Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-22 / 47. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

volt magyar könyvet látni, melynek ára nem forintokra rúgott, addig ma alig akad olyan, mely ezt a magas pénzbeli értéket eléri, vagy meghaladja.

És mégis alig beszélhetünk magyar könyvpiaczról, mert csak nem nevezhetjük élénk könyvforgalmu országnak az olyan országot, melyben a legkiválóbb irók munkái is alig öt, vagy tizezer példányban jelennek meg. s azok közül is jó ha a fele elfogy.

Ennek az állapotnak első sorban is az irodalmi nevelés elhanyagolása az oka. Mig a franczia és angol középiskolák tanterve a külföldi irók ismertetésén kívül különösen nagy gondot fordít a hazai irodalmi remek müvek kincseinek inegkedveltetésére, addig minálunk soha és senki sem figyelmezteti a diákot arra, hogy magyar írókat is olvasson.

Szégyenletes állapot, de be kell vallanunk, hogy akárhány diplomás ember akad hazánkban, aki bár életrajzi adataikat szorgalmasan bemagolta, soha egy lapot sem olvasott önszántából Berzsenyi, Kazinczy, Vörösmarty, vagy Kölcsey örökbecsű szellemi hagyományából.

Akik pedig szívesen olvasnának, azoknak nincs aki útmutatással szolgáljon, hogy mikor, mely életkorban milyen irodalmi műfajjal foglalkozzanak. Nincs aki megmutatná azt az utat, mely az értelem fokozatos fejlesztése által a lehető legnagyobb tökéletesség eléréséhez vezet. Ha csak egyéni érzék, vagy szerencsés véletlen nem vezérli a magyar embert, soha sem jut az értelmi képzettség oly magas fokára, mint a nyugoti népek szerencsés fia.

Ezért van minálunk oly kevés igazán kiváló ember, kit érdemszerint tudósnak nevezhetnének, s ezért előznek meg bennünket minduntalan olyan dolgokban a többi nemzetek, a melyekben testi és szellemi képességeinknél fogva, helyes vezetés mellett mi sokkal többre vihetnők.

Majd ha azok az elsárgult, ócska könyvek, melyek most a magyar nép vegetálásának táplálékai, tüzbe kerülnek és a haszontalan ábrándokat ébresztő regényolvasás mellett a természettudományi és filozófia müvek is tért hódítanak, minálunk is lehet igazi értelemben vett olvasó közönségről beszélni, mely a könyveket többé nem unaloműző eszközöknek, hanem a szellemi fejlődés előmozdítóinak tekinti, melyek belső tartalmuknál fogva értékesebbek, sok más díszesebbnek látszó haszontalan szobadísznél. S ha a könyvolvasás helyes irányokat követ nem lesz többé ismeretlen fogalom az olvasás művészete sem.

HÍREK.

— Erzsébet királyné névnapjának évfordulóját városunk is kegyelettel ünnepelte meg. A középületekre kitűzték a gyászlobogót s a róm. kath. templomban tartott gyászistentiszteleten — melyen Palczer Ernő kegyesrendi házfönök czelebrált fényes segédlettel ! — megjelentek a honvéd-tisztikar és az ösz- szes hatóságok képviselői. A megtartott emlékünnepélyekről lapunk más helyén refe- j rálunk.

— Főgimnáziumi ünnepély. Az Erzsébet királyné névünnepén tartott kegyeletes ünnepélyek egyike, a főgimnáziumi ifjúság által rendezett gyászünnepély igen szépen sikerült. Daczára a hétfői napnak, zsúfolásig megtöltötte a közönség a városi tornacsarnok tágas ! helyiségét, élvezettel hallgatva az ifjúság élő- haladásáról tanúskodó programmot. A róm. kath. templomban tartott gyászmise után, délelőtt 10 órakor vette kezdetét a főgimn. zenekar által előadott gyászindulóval, mely után az énekkar énekelte el a magyarok imádságát a „Hymnust“. Az első szavaló Schuszteritsch Béla SVL o. t. volt, ki mély érzéssel, ügyes hanghordozással szavalta el Mészáros Armandnak „Erzsébet napján“ czimü szép költeményét. Ezt követte a Czu- kor István VII. o. t. és Gsillérv Ferencz VI. o. tanulók által zongorán előadott kettős, Beethoven „Gyászindulójá“-t játszották igen preczizen és szép sikerrel. A főgimn. énekkar éneke után Suppé Ferencz „Paraszt és költő“ czimü zenemüvét adta elő egy sextett, melyet Adler Ernő V. o. t. kisért zongorán, ügy a hegedű, mint a zongorajáték teljes megelégedéssel találkozott. Most Hám József főgimnáziumunk érdemdús igazgatója lépett az emelvényre és az őszinte, igaz, érzelem hangján előadva, tartotta meg emlékbeszédét. Az igazgató urat mindenkor nagy érdekkel hallgatjuk meg, mert beszédeiben, nemcsak a leg- loyalisabb alattvaló, nemcsak az oktató tanár és az ifjúságnak igazi atyja nyilatkozik, hanem a jó hazafi, az egyenes magyar ember, ki a nemzetnek bálványozott királynéját hivatott szavakkal tudja méltányolni. Daczára a gyászünnepélynek zugó tapsvihar követte a költői szárnyalásu szép beszédet. Utánna a főgimn. zenekar játszotta el Erkel Ferencz Bánk-bánjából a „Tiszaparti jelenet“-et, s ezt követte Brandsch Gyula VI. o. t. szavalata, ki gróf Zichy Géza „Királyunkhoz“ czimü gyönyörű költeményét adta elő igen sikerültén. Befejezte ez ünnepélyt az énekkar által elénekelt „Szózat.“

