Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-22 / 8. szám

XVII. évfolyam.

Nagy-Káróly, 1900. február 22.

8-ik szánod i

Táxsa,d.al3ro.i, szépirocLalrnai és iszxxeretterjesztő Ixetila/p.

NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjeleli minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. II Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. J| Egyes szám 10 kr

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.)

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 15 kr. tíélyegdij minden beiktatásért 30 kr

Bérmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el,

Kéziratok nem adatnak vissza.

Néhány szó vidéki kisebb pénzintézeteink reformjához, ii.

(Cs. A.) Mielőtt fenti czél érdekében kifejtett szerény tanulmányom folytatásához fognék, helyénvalónak találom, hogy a szakirodalom által megindított reformmozgalomra néhány szóval kitérjek; vájjon várhatunk-é ezektől momentán pozitív eredményeket?

A pénzügyi lapok hasábjain vagy két év óta folyó beható eszmecsere száz és száz reformjavaslatnak adott életet. E javaslatok mély tudásra és szak- avatottságra vallanak; de többnyire

— magasabb szempontokból kiindulva

— oly tanokat propagálnak, melyek a jelen viszonyok között legalább is időszerűtlenek. így például: állami felügyelet, pénzintézeti kamarák, egységes rendszer, központi ellenőrzés mind oly fenomenális tervek, — melyek hivatva lesznek, hogy a pénzintézeti s általában a gazdasági tevékenységet modern színvonalra emeljék! — de melyek épen nagyszerű voltuknál fogva egyelőre még kivihetetlenek.

Ily nagyszabású reformok befogadására előbb a talajt keli megérlelni, mig az, a közvélemény retortáján át- szürödik és destillálódik ; mert csak igy képes korszakátalakitó hivatását sikerrel megoldani.

Ehhez azonban hosszabb idő, s a közgazdasági élet magasabb fokú fejlettsége szükségeltetik. Azért tehát, ha mi — a pénzintézeti ügyvitel újjáalakítását czélzó — szerény munkánk érvényesülését a közel jelenben óhajtjuk szemlélni, akkor hagyjuk meg a fenti szép ideákat a jövő problémáinak, s elégedjünk meg egyelőre azzal, ha teljes objectivitással bírálat alá vesz- szük a takarékpénztárak jelenlegi szervezetét, az észlelendő kívánalmakat nyilvánosságra hozzuk, s azokat — minden nagyobbszabásu reformactió mellőzésével igyekezni fogjuk a társadalmi érintkezésben és részvényesi minőségben orvosolni. Ami kis jóakarat, s a netán fennálló hibák őszinte beismerésével sikerülni is fog.

E czél vezérelt engem is, midőn

— mint a pénzintézeti ügyvitel egyik szerény közkatonája — megfigyeltem a különféle rendszereknél észlelt helytelenségeket; kutatásaim eredményét bátor vagyok alább három csoportba foglalva kifejteni, amint azok a) vezetőség — belszervezet; ^kezelésés üzleti szellem ; c) az ellenőrzés körébe tartoznak.

aj Vezetőség — belszervezet

Ha ' végigtekintünk vidéki pénzintézeteink igazgatóságán, azt fogjuk észlelni, hogy biz az tele van ügyvéddel, orvossal, hivatalnokkal; csupán a kereskedői és iparos elem van

gyéren képviselve. Már pedig a takarék- pénztár szélesebb alapra fektetett kereskedés, ahol természetszerűen a kereskedői elemnek dominálnia kellene. Helyes, sőt szükséges, hogy a helyi bonorátiorok a társulat vezetőségében helyet foglaljanak s már puszta nevükkel is az intézetnek nimbust kölcsönözzenek; mégis elsőrendű tényezőnek tartom, hogy az igazgatóságban az üzleti élet iránt nagyobb fogékonysággal biró iparosok, különösen pedig kereskedők erősebben legyenek képviselve. Mert az ügyvéd, orvos, hivatalnok saját raisonjában az első lehet, sőt minél magasabb fokán áll hivatásának, annál inkább fog belőle hiányozni a kereskedői szellem, mely pedig minden kereskedői vállalkozás éltető eleme.

