Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-11 / 2. szám

czedik század az egyenlőséget plántálta az emberek közé s- a munkának és tudásnak csaknem korlátlan teret nyitott. Szabad a verseny minden téren s a tehetség Mindenütt érvényesülhet.

A párisi nagy világkiállítás tanúságot fog erről tenni s a müveit világ a legnagyobb érdeklődéssel fogja ott szemlélni /század hatalmas munkáját. Ott fogjuk látni, mennyit haladt az emberiség száz év alatt és semmi kétség, hogy az összehasonlítás a század eleje és vége közt bámulatra méltó eredményeket fog elénk tárni.

A legélénkebb fantáziájú ember is bolondnak tartotta volna azt a jóst. aki előre megmondta volna, milyen lesz a világ a tizen ki lei 1 czedik század végén.

A fenomenális találmányok egész j raját csodálhatjuk a tizenkilenczedik j században. Előbb a gőzt. majd egv másik titokzatos erőt : a villamosságot; szerződtette szolgálatába az emberiség; és a legkülönfélébb módon használta fel őket. A gyakorlati élet és a tudományok minden ágában egymásután a csodásnál-csodásabb alkotások és felfedezések következtek.

Szinte azt kellene hinni, hogy im-l már az emberiség tudásának tetőpontját érte el. De a tudásnak ily nagyszabású növekedése mégsem boldogít, ínért az emberi tudás csodálatos emelkedésével a materalizmus korszaka következett. Az ideges, túlfeszített, rohamos munkálkodás nyomában mindenütt ott van ez a rideg szörny, mely legnagyobb ellensége az idealizmusnak és a mathezis, meg fizikai, reális tudási kenyerén rágódik.

ügy vagyunk a kor haladásával, mint magukkal a találmányokkal, melyeket hozott. íme a számtalan találmány közt mennyi az üdvös és áldásos; s mégis mennyi közte az, melynek nem egyéb a czélja, csak hogy biztosabban és gyökeresebben irthassa az embereket, s tegye tönkre alkotásaikat, A betegségek gyógyító védöaugyala mellett ott áll a halál angyala szörnyen kifejlődött technikájával. A kor haladt: sokat tudnak az emberek, de keveset éreznek.

Munka, munka, folytonos idegfe- szitö munka! Ez kell nekünk s ebbe vész bele az idealizmus. A léi jogosultsággal bíró idealizmus éppen

úgy, mint az az idealizmus, mely a század elején az írók szentimentáíiz* masának volt szülő anyja.

S ha a tizenkilenczedik század 'történetén elmélkedve minderre visszagondolunk, mindinkább határozottabb körvonalakban nyílik előttünk a jövő század perspektívája. Látjuk az ösvényt, amelyen haladnunk kell, hogy az emberiség fejlődése egészséges legyen, hogy az agy munkáján a többi szerv működése el ne veszszen.

Legelemibb követelmény, hogy a satnyulásnak induló emberi egészségre több figyelmet fordítsunk. Hogy tönkre : ne silányittassék az emberi test az által, hogy a szellemi munka mellett fizikumáról megfeledkezünk.

Az orvosra vár tehát a legnagyobb feladat a jövő században. S miként az ö működése valósággal humanisztikus, úgy azt az irányt is,-melyet követnünk kell, a humanizmus mutatja.

A tudás fejlesztése nem fog szenvedni, ne is szenvedjen a humanizmus uralma alatt. Karöltve járhatnak egymással s minél jobban halad a tudás, ! annál áldásosabb lesz, ha az ember-í szeretet fogja vezetni.

S abban a reményben, hogy az! emberiség jelesei a már megkezdett humanisztikus utat tovább is ernyedet- i lenül követni fogják: üdvözöljük a hu-1 szadik évszázadot mint a humanizmus századát!

HÍREK.

