Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-15 / 46. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károlv, 1900. november 15. 46-ik szarhűi/ JŰ 'rárssbd.a.irxxi, szépirodalrai és.isa^.eretterjeszi'tő NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak 4 írt. 2 fi t. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferenez-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kölcsey-egylet. Való igaz, hogy kis városunk társadalma a maga egészében azóta él szellemi életet is, mióta a Kölcsey- egyesület működik. Az a harmadfél esztendő, mely kulturegyletünk megalakulása óta eltelt, azonkívül, hogy városunk közművelődési niveaujátemelte, szerencsétlen, klikkszerü társadalmi életünkre is jótékony hatással volt annyiban, ameny- nyiben alkalom lett nyújtva arra, hogy a különböző körök legalább kéthetenként egyszer egy-két óráig ugyanegy levegőt szívjanak és az egyik tisztába jöjjön avval, hogy a másik azért mert másik, eo ipso még nem harap. Eddig hát megvolnánk. Rövid idő múlva kezdetét veszi az egyesület negyedik saisonja. Az egyesület eddigi szereplése reményt nyújt arra, hogy mindenki kívánja további fennállását és virágzását, de magukból a jókívánságokból meg nem élünk. Bizonyos tevékenységre is van szükségünk. A bizonyos alatt tessék tetszés szerinti minimumot érteni, még a tekintetben is teljesen szabadkeze van mindenkinek, hogy melyik irányban akarja tevékenységét kifejteni. A czél az, hogy az egyleti felolvasó-estélyek minél* tartalmasabb szellemi táplálékul szolgáljanak és hogy minél nagyobb közönség vegyen azokban részt. Egyrészről tehát kívánatos, hogy azok, kik eddig is részt vettek felolvasásokkal, szavalatokkal, énekkel, zenével, ezentúl is legyenek az egyesület buzgó működő tagjai. De a dolog természetéből folyik az is, hogy kiváló feladata az egyletnek újabb és újabb erőket megnyerni a működésre. Azért tehát az egylet irodalmi szakosztályának vezetősége azt a kérelmet intézi a közönséghez, hogy aki az egylet iránt érdeklődéssel viseltetik s tudomással bir arról, hogy ismerősei körében van valaki, aki az egylet felolvasó-estélyén működni képes és hajlandó volna: tudassa ezt szóbelileg vagy néhány sor Írásban az irodalmi szakosztály elnökével, ki mindenkor készségesen áll rendelkezésére az érdeklődőknek. A többi az egylet vezetőségének dolga. Ily módon lehetne minél szélesebb körű érdeklődést kelteni az egylet iránt. A másik kérés pedig az, hogy mindazok, akik eddig is látogatták az egylet felolvasó-estélyeit, s az ott eltöltött időre kellemesen emlékeznek vissza: igyekezzenek minden alkalommal magukkal hozni egy-egy olyan ismerőseiket, aki még nem volt felolvasó-estélyen. Ez a két egyszerű, kevés fáradságba kerülő mód ezutánra is biztosítaná az egylet sikeres működését. Dr. Kovács Dezső. A munkásnép műveltségi állapota. Az alsó néposztály szellemi fejlettsége hazánkban mindenütt elszomorító képet nyújt. Bármerre tekintsünk, akár a fejlődő főváros és a vidéki nagyvárosok munkásnépének műveltségi viszonyait vagy a földművelő-osztály szellemi előrehaladottságát szemléljük, a kutatás eredménye megdöbbentő és orvoslásért eped. A művelt európai államok társadalmi fejlettségének fokmérője a szegény, anyagiakban szűkölködő nép intelligentiája és ha önmagunkkal szemben e mértéket alkalmazzuk, úgy szégyenkezve kell bevallanunk, hogy a nyugati kulturállamok sorában alig tudunk velők lépést tartani a haladás mezején. íróink, művészeink, kiváló tudósaink akadtak a múltban és élnek a jelenben, kiknek hírneve messze kihatott dicsőséget szerezve nemzetünknek. De inig a szerencsés születési véletlen, az anyagi jólét nyugodtan fejleszthette a szorgalommal párosult tehetséget, hány őserő kallódott el hozzá nem méltó pályán és eltűnt nyomtalanul, mint a mulasz- Lé< áldozata? Mert valljuk meg szégyenszemre, a magyar társadalmat néhány évtized vétkes mulasztási terheli és e