Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-31 / 22. szám
TársacLsü-xxxi, sz,épixo<d.silxxxi és isxxxerettexjesztő ixetilap. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre 4 frt. Félérvre . : 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi/iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. ZEpTJLXXlSÖSa.Hozsánna néked, poétikus, szép ünnep, hozsánna virágos, piros pünkösd ünnepe. Igaz áhitat hatja át szivünket, kivetközödünk a szürke hétköznapiságból, lelkűnkről lehámlik salak, szenny, sár, mi jártunk-keltünk- bén hozzá tapadt és aztán fölemelkedik, megteszi magasztos útját a meny- nyekig s ott megfürdik az enyhe kék égben, napsugárban .. . Lelkünk megtisztul, úgy érezzük, mintha megifju- dott volna, mintha a sok sajgó seb, melyet az élet küzdelme rajta ütött, nem fájna. Enyhület, balzsam e bájos ünnep az agyongyötrött, agyonsanyargatott léleknek. Az élet rögös utján annyi sorscsapás sújt bennünket, lelkünk szenved, sinylik, vergődik tehetetlenül. Küzködünk az életfentartásért, a kötelességérzet hajt, unszol bennünket, nem birjuk a ránk nehezedő súlyos terheket, görnyedezünk, vonszoljuk az élet igáját, nem panaszkodunk, zokszót nem ejt ajkunk. Tudjuk, hogy élni kell, s bárha az életnek csak ürömét szürcsölgeti szánk, de köteles-' sédünknek a társadalom fogalma szerint eleget teszünk. A ki nem tud megküzdeni a rá ólomsúlylyal nehezedő nyűggel és roskadozik a fájdalom súlya alatt, elvesztvén minden életkedvét és nem tudván egy szemernyi édességet az életben föltalálni, az keressen malasztot, gyógyulást akár ájtatos imádsággal, akár Isten szabad ege alatt, a ki azonban minden reményét elvesztő, elviselhetetlennek tartja az életet, az egyszerűen istenkáromló, vétkezik az Isten ellen és vétkezik saját maga ellen. Ha csaknem összeroskadunk a gondok nyomasztó súlya alatt, czipel- jük tovább az életet, keressünk lelkünkre gyógyirt, orvoslást. Hisz az ég ura erről épp úgy gondoskodott, mint a szenvedésekről. Ott van a pazar természet, százféle szépségével, ennek enyhe ölén vigasztalást talál a csüggedt lélek. Itt van a legszebb ünnep, piros pünkösd ünnepe. Szálljunk magunkba, menjünk malasztot keresni fájdalmunkra, hogy a gyógyulást föltaláljuk, csak az Ur nagy házában, a szabad természetben, virágok, illatok, fény és ragyogás között töltsünk egy kis időt. Megleljük azt, a mit annyira óhajtunk, lelkűnkről lefoszlik a viseltes, kopott gúnya és uj ünneplőt ölt. Hozsánna néked, poétikus szép ünnep, hozsápna, virágos pünkösd ünnepe ! Lelkűnkről lehámlik salak, szenny, sár és vigaszt, enyhülést, megnyugvást találunk, áldva érte a Mindenhatót. Munka kell! Ide s tova két évig tart már gazdasági viszonyaink áldatlan állapota. A legkülönfélébb válságokkal kellett megküzdenünk ez idő alatt. A kiegyezés kínos kérdéséhez a rossz aratások gyászos következményei járultak, miket betetézett a sok ideig tartó általános európai pénzszűke. Nincs mit csudál- kozni azon, hogy mindezek eredménye a vállalkozási kedv hirtelen beállott és szinte teljes megcsappanása volt. Kinek lett volna kedve ily súlyos viszonyok közt megdrágult pénzét kétségessé vált spekulácziókba fektetni? Legelsöbben és legérzékenyebben az épitö ipar sínylette meg a gazdasági viszonyok rosszabbodását. Csaknem teljesen megszűntek az építkezések és ha az állam, meg egyes hatóságok nem építtetnének, a magyar építőipar hattyúdalát zenghetné. Hogy nem elegendő az épitö iparnak az a munka, melyet az állam és a hatóságok nyújtanak neki, az köny- nyen megérthető, mert sem az állam, sem