— Vörösmarty-ünnepély. Főgimnáziumunk ifjúsága a halhatatlan költőkirály Vörösmarty Mihály születésének 100-ik évfordulóján deczember hó 1-én d. u. fél négy órakor a városi tornacsarnokban fényes ünnepélyt rendez, mely a programmot tekintve, egyike lesz a legsikerültebb iskolai ünnepélyeknek. Az ünnepély csekély belépődíj mellett fog megtartatni s a jövedelem fele a Vörösmarty-szoboralapra, másik fele pedig a főgimn. zeneegyesület czéljaira fog ldszolgáltatni. A meghívókat a napokban fogja a közönség megkapni, s kik tévedésből nem kapnának meghívót, forduljanak e végett

Csóti Márk főgimnáziumi tanárhoz. Reméljük hogy közönségünk tömeges megjelenésével fogja az ünnepély fényét emelni s mindkét jótékony czélra áldozandó filléreivel megjutalmazni az ifjúság nemes fáradtságát. A meghívó igy szól: Meghívó. A nagykárolyi róm. kath. főgimnázium deczember hó elsején Vörösmarty Mihály, a költő-király születésének 100-ik évfordulóján, d. u. fél négv órakor, a városi tornacsarnokban Vörösmartv- ünnepélyt rendez, melyre t. czimet és családját tisztelettel meghívja az igazgatóság.

I Belépő-dij: Az 5 első sorban 2 K., a többi i sorokban 1 K. Jegyek előre válthatók Csóti ! tanárnál. (Piarista társház, emelet, 25. sz.) |A befolyó tiszta jövedelem felét a Vörös- marty-szobor alaphoz küldjük, a másik felét pedig a főgimnáziumi zeneegyesületnek adjuk.

IMűsor: 1. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise. 2. Délután fél négy órakor : 1. Angol őrjárat. Induló George Asch-tól. Előadja a főgimn. zenekar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja az Onképző-kör vezető tanára. 3. La Sirene Székely J.-től. Zongorán előadja Csil- léry Ferencz \ 1 o. t. 4. Vörösmarty emlékezete. Óda. Irta Medvey Lajos VIII. o. t.; előadja Gönczy Pál VIII. o. t. 5. Hársfa Schuberttól. Előadja a főgimn. énekkar. 6. Fantasia Streabbogtól. Zongorán előadják Adler Ernő és Schick Emil V. o. tanulók.

7. A szegény asszony könyve. Vörösmarty tói. Előadja Sikolya István III. o. t. 8. Népdal egyveleg. Előadja a főgimn. zenekar. 9. Vörösmarty Mihály emlékezete. Irta Szintay Lajos VII. o. t.; felolvassa Papp György VI. o. t. 10. Népdalok Szentirmaitól. Előadja a főgimn. énekkar. 11. Magyar ábránd Székely J-töl. Előadja Czukor István VII. o. t. 12. Részlet Zalán futásából. Előadja Csilléry András Vili. o. t. 13. Vörösmarty-Elbert: A hontalan. Melodráma. Kaufmann Sándor VÍI. o. t. zongora kísérete mellett előadják Szintay Lajos VII. és Adler Ernő V. o. tanulók. 14. Szózat. Vörösmartytól. Előadja a főgimn. énekkar. 15. Záróbeszéd. Tartja a főgimn. igazgatója. 16. Parade-induló. Wenzel P. H.-tól. Előadja a főgimn. zenekar.

