Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-29 / 48. szám

NAGY KÁROLY és VIDÉKE. hogy sem földet, sem a többi Ígért kedvez­ményt egyáltalán nem kapják meg, hanem legfeljebb, mint napszámosoknak kell a kávé­ültetvényeken dolgozniok, de még ilyen nap­számhoz sem igen tudnak jutni, — látva csalódásokat a szerencsétlen kivándorlottak, azonnal haza kívántak térni és összetett kézzel kérték a konzult, hogy azonnal szál­líttassa őket haza. A konzulnak ezen kérelem teljesítése azonban módjában nem állván, egy részök kénytelen volt napszámba állani. — A szokatlan életmód és éghajlat mellett azonban, mihez még nyelvbeli nehézségek járulnak, azt eredményezte, hogy ezen be- vándorlottak teljesen elzüllöttek, mindenük­ből kifosztva, éhezve és rongyosan kisebb- nagyobb csapatokban kóborolnak az ország belsejében, a nők erkölcstelen életmódra adják magokat, gyermekeiket elhagyják, kiket azután az ültetvényesek vesznek magukhoz, hogy belőlük olcsó munkaerőt nyerjenek. Ily körülmények között az állam-kor­mányra és a hatóságokra azon feladat hárul, hogy a magyar állam polgárokat, kik minden felvilágosítás és lebeszélés daczára a csalfa ígéretektől elvakitva Braziliába, vagy más délamerikai államba, melyben .a viszonyok vett értesülés szerint szintén ilyen kedvezőt­lenek, kivándorolni készülnek s igy előrelát­hatólag biztos romlásnak néznek eléje, ettől minden rendelkezésre álló törvényes eszköz­zel visszatartsák. Felkérem ennélfogva, hogy intézkedni szíveskedjék az iránt, hogy a fenti szomorú adatok minden alkalmas módon a legkiter- jedettebben és ismételve nyilvánosságra ho­zassanak. Utasítom, hogy a kivándorlási mozgal­makat különös figyelemmel kisérje, a kiván­dorlásra csábitó nyomtatványok, különösen pedig a „Ligure Americana“ nevű vállalat hirdetményeinek terjesztését s a kivándorlási ügynököket nyomoztassa s ezekkel szemben gyorsan és szigorúan járjon el; a Dél-Ame­rikába kivándorolni akarókat pedig felvilá­gosítva szándékukról beszélje le s részökre az útlevelek kiadását ajánlatba ne hozza. Végül felkérem, hogy a kivándorlási mozgalmak indító okait puhatolja ki s azok­ról jelentest tegyen. Nagy-Károly, 1900. november 23. Gróf Hugonnai Béla, főispán. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait — a folyó év deczember hó 2-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tar­tandó képviselőtestületi rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. év november hó 27-én. Debreczeni István, pol­gármester. Tárgysorozat: 1. Szemétle­rakóhely vétele tárgyában kiállított szerző­dés jóváhagyása. 2. A (Rákóczy) ref. temp- lom-utcza rendezése folytán, a) Csőkör Lajos, b) Herman Samu, c) Riesenbach Mór és d) Schvarcz Sámuel telkéhez csatolandó utcza- terület eladására, — továbbá e) Riesenbach Mór, f) Schvarcz Sámuel és g) özv. Biró Károlyné telkéhez csatolandó — kisajátított telekrészletböl fenmaradt részlet eladása tár­gyában, — továbbá: h) Schvarcz Sámuel telkéből utczateriilethez csatolása tárgyában kiállított szerződéseknek, — végre i) kisajá­tított telekrészletből fenmaradt résznek ár­verésem eladása folytán kiállított szerződés jóváhagyása. 3. A lovarda-földből Kaufmann testvérek és társának 864ö/j0, Q-öl terület eladása tárgyában kiállított szerződés jóvá­hagyása. 4. Kaufmann Ignácz és fia s társai, továbbá id. Turóczy Károly kérelme a köve- zetvámdijszabályzat módosítása tárgyában. 5. A nagvméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 3326—1900. sz. leirata a Nagykároly—Csapi h. é. vasút segélyezése tárgyában. 6. A jóváhagyott kéményseprési szabályrendelet kihirdetése. 7. A szervezeti szabályrendeletnek az orvosokra vonatkozó * része módosítása tárgyában az orvos-egye- i sülét átirata. 8. A hegyközségi 1901. évi költségvetés felülvizsgálata. 