Ugyanez a véleményem a felügyelő- bizottságot illetőleg is, csakhogy még fokozottabb mértékben. Itt aztán határozottan megkövetelném, hogy a felügyelő-bizottság legalább egy tagja a jogi dolgokban; — de mindegyike a kereskedelmi ügyvitel és könyvelés minden • ágában lehetőleg otthonos legyen. A bizottság csak igy felelhet meg felelősségteljes hivatásának, csak I igy képzelhető szakszerű ellenőrzés, s csak igy lehet tökéletes a felügyelő- bizottság működése iránt táplált bizalmunk. (A felügyelő-bizottságra vissza fogunk térni az „Ellenőrzésinél!)

Sokkal lényegesebb — s tulajdonképen első helyen kellett volna felemlítenem — az elnöki és igazgatói állás betöltésének fontos voltát. Ama vezérszerepnél fogva, melyet e két tisztség az intézetek beléletében elfoglal, természetszerűleg megköveteli, hogy azok betöltésénél magasabb szempontok vezéreljenek bennünket. Jól tudjuk, minden intézetnek a vezető-férfiak egyénisége adja meg az erkölcsi lét- jogosultságot, kik egyrészt kellő ga-; randát nyújtanak arra, hogy a társaság ügyei szakavatott kezekben czéliráuyo- san vezettetnek, másrészt egyéniségük erejével tiszteletet és bizalmat gerjesztenek a társaság iránt.

Szükségesnek tartom e helyütt megjegyezni, hogy az alapszabályokban az elnök részére fentartott jogok aj gyakorlatban gyakran — elég helytelenül — teljesen mellöztetnek és az elnök ténykedése pusztán reprezentá- lásban nyilvánul. Az intézet érdekében nagyon is üdvösnek gondolom, hogy az elnöki tisztség ne aféle légbeli tündérpálcza legyen, hanem igenis tett- leg vegyen részt a társaság vezetésének irányításában és pozitiójáuak teljes súlyával odahasson, hogy a pénzintézet ügyei helyes mederben folyjanak.

Ami a vezérigazgatót illeti; neki ugyanaz a szerep jut az intézettel szemben, mint a szívnek az emberi szervezetben. Amint a szív általveszi és feldolgozza a szervezet fenttartására szükséges éltető elemeket és a vérkeringés révén eljuttatja a test legtávolabbi részeibe : épugy a részvénytársaság hálózatának összes erei a vezérigazgató kezében futván össze; ö gyakorolja az átalakító processust, mely a rendelkezésre álló eszközök helyes feldolgozása folytán termékenyítő erejét kisugározza az intézeti élet legvégső perifériáiba.

Valamint egészséges szervezet csakis egészséges szívműködés mellett képzelhető, épugy actióképes, életerős intézet csakis agilis — helyét minden tekintetben megálló — igazgató vezetése alatt virágozhatik. Az igazgatói állás mikénti betöltése elsőrendű kérdés az intézetnél, melyre csak kiváló szak- képzettséggel, distingvált látkörrel, magasabb kereskedői routinnal, adminisztratív tehetséggel és lehetőleg hosszabb pénzügyi gyakorlattal rendelkező, előkelő társadalmi helyet elfoglaló egyént alkalmazhatunk.

Hogy az intézet vezetősége (értve alatta az egész igazgatóság és felügyelő- bizottságot) azzal az érdeklődéssel viseltessék a társulat ügyei iránt, melyet tőle jogosan megvárhatunk, kettőt tartok még kívánatosnak.

Az igazgatóság és felügyelő-bizottság lehetőleg jómódú emberekből álljon, s mindegyike lehetőleg több részvénynyel legyen az intézetnél engagálva. Mert mig egyrészt vagyonának súlyával tetemesen hozzájárul a részvény- társaság iránt nyilvánuló bizalom emeléséhez, másrészt a részvényekbe fektetett tőkéje folytán az érdek közös lévén, minden ténykedésével az intézet — s igy közvetve saját — czéljait fogja szolgálni.

A társulat mehanikai géprendszerének munkásai a pénztáros és könyvelő. A pénztáros hivatása lévén az összes értékek kezelése, különös tekintettel kell lenni megbízhatóságára és kifogástalan jellemére, nemkevésbé a vagyoni ga ran ti ár a.

