Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-08 / 6. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. február 8. 6-ik szá NAGY KÁROLY és VIDÉKÉ 'Társa.d.alxxxi, szépixod-a-loncLl és isxxxexetterjesztő la.@tila.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-uícza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Néhány szó vidéki kisebb pénzintézeteink reformjához. i. (Cs. A.) A közel múltban néhány pénzintézetnél észlelt visszaélések s a hiányos ellenőrzés folytán érvényesült szabálytalan kezelés felkeltették végre az érdekelt pénzügyi körök figyelmét vidéki takarékpénztárainknak néhol sok kívánni valót igénylő — részben elavult — vezetése iránt. Az utóbbi évek veszteségei erősen megingatták — eddig a pénzintézetek iránt tanúsított korlátlan — bizalmat s a társadalom minden rétegében erősen nyilvánult az általános óhaj, hogy a közönség vagyoni érdekei kellő biztosításban részesüljenek. Eme általános törekvés volt bölcsője annak a minden téren hatalmas mértékben megindult mozgalomnak, hogy a vidéki takarék- pénztárak szervezetének reformálása s a vezetés szakszerű ellenőrzése által a közönség vitális érdekei teljes mértékben inegóvassanak. Sok szó esett már e fontos — közéletünket folyton domináló — kérdésben. A hivatott férfiak egész gárdája nemes ambiczióval sietett, hogy szakképzettségük teljes tudásával hozzájáruljanak e — gazdasági életünket oly közelről érintő szocziális kérdés tisztázásához. Sajnos, azonban a sok nemes törekvés, megszívlelendő idea ha nem is egészen a feledés, de egyelőre a tétlenség homályába merült. Pedig egy legujabbi rém nagyon is actuálissá és kívánatossá teszi, hogy a betegség okát kifürkésszük és vidéki pénzintézeteinket uj, modem alapra fektessük. Ugyanis a politikai és közgazda- sági conjucturák mostoha alakulása a pénzpiaczon oly feszültséget idézett elő, minő az 1873-iki nagy válság óta még nem létezett. Ennek terhes következményeit pedig elsősorban kisebb pénzintézeteink sinylik leginkább. Ne várjuk tehát inig a háztető fejünkre szakad, hanem távolítsuk el magunk a régi odvas gerendákat és frissítsük fel uj, életerős törzsekkel, melyeknek szilárd, biztos oltalma alatt nyugodtan várhatjuk verejtékkel összekuporgatott filléreink szerény gyümölcsét. Bár e czél szolgálatában sokkal hivatottabb egyének szálltak síkra tapasztalataik gazdag tárházával, mégis mint a gyakorlati élet embere, én is megkísérteni néhány szerény vonással ecsetelni a baj kutforrásait, melyek mint apró férgek az erős tölgyet — kisebb caliberü vidéki intézeteinket a lassú, de biztos pusztulásba döntik. Kezdjük mindjárt elején. Fáy András és Széchenyi István takarékpénztárainknak hazánkban megalapítói a pénzintézetek szervezésével a köznép takarékosságát, jólétének emelését, a kereskedelem és ipar önzetlen támogatását czélozták. Hazafias törekvésüknek rugója az volt, hogy takarék- pénztáraink ne csupán a nyerészkedést tartsák szem előtt, hanem a közérdek képviseletében minden téren, teljes tehetségükkel elsősorban is a humanitás magasztos eszméjét szolgálják. Fenkölt gondolkodású férfiaink nemes intentióit hazai pénzintézeteink í kivétel nélkül megértették és teljes mértékben honorálták is, sajnos azonban — csak alapszabályaikban. Vegyük elő bármely takarékpénztár alapszabályait, mindjárt az elején jó compact betűkkel olvashatunk ilyeneket: „A részvénytársaság czélja egyrészről a megtakarított pénzek gyü- mölcsöztetése által a takarékosság és szorgalom fejlesztése; másrészről olcsó hitelnyújtás által a földmivelés, ipar és kereskedelem