9. Demidor íg- nácz rendőrkapitány kérelme az 1900. évre 100 korona fizetés kiutalása iránt. 10. A színész-egyesület kérelme nyugdíj intézete czéljaira a mutatványok megadóztatása tár­gyában. 11. Weisz Izsák körtefa-utczai lakos telkéhez csatolt 3*96 Q méter terület árá­nak megállapítása. 12. Mihálka Miklós kis- hajduváros-utczai telkéből utczateriilethez csatolt 16*63 Q méter terület árának meg­állapítása. 13. Kádár Lajos városi hajdú kérelme a sokszorosító gép kezeléséért, juta­lomban részesítése iránt. 14. A Vörösmarty szobor-bizottság kérelme a Vörösmarty szo­borra adomány felajánlása iránt. 15. Vár­megyei alispán ur 30971—900. sz. rendelete a népszámlálási biztosok dijainak megálla­pítása tárgyában. 16. A 4 év óta Nagy­károlyban lakó és adózó lakosoknak a város kötelekébe felvétele s a telepedési-dij kisza­bása. 19. A közgyűlés előtt 24 órával előbb netalán beadandó indítványok tárgyalása. —- Személyi hír. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja ma reggel Budapestre utazott, honnan holnap délután az országos Vörösmarty-ünnepélyen leendő részvétel ózdi­jából Székesfehérvárra megy. Kedden, jövő hó 4-én ismét visszatér városunkba. — A „Kölcsey-egyesiilet“ választmánya vasárnap, f. hó 25-én ülést tartott, melynek tárgyát a pályakérdések kitűzése képezte. Az e czélból kiküldött bizottság indítványa el­fogadtatott és elhatározták, hogy két pálya- kérdést tűz ki az egyesület. Az egyik prózai mű „Kölcsey működésének hatása Szatmár vármegyére“, jutalma 20 drb 10 koronás arany. A második pályadij költeményre lett kitűzve, mely Révay Miklósnak, a nagy piarista nyelvtudósnak emlékére a nagykárolyi kegyes­rendi társházon elhelyezendő emléktáblának 1901. év tavaszán történendő leleplezésekor mint alkalmi óda szerepelend, jutalma 5 drb 10 koronás arany. Mindkét műnek irodalmi színvonalon állónak kell lennie s pályázhat­nak az egyesület körén kívül állók is. A pálya­művek 1901. év márczius 15-ig adhatók be. — Főgimnáziumi ünnepély. A főgim­náziumi ifjúság által deczember hó 1-én szombaton délután fél 4 órakor a városi tornacsarnokban tartandó Vörösmarty-ünne- pélyre ismételten felhívjuk közönségünk figyel­mét azon reményben, hogy az ifjúságnak nemes irányú buzgalmát, minél tömegesebb számban leendő megjelenésével fogja mél­tányolni. — A Kölcsey-Egylet Vörösmarty ünne­pélye. A nagykárolyi Kölcsey-egyesület Vörös­enyészik jól tudjuk, kétkedés tárgyát nem is' képezheti eme körülmény, gondolatmenetünk létrájának hágcsóin csak az a kérdés akado­zik meg, hogy ha talán még sem tisztán, csak fizikai lánczszem az ember s úgynevezett halhatatlan lélekkel megáldott lény, hová lesz hát a halál után az a lélek"? A november hangulati bölcselkedés azonban nem annyira a lélelekkel való bibelődésre ösztökél, mint inkább szegény testünk prózai sorsán való szomorkodásra. A csúnya, nedves föld látása akaratlanul is minduntalan a koporsók titkaira tereli gondolatainkat, analytikus eszünk a sírok mélyébe mártogatjabonczkését a sötétség és férgek honát kutatja, ahova még a forró nyári napsugár sem hatolhatott be soha. De hova is lett az az édes-bűvös nyári napsugár, mely a tova tűnt hónapokat annyi melegséggel árasztotta el, pazar színeket égetve a viruló természet köntösére"? Elköltözött messzire, ahol narancsfák, myrtusok illatoznak, ahol alóek, kaktuszok tapadnak a kemény szirtekhez. Ott pihen most valahol, valami ódon márványpalota repkénynyel befuttatott balconján, avagy enveleg az Adria hullámaival és a siroccó- val ölelkezve, szerelmet, szenvedélyű gerjeszt az örök tavasz honában s könnyedén csapóiig a sötét lombzatu kaméliák, sima levelű fikuszok között. Gsapodár módon jól éli vilá­gát, de itt szomorúságot hagyott hátra, mert hát a novemberi napfény, még