— Választmányi ülés. A Kölcsey-egye- sület igazgató-választmánya f. hó 25-én vasárnap délelőtt fél 12 órakor a vármegyeháza kistermében ülést tart, melyre a t. tagokat meghívni van szerencsém. Tárgysorozat: 1. Az irodalmi szakosztály által megállapított pályakérdések dijainak megállapítása. 2. Folyóügyek. Nagy-Károly, 1900. november 20. Nagy László, egyleti elnök.

— Leányiskolái ünnepély. Héttőn, folyó hó 19-én délután 3 órakor, nagy közönség jelenlétében tartották meg az állami polgári leányiskola „Erzsébet" ünnepélyét, mely igazán magas niveaun állott. Úgy a megjelent szülők, mint az érdeklődő közönség meggyőződhettek arról, hogy mily lelkiismeretes vezetés alatt állanak a tanítványok. Az ünnepély az inlézet növendékei énekével vette kezdetét, mely után Ilosvay Katicza I.

meg ne fagyj, mikor mások dicsértek, korholtalak, hogy a tömjénben meg ne fűlj.

Emlékszel-e arra az időre, mikor szini bírálatokat írtál Szegeden s egy hónap elsején a becsületes öreg Bodrogi, a szegediek kedvencz színésze az előadás után valahogy betévedt az „Oroszlány“ kávéházba s látván ott egy csomó nagy urat (a Tisza Lajos környezetéből) ferblizni, a különben szerény férfiú valami démoni láztól megkapatva, blattot kért, leült közéjük s egy pillanat alatt elvesztette egész havi gázsiját. Te akkor elmosolyodtál s nem voltál rest éjjel bemenni a szerkesztőségbe s bekorrigálni a szini refe- rádába : „Bodrogi ellenben pech-hel játszott.“

Persze az egész város nevetett másnap, de én haragosan zsémbeltem magamban és egy aláiratlan levelező-lapot küldtem neked: „Bodrogi csak a pénzét veszti, de ön tehetségét tékozolja az ilyen sekélyes mókázásokra.“

Te még fiatal voltál akkor. Ficzánkol- tál az irodalom gyepén, mint egy csikó. Bizony, bizony féltettelek, hogy valami karóba találsz ugrani, De mintha hatott volna rád a szemrehányásom, abban hagytad a szini kritikát és egy elbeszélést olvastunk tőled „Az öreg Gaillard apó“ czimen. Egy franczia parasztot írsz le és szerepeltetsz az utolsó tranczia-burkus háborúban.

Elolvastam és szerettelek volna kupán ütni, de csak egy epistolában förmedtem rád :

„Hát megveszekedett az ur? Az ur akarja leírni a franczia parasztot'? írja le a magyart, ha tudja, mert az is nagy virtus. Hiszen a franczia parasztot maguk a franczia irók sem tudják jól eltalálni. Daudet csak pedzi egy kicsit, Maupassant tudja, a többi közel sem jár hozzá. És hát az ur akarja leírni a franczia parasztot ? No köszönöm, stb.

Alkalmasint megrestelted az idegen országban való portyázást (az öreg apád se járt te neked olyan messze), mert egymásután publikáltad ekkor a saját parasztjainkat, a tót atyafiakat, a palóczokat. Hiszen szép, szép hanem láttad-e te valamikor azokat a tréfás pingálásokat, melyekkel a gyerekek ültetik fel egymást'? Húznak egy függélyes vonalat, a miből megint kiágazik egy kurtább vízszintes vonal, aztán megkérdezik: mi ez?

— Hát semmi.

— Dehogy. Ez egy katona — mondják.

— Hogy-hogy?

— Úgy, hogy a katona már a fal mögött van, csak a szuronya hegye látszik.

Az egyik vonal t. i. a fal, a másik vonal a szurony hegye. Vagyis ez az úgynevezett „rajz“, a miben te excelláltál. Egy vonal így, egy vonal amúgy, de a lényeg, az már vagy eltűnt a fal mögött, vagy még elő nem jött.

Ohó, amice, engem nem teszel bolonddá, nekem az élő alak kell, nem a tartozékai. Elő nekem a 'katonával! Rajzold nekem az élő, lüktető társadalmat, a mit körülötted látsz, ez a feladat. A tükröt akarom, a melyben magamat is látom, te pedig elém hozol egy, a tükör rámájáról letört arabeszket. Edd meg!

Hiszen tudom, olvastam, mivel indokoljátok e kolibri teremtmények létrejöttét. Hűgy I azt mondjátok, a modern ember siet, nem | ér rá hosszabb olvasmányokba merülni, olyan i adag kell neki, a minő meg nem terheli, a mit átfut, a meddig egy czigarettát elfüstöl.

