Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-08 / 45. szám

Általában ismeretes azonban, hogy mily kevés nálunk — különösen a köznépnél — nemcsak a köz, hanem a családi egészségügy iránti érzék is.

Hiszen a nagyobb : a tulságos halálozás nemcsak ott pusztít nálunk, a hol rendes helyi, községi vagy körorvos nincs, hanem ott is, a hol még több más orvos is redel- kezésre áll és pedig azért, mivel ha nagy nehezen hívnak is orvost a beteghez (leggyakrabban csak egyszer-kétszer) akkor is csak annyiban követik annak a rendelését, amennyiben a „komám“, „szomszéd" vagy egyik-másik „tudós“ asszonynak az ellen kifogása nincs.

Könnyű belátni, hogy ily körülmények közt még a legjobb orvos és a legjobb akarattal is alig tehet valamit. Mert az orvos segélyétől is csak úgy lehet eredményt várni, ha annak a tanácsát és rendelését szigorúan teljesítik és ha nem elégesznek meg avval, ha netán csakis az orvosság beadására gondolnak, egyébre azonban nem. A betegeknek ily rendetlen és hiányos kiszolgálása nemcsak hogy hátrányos azokra nézve, hanem az orvosi segélyt illetőleg még kompromittáló is, amennyiben az illetők azon mondásuk által vélik rendesen a felelősséget magukról elháríthatni, hogy „még az orvost is elhívták és mégis meghalt a beteg" ... És igy azt a hiedelmet keltik a közönségben, hogy — még az orvos sem tudott a betegen segíteni; holott pedig gyakran épen a hívatlan beavatkozásnak, vagy' a hanyag kiszolgálásnak tulajdonítható a szomorú vég.

Az orvosi segédkezésnél épen nem kisebb fontosságú dolog tehát az, hogy az azt igénybe vevő közönség az orvos tanácsát méltányolja és kövesse, az ellen ne okoskodjék és azt félre ne vezesse . . . nehogy a beteg adja meg a hívatlan beavatkozás árát!

Ez a komoly kivánalom azonban: az orvosi intézkedés iránti bizalom és ennek a hü követése, még nagyon is hiányos nálunk; a mi pedig tetemesen emeli még az orvosi kezelés mellett elhaltak számát is. Szükséges azért, hogy — ha komoly eredményt akarunk elérni, úgy necsak az orvosok államosításáról és azok kellő számú alkalmazásáról történjék gondoskodás, hanem arról is, hogy a közönség az illető orvos segítségét necsak kikérje, hanem annak a tanácsát és rendelkezését a beteg érdekében állónak tartsa és azért azt pontosan és szigorúan végrehajtani is igyekezzék. És hogy különben ne „a jó Isten akaratának“, s ne az orvosnak vagy a betegségnek, hanem a saját önfejűségének és hanyagságának tulajdonítsa a sikertelenséget.

Hát biz ez a kérdés nálunk, hol a babona és kuruzslás még ma is virágkorát éli, az orvosok államosításánál sokkal nehezebb ; mert mig ez csakis pénzáldozatba (habár elég súlyosba is) kerül és néhány év alatt kieszközölhető : a babona és kuruzslás kiirtása és a közegészségügy iránti érzék megjavítása legalább is 1—-2 uj nemzedék alapos felnevelését követeli, hogy az aztán az egészségesebb gondolkodást terjeszteni, művelni és megszilárdítani hivatva legyen.

nyulott, s haja is ritkul, nagyon keresi a magányt és ha magára maradt, fenyegetett ökleivel az égre. Nem figyelt reá senki, csak Heibernek a hivatalszolgának tűnt fel a dolog, különösen egy pénteki napon, a mikor Sóhaj ur oda intette magához, felvette az Íróasztal mellől liosszuszáru, ludtoll-szipó- kás pipáját s egy sóhaj kíséretében oda- nyujtotta neki, mondván : fogadja el ezt Reiber én tőlem emlékül. Ez, mint mondám, feltűnt Reibernek, de nem épített reá sokat, mint a hogy Sóhaj úrral -senki se gondolt sokat. Az öreg Duesekné meg éppen semmit se vett észre és azon a péntek napon egész gyanútlanul ment át a fiával, meg a leányával a harmadik szomszédba vizitbe. Sóhaj ur otthon maradt fát hasogatni, a menyem asszony pedig az ablakokat mosogatta. A mint kiléptek az ajtón Sóhaj ur lecsapta a baltát, megint rázta az öklét és fenyegetett az ég felé, aztán bement a konyhába, egy merész elhatározással a kabátja alá rejtette a vizhordó kötelet és kiosont a kertbe. Egy veres szilvafa állott a kert közepén, alatta lugas bivalypaszulylyal befuttatva. Itt állapodott meg. Szemei a szilvafa ágain révedeztek, hol ide, hol oda ; inig egyszer kiveszi a kötelet, fölveti egy ágra, hurkot csinál, aztán . . .

