Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-06 / 49. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. deczember 6. 49-ik szám. Társa-d-stlsncLi, ssépárocLa-lrrcLi és isass-exetterjesztő ixetila,^. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: 4 frt. 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kozmopolita társadalom. Az ókori görög bölcsek hirhedt fantazmagóriája világpolgárság ábrándja soha annyi lelkes hivet nem számolt, mint napjainkban. A modern társadalom akként értelmezi a korszellem haladásra intő szavát, hogy lerombolja kegyeletes nemzeti emlékeit, jellegzetes faji sajátságait. Bármerre járunk, észlelhetjük eme sajnálatos jelenséget, habár leplezett, burkolt formában is, sőt óvakodnunk kell, hogy bennünket magával ne ragadjon a divatos áramlat. A magyar társadalom életerős fájának sarju hajtása a külföldről beözönlő szokások, erkölcsök utánzása, mely mindenkor helytelen. Valamely nemzet faji tulajdonságaiból kicsirázhattak oly mozzanatok, melyeket kellőképen ellesni lehetetlen, ha még oly kiválóak is. Ki a megragadó példát követi, az csak félsikert érhet el, mert kirivó elleniét gyanánt bárki rámutathat. Idegen szokásokat csak az erőszakolhat magára, ki hazát cserél. Ha utódai érdekében nyúl a képmutatás olcsó fegyveréhez. De oly nemzetnek, mely haladni akar, nem szabad mesterségesen átültetett szokásokat a maguk teljességében elfogadni, hanem idők múltán, mikor életszükséglete megköveteli. Arra kell törekedni, hogy kiselejtezett faji szokásait, veleszületett erkölcsi tulajdonságait tökéletesítse, nemesítse. Mit sem határoz az, ha erkölcsi felfogása, más müveit nemzetekétől eltérő ; dicséretre méltó sovinizmussal arra keli törekednie, hogy diadalmasan kerüljön ki az eszmék har- czából és beigazolja a maga álláspontjának jogos voltát. Valóban elszomorító képet nyújt, hogy kicsinyes gondolkodók hová sodorták a magyar társadalmat. A magyar társadalom szellemi tekintetben sokkal fejletlenebb, semhogy intézményeinek erkölcsi súlyát meg tudná érteni. Vezető elemeit, a társadalom oszlopait vakon követi, kik a maguk , képére alkotják annak szükségleteit. Kicsinyes önérdek gyakran közrejátszik, de nem ritka jelenség, hogy valamely életbevágó kérdés megvalósítását fejletlen Ízlésű egyénekre bízza a józan közvélemény. Egyöntetű működés csak ott lehetséges, hol teljes az összetartás és a társadalom maradandó becsű intézményei megalkotásánál erre feltétlen szükség van. De hazája ellen vét, ki önzö érdekhajhászatból visszaél a mások tudatlanságával és azzal, hogy a helyzetet a maga javára aknázza ki, megingatja a társadalom alapzatát. Mert hatalmas állam csak ott fejlődhetik, hol egészséges a társadalom és ennek egységes, tömör összetartás mellett az a legfőbb követelménye', hogy minden egyes tagja híven őrizze meg nemzeti sajátságait. A ki idegenből átszármaztatott eszménynek toboroz híveket, az megbomlasztja a társadalom egységét és közvetve merényletet intéz az állam ellen. Számos idegen ajkú polgára van e hazának, kinek keblében őszintén érző magyar szív lüktet. De az, kinek 'anyanyelve magyar és hivalkodásból, feltűnési viszketegböl tökéletlenül, hibás kiejtéssel idegen nyelvet beszél, annak elméjét megragadja valamely az illető nemzet társadalmában megvalósítható eszme, mely nálunk kivihetetlen, de azért beteges képzelődésével azon tűnődik, hogy nálunk nem vihetné-e keresztül. Hányán szenvednek nálunk anglomániában, holott a wisten és lawn- tennisen kívül mit sem tudnak az angol nép ájtatosan vallásos életéről, zárkózott, hozzáférhetetlen társadalmáról, puritán