Ej, milyen logika, milyen logika! Hát szabad a teremtésnek a czigarettához alkalmazkodni ? Azt mondanám, hogy oktalanság, de nem mondom, mert az oktalan állatok nem teszik. Vájjon kisebb hornyukat szülnek-e a tehenek azzal az indokolással, hogy a rossz gyomru modern ember úgy sem tud egy egész bornyut egyszerre megenni ? Persze csak egy adagot kellene szülniük. Az volna a chic : Például egy fél kilogramm vesepecsenyét. .

Ezek az érveléseim hatottak rád. Uj térre csaptál át és a „tisztelt házat“ karriki- roztad évekig. No hát ez már a társadalom, most már jó nyomon volnál, de tudja isten, még se tudtam veled egészen elégedett lenni, mert glorifikáltad a léhaságot. Rontottad azokat a becsületes simplex embereket, mert úgy írtál róluk, mintha megannyian államférfiak volnának és rontottad a közöhség

szemében azt a néhány államférfit, a ki köztük van, mert játszottál, ingerkedtél, pajkoskodtál velők, hogy a közönség hoi a liliputi emberkék, hol pedig az óriások országában hitte magát — és végül úgy tűnt fel neki az egész parlament a te írásaidból, mint egy bohó kedves kis játék, a mely tarka-barka figuráival jár, kelepel, berreg, mig egyszer aztán magától is elromlik.

Hát ezt nem jól tetted, lelkem, mert ha neked kertész-kést adott az isten kezedbe, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd vele a mezőn, nem pedig azért, hogy lekuporodva a földön kúszó indákhoz, fantasztikus czirádákat szurkálj ki a hegyivel a tökökre.

No de ezeket annak idején irtani meg neked részletesen, persze akkor is anonym, mint mindig. Képzelem, sokat törted rajta a fejedet, ki lehetek, hogy mindent tudok felőled és egészen beléd látok. Hát ne is kutasd, sohase fogod megtudni. Gondold, hogy ez vagyok, vagy az vagyok; egy érdeklődő idegen, egy ellenség vagy egy jó barát, egy keserű és rusztikus észjárású kritikus, esetleg egy zsémbes vén laikus. Vagy gondold azt, hogy a saját lelkiismereted vagyok. Szóval, gondolj felőlem, a mit akarsz, tégy be 1 engem egy olyan testbe, a minő neked tetszik. de hogy engem valamikor lerázhass,! arra ne is gondolj.

Ezúttal azonban grátia a fejednek, mert úgyis a hosszú lélekzetü munkák jegyében vagy, most hát nem kötök beléd, a helyett egy sokkal veszedelmesebb dologra hívom fel a figyelmedet.

Az Almanachodról van szó. Mindig ér-: dekelt ez a kis könyvecske.

Uj irók. uj irodalmi hangok keletkeztek. Igaz, hogy örökké azok az átkozott „rajzok“ j kisértettek a könyvben. Mindegy, beletörődtem ; utóvégre is egy bögre tengeri vízben benne vannak a tenger minden ingredentiái, benne vannak az ázalagok is, de hogy czá- pák nincsennek benne — azért még sem lehet a bögrét szidni.

(Folyt, köv.)

o. t. szavalta el bátran és ügyesen Pósa Lajos „Erzsébet királyné emlékére“ czimü költeményét. Harmadik szám gyanánt Adler Margit és Kacsó Erzsi zongora kettőse következett, kik Zampa „Ouvertures“-jét játszották el, igazán dicséretre méltó igyekezettel és sikerrel. Majd Kurtz Erzsébet tanítónő méltatta az ünnepély jelentőségét. Felolvasásában egy pár igen kedves, s az elhunyt királyné leereszkedő, nyájas természetét s a magyar nemzet iránt érzett szeretetét jellemző epizódokat említett fél és vázolta a nagy veszteséget, mely az ö halálával ért bennünket. A rokonszenves felolvasót élénken megtapsolták. Valóban bámulatra méltó technikával adta elő Péchy Ilonka II. o. t. a következő számot. A Crviser „L’ Hiron- delle et le Prisonnier“ czimü müvét zongorán. A kis művésznő igen szépen halad s nagyon megérdemelte a zajos tapsokat. Majd Borsiéin Szeréna II. o. t. szavalta Sajó Sándor „Erzsébet“ czimü költeményét bátran és igen szép hangsúlyozással, ugv, hogy szavalata egyike volt az ünnepély legszebb pontjainak. Ugyancsak szép volt a Kaufmann Anna IV. o. t. által előadott „Erzsébet királyné halálára“ czimü melodráma, melyet Sternberg Anna kisért zongorán. Már több Ízben halottuk őket és mindenkor kiváló sikerrel. Ügyesen szavalta el azután Janitzky Margit IV. o. t. Lainpert Géza „Cyprus-lom- bok Nagyasszonyunk halálára“ czimü költeményét, szépen kiemelve a költemény hatásos részleteit és tapsokat nyerve jutalmul sikerült szavalatáért. Utolsó előtti szám volt Kacsó Irén II. o. t. és Janitzky Margit IV. o. t. által előadott Beethoven „Gyászinduló“-ja, dicsérve mesterüket szép zongorajátékukkal. Befejezte a minden tekintetben sikerült ünnepélyt a növendékek által énekelt „Szózat“.