— A föispáni pár kitüntetése. Budapestről vettük a megyénkéi kellemesen érintő! azon hirt, hogy az Országos Casino e hó 5-iki calico bálján — a melyen Milán szerb exkirály is megjelent, a Ca.sinó igazgatósága által a magas vendég tiszteletéire adott vacsorán — a melyre csak nyolezan váltak ! hivatalosak — főispánunk és kedves neje j is resztvettek. Főispánunk kedves nejének bűvölő és vigkedélyü modora annyira lebilincselte az exkirályt, bogy folyton vele társalogva a tánczteremből a vacsorához és vacsora után vissza a terembe karján vezette a gró fiiét és fölkérte, hogy a vacsorán jobb oldalán foglaljon helyet. Büszke lehet a vármegye a föispáni párra, a kiket koronás fejedelmek és legmagasabb előkelőségek minden kínálkozó alkalommal kitüntetnek.

— A Kölcsey-Egyesiilet felolvasó- estélye. A Kölcsey-Egyesületnek f. hó 7-én tartott felolvasó-estélye ép oly látogatott volt, mint a megelőző bármelyik. Az első felolvasást az egyesület elnöke Nagy László

t7 és VIDÉKE.

tartotta. Beszélt nagyon érdekesen a zsidókról. Általános, az egész világon betöltött szerepük és befolyásuk vázolása után. áttért a sok száz év alatt kifejlődött belső életükre, melyet különböző írók, különösen Zangwill müvei alapján ismertetett. Zangwillnak egyik müvét le is fordította, ennek felolvasását a. jövő estélvre tartotta fenn. A kiválóan érdeklődő közönség zajosan megéljenezte szerzőt ezen magas színvonalon álló tanulmányáért. A második számot Mangu Béla hegedű- játéka töltötte be, zongorán kísérte Mangu Bélámé. Verdi Rigolettójából mutatott be szép részletet, Közönségünk nem először hallja ! őt. s mint máskor, úgy most is elismeréssel adózott a kellemes perezekért, melyeket művészete által szerzett. Majd Hetey Zoltán i olvasta fel Jenser Mihály főgymn. tanárnak a ,Secesszió“-ról Írott ismertetését. Szerző ki maga is festőművész megmagyarázta, mit kell érteni a Sécesszió kifejezés alatt. A könnyű, humoros és mindvégig érdekes felolvasás hatása alatt zajosan hívták és éljenezték a szerzőt, Végül Mangu Béláné Brahmsnak „Magyar tanczok“ czimü müvét játszotta igazi virtuositással. A közönség kérésért* meg is toldotta még egy számmal. A közönség köréből több oldalról hallottuk, hogy jó volna meghonosítani a társas vacsorákat is, melyek ;i múltban olyan kedélyesen folytak le. Most már farsang van egy kis rögtönzött láncz sem ártana. Ajánljuk ez eszmét a rendezőség figyelmébe.

— A nagykarolyi régibb kaszinó közgyűlése. A helybeli régibb kaszinó e hó 6-án tartotta évi rendes közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett, gróf Hugonnai Béla elnök távollétében Kacsó Károly igazgató elnöklete alatt. Elnöklő igazgató a tagok üdvözlései után a közgyűlést megnyitván felolvastatta a legutóbbi közgyűlés jegyzőkönyvét. Majd a könyvtári választmány jelentése tárgyaltatott a folyó évben megrendelendő hírlapok tárgyában mit a közgyűlés tudomásul vett. Számvevő jelentése alapján a közgyűlés az 1898. évre vonatkozólag pénztárnoknak a fehnentvényt megadta. Pénztárnok jelentése melylyel az 1899. évi számadást bemutatta! felülvizsgálat czéljából számvevőnek kiadatott, A költségelőirányzatot 37314 kor. 40 fillér bevétellel és 34794- kor. 18 fillér kiadással a közgyűlés elfogadta egyben az egylet pénzügyeinek rendezése czéljából szükségei! 1 4000 korona mikénti beszerzésére) vonatkozólag elfogadta a választmány azon j javaslatát, hogy ezen összeg mint magán kölcsön vétessék fel oly módon, hogy egyenként 3500 korona erejéig 10 egyleti tag vállaljon jótállást s ha egyes tagok 370 korona ! önkéntes kölcsönt nyújtanának, ennek kamatai a kölcsönök tagdíjjá czimén számol-; fussanak el. A rendezés keresztül vitelére a i megválasztandó igazgató elnöklete alatt Debreceni István, Jeney Géza, Vetzák Ede. Nonn Gyula, Rótli Károly, Csipkés Endre, Dr. Serly Gusztáv és JJr. Adler Adolf tagokból álló bizottságot küldött ki. Majd a házszabályok egyes szakaszait módosította a közgyűlés s végül Norm Foren ez ajánlatát

keresi s azokat szubjektív érzéssel varázsolja vásznára.