\ alaki átkarolja mind a két kezével úgy. hogy moczczani sem bir és szomorú, de biztató hangon szólt hozzá:

Mi egy hajóban úszunk. Menekül- jünk. ha lehet. Sóhaj ur megismerte sógornőjét, tisztába jött a helyzettel is és megfogtak egymás kezét és kiiramodtak a kert végén a résen, neki a határnak. Soha sem látta őket Duesekné ebben a földi életben.

Hova úsztak a közös hajóban ? Ki tudja ! Partot értek-é, vagy törést szenvedtek zúgó zivatarban ? Az Isten a megmondhatója.

Mi reméljük a jobbat!

NAG Y-K A R 0 L Y

De ez aztán egész és alapos munka is lenne: olyan, mely a mostani nagy halálozást érröl-évre csökkentené. Erre pedig okvetlenül törekedni kell! Valóban: „A jó közegészségügy úttörője a jó népnevelési“

Ritka család az még — különösen a nép nagy tömegében — mely a jó egészség és a szakértő kezelés értékét méltányolni tudná és azért az egészségügy követelményeinek, daczára az e tekintetben kiadott törvénynek és utasításoknak megfelelne. És kilátás sincs arra, hogy ez az általános nagy közönyösség a népnevelés ez irányban való alapos megjavítása nélkül, egy hamar megváltozzék.

Amint minden egyéb általános jónak, úgy a jó közegészségügy iránti érzék fejlődésének is már a népiskolából kell kiindulni, hogy az a felnőttek babonás és a józan értelmet nélkülöző gondolkodása ellenére is gyökeret verjen és megerősödjék. Ha tehát azt kívánjuk, hogy a közegészségügy érdekében tett szükséges intézkedések a gyakorlatban életbe lépjenek és a várt eredményt meghozzák : úgy ez bizonyosan és első sorban is a népiskolában követelendő meg, mint a honnét az uj nemzedékek nagy tömegei többé kevésbbé közvetlenül a gyakorlati és nemsokára az önálló polgári életbe lépnek: a melynek tehát az egyik igen fontos hivatása az is lenne, hogy az újabb nemzedékeket a józan gondolkozás világánál vezetve, azokat a közegészségügy kérdésében lassanként a saját és a közérdek felismerésére és követésére oktatná és szoktatná... így azok tisztultabb nézeteket vinnének az életbe, és az ő tanulmányaik közlése folytán még a szülők is gondolkodóba esnének ... és okulnának a jobb és helyesebb belátás s eljárás felett... És könnyű belátni, hogy az ily félvilágosodott nemzedék aztán az önálló életre jutván, az nemcsak a saját, hanem a községe javára is érvényesítené az ő bővebb ismereteit és meggyőződését, úgy hogy e tekintetben is mindinkább a fiatalok adván az irányt, a közegészség csakhamar fellendülne.

Azért szükséges, hogy az egészségügybeli követelményeknek első sorban már a népiskola különösen és feltétlenül megfeleljen, hogy onnét a község nagy része is példát vehessen . . . Nemcsak tehát, hogy az épület maga az egészségügynek megfelelőleg rendeztessék be, hanem, hogy abban és a körül a tisztaság és különösen az ivóvíz körüli eljárás (a mi főkép a ragályos betegségek alkalmával nagyfontosságu) az egészségügy kívánalmainak minél inkább megfeleljen.

— E mellett szükséges, hogy a növendékekben a közegészségügy iránti érzék minél inkáb felébresztessék és fejlesztessék, s hogy a közegészségügyi alapismeretek, különösen a ragályos betegségek körül, lehetőleg ápoltassanak.

Szóval : a népiskolák példányképei legyenek az egészséges lakóháznak, melyekben nemcsak, hogy beojtatik az illető gyermekekbe a jó egészségügy iránti érzék és szeretet, hanem a hol a felnőttek is okulhatnak.