kérdést a jobbágyság felszabadítása óta alig egy bakaraszszal vittük előbbre. Hisz ma meg ott tartunk, hogy a kisiparos és földmivelő hiányos Írástudásnál, melylyel nevét alá- kanyarintja, egyéb műveltséggel nem rendelkezik. Sőt a mindennapi életben előforduló jelenségekről és természeti tüneményekről oly kezdetleges fogalmai vannak, mint a mezőn nevelkedett juhászbojtárnak, ki a nap állásából következteti az idő előrehaladottságát. Ily körülmények között gyors és erélyes segítségre van szükség, mely elveinek fokozatos és következetes keresztülvitelében hatalmas lépéssel vigye előbbre az elbanya- j golt nemzeti műveltséget. Hazafias, magyar szellemben és kitartó lelkesedéssel kell nevelnünk a fogékony magyar népet és kiépíteni e művelt társadalmat nemzeti alapon. A czéltudatosan neyelt és értékének tudatára ébredt társadalom jelentékeny tényező lesz a nyugoti államok között és kultúrájának erejével biztosabban őrzi a népjogot, mint fegyverrel és könnyen kezelhető robbanó anyagokkal. De a kezdő lépés késik és a kérdés oly fontos, hogy a mulasztás veszteséget jelenthet. A mozgalomnak, mely a jelenlegi helyzet orvoslását tűzi ki czél gyanánt, magából a társadalomból kell kiindulnia. A fővárosi és vidéki kaszinók intézménye a legmegfelelőbb lenne. Ott magasabb műveltséggel bíró egyének ölik az időt és űzik az unalmat oly eszközökkel, mely tompítja a szellemet és a lelket közönségessé teszi. Tegyék önmaguknak kötelességévé a nép szellemi fejlesztését és lelki megnemesitését. Oly jeles törekvést fognak szolgálni akkor, melyért a jövő társadalmának hálájára és elismerésére méltók lesznek. Szervezzenek vidéki társasköröket, vagy ha már a nép önerejéből létesített ilyesmit, úgy szeretettel csüngjenek azok érdekén. Figyeljék meg szinte jóakarattal, kicsinyes egyéni ellenszenvet félretéve, csupán a magasabb érdeket tartva szem előtt, hogy hivatott férfiak állanák-e a népkörök élén? Ha nem, úgy ragadják ki a vezérlő hatalmat és maguk áljának élére. A maguk napilapját, folyóiratát, mely olvasat- lanul és gyakran felvágatlanul hever a kaszinó olvasótermének asztalán, küldjék el oda, hadd szerezzen a szegény nép is tudomást arról, hogy mi történik körötte a nagyvilágban. Rendezzenek a tél folyamán, mikor a kérges marok nem fárad ki a munkában és az értelem élénk és üde, felolvasásokat, nemzeti kitűnőségeinkről kezdetleges, előismeretet nem igénylő tudományos jelenségekről. És ha a felolvasó-asztalnál valaki a nép fiai közül fogja felváltani őket, az lesz fáradtságuk legszebb gyümölcse. TÁRCZ A. Anyámnak. Édes anyám, édes anyám lelkem, Égő könnycsepp megfagyott szivemben, Te vagy az én életem bús vádja, Árva lelkem martyrkoronája. Megfakult már imakönyved lapja, A sok könnyű de meglátszik rajta. Engem siratsz késő, csöndes éjjel Lemondóan, néma szenvedéssel. Fehér fürt is csillan már a fődén, Mint a kereszt künn a temetőben, A mitől a reményt, üdvöt várod: Az én szivem lesz a te halálod! Én miattam sorvad el a lelked, Én raktam rá azt a sok keresztet. . . Azt hordozod összetörve . . . árván . . . Kicsi szobád csöndes, bús magányán. A te szelíd, jóságos szivedből Egy-egy esdő imádság ha feltör: Mig daczosan, mámorosán, léhán Jót kaczagok egy-egy durva tréfán. Mig csak átok hagyja el a számat: Elsóhajtod esdeklő imádat. Adjon az ég boldogságot, békét: Ne lássad a fiad szenvedését. Egy panaszos, fájdalmas szó nélkül Nem vársz semmit a föld örömétül, Csak énnékem viruljon a rózsa . . . Szegény, szegény Mater Dolorosa. Édes anyám, hátha mindhiába Száll az Égbe lelked édes vágya, S nem építem soli’se fel a fészked, Csak a búból, könnyből jut ki részed? Hátba átok és enyészet száll rám Ifjúságom komor éjszakáján, S lenn vonaglom majd a földi porban Démonoktól, bűntől eltiportan ? Hátha ajkad édes, drága csókja Lelkemet a vésztől meg nem óvja? Mert kegyetlen emberek közt élek S eltipornak, mint egy földi férget ? j ... S ha itt maradsz a rideg világba’ Kenyér nélkül, fehérhaju árva, Hogyha én is elszakadok tőled : Édes anyám, mi lesz tebelőled ? F/iesz Henrik. A novemberi meteorraj alkalmából. Fáradtak magunk is, fáradt és lépésben haladó lovaktól vonszolt bérkocsin jöt- ! tünk kifelé Mérkről Vállajnak, augusztus 31-én, pénteki napon, nvolcz óra körül, gyönyörű szép nyárutói időben. Már egészen öreg este volt. Hogy is ne, mikor a Nap hat óra után csakhamar lement. Csend borult a faluvégre és a tájra, s a mi alkalmatosságunk is zajtalanul haladt a mély homokban. Hátradőlve a rozzant jármű ülésén, az utcza két felén bóbiskáló ákáczfák között a csillagos égnek csak egy darabját láthattam és eszembe jutott, hogy másnap ilyen időtájban fogja útjában elfödni a Hold a Jupitert. Nem épen ritka, de mindig érdekes tünemény. S aztán az emlékezés sok mértföldnyire vitt el Mérktől. Pusztai lakás virágos udvarán teritett asztal mellé, vidám társaságba. Este volt akkor is, de úgy tiz óra körül s akkor is elfödte a Hold a Jupitert : mi pedig a végre is előkerülő vén bolygót jó kedvünkben pohárköszöntővel üdvözöltük. Ezalatt pedig kiértünk a faluból és feltárult előttünk az égboltozat déli fele teljes pompájában. Félmagasságban ott ragyogott a Sas csillagkép, magasabban a Herkules; keleten felmerült a déli Hal, s nyugaton ment lefelé a Skorpió. Mennyi világ, mennyi világ! És ebben a pillanatban egy csillag gyűlt ki előttünk. Fényes, ragyogó, csaknem gyermekfej nagyságú. Nem magasabban mint a vállaji torony teteje. Sebesen rohant keletről nyugatnak, ékalaku nyolcz-tiz méter hosszú és a végén egy-két méter széles köd- szerű lángcsóvát ragadva maga után. Meteor volt. Az egész tünemény alig tartott háromnégy másodperczig. El voltunk bűvölve. A lovak is megállották, mert a kocsis meglepetésében alkalmasint megrántotta a gyeplőt. Hallgattunk, de aztán a csodálkozás, a bámulat szavaiban törtünk ki. Elmondtam, hogy ez a második igazán szép meteor, amit életemben láttam. Valamikor régen Hatvan felöl jöttünk Mező-Teremnek, keresztül a legelőn, s akkor a meteor csaknem a fejünk felett robbant szét a szivárvány minden színében. Csóvája nem volt, reánk nem hullott semmi. Csak a kocsis hallgatott a bakon tisztességesen, nem elegyedve bele a beszédbe. Végre azonban ő is megszólalt, s félig magától, félig tőlünk azt kérdezte: Mi vót e? Honnan gyütt, hová lett? Ezzel pedig a szeget fején találta, mert a kérdés csakugyan az, hogy mi a meteor, honnan jön, hova megy? * * * Bár nekünk igen nagynak látszik is, a Föld a világegyetemben csak szerény pont. I Tudták ezt már az ég csodáit figyelemmel szemlélgető régiek is, de talán, hogy más oldalról kárpótolják, vagy inkább azon látszat folytán, hogy a Hold, Nap és a csillagok mind a Földet kerülgetik, megtették azt a világ középpontjának, s erre alapították világ- rendszeröket. A legrégibb világrendszer a mit ismerünk, — a Földdel mint középponttal, -— az egyiptomi volt. E szerint magyarázgatták az ég tüneményeit a rómaiak is, pedig azt már az őket megelőző görögök sem találták Értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy az őszi és téli idénynek megfelelő áruczikkek megérkeztek, mit igen olcsón árusítunk. Raktárunkon nagy választékban vannak: kézimunkák, himzöselymek és pamutok, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, muffok, meleg alsó ruhák, béliéit és hímzett fehér alsó szoknyák, téli pamutok, sapkák, kalapok, női és férfi fehérnemüek, gallérok, nyakkendők, szappanok, illatszerek, esöernyök, fűzök, csipkék, szalagok, kosarak, pénzerszény, menyasszonyi fátyolok, köszönik, gyermekkocsik, stb. stb. Ennek folytán el ne mulassza senki bevásárlásait nálunk teljesíteni, annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! Teljes tisztelettel Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. Friedmann és Politzer. i in .....i----------------------------------