Az uj irányok közül első sorban említendő az úgynevezett plein-air. E fölfedezés, mint az újabb törekvések alapköve, méltán nevezhető a modern festészet fényes vívmányának, mely befejezett alkotásaival egészen uj, eddig ismeretlen hatásokat ért el, olyanokat, minőkről a renaissance, vagyis a klassikus festészet mestereinek sejtelmük sem volt.

A plein-air az az eljárás, mely szerint. az emberi alakok és tárgyak úgy ábrázoltainak, a mint azok a szabadban látszanak,.. Ezt bizony a régiek nem ismerték. Ők a szabadban levő alakokat úgy festették, amint azok a szoba egyoldalú világításában, zárt levegőjében mutatkoznak a nélkül, hogy a dolog visz- szásságát felismerték volna. A modern festészeté az érdem, hogy a kifejezés uj eszközeit megteremtve immár oly képekben gyönyörködhetünk, melyek a valóságot igaz világításban, frissen pompázó színeiben, telve üde levegővel tárják elénk.

A szecesszió egyik erős áramlatát képviseli azon csoport, mely a visszatérést propagálja a korai renaissance idealistái hoz, de uj mezben, a modern vívmányok megtartásával. Mert hiszen a renaissance művészei is idealisták voltak s az uj irány emberei nem is velők óhajtják a teljes szakítást, hanem azokkal a közelmúltban dominált naturalistákkal s tudós atelier- professzorokkal, kik az uj áramlattal da- czolva, mesterkélt Ízléssel, konvencionális szabályokkal, a szabad levegő s derűs napfény kizárásával vélték a művészet, ügyét fentarthatni. Az idealizmus ősforrásához való visszatérést mi sem iMustrálja jobban mint ama jelenség, mely szerint gyakran találkozunk oly modern müvekkel, melyek élénken emlékeztetnek a korai renaissance finom, naiv érzést leheilő

alkotásaira. E rég letűnt kor főképviselője Sandro Botticelli. (1447.) Nem oly nagyszabású ő, nem oly tökéletes s minden izében öntudatos, mint a renaissance legnagyobbjai ; de talán épen az ő romlatlan naiv érzése, szűziesen tiszta lelkesedésé az, mely az anyagias küzdelmekben kifáradt modern ember lelkében visszhangra talál.

Azok a modernek tehát, kik a quat- trocentót, élén BotticolIivei vallják eszményüknek, mint p re rí i fa o listák szerepelnek a szecessziós művészetben.

A szecessziónak egyik újabb és sokat vitatott alakja a s z i m b o I i z m u s. Stílje a romantika végletével érintkezve, természetfölötti erőket képzel földi létünkben; működni.

így tehát a valóság nem is valóság, hanem a túl világiasság jelképe. A szinv- I bolisták széles ecsettel,’homályos körvo- I nalokkal, jelképiesen festenek.' x\. meleg színek zománcosan folynak össze, mint egy ábrándos lélek képzeletében, .(.szimbolizmus poézis a sejtelmek világában. Csak kevés hivatott mivelöjo van, mert két tehetség harmonikus összmüködését igényli: .a poétáét meg a festőét.

A szecesszió egyik kevéssé jellegze- i les megnyilatkozását a v o r i z m us ban látjuk, mely egyértelmű az Olaszországban divó modern reálizmussal.

