Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-24 / 21. szám
Társsud-sü-onci.iT szépiroö.a-l3nm.i és isin.er©tterjesztő 3n.etxla.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelelt minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 fi t. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegjzők és tanitóknuk egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római katk. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Ismét a magyar iparról. Iparunk, ha ugyan egyáltalán van, pang; ipari viszonyaink napról-napra rosszabbodnak, az élet egyre drágul, nagyobb kvótát fizetünk, ebben az arányban állapítják majd meg adóinkat is. Ausztria ipara egyre fejlődőben van, mint ezt a statisztikailag megállapított adatok is bizonyítják, nem is szólva Anglia, de föképen Németország ipari viszonyairól. Ez utóbbi ország ipara évröl-évre, hogy perczentuális kifejezést adjunk iparfejlödési viszonyairól, körülbelül 10 százalékkal javul, a mi annyit jelent, hogy ipari vállalatok keletkeznek, a kiviteli viszonyok óriási könnyítéssel állnak a német kereskedelem segítségére és gyártmányaik egyre nagyobb tért hódítanak maguknak, már-már körülölelik összeköttetéseik a földtekét. A konzulátusok minden lehetőt elkövetnek, hogy hazájuk termékeinek minél tágasabb teret biztosíthassanak, s hogy ezt minő erély- lyel végzik, bizonyítja az eredmény, a melylyel a földteke összes ösmeretes piaczait ellátják gyártmányaikkal. Nálunk nagy áldozatok árán megalapított hazai óragyárunk volt; teljesen eltűnt a földszinéröl, nem tudjuk a nagy közönség részvételenségét okoljuk-e inkább, avagy a szakavatatlan vezetőséget hibáztassuk, de egyik sein árthatott a kezdő vállalatnak annyira, mint az, hogy éppen véletlenül magyar vállalat volt, magyar földön. Ha az órás ráírná, vagy eladáskor akár ko- kinkinainak kínálná az óráját, inkább vennék, mintha azt mondta volna, kérem ezt úgy tessék venni, hogy spe- cziálisan Magyarországban gyártódott, mert akkor bizonyára senki sem venné meg, mert magyar. Biztos tudomásunk van konkrét adatokról, ahol a magyar kereskedő — habár rendelői magyar gyártmánynak veszik, — szállítandó bútorait egyenesen Bécsböl rendeli, sőt ha megmondja azután megbízójának, ha azok türelmetlenkednek, hogy Bécsböl hozatja, legyenek türelemmel, ugy- szinte megnyugvással veszik tudomásul azt, hogy Bécsböl kapják tárgyaikat. Hibáztatandó a magyar kereskedő, de föképen a fogyasztó nagy- közönség, mely egyáltalán nincsen tekintettel a hazai nagy adóterhekkel úgyis agyongyötört magyar iparosra, ki minden erejét és tudását latba veti, hogy a nagy és istápolt külföldi, de föképen a bécsi gyártmányokkal versenyezhessen és tegyük mindjárt hozzá: legalább is egyenlő eredniénynyel versenyezhessen. Czipöt, ruhát, kalapot, selymet, bútort, gépet, szóval mindent, amit csak kaphatunk Bécsböl. mindent onnan veszünk, s ezt mi tesszük, akik, ha kis összegekben is, 4 de évente sok milliót adunk annak a Bécsnek, amely legjobban szeretné, ha magyar iparunkat annyira hozhatná, hogy teljesen reá legyünk utalva. Kormányunk bár minden lehetőt elkövet, még is csaknem hiábavaló minden erőlködés ott, a hol a nagyközönség csodás közönyén minden megtörik. Nézzük a bécsit fordítsuk meg a dárda nyelét, keresünk rá preczedenst, hogy a bécsi, ha csak nem találja meg egyben nagy anyagi előnyeit is, rendelt-e már valamit magyar iparosnál? elvétve találkozunk itt-ott egyel és erről is kisül, hogy vagy magyar honos vagy pedig magyar eredetű és inkább respektálja, ha mindjárt másod hazájának érdekeit, mint a magyar kenyéren élő magyar ember. Számtalan példáról tudunk, ahol vagy tiszta animozitással, vagy pedig egyenes rosszakarattal találkozunk, pedig higyjék meg szép hazánk fiai, a mi iparosaink, a mint ezt a most megnyílt párisi kiállítás a legfényesebben be is bizonyította, vannak legalább is az előrehaladottság azon fokán, amelyen a bécsiek vagy más külföld iparosai és ha egy kevés jóakarattal vagyunk a saját magunk iparával szemben, úgy nincsen messze az az idő, amikor minden magyar szégyenleni