a hatóságok, sem mindkettő együttvéve, nem pótolják teljesen a tömeges magánépitkezésekre váró építőiparosok igényeit, még akkor sem, ha az építkezéseket gyorsabb egymásutánban rendelnék el. Az építőiparosok tehát nem panaszkodnak ok nélkül, mert még arra sincsen kilátás, hogy belátható idő alatt a bajnak tökéletes orvoslása fog bekövetkezni. Az építőiparosok helyzete tehát igen rossz, de a többi iparosok és munkások helyzete sem rózsás. Éppenséggel nem. Húszezernél több munkás keresett a lefolyt napokban munkát a budapesti munkaközvetítő hivatalnál s alig ezer kapott munkát! Mit csinál a többi tizenkilenczezer, annak csak isten a megmondhatója. Ilyen körülmények között csak egy intézkedés marad hátra, melylyel a munkanélküliségen segíteni lehet. Az államnak kell gondoskodni, minél többen jussanak keresethez. S ezt egyelőre csak nagyobb építkezésekkel lehet elérni. Fontos és életbevágó kérdés ez, melyet tudomásunk szerint a kormány teljesen ismer és a legnagyobb áldozatok árán is kész megfelelően megoldani. Nemcsak a segítésre való hajlam van meg a kormányban, hanem tényleg igen behatóan dolgozik is azon, hogy a munkanélkül szükölködöket mielőbb keresethez juttassa. De a kérdés természetéből kifolyólag a segítséget nem lehet olyan gyorsan nyújtani, mint kívánatos volna. Nagyobb építkezéshez nem lehet készületlenül fogni. Magához az elhatározáshoz is több idő kell, mint sokan hiszik. Azután meg terveket és költség- vetéseket — szintén hosszabb időt igénylő munkákat — kell készíteni. Csak amikor mindez megtörtént, lehet, az építkezést elrendelni, ha évszázadokra szánt épületeket elrontani nem akarnak. Közben persze nagyon keserves a dolgos embernek munka nélkül ellenni. Sietnök kell tehát az illetékes hatóságoknak a segítséggel. A legsajnosabb, hogy az, ami máskor némi vigaszt nyújthatott, hogy tudniillik igy tavasz tájékán a mezei munkák már megkezdődtek s a munkások jelentékeny része már munkához jutott, az idén nincs meg, mert az utolsó országos fagy után a mezőgazdaság TÁRCZA. Ne csodáljátok!... Ne csodáljátok, hogy Gyakran komor vagyok, Mert, minek legyek víg, Ha a szívem sajog!? Hogy már ilyen korán Azzá kellett lennem: Rójatok meg érte Másokat! — ne engem. Vakító fényárban Nem néztem én soha A csalfa világot... Tudtam, mily mostoha. Szerény reménységgel Mentem az életnek : Érdemeim szerint Majd csak megfizetnek ... És azóta — sajnos. Hogy meg kellett érnem ! Ettől is megfosztott A játszi sors engem. Ha sivár lesz szívem S fásult, könyörtelen. Mást kárhoztassatok, Ne engem, ne engem. Hogyha mégis néha Mosolyogni láttok: Óh! jusson nektek is Eszetekbe akkor Az — édes anyátok!! (Debreczen.) Tóth Lajos. A mosóné számlája. Irta: Jancsó Gyula. Ha mindenki úgy törődnék avval az átkos politikával, mint jómagam, akkor sose volna ok a békelábon álló katonák költséges szaporítására; de arra se, hogy az egyház- politikai mozgalom jogosságát különböző színekkel tarkítva vigyék a nagyközönség elé. Akik tehát akkép akarják a politikai Úliszszes Szczilláját kikerülni, hogy bele ne ütődjenek a Karibdiszbe: azok fogadják el az én jóindulatú tanácsomat. Tudják mi az ? — Ne olvassanak politikai lapokat s ha mégis hébe-korba ügyet vetnek ezekre a sokszor hamis hieroglifekre: figyelem nélkül sikoljanak át a hasábokon s lélekzetet se vegyenek addig, amig az apró hirdetések mulattató rovatáig nem értek. Kérem alásan ! — ez a legérdekesebb. Akinek kételyei volnának, ám próbáljon szerencsét. \agy szívlelje meg, ami velem esett s akkor nyomban igazat ád nekem... Méltóztassék