És ^ végezet ül az i m p r e s s i o n i z- mus! Talán kevesen vannak, kik nem hallottak volna már a pillanatnyi benyomás hires festőiről. Rólok tán legelőbb kellett volna megemlékeznem, tekintve a nagy hatást, melylyel az újabb művészét alakulására befolytak. Az impressionista iskolának az élő lények, a növényi világ és holt tárgyak csak ürügyül szolgáinak, hogy a festő színeikben megfigyelje és vissza adja a fény és levegő pillanatnyi jelenségeit. Ez iskola felfogása szerint

tehát a valóság festészeti utánzásának fő elemei: a szín, a fény és a levegő. A franczia Manet Edouard volt az első, ki ily irányú alkotással a nyilvánosság elé lépett. Vállalkozását általános gúny fogadta, de ő meg nem tán torod va a megkezdett utó ti tovább haladt s kitartásával, erős meggyőződésével odáig vitte, hogy ma már őt, mint a modern franczia iskolák megalapítóinak egyikét magasztalják. Az impressionisták s általában a modern iskolák követőinek száma ezidő szerint, beláthatatlan.

Természetes tehát, hogy a tulpro- duktióban nagy tévedésekkel is találkozunk, melyekbe azok esnek, kik tehetség inján az úttörők intencióit félreértik s alakításaik bizarságával sok esetben jogos visszatetszést keltenek. Ezek a szegény tévelygők aztán állandó czél táblái az öregek gunyjainak. Képeik pedig hálás tárgyait szolgáltatják a jó és rossz vicz- czeknek. így például égy műkedvelő, ki inkább a régi iskola hívének látszik, egyszer igy számolt, be egy modern tárlaton szerzett benyomásairól. Megállók, úgymond, a 10-ik szánni kép előtt. Fejcsóválva kutatok a színfoltok rejtelmes homályában valami után, ami az egésznek szignaturája lehetne,... végre megállapodom abban, hogy a kép tengeri vihart ábrázol; de a mint betekintek a Katalógusba, szemem ámúlva akad meg a kép czimén, mely igy szól: csendélet a pusztán.

No de valamint minden forradalmi átalakulásban, úgy itt is vannak tévedésok, melyekért nem szabad mindjárt az egész mozgalmat elítélnünk. A salaknak le kell előbb ülepednie, hogy a szép és jó tisztán ragyogjon előttünk. S e tisztu- ! last várjuk bizalommal a XX-ik századtól.

h vette tárgyalás alá, a ki a néh. Jelinek Rozália hagyatékából a kaszinó által örökölt a nagykárolyi 187. sz. telekkönyvi belsőség fele részét követelésébe betudólag 5000 korona vételárban átvállalni hajlandónak nyilatkozott. A közgyűlés az ajánlatot elfogadván az átadás eszközlésével a megválasztandó igazgatót. ügyészt és pénztárnokot bízta meg. Ezután az uj tisztikar megválasztása következett volna ezt megelőzőleg azonban a közgyűlés Dr. Kovács Dezső indítványára Kacsó Károly igazgatónak — ki az igazgató tisztét tovább elfogadni hajlandónak nem nyilatkozott — eddigi kiváló tevékenységéért s különösen az egyleti helyiség létesítése és felépítése körül kifejtett érdemdús fáradozásáért elismerését és köszönetét fejezte ki. Ezután elnöklő igazgató úgy maga, mint tiszttársai nevében lemondván, az uj tisztikar megválasztása ejtetett meg. A szavazat szedő bizottság elnökévé Nemestóthi Szabó Antal, tagjaivá Jeney Géza és Rótli Lajos István, jegyzőjévé Dr. Kőszeghy Andor kérettek fel. A szavazás befejeztetvén annak eredményeként az uj tisztikar következőleg lett megválasztva. Elnök: Gróf Hugonnai Béla, igazgató: Papp Béla, jegyző: Dr. Kőszeghy Andor, ügyész: Dr. Kovács Dezső, pénz tárnok: Nagy Sándor, számvevő: Maresch Emil, gazda: Szoboszlay József, könyv tárnok: Erdőhegyi Gyula. V á 1 a s z t m á n y : Dr. Aáron Sándor, Dr. Adler Adolf, Balogh Kálmán, Bauer Lajos, Berger Ármin, Bródy Lajos, Csilléry Dávid, Dr. (fizukor Lajos, Csipkés András, Doma- liidy Elemér, Debreczeni István, Farkas Rezső, Gőnyey István, Ilosvay Aladár, Jeney Géza, Dr. Jékel László, Kaufmann Ignác/, Kemény Alajos, Killer Nándor, Kőszeghy Gyula, Nagy László, Nonn Gyula, Róth Károly, Dr. Schönpflug Richárd, Dr. Serly Gusztáv, N. Szabó Antal, N Szabó Pál, Vagács János, Vetzák Ede, id. Wagner Lajos, id. Zanat.hy Mihály. Póttagok: Kacsó Károly, Rooz Samu, Jeney István, Jenser Mihály. Könyvtári válás z t- mány: elnök: Baudisz Jenő, tagok: Hám József, Kovássy Illés, Poór János. Az eredmény kihirdetése után a közgyűlés véget ért.

