Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-20 / 51. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. dec/ember 20. 51-ik szám. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: 4 fi t. 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész év-re 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Társadalmi vámsorompó. (P.) Nem is olyan régen történt, hogy Magyarország közéletébe \egy jelszót vetettek, mely futó tüzként mindenüvé elhatott és felkeresve még a legutolsó zugolyt is, óriási lelkesültséget ébresztett minden igaz érzelmű magyar keblében. Mert a mi érdekünket, édes hazánk érdekét istápolta e jelszó. Pártoljuk a honi ipart! Ám a sok hangoztatás elkoptatta e bűvös jelszót és kopáran, siváran tekint ismét a jövőbe, a szegény elnyomott magyar ipar. Magyarok vagyunk s ez a végzetünk! Vérünkben van a hirtelen fel- hevülés, melyet azonban nyomon követ a lelkesedés lelohadása. A legszebb tervek, legszebb ideák termékeny talajra találnak a magyar földön, de a mindent megfagyasztó közönbösség, mely felbuzdulásunk kisérö társa, csirájában fojt meg minden törekvést. Hasztalan jaj on g elárvult iparunk, hasztalan busong a törekvő magyar iparos, közönségünk még mindig nem akarja belátni, hogy saját érdekében áll pártolni a honi termésünket, pártolni honfitársait, hiszen minden fillérrel, mit a külföldre visz, a nemzeti vagyont károsítja. Ne jelszókat hangoztassunk, hanem tettekkel bizonyítsuk, hogy meg is értettük e szent igéket. Karoljuk fel tényleg a magyar ipart, mert hiszen benne rejlik jövendő tételünk záloga. Ismét aktuális a magyar ipar pártolásáról beszélni, hiszen most megkezdődik a karácsonyi vásár, mindenki tehetségéhez képest igyekszik övéinek kedveskedni valamivel. Most van az ideje bebizonyítani, hogy átértettük ama fenséges jelige magasztosságát, fontosságát. Iparunk érdekeiért küzdő jeles testületünk, az Országos Iparegyesület nem is mulasztá el a kedvező alkalmat felhasználni és lelkes hangú felhívást intézett a magyar közönséghez, melyben ismételve és újra figyelmeztet, hogy pártoljuk a honi ipart. A felhívás, melyet e derék egyesület nekünk is beküldött, igy hangzik : „Magyar ember ne vegyen idegen holmit most karácsonyi ajándékul: ezzel a kéréssel fordulunk a karácsonyi vásár kezdetén a magyar közönséghez. A szeretet ünnepén áldozzunk a hazafi - ságnak. Ez az áldozat dús kamatokkal fog megtérülni. Ez az áldozat nem olyan mint más. Nem hazafias önzetlenséget, hanem hazafias önzést kíván tőlünk. Arról van szó, hogy azokat a milliókat, a melyeket Karácsony előtt ajándékokra kiadunk, ne adjuk a külföldnek, hanem adjuk a magyar iparnak, amelyet istá- polni nemcsak hazafias kötelességünk, hanem életbevágó érdekünk is. Itt az alkalom, hogy az egy év előtt nagy erővel megindult társadalmi akczió, mely a hazai ipar pártolását! tette feladatává, hatalmas erőpróbát szolgáltasson. Ha minden magyar ember j azzal az erős elhatározással indul a karácsonyi bevásárlásra, hogy csak magyar készítményt vásárol, egyszerre erős látszatja lesz a magyar társadalom iparpártoló felbuzdulásának. Ne szalaszszuk el ezt az alkalmat. Ajándékról van szó, amelyet szabadon választunk meg, nem pedig szükségletről, a melynél olykor rá vagyunk utalva a külföldi készítményekre. Csak olyan tárgyat válaszszunk, a mely itthon készült. Vehetünk szépet is, jót is, olcsót is. A magyar apa, magyar játékszert adjon gyermeke kezébe. Szüléinknek, testvéreinknek, barátainknak magyar földön készült ajándékkal kedveskedjünk. A szeretet ünnepén karoljuk fel szeretettel az istápolá- súnkra nagyon rászoruló zsenge magyar ipart. Ajánljuk ezt a kérésünket a magyar közönség jó indulatába s erős a hitünk, hogy nem kérünk hiába. Ezt a hitünket építjük a magyar közönség hazafias lelkiismeretére, hazafias önérzetére.