fogja, hogy egyszer Bécsbe ment szükségleteit beszerzeni. Adja az ég, hogy ez az idő mihamarább beköszöntsön, a magyar ipar és kereskedelem fellendülésére. A Kölcsey-egylet közgyűlése. A helybeli Kölcsey-egylet e hó-20-án tartotta évi rendes közgyűlését a vármegyeház nagytermében csekély számú közönség jelenlétében. Pedig az egyesület — mely városunk társadalmi életének élénkítésére kétségtelenül sokat tesz — megérdemelte volna, hogy köz- ; gyűlésén nagyobb számban jelenjék meg a I közönség, de eltekintve ettől a Kölcsey-egylet s különösen ennek elnöke Nagy László, tudásainak tárházából, mindig tud valami érdekest, vonzót előadni, a mit örömmel hallgathatnak meg a megjelenők. A mai közgyűlést is az elnök Nagy László felolvasása nyitotta meg. Tartalmas filozófiai fejtegetést tartott a múlt, jelen és jövőről, melyben oda concludált, hogy a mai kort minden tekintetben a felületesség, pongyolaság jellemzi s hiányzik az, a mi a régieknél megvolt — a műgond. A tetszéssel foga- dott s megéljenzett felolvasás után Nagy j László elnök a közgyűlést megnyitotta. Ezután Dr. Schönpflug Béla egyleti [ titkár olvasta fel nagy gonddal szerkesztett, az egylet működését, beléletét alaposan feltüntető titkári jelentését, melyből kiemeljük a következőket: Az ifjú egylet a legutóbbi őszi és téli idény alatt kitűzött czéljait hatalmas lépéssel közelítette meg, melyért az érdem Nagy László elnököt és Poór Jánost, az irodalmi szakosztály elnökét illeti meg. Nagy László elnök az egylet és a közönség érdekében soha sem szűnt meg fáradni, rendezni, tervezgetni s előljárt a jó példával az által is, hogy többször oda ült a felolvasó-asztal elé a mikor is nagy tudásával mélységes filozofikus fejtegetéseivel oktató, gyönyörködtető tanulmányai az estnek mindenkor fénypontját képezték. ügy a felmerült ideák megvalósítása, mint újaknak megteremtése a műsor pompás változatossága Poór János érdeme. Typusa a fáradhatatlan s leleményes rendezőknek; valóságos tehetség-bányász, a ki a tehetséges szerényeket kikutatta, hogy azokból a Változatos műsorokat összeállíthassa. Az a plus a mit az egylet a múlthoz képest a társadalmi élet fellendítése terén elért a Poór János érdeme. Áttérve az egylet működésére, arról szakosztályok szerint következőkben számol be. TÁRCZ A. Nevetnek rám . . . Nevetnek rám a virágok, En meg sírva nézek rajok; Sírva nézem virulásuk, irigylem a boldogságuk. Forró könyem rájok pereg, I )e ők egyre csak nevetnek ; Csak nevetnek, mosolyognak, Nem hisznek a bánatomnak. Hej pedig, ha értenének, Dehogy, dehogy nevetnének! Gyászt öltene mindnek szirma, S mind egy szálig velem sírna. Szendrői Holozsnyay CyriH. Ide alls:mn.-u.3. Olyan nagyon okos lett a világ — kár hogy nem lett olyan nagyon boldog is. Nagy hangon hirdetik, hogy egyedül a tisztán gyakorlati irány követése által lehet érvényesülni. Öreg urak és fehérhaju asszonyok még ma is lelkesednek és gyönyörködnek ; fiatal emberek s ifjú lányok már csak okoskodnak és számítanak. Hagyján! Ha csak mindig jól számítanának ! Ámde az élet számvetése nem olyan ! feladat, a melyet előre meglehetne fejteni. Hihetjük, hogy minden embernek meg van a maga csillaga oda fenn, csakhogy e csillag futását nem irányíthatja se Copernicus se Galilei. Elég bölcsek és elég erősek vagyunk mindnyájan, a mások hibáit mérlegelni, a mások gyöngeségét megróvni. De ki az, a kit soha meg nem sértett olyan tövis, a melynek magvát saját maga vetette. Két tényező okozta a túlságosan gyakorlati irány uralmát. Az élet és az irodalom. Az élet, melyben azt látjuk, hogy kíméletlenül eltiporja az erőtlent, ki nem siet magának két könyökkel durván utat törni: az irodalom, melyet elnyel a napi sajtó. A mióta mindenki újságot olvas, senki se olvas többé könyvet. Pedig a napilap csak arra való, hogy tudomást szerezzünk a köz- ügyek, a tudományok, a művészetek fejlődéséről, de nem arra, hogy szellemi táplálékot keressünk benne. Igaz, hogy némely újabb könyvben szintén nem találjuk azt meg, a színművek nagy része pedig épen nem is kíván többet nyújtani, mint egy