Az ismétlőiskolás lányoknak főkép a gyermekápolás ismertetése és megkedvelte- tése lenne a legfontosabb. Mert ez az a mi a gyermekhalálozás csökkenését leginkább biztosítanál,

■ Látnivaló tehát, hogy az orvosok államosítása maga a mi közegészségügyünk terén csak félmunka lenne, s hogy komoly eredményt az államosítás mellett is csak a fenti természetes utón: a közegészségügyi érzék kifejlesztése utján várhatunk. Igazi eredmény ugyanis csak úgy érhető el, ha a család az orvos utasítása szerint jár el a beteg körül ; a hol a közönség a saját érdekében, a maga jó szántából megteszi mindazt, amit az orvos szükségesnek lát.

Minthogy azonban ez az elengedhetetlen követelmény a mi közönségünk legnagyobb részénél manapság még hiányozik; minthogy az egyes családok egészségügyi érdekeit és teendőit rendőrökkel és erőszakkal kieszközölni úgy sem lehet; minthogy végre a gyermekei odaadó ápolásban a szerető anyát senki sem pótolhatja: azért okvetlenül szükséges, hogy a leendő családalapitókat

— különösen az anyákat, a tudatos és czél- szerü nevelés által képessé tegyük arra, hogy a jó egészség követelményeinek a családjuk körében minél teljesebben megfeleljenek.

így aztán remélhető, hogy 1—2 újabb nemzedék felnevelésével különösen a gyermekeik sorsát szivükön viselő anyák, azoknak a legmegbízhatóbb gondozói és ápolói lesznek; a midőn aztán a lelkiismeretesen alkalmazandó óvrendszabályok folytán a járványos betegségek fellépte is szükebb körben fog mozogni és a szerint enyhülni is: a midőn végre a halálozási kimutatások is mindinkább kedvezővé válnak:

Különben azonban meglesz ugyan a sok kiszolgáló orvos és költség, meg a jelentés ... de a megfelelő eredményre alig ha hiába nem várunk; mert akkor is kevesen lesznek, kik az orvosok rendeletéit végrehajtsák !

Sérti Sándor tr.

és VIDÉKE.

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja tegnap este Budapestről Szatmárra érkezett. Csütörtökön városunkba jön és pénteken elnökölni fog a köz- igazgatási bizottság ülésén. Vasárnap pedig a Lendvai ünnepélyen való részvétel czéljá- ból Nagybányára utazik.

— Halottak napját városunk közönsége is kegyelettel ünnepelte meg. A máskor nép- telen temető hullámzott a néptömegtől, mert hiszen alig van valaki, kinek ne volna valamely kedves halottá, kinek emlékét ezen a napon meg ne ünnepelné. Ragyogott az egész temető a meggyujtott gyertyácskák lángjaitól s a kegyelet friss koszorúkkal, friss könnyekkel ékítette fel a már régi és még alig felhantolt sírokat. Majd beállott az est, elégtek a gyertyácskák, kialudtak a lángok, az élők tömege visszatért küzdelmes pályájához s az egy napra megelevenedett temető ismét visszanyerte csendjét, s az esti szellő újra susogta altató danáját azoknak, kik örök álmukat alusszák.

— A „Vörös-Kereszt-Egylet“ gyűlése A Vörös-Kereszt-Egylet nagykárolyi fiókjának választmánya Gróf Károlyi Istvánná elnöklete alatt folyó hó 4-én, vasárnap ülést tartott. Elnöklő grófné üdvözölve a megjelenteket, jelenti, hogy az ülés tárgyát választások képezik és pedig Zanathy Mihály elhalálozásával betöltendő férfi osztály elnöki állás, melyre egyhangúlag Dr. Serly Gusztáv lett megválasztva és Dr. Kovács Dezső lemondása folytán megürült jegyzői állás, melyre az egyhangúlag megnyilatkozott bizalom Dr. Kőszeghy Andort választotta meg. Debreczeni István ajánlatára a távozó jegyzőnek a választmány működéséért elismerését fejezte ki s azt jegyzőkönyvbe foglalni határozta. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért.

— Esküvő. Dr. Cservényük Károly helybeli orvos, társadalmi életünk közkedvelt tagja, ma délután esküszik örök hűséget Tattay Irén urhölgynek, az állami polgári leányiskola érdemes igazgatónőjének. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk frigyükhöz !