előmozdítása“. Kell-e szebb czél egy társadalmi tényezőtől, hisz kizárólagos hivatásának vallja a közjó, közvagyonosodás s a gazdasági élet előmozdítását! Biz Isten Fáy sem kívánt többet. Sajnos azonban, hogy a kitűzött szép czél többnyire — különösen a kisebb intézeteknél— csak teorisztikus czél és Írott malaszt marad. Kisebb pénztáraink vezetőségei — tisztelet a kivételnek — összes igyekezetüket arra fordítják, hogy működésűket a részvénytársaság javára minél eredményesebbé tüntessék fel, s hogy maguknak fényes tantiémet, a részvényeseknek pedig busás osztalékot szerezzenek. Teljesen méltánylom igyekezetüket, de bizonyos határig; és pedig addig, mig — egyébként dicséretre- méltó törekvésük — nem a coulan- teria rovására és a publicum kizsákmányolására vezet. Feladatuk, sőt kötelességük a részvényesek érdekeit teljes erejükből szolgálni, de azt hiszem e czélnak tökélesen megfelelnek akkor, ha a reájuk bízott közvagyont híven megőrzik, megbízhatóan kezelik és tisztességesen gyümölcsöztetik; ezt pedig reális üzletvezetés mellett könnyen elérhetik. Azt hiszem minden tőkepénzes megelégszik azzal, ha pénzét megbízható kezekben tudja és részvényei után 7—8 % kamatot élvez. Hol van megírva, hogy 100 frtos részvénynek 5 év alatt 300 frtot, 10 év alatt 500 frtot kell megérni 10, 15, 20 °/o osztalék mellett? Mert bár szerencsés üzletekkel lehet aránylag nagyobb nyereséget elérni, de normális viszonyok között, coulans üzletmenettel teljes lehetetlenség ily horribilis eredményre szert tenni, s ha mégis feltudunk mutatni, az csakis a hitelt igénybe vevő közönség túlságos megterhelése mellett érhető el. Az ily gazdálkodás a köznép elszegényedését s igy a kihelyezés bonitásának erős veszélyeztetését vonja maga után. De a túlságos nyereséghajhászás egy másik, szintén elítélendő, s az intézeti vagyon reálitását kétségessé tevő ténykedésben is nyilvánul. Ugyanis a kisebb intézetek busás nyereség elérése czéljából oly forszírozott üzleteket csinálnak, melyek egyrészt az intézet rendelkezésére álló szerény eszközökkel egyáltalában nem állanak arányban, másrészt az észszerű óvatosság hiányában gyakran erősen TARCZA. Lelkemben egy dal zsong ... Lelkemben egy dal zsong Fájón, rejtelmesen, Mint mély titkos zúgás Sűrű rengetegben. Úgy fáj tőle szivem, Gondolom, megreped, Ha el nem mondhatom Azt a bús éneket. Gondolkozom rajta Némán, hosszan, csendbe’, S belemerül lelkem Titkos igézetbe. S kínos vergődésben Szivem száz kínt érez: — Mégse jut eszembe, Csak a neved édes. Vári Olvaszt hó Ferencz. A nőről a nőknek. — Mintha felolvastam volna akkor, a midőn a „Kölcsey-kör“ estélyén Szatmárvármegye hölgyei mind jelen vannak. — Ennek a czimnek a története majdnem olyan régi, mint az irodalmi társaságok ; tehát vissza megyen az emberiség művelődésének hajdan korába, abba az időbe, a midőn a társas lény ösztöne legelőbb nyilatkozott meg arra, hogy a család körén kívül szellemi szórakozást koressen. így keletkeztek az irodalmi egyesületek. Az irodalmi egyesületek keletkezési idejét kutatni, a történész feladata; az első nyomot keresni, a midőn a nő tisztelete ezeknek a társaságoknak a házuk küszöbén is megjelent, a kevésbbé tanult, dillettáns fáradtságát is megérdemli, abban a jutalomban, hogy ez a foglalkozás a régmúlt idők hölgyeivel végtelenül ingerlő, ha elgondoljuk, hogy az emlékezet egyikmásik bűvös-bájos nőalakját a két világvéglet között kell majd kutatnunk; a mely műveletünkben könnyű szerrel eljuthatnánk egyszer az egyik véglet, például a magas meny országba; de aztán bizonnyára igen gyakran