelte el. Ennek foganatosítása végett Németh József miniszteri titkár tegnap reggel városunkba érkezett s még délelőtt kiutazott Vállajra. — Megszűnt sertesvesz. Ezennel tuda­tom a város közönségével, miszerint a város területén a sertésvész megszűnt; — egyben pedig elrendelem, hogy a mai naptól kezdve a sertés-ólakat kivül-belől minden háztulaj­donos és lakó kimeszeltesse, hogy igy a to­vábbi fertőzés megakadályoztassék. Egyben pedig figyelmeztetem a lakosságot, hogy a ki jelen rendeletnek azonnal eleget nem tesz, szigorúan hüntettetni fog. Nagy-Károly, 1900. deczember 1-én. Demidor Ignácz, rendőr- kapitány. — iacobovics Jósef előnyösen ismert helybeli norinbergi- és díszműáru-kereskedő lapunk mai számában foglalt hirdetésére fel­hívjuk t. olvasóink figyelmét. — Esküvő. Kiss Albert mészáros-iparos múlt hó 29-én esküdött hűséget Czeglédi József leányának, Ilonkának. — Ebzárlat-feloldás. Nagy-Károly város területén folyó évi október hó 28-án elren­delt veszettségi zárlatot mai napön feloldot­tam. Nagy-Károly, 1900. november 28-án. Demidor Ignácz, rendőrkapitány. — A nagybányai on- es ólombánya­társaság összes kuxjai, melyek Weber Rudolf ezég birtokát képezték, a felsősziléziai ólom­bánya r. t. birtokába mentek át. Az uj tulaj­donos a bányaművek jelentékeny kibővítését tervezi. — Nyilvános nyugtázás. A fögymn. ifjúság Vörösmarty-ünnepélyén az összes be­vétel 302 korona volt; még pedig jegyekből: 217 kor., felülfizetésekből: 85 kor. A rende­zéssel járó költség : 34 kor.; igy tehát a jelzett jótékonyczélra 268 kor. maradt, a mely összegnek felét, azaz 134 koronát már el is küldöttünk a szobor-alapra. A 85 kor. felülfizetést a következők adták: V anke József 10 kor.; Hám József és Palczer Ernő 4—4 kor.; Berger Ármin, Kaufmann Adolf, Kaufmann Izidor és Dr. Láng György (Szaniszlóról) 3—3 koronát; Almássy Ignáczné, Baudisz Janka, Huszty Zoltánné, Jacobovits Józsefné, Singer Lipótné, Dr. Adler Adolf, Bérezik Bertalan, Ifj. Friedl István, Serb István, Vagner Istvnn és lvováts Nándor (Szaniszlóról) 2—2 kcr.; Dr. Cservenyák Károlyné, Csilléry András, Gönczy Pál, Blau M. László, Lovass Sándor, Gyurovits Gyula, Maresch Emil, Toóth Sán­dor, Friedl Ernő, Pap László, Schiff József, Schusteritsch Ferencz, Szintay István, Gencsy Zsigmond, Berger József, Demel Hugó, Wein­berger Hugó, Lovass Endre, Demidor Ignácz, Tietz Sándor, Simkó Géza, Orel Géza, Zsig-

Next

/
Oldalképek
Tartalom