— A „Kölcsey-egyesület“ választmánya folyó hó 4-én tartotta meg előre hirdetett ülését, melyen megválasztották az irodalmi szakosztály elnökét. A megtisztelő választás Dr. Kovács Dezső ügyvédre, az egyesület eddigi ügyészére esett, ki részint nyilvános szerepléseivel, részint álnév alatt írott czik- keivel, már eddig is igen jó nevett vívott ki magának az irodalom terén. Mint fiatal, agilis ember, hivatva van az egylet egyik legfontosabb állását betölteni és reméljük, hogy az ő elnöklete alatt, az egylet ép úgy fog virágozni, mint elődje Poór János idejében.

— Fögimnáziumi ünnepély. Főgimnáziumunk ifjúsága Erzsébet királyné gyászos halálának emlékére folyó hó 19-én a torna- csarnok helyiségében emlékünnepélyt rendez, melynek programmját lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni.

— Dalestely. Sajnos, hogy a dalestélyről szóló tudósításunkat a már megszokott ref- rainnél kell kezdenünk, azzal, hogy „a közönség csekély számban jelent meg", ügy látszik városunknak mostoha gyermeke a dalegyesület, melynek érdekében hiába emeljük fel szavunkat. Pedig elismerik azt, hogy működése és fennállása nélkülözhetetlen, de azért pártolni nem pártolják. Egyetlen ünnepély nem történik, hol részvételre lel ne hívnák, közreműködését igénybe ne vennék, de az egylet által rendezett dalestélyeken alig látunk közönséget. Mi már belefáradtunk a közönség buzdításába, ám lássa a város, hogy mily hátránya lesz belőle, ha nem nyújt anyagi megélhetési eszközt az egylet részére és azt a feloszlás felé tereli. A folyó hó 3-án, szombaton megtartott dalestély erkölcsi siker tekintetében fényes eredményt mutat fel. Az egyesület által előadott darabok a legkényesebb kritikus megelégedését is kivívták. Csaknem minden darabot meg kellett ismételni s a kis, de lelkes közönség szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta derék daláraink önzetlen fáradságát. Különösen nagyon tetszettek Dr. Bródy Miklós „Virágénekek" czimü dalai, melyek az egyletnek egyik forszdarabját képezik. Második szám gyanánt Pintér Hedvig kisasszony adta elő Cyprián A. József „Vallomás“ czimü monológját. A kisasszonyt ez alkalommal először halottak nyilvánosan szerepelni, de reméljük, hogy még többször fog bennünket szerencséltetni, igen szívesen hallgatjuk meg más alkalommal is. A különben is sikerült monológot annyi természetességgel, kedvességgel adta elő, egy fiatal lányka naiv önvallomását oly hűen reprodukálta, hogy nemcsak mint műkedvelőt, de mint határozottan hivatott szavadét kell megdicsérnünk. Az egylet egy szép csokorral lepte meg, a közönség pedig számtalan tapsokban adott kifejezést elismerésének. A dalestélynek másik igen szépen sikerült száma volt Bamberg Etelka kisasszony czimbalomjátéka, ki igazán művészi módon adott elő magyar népdalokat. Meglátszik a játékán a tehetség és zenei érzék, melyhez a gyakorlat is járul. Élvezettel hal- gattuk játékát, közreműködésének jutalma egy szép csokor és szűnni nemakaró taps volt. Ügyes volt a Pintér Ödön tanárjelölt felolvasása is, ki „Elhagyatva“ czimü regényéből olvasott fel egy részletet. Az estélv programmja után kezdetét vette a táncz, s a kitartó fiatalság fáradtságot nem ismerve járta a reggeli órákig vígan.

— Erzsébet gyászünnep. A „Kölcsey- egyesület“, mint minden évben, úgy az idén is megünnepelni szándékozik Erzsébet királyné névünnepét, melyre vonatkozólag az előkészületek folyamatba vannak.

— Gyászeset. Nagy Sándor vármegyei aljegyzőt súlyos családi gyász érte. Édes anyja özv. Nagy Bálintné Nagy Bálint volt utbiztos özvegye hétfőn este Szatmáron elhunyt. A köztiszteletben álló úrnőnek elhunyta széleskörű rokonságot borított gyászba. Mező Károly pénzügyigazgatósági számellenőr is anyósát gyászolja az elhunytban. Nyugodjék békében!