a másikba: a mélységes — pokolba is. Mert hát mél- tóztassanak hölgyeim elhinni, hogy a történelem hölgyeinek egy tekintélyes száma van már is oda alant; angyal, — mert a hir szárnyain nőttek nagygyá, — azokból kevés lett; az angyalok sokasága oda fenn, azokból került ki, a kik földi életet menyországgá tenni képesek voltak, ezek tehát közülünk, a kis emberek közül származtak oda a magasságba. Talán épen az 100,000-redik vagyok azok között, a kik mind a nőről beszéltek a nőnek. Tehát valami újat mondani, csak olyan halandó vállalkozhatik, a ki olyan képtelen vállalkozási passióval bir, mint most én, a midőn felkérem önöket hölgyeim engem azokba a régiókba követni, a hol magam sem jártam soha, de a hol a nőt keresni fogom. Legyenek tehát kegyesek először is jól begombolkozni, mert ott igen hideg lesz, azután előlegezzék a keresztényi türelmet utazás közben, mert én ilyen témával, mint a nő, nem igen vagyok | ismerős. Mi légyen tehát a nő ? A há! Megálljunk, tán nem is igy volt? Hiszen a feleletben benne van az egész teremtett világ: menyország és pokol. Ezt már tudja mindenki, a ki három évi házaséleten túl van. Tehát inkább igy: melyik az igazi nő önök között, hölgyeim ? Nem, nem, ez sem, mert látom a sok haraggal kilobbanó tüzsugarakat; a lángbaboruló termet és ezzel végveszélyét egy architektúrái műremeknek. Megvan, megtaláltam, igy volt: Honnan származik a nő ? Most megvallhatom már, hogy sokat gondolkoztam e felett és a nő származásával kapcsolatban sehogy sem tudtam megszabadulni egy bizonyos rózsabokor emlékétől, ott valahol a paradicsom-kert közelében. Hanem aztán mégis csak megnyugodtam abban, hogy ez a magyar dal rózsabokra alkalmasint későbbi keletű hely lehet. Ezzel aztán kibékülve, felkészülődtem nagy utamra abba a régiókba, a hol még soha sem voltam, hogy ott keressem a nő származását. Elhelyezkedtem tehát a képzelet legsebesebb szárnyú griffjére, a mely tudvalevőleg a legolcsóbb jármű ilyen nagy légjáratokra és a ki csak képes megnyer- gelni, mindenkinek rendelkezésére áll. Útra készen, megnézem az órámat: 6 óra este. Indulhatunk. Grififem ezüst szárnyait szétfeszíti, egy gondolat és röpültünk ki a csillag- sugáros éjszakába. Perczekig tartott, mig a holdvilágba jutottunk. Nagy pech, épen várták haza, várnunk kellett. Ezt az időt arra használtam fel, hogy megállapítom az úti programmot. Tehát következik Mars, a melynek mibenléte felől a laikus lényei a földnek igen keveset tudnak. A csalfa holdban nem volt soha bizalmam, de nem lehetett elkerülném, már csak a 16 éves leányok kedvéért sem, hogy beszámolhassak. A mig igy jegyezgetek, mintha a föld alól teremne: előttem áll Hold asszony grand toilettben. Hanem boldog Isteni meglepetés várt reám, a mire valóban nem voltam elkészülve. Hát ez az a szerelmes éj bűbájos napja, a miért a földön a költők rajonganak, a szerelmes lények pedig hozzá fohászkodnak? Hát kérem, ha ezt igy láthatta volna Romeo és Julia, biztosítom, hölgyeim, hogy ma is élnének, azaz bocsánat (a végtelenségben nincsenek évszámok) meg sem haltak volna az erkély jelenet varázshatása hiányában. Iszonyú látvány volt a fehér színeknek földi szemek előtt káprázatos hatványozásában. Egy megfagyott világ, a hol mérhetetlen jégtorlaszok egymás fölé halmozódva, meghatározhatlan magasságokban és minden olyan fehér, hogy a ki A modern therapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan Ferencz József keserüvizet ajánlják. A Ferencz József keserüviz már több mint húsz év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányoznia.
