Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-13 / 50. szám
Tórsad-sü-accLi, szé^?i:rocLQ.l3CC.i és isscc-eretterjesztő NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK Megjelen minden csütörtökön. üc-etilst-p. KÖZLÖNYE. Egész, évre 4 frt Félévre . . 2 frt. Előfizetési árak Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegjzők és tanítóknak egész évre 3 frt Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Közvilágításunk. Városunk az utóbbi években kétségtelen tanujelét adta haladásának. A város közutainak kiépitése, a vasúthoz járó ut rendezése, kiszélesi- tése, az állomás melletti dísztelen és egészségtelen gödrök betemetése mindmegannyi tanujelei annak, hogy városunk polgármestere a város szépítését czélul tűzte ki, s programmját erős kézzel megvalósítani is törekszik. Most tervbe vette — a város fejlődésének egyik nélkülözhetetlen tényezőjét képező — elhanyagolt közvilágításunk kérdésének rendezését. Lankadást nem ismerő ügybuzga- lominal szerzi be az erre vonatkozó adatokat s nemsokára azon helyzetben lesz, hogy a közvilágítás kérdésében konkrét javaslattal léphet a közgyűlés elé. Kezdeményezésére már nagyobb értekezlet foglalkozott e kérdéssel, mely elvileg kimondta, hogy botrányos módon elhanyagolt közvilágításunk kérdése mielőbb, és a modern követelményeknek megfelelöleg megoldandó. Három irányban készülnek el a tervek: 1. úgy a köz-, mint a magán-' világításnak köszéngázzal; 2. mindkettőnek villanynyal; s végre: 3. a közvilágításnak köszéngázzal, a magán- világitásnak villanynyal leendő létesítése iránt. Már az előtanulmányokból kétségtelen, hogy a közvilágításnak villanynyal leendő ellátása oly nagyobb anyagi áldozatot igényelne, a mit a városnak pénzügyi viszonyai meg nem bírnak s igy csak a másik két módnak egyike vagy másika nyerhet alkalmazást. Az értekezlet megbízásából a polgármester vezetése alatt egy kisebb bizottság indul útra az egyes városokban a különböző világítási módoknak tanulmányozása czéljából s csak ezen bizottság személyes tapasztalatainak bejelentése s a még hiányzó adatok beszerzése után fog a kérdés a nyilvánosság elé kerülni. Annak idején részletesen fogjuk az ügyet lapunkban ismertetni, tekintettel azonban a kérdés nagy fontosságára, már előre is jelezni kívántuk azt, hogy városunk közönségének érdeklődését már jóeleve is felköltsük. A közvilágítás évtizedekre kiható kérdés s megérdemli, hogy e fölött a legmesszebb menő eszmecsere utján döntessék el, melyik a legczélszerübb, a városnak és lakosságának érdekeit legjobban kielégítő mód. S ha megtaláljuk azt a módot, mely úgy a városra, mint az egyesekre legelőnyösebb, oly kérdést valósítunk meg, mely városunk fejlődésére kétségtelenül nagy befolyást gyakorol. Ez e téren az első lépés. Reméljük, hogy a fejlődés útja felé nemsokára megtesszük a többi lépéseket is. — A gyermekek nevelése iskolán kívül. Az a viszony, mely szülő- és gyermek j közt az emberi természetből kifolyólag megvan, természetszerűleg rója a szülékre a J gyermeknevelés — oktatás kötelességét is. Fontossága eléggé nyilvánvaló. Mert ez a ne 'elés van hivatva megvetni a gyermek boldogságát, jövőjének alapját; ettől függ az embernek hite és erkölcsössége, tudománya és jelleme, egészsége, ereje és ügyességű. Száz meg száz példa bizonyítja, hogy a gyermekből legtöbbnyire oly ember lesz, a minő nevelést a szülői háznál nyert. „A férfi sorsa a gyermekszobában dől el“, mondja Goethe. Pedig napjainkban, a szülők gyermek- nevelési feladatuknak — kevés kivétellel — vagy épen nem, vagy csak csekély mértékben iparkodnak megfelelni, okul hozván fel egyéb teendőkben való elfoglaltságukat. Ha van is házi nevelés, az többnyire csak addig tart, inig gyermekeiket az iskolába adják. Ekkor mintegy örülve, hogy megszabadultak egy nyűgös tehertől s hogy gyermekeik odahaza nem rakonczátlankodnak, a nevelés egész terhét az iskolára bízzák. A