Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-22 / 47. szám
'I’ársaöLa.laaa.i, szépirod-a-la^CLi és iso^.eretterjeszi'tő itLetila,p!_ NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jeg.yzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) ár dot esek jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bórmentotien leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A vidék társadalma. (T.) Mint minden európai állam kultúrtörténetében, úgy hazánk művelődésének fejlődésében is nagy szerep jutott a főváros mellett a vidéknek, kezdve a legnépesebb vidéki városoktól le egészen a legcsendesebb alföldi faluig. Mert nem egészen áll az a fővárosi emberek által gyakran hangoztatott mondás, hogy minden nagyobb reform- mozgalom a fővárosból indul ki és minden országos akczió eszméje ott születik meg manapság is, hiszen akárhány esetet sorolhatnék fel, a mely bár országos kőrútjára a fővárosból indult el, de magába a fővárosba a vidékről jutott, tehát maga az eszme a vidéken keletkezett. Nem dicsekvésképen említjük ezt fel, mert hisz nincs semmi különös abban, sőt egészen természetes, hogy az ország vidéki városaiban is akadjon olyan ember, akinek hasznos és megvalósítható ötlete, vagy eszméje támad, annál is inkább, mert a vidéken élő ember távol a nagy város idegrontó, zsibajgó zajától szinte predesztinálva van arra, hogy a nyugodt magány csendjét gondolkozásra használja fel. De a vidéki ember gondolatvilágára és igy eszméinek kifejlődésére és gondolatainak irányítására is nagy és sok esetben döntő befolyása van a város vagy község társadalmának, melyben él, respektive azoknak a szokásoknak és annak a világnézetnek, melyet a környezete, a társasága követ és vall. Nem különös tehát, hanem nagyon is fontos ‘az, hogy a vidék társadalma milyen elveket követ és mely szabályok szerint él, hiszen a tulajdonképeni nemzeti jelleget legalább hazánkban csak is a vidéken tanulmányozhatjuk, mert a fővárosok majdnem kivétel nélkül minden európai országban olyan odaszakadt idegen lakosságból állnak, melyek egymás beszédét nem értik meg. És bár ennyire fontos a. vidéki városok rendes és rendezett viszonyok közt élő társadalma magára az egész országra, sajnos nem sok olyan várost találunk hazánkban, mely a kivánalmaknak minden tekintetben kielégítően megfelelne. Vannak városok, ahol nem is beszélhetünk valódi értelemben vett társadalmi életről, ha csak azt az időnként összeülő kártya-kompániát, vagy ivó-társaságot nem számítjuk a társadalmi élet szimptómái közé, a melyre majd minden vidéki városban lépten- nyomon akadunk. Pedig ha valaha, úgy most volna szüksége, úgy kultúránknak, mint iparunknak és kereskedelmünknek arra, hogy fejlődését előmozdítsuk, a mit a jelen körülmények között csakis társadalmi utón tehetünk mi is, mint a hogyan tették azt a nagy nyugoti államok. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a vidéken is mind nagyobb tért hódítanak és pedig különösen a fiatalság között azok a félszeg szokások, melyek kiváltképen a főváros társadalmának életében észlelhetünk, s hogy ifjaink a komoly tanulmány és lelket nemesítő munka elhanyagolásával mind több időt szentelnek a léha időtöltésnek és elmetompitó szórakozásnak. Nem akarunk ezúttal sem a kártya- asztalról, sem pedig a kávéházban való lebzselésröl beszélni, csupán figyelmeztetni óhajtjuk társadalmunk vezérembereit és magát az ifjúságot is arra, hogy itt a komoly munkálkodás ideje, mert sokat, nagyon sokat kell dolgoznunk midnyájunknak, ha azt akarjuk, hogy megmaradjunk és le ne szorittas- sunk arról a díszes útról, melyen nemzetünk az európai czivilizáczió lelkes harezosai között jelenleg az első sorban halad. És ez jó részt csak a vidék társadalmától függ. Az olvasás művészete. Voltaképen más czimet kellett volna adnunk ennek a czikkünknek, mert nálunk az olvasás művészete még sok ember előtt ismeretlen fogalom. Az a rendszertelenség, azia szinte művészi következetlenség, melyet a magyar olvasó közönség az olvasmányai megválasztásánál