A munka oroszlánrésze azonban a könyvelő vállára nehezedik. Ha előbb I az igazgató tevékenységét a szívműködéssel hoztam kapcsolatba, úgy a könyvelőt egész bátran az üzleti élet lelkének nevezhetem. O intézi az összes társulati ügyeket, bonyolítja le az összes ügyleteket, kezében fekszik a társaság vagyona, egész jövője. Ö az egész géprendszer központi — mozgató ereje, és az ö képessége az egészséges fejlődés kutforrása.

Professionals könyvelő ügyes la- virozással és helyes politikával az intézetet a fokozatos emelkedés utján fogja feljebb-feljebb vinni, inig hívatlan könyvelő elhibázott műveleteinek csak stagnálás lehet elmaradhatlan következménye. Már pedig ily széles hatáskörrel felruházott, bizalomteljes állás sikeres betöltése valósággal létkérdése az intézetnek. Azért dotáljuk eme állást úgy, hogy arra fenti követelményeknek teljesen megfelelni tndó, magasabb pénzügyi képzettséggel, ugy- mondjarn rátermettséggel — rendelkező, s különösen megbízható egyének reflec- tálhassanak. Biztosítsuk a könyvelő jelenjét oly fizetéssel, melyből gond- nélkül megélhet, jövőjét pedig megfelelő nyugdijilletménynyel, hogy — menten minden anyagi gondtól — összes igyekezetét a társulat felvirágoztatására szentelhesse.

Ezek volnának a személyi követelmények, melyekre minden törekvő intézetnek különös tekintettel kell lennie, ezeknél azonban sokkal nagyobb horderejű — és a részvénytársaság jövőjére is kiható — fontossággal bírnak oly elvek felállítása, melyek szerint a társulat helyes pénzügyi politika mellett, egészséges üzletek kötésével; modern ügykezelés és annak szakszerű ellenőrzésével a biztos fejlődés alapját veti meg.

A Dalegyesület közgyűlése.

Folyó hó 18-án, vasárnap délután 3 órakor tartotta évi közgyűlését a helybeli dalegyesület, melyen a működő és pártoló tagok szép számmal jelentek meg. Aki városunknak ezen elsőrangú kulturális intézménye iránt érdeklődik, bizonyára örömmel vette és veszi tudomásul, hogy az az emelkedés, mely a múlt közgyűlésen nyilvánvalóvá lett, nemcsak, hogy nem szűnt meg, hanem ez évben is jelentékenyen fokozódott, s az egyesület úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a virágzásnak eddig nem ismert fokát érte el. Még csak egy hiányzik, az, hogy azokat az estélyeket, melyeket a dalárda rendez, ne csak az egyesület pártolóinak szűk köre, hanem városunk minden rangú és rendű polgárainak egyeteme látogassa. A dal, az ének közkincse az emberiségnek, lelki gyönyört szerezhet abból boldog, boldogtalan, ez volna a legfőbb kapocs, mely széttagolt társadalmunkat valahogyan összehozhatná.

Demidor Ignácz elnök megnyitván a gyűlést, üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, egyben felolvastatja a legközelebb megejtett választmányi gyűlésnek jegyzőkönyvét. Azután előterjeszti elnöki jelentését, mely egész terjedelmében igy hangzik:

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Kedves kötelességünknek tarjuk dalegyesületünk egy évi működéséről beszámolni, az elmúlt év nevezetesebb eseményeiről a t. közgyűlésnek számot adni.

Hogy mennyiben tett egyletünk kötelességének eleget, azt az alábbiakban van szerencsénk röviden vázolni.

Egyesületünk főczélját nemzeti dalaink művelése képezi, s bátran felemelt fővel mondhatjuk el, hogy ezen czélját elérte annyira, a mennyire azt egyletünktől elvárni lehetett.

Az elmúlt év főeseményeiről a következőkben van szerencsénk beszámolni:

1. Tartatott öt dalestély és egy szini- előadás — ezek közül egy tagilletményes volt, a többi pedig saját pénztárunk javára rendeztetett.

2. Közreműködött a „Kölcsey-Egyesü- let“ által rendezett matinékon és felolvasóestélyeken, valamint az Erzsébet királyné halálának évfordulója alkalmából tartott