— Esküvő. Asztalos Kálmán tahinn- házai ev. ref. lelkész, Asztalos György helybeli ref. lelkész, nv. esperes fin e hó 9-én tartotta esküvőjét Csőkör Ferenc/, birtokos, megyebizottsági tag leányával, Rózával. — Tartós boldogságot kívánunk a megkötött Irigyhez !

— Az allami polgári leányiskola fel- ) avatása. E hó 7-én folyt le az újonnan | épített állatni polgári leányiskola ünnepélyes

felavatása. Délelőtt, tel tizenegy órakor díszes és nagy közönség jelent meg az impozáns emeletes iskolaépület dísztermében. A jobbára hölgyekből álló közönség soraiban ott. láttuk Dr. Serly Gus/távné Móricz Ilka úrnőt., ki egyik lelkes munkása és megteremtője volta most felavatott polgári leányiskolának. A mint a közönség elfoglalta a részére kijelölt. helyeket, bevonultak tanítónőik vezetése alatt az iskolai növendékek s a „Szózat“ eléneklésével kezdetét vette az ünnepély. A Szózat eléneklése után Dr. Seriy Gusztáv gondnoksági elnök mondott megnyitó beszédet. Köszönetét mondott a közoktatásügyi kormánynak, a város képviselőtestületének s polgármesterének az intézet létesítéséért. A megnyitó után Frits Josefa IV. o. tanuló szavalta el Poór János kegyesrendi tanárnak ez alkalomra irt, lapunk mai iárcza-rovajában közölt „A jó anya“ czimü hangulatos alkalmi költeményét ügyesen, helyes felfogás és hanghordozással. Majd Dr. Lúcz Ignácz olvasott fel az „Iskoláról“ cziin alatt jeles elmélkedést, mely visszapillantást vetve a nőnevelés általános fejlődésére; speczialiter városunkra vonatkozólag is ismertette a nőnevelés fejlődését egész a polgári leányiskola most ünnepelt megnyitásáig. Az élénk tetszés- nyilatkozatokkal kísért, tudományos apparátussal, történeti és statisztikai adatokkal megírt felolvasást a közönség lelkesen megtapsolta A felolvasás után Janitzky Margit III. o. lanuló szavalta el általános tetszés között, szépen Vörösmarty „Hymnus“-át, melynek befejeztével Dr. Serly Gusztáv gondnoksági elnök az iskolát átadta Tattny Irén igazgatónak. Tattay Irén szép szavak kíséretében vette at az intézetet. Haza, vallás és komoly munka lesz a három tényező, mely működésüknek alapelvét fogja — úgymond — képezni. ígéri, hogy úgy ő, mint a vezetése alatti tanártestület mindent el fognak követni, hogy megfeleljenek a reájuk hízott feladatnak. Záradékul az iskolai növendékek énekelték el Kölcsey „Hymnus/“-át s ezzel befejezést nyert városunknak díszére szolgáló egyik kulturális intézménye ünnepélyes felavatása.

— Nöegyleti bál. A helybeli izr. nő- egylet egy felállítandó rnenedekház javára nngyobbszahásu bált rendez. A vezetőség mindent elkövet a siker érdekében ; már is érintkezésbe lépett neves művészekkel, kik hajlandóknak nyilatkoztak, hogy művészetüket a nemes czél szolgálatába bocsássák. Mint halljuk a bál védasszonyául gróf Hu-