követ, épen az ellenkezője annak, amit a művelt nyugoti államokban az olvasás művészete alatt értenek. Ilyenkor, mikor az unalmas hosszú esték beköszöntenek, a legtöbb ember olvasással igyekszik elűzni a szoba négy falának egyhangú unalmát. Előkerülnek a szekrény fenekéről a kopott tábláju ócska régi könyvek, aztán azon sorba, ahogy épen nagyság szerint valamikor berakták őket, elkezdik olvasni egyiket-másikat. S ha közelebbről megtekintjük ezeket a poros unalom-űzőket, azt kell konstatálnunk, hogy a magyar nép, de még sok helyen jaz úri középosztály is manapság is azokat a régi eszméket hirdető irodalmi termékeket lapozgatja, a melyeket a hatvanas évek élelmes kiadói hangzatos : czimek alatt özönével ontottak a keletkezése I első korszakát élő magyar könyvpiaczra. Mikor az alkotmányos élet visszaálli- tása után a magyar olvasó közönség szellemi I szükségleteinek kielégítésére elégtelennek bizonyultak a czenzura idejében megjelent színtelen és jobbára idegen szellemben irt. könyvek, élelmes üzletemberek elárasztották az országot magyar nyelven Írott, de irodalmi szempontból teljesen értéktelen, sőt káros hatású nyomtatványokkal. Különösen a regényirodalom lendült fel oly nagy mértékben, a milyent rendszeres fejlődés mellett csak évszázadok hosszú munkássága produkálhatna. És dicséretére a magyar olvasó közönségnek ezek a gyárilag készített irodalmi termékek, melyeknek egyetlen érdemük csak az volt, hogy magyar nyelven, a magyar nemzeti ügy eszméjét szolgálták, •—- oly nagy keresletnek örvendettek, mint azóta magyar könyvek talán soha. Sőt még a külföldi müvek fordításait is szívesen vásárolták, ha a fordító elég ügyes volt és magyar vonatkozásúvá tette a lefordított regény tárgyát. De áttérünk arra, a mi jelen soraink megírásánál elsősorban volt czélunk : a magyar olvasó közönség jelenlegi szellemi táplálkozásának ismertetésére. Mint fentebb már említettük, a legtöbb magyar család manapság is a régi irodalom produktumait használja. Mi ennek az oka? Fogas kérdés, melyre bajos volna egyszerre korrekt és mindeneket kielégítő választ adni. S mi mégis megpróbáljuk. Azt hiszszük, nem nagyon tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy részben a jelenleg észlelhető kedvezőtlen pénzügyi viszonyokban, részben pedig az irodalmi nevelés elhanyagolásában keresendő ennek a bajnak az oka. Ami az első .okot, a pénz drágaságát illeti, az majdnem teljesen elesik az áltál a nagy árleszállítás által, melyet a magyar _ könyvkiadók az utóbbi időben oly dicséretes buzgalommal kifejtenek. Mig azelőtt ritkaság T A RÓZA. Romok közt. Fáradottan megpihenek Tetején a bórezoromnak, Megpihenek, elmerengek, Körülettem romok vannak. Régi nagyság, múlt dicsőség Bús emlékét látom én itt, S hallom a rom tündérének Könyfakaszté halk regéit. . .! Fz a rom is hajdanában Szabadságnak fészke volt ám, Ez a rom is egy kardvágás Homlokodra, édes hazám ! Hanem te is visszavágtál, Mert hisz kard volt a kezedben : Most az is ki van csavarva, S vagy magaddal tehetetlen . . . ! S ha épülne, de nem épül Fz a sok rom soha, soha : Sőt a földön és szivekben Több leszen még, több, naponta . . . Régi jellem, honszeretet S a dicsőség fényes álma, Mely a múltat nagygyá tette, Rommá lesz mind nem sokára. S rommá lesz e nép jövője, Mert megromlott ifjúsága: Nem szereti úgy a hazát, Mint szerette hajdanába’. .. Téves eszmék, vad rajongás Sötét árnya borult reá: így s ezekkel soh’se teszi F szegény hont virulóvá. Furulyaszó, költő dala Kel még most a romok felett: Hanem az is elenyészik, Ha furulya s szív megreped . . . S megrepedhet. Fáj az élet, És ha elszáll végsohaja: Szegény tündért a romok közt Akkor mi sem vigasztalja . . .! Dénes József. Almanach I90l-re.*) Megvolt immár az irodalom sziiretje is: kissé később, mint a hegyaljai meg a badacsonyi, de bízvást mondhatjuk, hogy a mustja forróbb, a bora zamatosabb, mint eddig. Öröm megkóstolni: az irodalombarát talál benne fajtákat, amik megízlelése után egyet csettint a nyelvével. A legfinomabb próbákat most küldik szét a piaczra: az évenkint pontosan megjelenő Almanach vignettájával. Mikszáth Kálmán a Singer és Wolfnerék Almanachjának szerkesztője, mesternek mutatta magát e próbák összeállításában. Csupa *) Almanach az 1901. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XVI. évfo- j lyam IV—V. kötete. Singer és Volfner kiadása. Ara ! diszkötésben 2 korona. zamat, tűz és tőrülmetszett tartalom. Tizen- nyolcz kitűnő magyar író java munkáját válogatta egybe, sőt szedett hozzá uj neveket is, a melyek eddig nem szerepeltek az Almanachban. Ez a szép kötésű és vastag könyv csakugyan mérlegét adja az idei magyar elbeszélő irodalomnak. • Csupa kerek egyéniség mutatkozik be: vidám temperamentumok, majd hangulatba ringató poéták, fürge elbeszélők, könynyed causeurök, mélyen szántó, borongó, misztikus lelkek. Az Almanach, az irodalmi szüret e próbakóstolója, szín, zamat, erő és tűz szerint válogatta össze ezt a sok csemegét, a melyek hasonlítanak a jó magyar borfajtákhoz abban is, hogy hol vigasságra hangolnak, hol merengésre csalogatnak, hol megrezditik érzelmeink húrjait, vigadunk rajtuk s el-elmélázunk. Ebben is teljesen magyar ez a szép könyv: magyar talentum teremtette a mi földünk, a mi egünk, a mi kicsiny és nagy embereink örömének, bánatának hatása alatt. A főváros és a vidék levegőjéből vették ki mind azt a sok száz alakot, a kik itt az Almanach novelláiban szerepelnek. Sokoldalú, teljes világításban látjuk meg a magyar föld tájait és embereit. Gazdag gyűjtemény, a melyet, ha valamely külföldi nyelven jelenik vala meg, belső értékénél fogva menten lefordittatnánk magyarra. Ilyen válogatott és finom tartalommal jelent meg ezidén a jövő év legszebb idő- mutatója: az Almanach. Fz az életének immár tizennegyedik éve s e hosszú idő alatt szívesen várt pontos vendége ez a könyv minden magyar családnak, a mely a finom irodalmat élvezetnek tartja. A szerkezeténél fogva nem csak kalendárium az almanach, nem csak a lepergő napok mutatója, hanem irodalom-mutató és irodalom-mérő is. Volt idő nálunk- Magyarországon, a’mikor hasonló évkönyvek voltak a mi literaturánk egyetlen mentsvárai. Azóta gazdag s erős lett a magyar irodalom. Most az Almanach nem menedékhely többé, hanem a legnagyobb irótehet- ségeinknek nehezen megközelíthető szalonja. Látni való, hogy a Mikszáth Kálmán Almanachja ma még jelentősebb, mint az egykor hires és történeti nevezetességű almanachok. Akkor ez évkönyvekben egy gyermekkorát élő irodalom gyűjtötte egybe szárnypróbálgatásait, most kiforrt, nagyra fejlődött kitűnő szerzők adnak benne egymásnak találkát. Mikszáth Kálmán régi szokásához lővén ezidén is elmés bevezetést irt tizenhét irótársának munkái elé. ízelítőül itt adjuk az ő előszavát, a melyben zamatos régi nyelven szólaltatja meg Anonymus!, hogy azután a mai magyar ember eszejárásával [ megadja rá a választ. Az előszó igy szól: ELŐSZÓ. (Anonymus levele és az ón rövid válaszom.) Az Almanach tekintetes szerkesztőjéhez! Kedves atyámfia, öcsém Uram ! Hosszú évtizedek óta figyelem irodalmi működésedet, mindég a sarkadban voltam s ha valami igazítani valót találtam a dolgaidban, mindég figyelmeztettelek. Mikor mások gáncsoltak, dicsértelek, hogy a közönyben Értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy az őszi és téli idénynek megfelelő áruezikkek megérkeztek, mit igen olcsón árusítunk. Raktárunkon nagy választékban vannak: kézimunkák, himzöselymek és pamutok, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, muffok, meleg alsó ruhák, béllelt és hímzett fehér alsó szoknyák, téli pamutok, sapkák, kalapok, női és férfi fehérnemüek, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esöernyök, fűzök, csipkék, szalagok, kosarak, pénzerszény, menyasszonyi fátyolok, koszorúk, gyermekkocsik, stb. stb. Ennek folytán kérjük a n. é. közönség b. pártfogását. Teljes tisztelettel Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. (3_52. PrÍGdlU3illll 6S PolÍÍJZ©l\ —^_ mgloUmlTTiaÄo- • n nálc FAroncz-ntcza. Eig'ner-lY'li* ház.)