tanítótól várják, hogy pótolja az elmulasztottakat, fejleszsze a hiányos, vagy helyes mederbe terelje a ferde nevelést. Az ily szülők néni gondolják meg, hogy űz iskola hivatása a nevelés terén, a már a szülők által lerakott alapon tovább építeni, ila mármost az alap rósz, hiányos, vagy f' ide. félő, hogy a legügyesebben felrakott épület is összeomlik. A gyermek nevelését nem is abban a korban kell kezdeni, midőn az már törvényeink szerint is iskolaköteles, hanem mikor az, az első szavakat kezdi kiejteni s azok jelentőségét megérteni. Észszel megáldva születünk, de eszünk kifejletlen állapotban szunnyad; a szülők azok az első tanítók, kiknek kötelességében áll gyermekeik észtehetségeit lassankint kifejleszteni. A gondos édesanyai szeretet figye- lemmel kiséri gyermekének minden mozdn-! latát, fejlődésének minden mozzanatát, káros behatástól és mételyező befolyástól óvja, éber őrködéssel öleli gondozó keblére. A házi nevelés azonban nemcsak kő- j telessége, de érdeme is a szülőknek ; mert | a fáradság, melylyel gyermekeik nevelését vezetik, s jövendő boldogságuknak alapjait megvetik, megtenni annak idején gyümöl- csét, meghozza áldását. A gyermek gondos nevelésében rejlik ugyanis a szerető szülő földi öröme, jutalma ; és boldogsága. Csakhogy sok szülő hódol a terjedő kóros szellemnek s ennek elvei szerint neveli fel gyermekeit. így például: helytelen felfogásból indul ki akkor, midőn azt hiszi, hogy gyermekét vallás nélkül is nevelheti erkölcsös emberré. Pedig vallás nélkül nincs nevelés, mert vallás és erkölcs egymástól el nem választható ikertestvérek. Ez az oka, hogy sok szülő mindent meg tesz, hogy gyermekeinek jó nevelést adjon, s mégis kárba vész minden fáradsága, mert hiányzik nevelésében a vallás-erkölcsi ; alap. Imádság legyen a nevelés kezdete s a jó példaadás a fentartója. Verbőczy Hármas- Könyve szerint, megilleti a szülőket gyermekeik nevelése, sőt attól semmiféle földi hatalom sem foszthatja meg. Igen, de adjanak elsősorban vallásosságot gyermekeiknek, járjanak elől jó példával, s ha mást nem tesznek is a nevelés körül, már ezzel is sokat tettek. A hit, igaz; csak úgy veleszületett tulajdona a gyermeknek, mint a többi alaptehetség ; csakhogy még gondosabb művelést igényel. Mert ha a hit ápolását elhanyagoljuk, az isteni félelmet jókor ki nem fejlesztjük és meg nem erősítjük: az állati szenvedély kerekedik felül, mely az érzelmeket és az ész kifejtését gátolja. Őrizze tehát a szülő gyermeke hitét s fejleszsze még zsenge korában, midőn a gyermek mindent hisz, mert mitsem tart lehetetlennek; s hisz különösen szüleinek, kiknél nagyobb hatalmat még nem ismer. Erre nézve nagyon fontos, hogy a gyermek a bölcsőtől kezdve oly körben nevelődjék, melyet az igaz vallásosság szelleme hat át. Mert azzal ha a szülő gyermekét tanítja ugyan imádkozni* de ő maga nem imádkozik; ha tőle ajtatosságot követel, de TÁRCZA. Rózsa s leány. Elhervad a rózsa Ha leszakítjátok . . . Elhervad a lány, ha Szeretni tiltjátok! Ne szakítsátok le A rózsát az ágról . . . Ne tiltsátok soha A legényt a lánytól. Addig szép a rózsa, Mig virul az ágon . . . Úgy boldog a lány, ha Szeret — e világon! Baka Elek. Kápsálás. Szinte hallom, hányán törnek ki méltatlankodva ilyen szavakban azok közül, kik ezt a szót megpillantják.: ugyan miféle csodabogarat akar ez itt jelenteni'?! Hogy a töprengésnek és a csiklandozó kíváncsiságtól beállható lelkifurdalásoknak elejét vegyem, sietek hamarosan előhozakodni ezzel a csodabogárral. Merészkedem rögtön nagy garral kijelenteni, hogy hát biz’ ez nem bogár, de nem is csoda: s ennélfogva éppenséggel nem csodabogár ám! Semmi egyebet ne tessék érteni alatta, tisztán csak annyit, hogy őszi segélygyüjtés. Azt azonban, hogy ezt a segélygyüj tést a messze földön hires debreczeni kollégium nem kevésbbé nevezetes diákjai nemes szab. kir. Debreczen város alacsony és magas há- ! zainál nem nyáron, hanem