erkölcséről; de azért a bajuszukat leberetváltatják. A hideg, számító angolszász faj a tisztaság iránti előszeretetéből megfosztja a férfi nemet e díszétől. Ez tagadhatatlanul félszeg szokás. És reméljük, osztják véleményünket a tuzrölpattant magyar menyecskék, kiknek szemében férjük kaczkiásan kipödrött bajuszát mi sem pótolná. Vagy hány ifjú szive dobog hevesebben, ha Páris pajzán, szerintünk léha erkölcseiről hall, melyeket ha mi követnénk, úgy belépusztuina a magyar társadalom. A miként csődöt mondott a franczia is. Az elárvult, kitagadott magyar irodalomnak alig akad olyan mi velője, a ki egy parányi izében is nemzeti. Színpadjainkon mozognak magyar nevű alakok, de a cselekmény szinterét át- helyezhetnök bárhová. Ugyanazon érzések hevítik őket, ugyanazok az eszmék lelkesítik, sarkalják tettre, buzdítják, érdeklődésüket lohasztják, kedvüket szegik, mint nálunk. Sőt az újabb magyar népdrámákat is megírhatta volna bárki idegen nyelven, alakjait idegen nemzeti ruhába öltöztethette volna és az illető nemzet ép úgy a nép fiaira ismert volna bennük, mint mi a magunkéra. Könyvtárakat Írnak össze magyar irók és köteteikben idegen alakokra bukkan az olvasó, kik sem érzésükben, sem gondolkozásukban nem magyarok. De a közönség, mely engedett hagyományos fukarságából, ha könyvvásárlásról volt szó, ezeket megveszi. Tévútra vezették a magyar társadalmat éretlen, tapasztalatlan eleinek, kik a külföld szolgai utánzásában keresték a haladás tényezőjét. Ennek ellenében vissza kell térnie a magyar társadalomnak két ősforrásához, melyből erőt meríthet: a hagyományhoz és a nép szokásaihoz. Adják vissza a magyar társadalmat a magyar nemzetnek. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó év deczember hó 2-án képviselőtestületi rendes közgyűlést tartott Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, a közgyűlés első tárgyaként a szemétlerakóhely vétele tárgyában kiállított szerződést jóváhagyta. A (Rákóczy) ref. templom-utcza rendezése folytán Csőkör Lajos, Herman Samu, Riesenbach Mór és Schvarcz Sámuel telkéhez csatolandó utczaterület eladására, továbbá Riesenbach Mór, Schvarcz Sámuel és özv. Biró Károly né telkehez csatolandó — kisajátított telekrészletből fenmaradt részlet eladása tárgyában, — továbbá Schvarcz Sámuel telkéből utczaterüiethez csatolása tárgyában kiállított szerződéseket, — végre kisajátított T A RC Z A. Éd es anyámnak. Levelet olvasok. Édes anyám irta Bánatos kényével Telistele sírva. Szomorú hirt írt meg . . . Azt írja, hogy beteg S mégis — ő vigasztal, Hogy nyugodtan legyek. Édes anyám lelkem ! Életem csillaga! Nem tudom, fájt-e úgy A szívem valaha, Mint a hogyan most fáj, A mikor olvasom, Hogy: nyugodtan legyek, Beteg, de nem nagyon V ! Meg sem is akarta írni, — azt is mondja — Ne legyen fiának Semmi búja, gondja. Szegény édes anyám, Áldja meg az Isten ! A miért előttem Soha titka nincsen. Hej ! mig nem tudtam is Volt szívemnek gondja, Két szemem záporát Nap-nap után ontja; Epeszti a lelkem Ismeretlen bánat, Hogy megmutatni még Nem tudom -— hálámat. Édes anyám lelkem! Vigyázzon magára, Itt ne hagyjon minket Kinos árvaságra. Oh ! mert, ha elvenné Tőlünk a nagy Isten, Nem bírná fájdalmát: Megrepedne szivem. Imádkozom érte Reggel, délben, este, A jó Isten tőlünk Hogy még el ne vegye. Égő könycsep hullik Bánatos arczomra . . . Mindig otthon vagyok S csókolom — álmomba. Várom a levelét, Édes anyám lelkem, A melyben örömhírt Fog majd írni nekem. — Óh ! mert, ha elveszi Anyámat az Isten : Elvehet engem is! Nincs több czélom itt lenn. Tóth Lajos. Almanach 1901-re. II. Megelégedtem azzal, hogy