— Meghívó. A Kölcsey-egyesület irodalmi szakosztályának f. hó 25-én vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeháza kistermében tartandó ülésére a t. tagokat meghívni van szerencsém. Tárgysorozat: 1. A pályakérdések megállapítására kiküldött bizottság jelentése. 2. Folyóügyek. Nagy-Károly, 1900. november 20. Dr. Kovács Dezső, az irodalmi szakosztály elnöke.

— Tánczmulatság. A nagykárolyi gőz- fürész- és parkettgyár munkásai igen sikerült tánczmulatságot rendeztek folyó hó 17-én a polgári olvasókör dísztermében. Igen szép közönség jelent meg, mely kitünően mulatott és tánczolt a reggeli órákig. A szép siker a figyelmes rendezőség érdeme, mely minden tekintetben megérdemelte a közönség elismerését.

— Az irgalmas nővérek vezetése alatt

álló „Margit“ leánynevelő intézetben a magyar kereszténység kilenczszázados jubileumának megünneplése november hó 25 n délelőtt 9 órakor a következő sorrendben lesz megtartva: 1. Megnyitó. 2. Ajkainkról zeng az ének. 3. A magyar kereszténység jubileumáról, mondja Györffy Erzsiké. 4. Hazánk Nagyasszonyához, szavalja: Juhász Mariska. 5. Pápai hymnusz, éneklik a növendékek. 6. XIII. Leó pápa, szavalja: Kovács Emma. 7. Alkalmi beszéd, mondja: Táby Magda. 8. Áve Mária, éneklik a növendékek.

9. Magyar leány imája, szavalja: Györffy Irma. 10. Értekezlet, tartja : Borody Jozefa.

II. A honleány, szavalja: Fridi Anna. 12. Kölcsey-hymnusz, éneklik a növendékek. Az ünnepélyt 8 órakor hálaadó szentmise előzi meg. Az ünnepségre az érdeklődőket tisztelettel meghívja Az igazgatóság.

— Erzsébet királyné emlékünnepélyt tartott az iparos tanoncziskola folyó hó 18-án, délelőtt 11 órakor, a városháza nagytermében, melyen Székely János és Kukucs József

III. osztályú tanulók alkalmi költeményeket szavaltak, Lukács Mihály iskolai igazgató pe- sig szép és hatásos emlékbeszédet tartott.

— Felolvasó-estely. A nagykárolyi prot. társaskör ez idei felolvasó-estélyeinek sorozatát folyó hó 18-án kezdette meg. ürömmel konstatáljuk, hogy a közönség hü mamaradt önmagához és a fiatal ügylet vállalkozását a legélénkebb rokonszenvveí kíséri. Első debujét megdicsőült nagyasszonyunk áldott emlékezetének szentelte és a minden izében hazafias szellemű ünnepély méltó kifejezője volt, imádott királynénk iránt érzett rajongó szeretetüknek. Az estély Veres Gusztáv elnök megnyitó beszédével vette kezdetét. Lendületes szavakkal ecsetelte a kör hivatását, melynek czélja egyrészt, hogy a tagoknak kellemes szórakoztató otthont nyújtson, másrészt irodalmi esték rendezésével az önképzést, önmüködést segítse elő. Kegyelettel emlékszik meg a mai ünnep jelentőségéről, midőn minden igaz magyar szivének minden dobbanásával megdicsőült királynénk emlékének áldozik. A tetszéssel fogadott megnyitó után Tötös Ilonka lépett az emelvényre, hogy Deák Kálmán „Erzsébet királyné“ alkalmi költeményével ragadja tapsra a hálás közönséget. Kedves megjelenése előre biztosította a sikert, mit ügyes deklamátiójával teljesen ki is érdemelt. Ezután Lukács Mihály igazgtó-tanitó olvasta fel „Erzsébet ki- rálvné emlékére“ czimü munkáját. Ismerjük