figyelni, elmondom az én jóizü kalandomat. Azonban nehogy azt higy- jék, hogy én csak afféle gonosz fondorlattal ‘ akarom önöket becsapni. S ha bár kellő jóindulattal elolvasták nem közönséges élményeimet, nehogy azt gondolják, hogy Isten tudja milyen gyászos fortéllyal keczmeregtem ki emlékezetes bajaimból. Egyébként a dolog- rendjén, mindent meg fognak tudni. . . . Nos hát mindenek előtt tudatnom kell önökkel, hogy a maczineczi középiskolák sikeres elvégzése után egyik honi népnevelő mellé szegődtem segédnek, de mivelhogy tanítói diplomámat megvette az 1851. augusztusi „fagy“ : a szívtelen népnevelő néhány hónap múlva kéretlen-kelletlen úti laput kötött a talpatlan czipőm alá. Erre szedtem-vettem a sátorfámat s a I szomszéd-faluban föicsaptain Írnoknak a jegyző mellé. Itt se volt valami kényelmes helyzetem, mert hol a kocsisnak, hol a vinczellér- nek kellett segítenem! — annak a görhes gebéket vakarni, ennek pedig fillokszerás szőlőt kapálni vagy venyigét metszeni. Váltig éreztem, hogy mindez egy literatus embert nem nagyon emel, azért jónak láttam majornemesi voltam csöndes tudatában olyan pályára lépni, ahol másfél rőfnyi magas alakomnak véka alá rejtett észbeli világossága, mint nyáréjen az éjszaki fény, vakító ragyogással kigyuljon. Bántódva a kínos helyzet által, legjobbnak véltem a fővárosba menni hová gyalog forsponton csakhamar föl is jutottam. Az egek egészen a kezemre jártak. Alig pihentem ki a poros ut izzasztó fáradalmait, mikor egy vidékembeli ösmerős urra bukkantam. — Egyetemi hallgató volt. Megkérdeztem, hogy nehéz pálya-e az ? mire azt felelte, hogy inkább nagyon is j könnyű és hozzá uras. Kedvem szottyant és nyomban beáltam — tiszteletbeli jogásznak... Vajon mért ne tettem volna? hisz nem került semmi fáradságomba ... No kérem szívesen, itt kezdődik a javatörténetem! Május derekán tartott az idő; — gyönyörű napok jártak; — a virágboltok és utczai ablakok tele voltak szórva szebbnél- szebb virággal. A városliget és a többi sétányok ozondus levegőjét a hullámzó közönség kereste fül. Mindenütt élet: az illatozó növényben, a szórakozó emberben és a csicsergő madarakban . . . Hazulról havi ötven frt gázsiban részesültem. Az öreg ur nem is igen adhatott kevesebbet; hiszen egy leendő oszlopos embernek ennyire föltétlenül szüksége van. Kezdetben ugy-ahogy csak megvoltam pénz dolgában, de később azt láttam, hogy a gyorsan terjedő barátság kissé költséges, sőt itt-ott már némi-nemü adóssággal kezdtem dicsekedni. Nem akarom a valót elhallgatni, de meg ezen is fordul az egész elbeszélésem: azért menten kivallom, hogy a legnagyobb hitelt az én aranyos mosóném nyitotta. No-no ! ne tessék mindjárt félreérteni, ne tessék azt hinni, hogy Fánni k. a. talán valami gyöngéd érzelmeket táplált irántam. — Nem, azt nem tette ; én legalább akkor nem hittem, hogy ilyesmi számítások adták volna szappantól fényes kezeibe a varrótűt, mikor galléraiin foszladozni és ingeim szakadozni kezdtek. SKSt* Csakis nálunk kapható, minden verseny kizárva! 6 férfi nyakkendő (csokor) mosható lionból, I korona!! 3 hosszra. zi3ra,l£l£erLd_ö -^5 !k:r- 3 magánkötő ls:rNagy raktárunkon lévő többi czikkek is, úgymint: eső- és napernyők, fegyházban kötött női-, férfi- és gyermekharisnyák, férfi- és nöi-ingek, czérnák, pamutok, selymek, pénzerszények, fiú- és férfi-kalapok, úti bőröndök, parfüm, szappanok, csipkék, szalagok, keztyük és még sok, itt fel nem sorolható czikkek olcsóbbak, mint bárhol! Kiváló tisztelettel FRIEDMANN és POLITZER. (Eigner Simonné h-ázálsan.)