elfoglalt em bor létemre ebből a könyvből bizonyos foldj aulait lehetek az elbeszélő irodalomban Egyszer évenkint egy-két órámba kerül a: évi termés minőségét kiérezni az Almanach beli mustrákból, megítélhetem ismerős Íróin fejlődését vagy hanyatlását, frisseségét vag^ lankadtságát, megösmerkedhetem nagyjábar az uj írókkal és irányzatokkal, az uj levegő vei és elbeszélési tónussal — s esetleg inner assentálhatok magamnak uj kedvenczet, í kinek a műveire aztán teljes erővel rávessen magamat. . . Szóval jó az, ha a lusta öre< darázs kiszaglászsza innen könnyű szerrel hogy melyik fa virágján van a legtöbb méz Mert bármilyen nagy is a világlitera túra és bár több nyelven olvasok, mégis csal a mienk nekem az igazi, az édes. Mit bánon én folstojt, Kiplinget! Ezeket csak élvezem De a mienknek diadalittasan tombol a lelkem. S valóban sokra vittük épen az elbeszélő ágban — a többi sajnos meglehetősen stagnál most. Sokszor dicsekedtem az Alma- nacli-chal fünek-fának: '— Nézétek milyen haladás! Mekkora ut a Remellayaktól. Szegffyektől idáig! Még a leggyengébb iró is egy kolossus hozzájuk képest! Mert nem az mutatja egy nemzet műveltségét, hogy egy-két titán támad közülök véletlenül; a kultúra mértéke a középszerűek ereje. Elgondoltam, mi lett ebből a mi nyelvünkből, melyről azt mondták még száz év előtt, hogy csak a csikósokkal való beszélgetésre alkalmas. S mennyire magyar ez az irodalom! A magyar föld ize, a magyar ég szinpompája, annak a tőnek a zamatja, a melyet még Mikes Kelemen és Gserey uraimék ültettek. Hja, hja! Az embernek mindég a legkedvesebb tyúkját viszi el a róka. Aggódva látom most egy-két év óta, hogy épen a magyar lélek készül veszendőbe menni az irodalomból. Az Almanachban, e kis területen összeszorulva látszik meg legjobban a veszedelmes processus, mely az elbeszélő irodalom egészségesen megindult fejlődését rossz irányba találja lökni. Ugyanis két nagy baj jelentkezik az Almanachban, ennélfogva egyebütt is; két ellenséges tábor kavarog és tör egymás el len két felől. Ah, milyen háború ez barátom! Az egyik félnek sem szabad benne győzni. Az egyik baj az idegen levegő, a mit a kozmopoliták hoznak be. Hiszen nem rossz emberek, nem lehet rajok haragudni. Odatapadnak a világhírű mesterek műveihez, mint a pióczák az idegen testekhez és any- nyira teleszopják magukat, hogy amikor azután ők akarnak produkálni, az a fölszitt idegen vér csöpög ki belőlük, mert több bennük az idegen vér, mint a maguké. Magyar történeteket írnak ugyan, de alakjaikban orosz vagy íranczia vér kering. Bocsásd meg oh Apollo, hogy vért mondtam. Veszett ördög, az nem vér. E szerencsétlen marquis-k és vicomte-ok vlK3r° I! Olcsó lca,ráicso3c.3ri Trásár I I -^Qjg Jtezli'lHIcI értesítjük a IfMiilíSIMl VÍ fl.ÜLIldÁIH'á itAnra Ír “W választékban megérkeztek és azt olcsón árusítjuk. Átéli idény-, n. e közönségét, hogy a 1 «J «MU*.©Äli»rg JTAK nek megfelelő legújabb csikkek óriási választékban vannak raktáron és azokat “ 0;cn Oü-son árusítjuk. Kaphatok : kézimunkák, hímző selymek, hímző pamutok, téli kötőpamutok, czérnák, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, múltok, meleg alsó trikóin ia\, jl et es hímzett alsó fehér szoknyák, sapkák, kalapok, női és férfi fehérneműk, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esőernyők, fűzők, csipkék, kosarak, pénz-, szivar-, szivarka- és dohánytárczák, arcz- és menyasszonyi fátyolok, koszorúk, gyermekkocsik és még sok itt fel nem sorolható czikkek. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. ____________________ ______________________U11EIHI tlA POM'rvrn