ha olykor biztató, tiszta ragyogásu is, erőtlen s gyönge! már, legfeljebb csak hosszabbítja az őszi haldoklást. Mikor a jó meleg nyári napsugár szív­telenül elosont, a természet még küzdött a' halál kaszájával, azt hitte, hogy Persephone tavaszi csókja, jó talizmán ellene, de hiába vergődött, kínlódott, a hervadás erőt vett rajta és kénytelen volt megadni magát sor­sának. • A leselkedő hideg téli szél könyörtele­nül rálehelt mindenre, lekopasztotta a fák vérvörös lombjait, csak egy néhány rozsda- szinti levél révedez még, a puszta ágakon. A mezőkön egy-egy árva napraforgó is mered még az égnek, megfosztva ékességé­től, aranysárga virágától. Imitt-amott egy leveleden kökénybokor is búslakodik a bozótos árakparton, messze kéklő gyümölcseire, hamvat csípett a dér, gyökereire ránőtt a tolakodó szerbtövis. A lápi táj is siralmas képet nyújt. A levagdalt nádas fekete vizének partján egy- egy didergő madár gubbaszt, a gágogó vad- kacsa-hadat már elriasztotta nyári fészkéből a zord idő és a lápi tó sötét tükrén csak félénk apró szárnyasak bukdácsolnak, mohón kapkodva a megbámult levelii kolokányon meghúzódó bogarak után. Titokzatosan sut­togó sás alján nem mosolyg már felénk a kékszemü nefelejts, nem hajlong a büszke sárga liliom, nem hullámzik szelíden, nap­sütötte tengerként a nád, fehér vizi rózsa nem úszkál, fényes, lapos levelek között, egy dérütötte, rothadó növényszerü mocsár áll előttünk, mely egészségtelen miazmákat gőzölög ki. Bár merre tekint a szem, komor képe­ket lát, — tél apó pusztító fuvalma sir le már az egész természetről, a szomorú, vigasztalan novemberben. ! marty Mihály születésének 100 éves évfor­dulója alkalmából 1900. évi deczember 2-án délután 6 órakor a régi kaszinó nagytermé­ben ünnepélyt rendez, melyre Nagy-Károly ; város és vidéke t. közönségét meghívja. Mű­sor: 1. Szózat. Előadja a dalárda. 2. Elnöki ; megnyitó. Tartja Nagy László. 3. Szép Ilonka. Vörösmartytól. Szavalja Vukovics Mártha kisasszony. 4. Vörösmartyról. Irta és felol­vassa Dr. Kováts Dezső. 5. Dalünnepen. Kern Károlytól. Előadja a dalárda. Belépődíj nincs. — A kereszténység 900 éves fennál­lásának megünneplése. A róm. kath. elemi j fiúiskola tanulói, kegyelettel ünnepelte meg í f. hó 25-én a magyar kereszténység kilencz- százados jubileumát. Reggel 8 órakor ünne­pélyes szentmise volt, mely után a tanulók a róm. kath. iskola földiszitett nagytermébe vonultak. Itt főt. Palczer Ernő igazgató ur a nála már ismeretes ékes szavakkal mél­tatta az ünnepélyt, a tanulókat vallásosságra és hazaszeretetre intve. Az ünnepély a kö­vetkező sorrendben folyt le. 1. Pápai hymnus, énekelte a tanuló-ifjuság. 2. Hunyadi, sza­valta Nonn Gábor IV. o. t. 3. A magyar kereszténység jubileumáról, felolvasás, tar­totta Kruppa Mihály IV. o. tanító. 4. Magya­rok nagyasszonya, szavalta Leitni Ferencz IV. o. t. 5. Alkalmi beszéd, Magyarország térképe előtt, tartotta Szolomájer István IV. o. tanuló. 6. A hazaszeretet, szavalta Tóth László IV. o. t. 7. Kölcsey-Hymnusz, énekelte a tanuló-ifjuság. Végezetül főt. Tímár Péter hitoktató szólt a tanulókhoz, leikökre kötve, hogy az Istent féljék a hazát és koronás királyát szeressék. — Esküvő. Vida Elek helybeli kir. telek­könyvvezető kedves leányát Vida Czellát szom­baton vezette oltárhoz városunkban Nagy- bölöni Bakó Adorján nagykükíillőmegyei közigazgatási tisztviselő Segesvárról. Nász­nagyok voltak Fógel Kálmán nejével és Bakó Bálint, a vőlegény nagybátyja nejével. A polgári házasságkötés után az egyházi es- ketést Szabó Norbert szatmáregyházmegyei kanonok a menyasszony nagybátyja óhajtotta végezni, de közbejött betegsége miatt Hollóssy Béla főgimn. tanár adta az egyházi áldást az ifjú párra, megható szép beszédet intézve hozzájuk. Este a menyasszonyos