őszszel szokták I teljesíteni: talán felesleges is mondanom. Mihelyt beköszöntenek a hűvös, boron- gós őszi napok, felcsillan a diáknép lelkében a kápsálás kellemesen szomorú érzelme. — Bocsánat, hogy bátorkodom megkérdezni: ugyebár, czifra mondás ez a szomorúan kellemes? Node, némi türelem árán, mindjárt megméltóztatik győződni ennek helyénvalóságáról. Hej, nagyjelentőségű nap a kápsálás napja a debreczeni diákember életében! E napon a kápsálásra induló múzsafiak privilegizált egyénekké lesznek, mivelhogy reggelit is készítenek számukra a convictusban; még pedig úri, kávés reggelit, a mitől a reggelizéssel máskor nem igen törődő diákgyomor csak úgy mosolyog. A jóelőre kihirdetett kápsálási nap reggelén korábban tápászkodik fel a nemes tanulósereg kápsálásra kirendelt része, mint rendesen szokott, minthogy 7 órára pontosan gyülekezniök kell a főiskola tanácstermében | a végzendő functiók hűséges teljesítésére felesküvés végett. A felesketés szertartásosan megy végbe. Megejtűsénél jelen van az akadémia rektorprofesszora (igazgatója), a főiskolai háznagy és a szénior. Miután a szenior harsány hangon eldörgedelmezte az eljárás alkalmával követendő szabályokat, utasításokat, az igazgató ünnepélyesen felesketi őket. Eskü alatt jobbkezük szivükön tartandó. Ezeknek megtörténtével a háznagy kiosztja a szives adományok bejegyzésére szolgáló könyvecskéket (ilyen u. n. libellusok 1756-tól kezdve vannak használatban), kihirdeti : melyik csapat, melyik utczába megy. Rendszerint hat csoportra oszlanak, mindegyiknek élén egv-egy esküdtdiákkal, a kik ősi joguknál fogva előzőleg jelentést tesznek a háznagynak, hogy melyikőjük melyik kerületben akar kápsálni. — Egyébként úgy. négyszemközt megsúgom, hogy mindenik azt a kerületet szeretné elcsípni, a hol mentül több bort ihatnak s mentül jobban kosztolhatnak. A libellusok kiosztása és az említett nagyúri reggelinek sziporkázó élczelések közt elköltése után minden egyes csapat felkeresi a maga vezérét, a maga esküdtjét saját coe- fusában, a hol előkészülnek a nagy útra. A jurátus-diákok kitesznek magukért. Elindulás előtt megtraktálják embereiket szilvóriummal, kisüstönfőttel, pogácsával, szivarral, cziga- rettával. Tudniillik minden esküdt mellett van négy theologus és négy bentlakos, jótéteményekben részesülő felsőbb osztályú gymna- zista és egy öreg, a debreczeni viszonyokkal alapos ismeretségben álló, egyszerű atyafi, kinek szereplése a hivséges kalauzolás teendőjében összpontosul. Ehhez a kápsáláshoz nekigyürkőzött múzsahadhoz azonkívül egy-egy, nagy ponyvával ellátott, szekér szegődik. Ennyi czihelődés után, igy elkészülve, felkerekednek s szétindul a komor tekintetű, ős kollégiumból a ködös, lucskos őszi reggelen (mert az időjárás különös gondot fordít ám arra, hogy e napokon valahogyan következetlen ne legyen önmagához !) az örökösen heczczelődő sereg a város hat irányában. A kápsálás alá kerülő utczának elején két részre válik a folytonfolyvást kedélyes- kedő hadtest s két-két theologus, két-két úgynevezett, szolgatanulóval nyakába veszi egyik-egyik utczasort. A szekér lassú tempóban halad az utcza közepén. Utánna álmélkodva bandukol a jurátus. Mig a kalauz szerepét vivő öreg bácsi az utczának, hol egyik, hol a másik oldalán totyog, ácsorogva erre is, arra is, magyarázgatván a ki s bejáró diák uraknak, hol milyen emberekkel lesz ügyök. Sok helyen már előre készülnek a fogadtatásukra. Hogy mindamellett vannak házak, hol összetöpörödött, vén satrafa Xan- tippe nyelvezettel tiszteli meg az általa „úri koldusoknak“-nak titulált diákokat: ez az, a mi igazolását adja a fentebb emlegetett kellemesen szomorú használatának! Tessék csak elképzelni, milyen idilli állapot lehet hallgatni az efféle és más hasonló, nem épen a legszalonképesebb szavak kíséretében pattogó mondásokat: nem szé- gyelik a fiatal urak magukat, hogy ilyen jó ruhájok van s mégis koldulni járnak!