— Kirendelés. Nagy László vármegyénk alispánja a betegsége miatt szabadságon levő Csaba Adorján szatmári főszolgabíró távolléte idejére Ilosvay Gusztáv nagykárolyi szolga- birót biztá meg a főszolgabírói hivatal vezetésével.

— Búcsú-összejövetel. Folyó hó 6-án este az állomáson levő honvéd- és csendőrtisztek a tiszti étkezdében búcsú-összejövetelt tartottak Spalla Aurél csendőr-százados tiszteletére, a ki tegnap reggel a gyorsvonattal indult el uj állomására Aradra. A közkedveltségben s szeretetben álló százados áthelyezése a tisztikart érzékenyen érintette.

— A reformáczió emlékünnepe. Múlt hó 28-án vasárnap délelőtt tartatott meg a helybeli ref. templomban a reformáczió emlékünnepe. A reá következő hétfői nagyvásár miatt inkább a nők valának szép számmal képviselve. Láttunk még a vidékből is női vendégeket. Az istenitisztelet „Jövel szentlélek“ segítségül hívásával kezdődött, három versszakot énekelvén e dicséretből nagy áhítattal a gyülekezet. Az ünnepi egyházi beszédet az ősz lelkész, nt. Asztalos György tartotta, alapigéül választván Pál apostol Thes- salónikai 1-ső levelének V-ik részében a 19., 20. és 22. verseit. Kimutatván a reformáczió szükségességét, annak vívmányait, feltüntette a bibliának minden emberi elme müvek feletti fenségét, okadatolta a szentkönyv olvasásának szükségét, felhívta a híveket az evangéliumhoz s szent vallásukhoz való törhetlen ragaszkodásra. Végre, kérte a kegyelem Istenét, hogy kösse össze a keresztyén népeket a béke, szeretet és türelem aranylánczával, hadd legyen boldog a haza és a hazának minden vallásu és nyelvű lakosa! Az áldó könyörgés után énekelte a gyülekezet a 38. dicséretnek a 3-ik versét, s ezzel az istenitisztelet véget ért.

— Esküvő. Tőtős Eduárd okleveles jegyző, Tőtős János helybeli köztiszteletben álló ev. ref. tanító fia, múlt hó 28-án tartotta esküvőjét Both Ilonka kisasszonynyal, Both Pál földbirtokos kedves leányával Bá- lyogon. Gratulálunk !

— Honvéd-eskü letétele. Az év okt. 6-án bevonult ujonezok, mint minden helyőrségen, úgy itt is november 1-én letették a honvéd-esküt, melyen a király és a haza iránti hűséget fogadtak, s engedelmességet minden elöljáróikkal szemben. A legénységhez az eskü letétele után mint minden évben, úgy most is Tímár Péter főtisztelendő ur mondott lendületteljes s lelkesítő beszédet, melyben esküjüknek hűséges betartására inti a honvédeket, s példákat hoz fel a történelemből, bebizonyítván, hogyha tett fogadalmat bármely derék harezos is bevállt- hatja, ha a szive helyén van. Azután Bar- kóczy Ferencz t. j. százados, zászlóalj parancsnok intézett rövid beszédet a legénységhez, figyelmeztetvén őket kötelességeikre, melyek reájok várnak. Az eskü letétele után a zászló ismét helyére helyeztetvén, a legénység a róni. kath. templomba vezettetett.

— Esküdtek kisorsolása. A szatmári kir. törvényszék okt. 29-én tartott ülésében sorsolta ki a november havi bűnügyi esküdtszéki tárgyalásokhoz az esküdteket. Városunkból a következő esküdtek lettek kisorsolva : Keresztszeghy Mihály iparos, Papp István iparos, Czukor Márton földbirtokos és Kinczel János iparos.

— A Nagykárolyi Kör e hó 3-án tartotta meg második közgyűlését a Saskör helyiségében szép számú tag jelenlétében. Az ülés megnyitása és a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a beérkezett kérvények felett hozott határozatot, mely szerint á kör a folyamodó tagok részére 8 tankönyv kikölcsönzését elhatározta s utasítja a könyvtárost ennek kiadására. Azután Csipkés József két indítványának előterjesztése tárgyaltatott. Első indítványában azzal az elszomorító jelenséggel foglalkozik, hogy mi az oka annak a közönynek, melyet a nagy- károlyi közönség a körrel szemben elfoglal, mikép lehetne ezt megtörni, illetve a pár-