estére való szórakozást. A romantika kék virága már a költészetből is kiveszett. Az eredmény pedig nem hiányzik. Fiaink csak a reális pályákra tódulnak s a leányok a mi idealismus van is bennük, azt is eltagadják. De nem is sok van. Kiöli azt belőlük a küzdelem a létért. Mert bizony ők is, a család legdrágábbja, a féltett, óva őrzött gyöngéd virág is kényle- ; len küzdeni a czélért, melyre törekedni élethivatása. Ez a czél náluk a férjhezmenés. A kedves, finom lények minden tőlük telhető energiával igyekeznek elérni azt, a mi pedig évről-évre nehezebb lesz, mert hiszen a házasulandó férfiak is olyan nagyon reális gondolkodásúak lettek, a kik szépen megfontolják, mennyiben nagyobb a gyakorlati veszteség, mint az eszményi nyereség. Vannak kivételes leányok a kik önállóságot szereznek maguknak, hogy azután igazán csak szivök választása szerint lépjenek az oltár elé. Tisztelet az ilyeneknek ! De a nagy töb- ség csak arra gondol, hogy sorsát biztosítsa, s az ilyeneket okos felfogású, helyes gondolkodású leánynak nevezik. Hát még a fiuk! Szinte megvető kicsinyléssel néznek le mindent, a mi közvetlen kézzel fogható hasznot nem igér. Nincs előttük nevetségesebb fogalom, mint az esz- ményiség. Idealismus — haszontalanság, állítják. S ha a nagy realismus mindig be is válnék ! De csak a küzdelmet fokozza : a csalódás ugyanannyi. Ki életczélját csak önérdekében keresi, hamarább fog tört reménynyel állani, mint a ki elvont eszmény után igyekezett. S mi fog azután vigasztalást nyújtani a száraz kedélynek, a fásult szívnek ? Család, hit és haza nem enyhíti annak fájdalmát, ki örömét bennük soha nem találta. | A röghöz tapadt lélek nem bir felemelkedni. Nincsen szárnya, nem tanult repülni! S ha túlságos realismus — mert csak erről van szó — nem erő a küzdőnek, nem vigasz a csüggedőnek, mi okon lett mégis olyan korlátlanul uralkodó ? A próféta paradicsomában áll az élet fája, a melynek árnyéka oly messzire terjed, hogy egy lovas a legjobb arabs paripa hátán hét nap, hét éjjel folyton nyargalva ki nem ér belőle s ágai a világ mindenféle gyümölcseit termi k. így tudják azt az igazhitű musulmánok. Az emberiség más része azonban már itt e földön ült a jelképes fa árnyékában és ette annak gyümölcseit. Jól lakott el is lakott velük. Fanyarnak találta végül valamennyit s nem kívánta többé. Mert nincs több olyan válogatós ember, mint a ki már minden jóval eltelt. Az örök sóvárgás azonban megmaradt. Hiába állítják a megelégedést legnagyobb földi jónak. Senki se látott még olyan embert, a ki teljesen elégedett lett volna. Meg- eshetik egy időre vagy egy dologban de állandóan soha, mert az a végleges megelégedés, a mely minden további törekvést kizár — nem is emberi tulajdon, hanem más, oktalan lényeké. Uj tárgy kellett tehát a sóvár epedés- nek, a mely ki nem elégithető soha. Uj tárgy kellett, miután már olyan sokat ismert, élvezett és megunt. De hát még sem vagyunk ám ott széles e világban a hol csak kezünket kell kinyújtani az érett gyümölcsökért, ügy kell megvenni mindent csengő pénzen s hogy megveliessük, előbb az eszközét kell megszerezni, a minden zárat felnyitó bűvös aranykulcsot. Ezért van a reális pályákra való tódu- lás fiaink részéről; és innen van a nagyon gyakorlatias irány lányainknál. És ez igy van. Nagyon ritka immár az olyan fösvény Harpagon-alak, a ki megszerzi a pénzt, csak azért, hogy legyen. Nagyon kivételes az olyan dicsvágyó jellem a ki törje magát a hatalomért csak azért, hogy a maga körében első legyen. Pénzt elkölteni, hatalmat érvényesíteni ez a czél. Csakis nálunk kapható, minden verseny kizárva! 6 férfi nyakkendő (csokor) mosható lionból, I korona!! Nagy raktárunkon lévő többi czikkek is, úgymint: eső- és napernyők, fegyházban kötött női-, férfi- és gyermekharisnyák, férfi- és nöi-ingek, czérnák, pamutok, selymek, pénzerszények, fiú- és férfi-kalapok, úti bőröndök, parfüm, szappanok, csipkék, szalagok, keztyük és még sok, itt fel nem sorolható czikkek olcsóbbak, mint bárhol! Kiváló tisztelettel FRIEDMANN és POLITZER. (Eig'nei Sijreioxiné Is.ázá'ba.n..)