háznál nagy lakoma volt számos pohárköszöntővel, melyek az uj párt és örömszülőket éltették. Állandó boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez! — Kinevezés. Főispán ur ő méltósága Papp Kálmánt, ki régebben szinérváraljai já­rási főszolgabíró volt, megyei várnagygyá nevezte ki. — Ünnepély. Az irgalmas nővérek ve­zetése alatt álló „Margit“ leánynevelő-intézet igen kedves ünnepélyt rendezett e hó 25-én, délelőtt a magyar kereszténység kilenczszáza- dos jubileumának megünneplésére. Az ünne­pély nagy közönség jelenlétében folyt le. Lefolyásáról röviden a következőkben szá­molunk be. Az ünnepélyt főt. Palczer Ernő igazgató nyitotta meg, ki valóban ékes sza­vakkal tolmácsolta az ünnepély czélját, hogy t. i. az ártatlan kis növendékek is részt vegyenek az országos jubileumi ünnepségek­ben, hogy kevésbbé átértő elmével, de ár­tatlan szivük kedves melegével adjanak örö­müknek kifejezést a magyar kereszténység 900 éves honfenntartó munkájáért. A szív­hez szóló szép megnyitó beszéd után e kis­ded növendékek ajakán felhangzott az „Aj­kainkról zeng az ének“ örömdal, majd Győrffy Erzsiké csinos, értelmes beszédben szólt a magyar kereszténység jubileumáról. Kedves volt Juhász Mariska „Hazánk Nagy­asszonyához“ czimü szavalata is, a mely után a pápai hymnust énekelték szépen a növendékek. Táby Magda zsengekorát felül­haladó ritka értelmes szép alkalmi beszé- decskéje után egy igen kedves dal, Ave Mária következett. U-tánna Győrffy Irma sza­valta szépen a „Magyar leány imáját“, majd Borody Jozefa tartott Magyarország leiró és politikai földrajzáról egy igen kedves kis elő­adást. Friedl Annuska „A honleányt“ szavalta még, mire a növendékek énekelte Hymnus következett. Az énekszámok mind gondos betanításról tanúskodtak. Végül az igazgató köszönő szavai zárták be méltóan a hallga­tóknak bizonyára sokáig emlékezetes kedves ünnepélyt. — Gyászeset. Nagy csapás érte Spitz Dezső nagvecsedi földbirtokost. Áldott em­lékű neje 41 éves korában hirtelen bekövet­kezett halálozás folytán elköltözött az élők sorából. A megboldogult úri asszony, mint példás nő, mint önfeláldozó anya általános közszeretetnek örvendett, s ha valakit Nagy- Eesedre vezette sorsa, sohasem mulasztották > el a legjobb háziasszony vendégszerető házát felkeresni. Tegnap helyezték a megboldogul- : tat a helybeli izr. temetőben örök nyuga­lomra, a kiterjedt rokonság és a család nagy­számú barátainak jelenlétében. Dr. Fürth Ferencz főrabbi megható gyászbeszéde után a sírnál Berey József nagyecsedi ev. ref. lelkész vett megható búcsút a drága halottól. Szerető férje és 7 gyermekének pútolhatlán veszteségét a vidék intelligentiájának őszinte részvéte enyhítse. Áldás poraira! — Dohánybeváltási határidők. A folyó évre a dohánybeváltó határidőket a miniszter a következőleg állapította meg. A nagy­károlyi beváltási állomáson deczember 17-től február 19-ig, az érmihályfalvai beváltási állomáson január 2-től február 28-ig, a nyír­bátori állomáson január 2-től február 26-ig és a vásárosnaményi beváltási állomáson deczember 10-től február 28-ig. A nagykárolyi beváltó állomásra az alispán politikai biz­tosnak Rácz Miklós nagykárolyi lakost ne­vezte ki. — Eljegyzés. Heizler Antal gróf Károlyi uradalmi ispán vasárnap, folyó hó 25-én tartotta eljegyzését Fábry Mariskával, Fábry Endre polgártársunk kedves leányával. Gra­tulálunk ! — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Bányai Endre mátészalkai, Uray Károly szat­márnémeti járásbirósági albirákat jelenlegi bírósági székhelyükön járásbirókká nevezte ki. Mindkét uj biró rokonszenves alakja nemcsak a helyi, hanem a megyei társa­dalomnak is és nagyszámú ismerőseik töme­gesen üdvözölték őket a megérdemelt előlép­tetés alkalmával, melyhez mi is őszintén