“ Az Orsz. Iparegyesület végrehajtó-bizottsága. E meleghangú felhívás — rendijük — nem fogja czélját téveszteni. Hiszen annyira szükségünk van az összetartásra egymás gyámolitá- sára. A magyar nemzet, a magyar haza egyedül pusztán áll, beékelve idegen ajkú, érzelmű és fajú népek közzé, mint kis sziget a végtelen oczeán közepén. Ne engedjük, hogy a körülöttünk csapkodó kozmopolita hullámok elborítsák kisded szigetünket. Nem lehetetlenség, nem kivihetetlen dolog, a honi ipar pártolása csak egy kis jóakarat, egy kis elnézés és rövid időn belül a támogatásra szoruló, gyönge magyar ipar, sudár, hatalmas nagyiparrá fejlődik. De segítsük át a kezdet nehézségein, ne engedjük, hogy rögös pályáján minden támasz, minden oltalom nélkül haladjon. Állítsuk fel a társadalmi vámsorompót, a melyen semmi sem jöhessen keresztül, a mi külföldi és akkor bizton hisszük, hogy rövid időn belül nem lesz szüksége a magyar iparnak arra, hogy hazafias érzelmekre kelljen hivatkozni, akkor, midőn arról van szó, hogy szükségleteinket, hazai készítményekkel elégítsük ki. A gyermekek nevelése iskolán kívül. II. Az iskolának kétségkívül jelentékeny szerep jut a gyermek nevelésben. Csak hogy az a már adott alapon építhet tovább. Ha tehát a kezdet: vagyis a szülői házból kapott nevelés téves irányból indult ki, felette nehéz a helyes útra való visszatérés. Sokkal nehezebb, mintha a kezdet kezdeténél övé lehetett volna az első szerep. S hogy mennyi hibát, mennyi ferdeséget, az elkényeztetés stb. által okozott helytelen kinövését a tévésen alkalmazott nevelésnek hozza igen sokszor a szülői házból, azt minden elfogulatlan ember láthatja — a más gyermekén. Ezért az iskola, sok esetben a legjobb akarat, a legkitartóbb buzgalom mellett sem képes e sarkalatos hibákat a szülők hathatós támogatása nélkül elenyésztetek A szülőnek tehát épen gyermeke jólfelfogott érdekében minden erejével támogatnia kell az iskolát hivatása betöltésében, logy a siker biztosítva legyen. A család és skola a gyermeknevelésben egymást kiegészítik. Helytelen és nagyon elitélendő eljárás :ehát az, hogy napjainkban a szülők legnagyobb része közönyös az iskolával szemben. TARCZA. Rózsika halála. Szép volt, mint a virág Harmatos reggelen . . . Örök fájó sebet Ütött a szivemen Rózsika halála. Életem reményét Összetörve látom . . . Elűzé lelkemből Legszebbik ábrándom Rózsika halála. Általa elérni Mennyországom véltem . . Azért olyan fájó, Szivettépő nékem Rózsika halála. Barcsa Mihály. Két férj, egy feleség.*) — Elbeszélés a török világból. — A képzelet századokat pillanat alatt átrepülhet. Menjünk vissza mi is mintegy 230 évvel, az 1670-es évek közelébe, mivel az esemény, mely elbeszélésem tárgyát képezi, abban a korban történt meg. *) Felolvastatott 1900. decz. 9-ikén a „Nagykárolyi Prot. Társaskör" felolvasó-estélyén. Nagy-Károly városa, — ha őszintén meg kell vallani, — abban az időben nem volt oly kimagasló pontja vármegyénknek, mint ma; mert a harczias világban inkább azok a helyek bírtak fontossággal, melyek akár természeti fekvésüknél, akár mesterséges erődítményeiknél fogva biztos védelmül szolgálhattak az oly gyakori ellenséges beütésekkel szemben. Mert ellenség volt bőven. A török bírta Váradot, Székelyhidot, a német pedig Szat- | márt, Ecsedet. Egyformán veszedelmes, rémületet, pusztulást okozó mindkettő. Sőt, hogy főleg a reformátusok kezében csordultig tele legyen a keserű pohár: ekkor dühöngött legjobban megyénkben a vallásos üldözés a rém. katholikusok részéről, daczára annak, hogy ekkor az egész vármegyében római katholikus egyház nem volt tulajdonképen s ha volt is a német őrséggel pár helyen plébánus, vagy néhány jezsuita, de a német katonákon kivül alig volt egy-két család liivök. A török annyiban volt jobb a többieknél, hogy ha valamely község a reá kivetett sarezot megfizette, békében hagyta; de ha ezt elmulasztotta, úgy jött egy csapat mar- talócz s a mit lehetett elvitt, emberi, állatot egyaránt. Nagy-Károly értesülvén Várad elestéről (1660. aug. 28.) rögtön behódolt a török járom alá, az az felajánlotta az évi sarezot. Később — valószínűleg a németekben bízva — néhány évig nem fizette az adót, a miért rajta ütött a török s a legelőkön található Veresegyházi Tamás lelkészt, ki külföldről j haza jőve, a zilahi zsinaton ordináltatott j épen akkor Károlyba lelkésznek, — de e fogas kérdésben még ez a nagy tudó mányu férfin, — ki később püspök lett, — sem tudott megnyugtató választ adni. Ily esetről nem szólott a Geleji Katona kánona sem. Szerelmes szivek akkor is találékonyak voltak. Bállá Péter összeszedte megtakarított arany- s ezüstpénzeit s ment egyenesen Váradra, magához a hatalmas török basához, honnan nehány nap múlva pecsétes iratot hozott, melyben Mahumed váradi basa hitelesen igazolta, hogy a gyaur Bogárdi Mihály török fogságban, egy dicsőbb'világba köl- j tözött. E bizonyítvány alapján végre a csatári zsinat Gyarmati Sárát annyival inkább elválasztotta Bogárdi Mihály tói, mert 1-mó a 73-ik kánon szerint négy éve elmúlt, hogy Bogárdi Mihály semmi életjelt nem adott magáról, ennélfogva úgy tekinthető, mint a kánonban megjelölt szökevény, 2-do visszatérése annyival kevésbé várható, mivel hiteles bizonyítvány tanúsága szerint meghalt. Ritkította párját az a lakodalom, me- i Ivet Bállá Péter Gyarmati Sárával tartott. Jókedv volt bőven, annyira, hogy a fiatal tiszleletes ur is megtánczoltatta a csinos menyasszonyt s rágyújtott egy pipa dohányra, mely nagy bűneiért Körmendi Péter esperes, avasujvárosi zsinat 11. pontja értelmében két véka búza megfizetésére büntette. Boldogan élt az uj pár , boldogságuLeg'olcsóToTo karácso:rc.3ri ^rásár I I karácsonyi ajándéktárgyak m I isztelettel értesítjük a y A “wyi £1 ^ "Wl 1T q lllT uagy választékban megérkeztek és azt iffc11 olcsón árusítjuk. A téli idényn. é. közönséget, hogy a dl Jf ± díj €& dl. Jf diJoL nek megfelelő legújabb czikkek óriási választékban vannak raktáron és azokat szintén igen olcsón árusítjuk. Kaphatók : kézimunkák, hímző selymek, hímző pamutok, téli kötőpamutok, ezérnák, fegyházban kötött harisnyák, keztyiik, muffok, meleg alsó trikóruhák, béllelt és hímzett alsó fehér szoknyák, sapkák, kalapok, női és férfi fehérneműk, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esőernyők, fűzők, csipkék, kosarak, pénz-, szivar-, szivarka- és dohánytárczák, arcz- és menyasszonyi fátyolok, koszorúk, gyermekkocsik és még sok itt fel nem sorolható czikkek. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel FRIEDIHAM és POLIT/iElt. ^ _________ Po stai megrendelések pontosan eszközöltetnek. csordát, ménest elhajtotta, az összefogdosott emberekkel együtt. így került török kézre Bogárdi Mihály is, keserves magányban hagyva, pár hónapi boldog házas élet után, menyecske féleségét, Gyarmati Sárát. Gazdag foglyok, nagy váltságdíj árán, nagy utánjárással megszabadulhattak, de a szegényt eladták Törökországban s ha meg nem szökhettek, ott pusztultak el a nehéz rabságban. Az ifjú nő könyüivel áztatta puha vánkosát — pár hónapig ; minden esthajnal pírjával várta-várta kedves párját, de hiába! Üzengetett a felhőktől, a költöző madaraktól, mind hasztalan ! . .. Bogárdi Mihályról, élete párjáról, semmi hir, semmi hir! Eltelt egy év, aztán a másik is. Szív viharja csendesedett, édes emlék foszladozott, mint tova szálló köd... a miben nagy érdeme volt Bállá Péternek, ki folytonosan, odaadólag igyekezett megvigasztalni a bánatos özvegyet. Lassankint köztudatba ment át, hogy Bogárdi Mihály elpusztult török fogságban. Jött az ötödik kikelet, az özvegység éveiben s a virág „kikeletkor virítani kénytelen“. Gyarmati Sárika is oda Ígérte kezét Bállá Péternek, ba .. . a szent synodus egybekelésüket megengedi. Csakhogy itt rettenetes nagy akadály volt. Bogárdi Mihályról senki sem tudott semmi bizonyosat. Sem azt, hogy él, sem azt, hogy meghalt. Bállá Péter tisztességtudólag felkereste