csatlakozunk. — Tűz. Tegnap délelőtt 10 órakor Bálint Bertalan nagyutczai lakosnak istálló­teteje kigyulladt, de szerencsére, az ideje­korán érkezett segélynek, nagyobb kárt nem okozott. A tűz keletkezésének oka valószí­nűleg az istálló mellett levő konyhának kéményéből kipattanrt szikra volt. — Eljegyzés. Szilágyi Sándor távirda- kézbesitő e hó 24-én jegyet váltót Nagy Zsigmond kovács-iparos leányával, Terikével. — Népkonyha megnyitás. Az izr. nő- egylet által fentartott városi népkonyha ez- idei működését uj helyiségében (régi kaszinó udvari épületében) jövő decz'. hó 9-én d. e. fél 12 órakor fogja megkezdeni. Akik a nép­konyha jótéteményét igénybe akarják venni, mindennap jelentkezhetnek az elnökségnél (Kaufmann Mártonné és ifj. Sternberg Sán- dorné úrnőknél.) Az érdeklődőket, különösen az igen tisztelt hölgyközönséget úgy a meg­nyitás alkalmával, mint az egész idény alatt szívesen látja az egyesület. —- Esküvő. Gellért Endre Nagy-Bánya szab. kir. város polgármestere, ma esküszik örök hűséget M.-Szálkán Ilosvay Blanka kis­asszonynak, Ilosvay Endre főszolgabíró és neje Jeszenszky Erzsébet kedves és szép leányának. — Házfelavatási ünnepély. Emlékezetes ünnepély folyt le folyó hó 25-én a nagyká­rolyi kath. legényegyesületben. Ekkor avat­ták fel ugyanis az átalakított helyiséget, Isten áldását kérve a hajlékra, mely alatt szerényen bár, de serényen folyik a nemes munka, mely hivatva van hazánk iparos ifjúságát vallás-erkölcsös alapon, a mai kor haladó igényeinek megfelelőleg oktatni és nevelni. A felavató-ünnepély azzal kezdődött, hogy a tagok az egyleti zászlók clővitele mellett részt vettek az isteni tiszteleteken. I). u. 4 órakor megjelent az egylet helyisé­gében főt. Palczer Ernő, k. r. kormánysegéd ur, az egylet védnöke és teljes egyházi orna- tusban sorra megáldotta a termeket, majd ünnepi beszédet tartott. A kenetteljes és lelkes-szavakat, melyekkel a nap jelentősé­gét méltatta és az egyesület tagjait buzgó együttműködésre és a vallásos érzés fejlesz­tésére buzdította, a szép számmal egybe- gyült közönség ájtatos figyelemmel hallgatta. Á valóban megható egyházi szertartás után a felolvasó-ünnepély következett. Elsőnek Sállay Lajos lépett az emelvényre és a nála már annyiszor tapasztalt rátermettséggel adta elő Fliesz Henriknek ez alkalomra irt vallásos és hazafias eszmékben gazdag ódáját. Szűnni nem akaró tapsvihar jutalmazta úgy az ügyes előadót, mint a költeménynek az irodalom terén jónevü szerzőjét, Fliesz Henriket. Ezután az egylet vezetésében nagy tevékenységet és szorgalmat kifejtő elnök Tietz Sándor tartotta m^g az alkalmi beszédét, mely úgy formára, mint tartalomra nézve igen szépen sikerült s nagy hatást ért el. Különösen mély ben j- 1 mást gyakorolt az ifjúságra, kiknek lelkesebb, odaadóbb vezetője sohasem volt Tietz Sán­dornál. Lelkes éljenzés kisérte a szeretett | elnök elhangzó beszédét. Ezután Matesz Mariska elszavalta Nádor Béla főgymn. tanárnak „A mi házunk“ ez. alkalmi költe­ményét. Helyesen felfogott és lelkesen elő­adott szavalata találja jutalmát abban a lelkesedésben, mely szavalatát követte. Igen sikerült volt a felolvasás is, melyet Ilolczin- ger István elemi isk. tanító tartott; humoros tárgya nagy derültségben tartotta a közön­séget, mely tapsával jutalmazta meg a ro­konszenves felolvasót. Méltó befejezést nyert az ünnepély Böhm Irina remek szavalatával, ki Latkóczy Mihálynak „Házfelavatáskor“ czimü költeményét, műkedvelőt felülhaladó átérzéssel adta elő. Este 8 órakor közvacso­rára gyűltek össze az egylet tagjai s az érdeklődő közönség. Mintegy lO-en vettek részt a vacsorán, mely mindvégig a legke­délyesebb hangulatban s az ünnepélyes nap­ihoz méltóan folyt le. Természetes, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom