Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-30 / 35. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. augusztus 30. ______35-ik szám. Tá rsa^da^lDncLl, szépiroc3-a,lzxiI és Isam-erett^rjesztő Ixetila/p. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évi-« 4 frt. jj Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. || Egyes szám 10 kr. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 15 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi költségvetés. A városi hatóság elkészítette az 1901. évi városi költségvetést s az a városi képviselők között szétosztatván, nemsokára közgyűlési tárgyalás alá jut. A költségvetés adatai a kővetkezők: Kiadások főösszege: 231,982 kor. 28 fill. Bevételek „ 123,446 „ 42 „ Fedezetlen hiány: 108,535 kor. 86 till, mely hiány 151,000 korona adóalap után 72%-os községi pótadóval nyer fedezetet. A költségvetés egyes tételei ugyanazonosak a múlt évivel azon különbséggel, hogy a bevételeknél több az előirányzat 3933 kor. 10 fillérrel, a kiadásnál 3128 kor. 80 fillérrel, s igy még kedvezőbb az előirányzat a múlt évinél 804 kor. 30 fillérrel. Hogy a pótadó mégis emelkedik l'Vo-al, annak oka az, hogy az adóalap 3000 koronával csökkent. Végre utal a költségvetés arra is, hogy az esetben, ha a Nagykároly—csapi vasútra jegyzett s 5 év alatt fizetendő 50,000 korona törzsrész- vény részletei is fizetendők lesznek, ez esetben a pótadó még 67j70-al fog emelkedni. A helyzet tehát a pótadó tekintetében mit sem változott, s a pótadó ismét oly magas mi nem áll arányban városunk polgárságának adózóképességével. S bár mi lapunkban is mindig felszólaltunk a pótadó emelése ellen, ezúttal alapos kifogást a költségvetés ellen tennünk nem lehet. Nem pedig azért, mert meggyőződtünk arról, hogy a pótadó nagyságának egyrészről mi magunk is vagyunk okai. Lapunkban többször hangoztattuk, hogy a város részére oly uj bevételi forrásokat kell teremteni, melyek lehetővé teszik a pótadó csökkentését. Városunk vezetősége belátta ennek helyességét, s a múlt évben a polgár- mester terjesztett is elő egy javaslatot, mely a bor-, hús- és szeszfogyasztási adópótlék behozatalát tervezte. Czélja ennek az volt, hogy a város terheit nemcsak a város polgársága, hanem minden egyes lakó, illetve fogyasztó is viselje. Mert hiszen köztudomású, hogy a városunkban lakó tisztviselők, munkások, napszámosok stb., egyszóval mindazok, kik itt ingatlannal nem birnak és közköltséget nem fizetnek, a város terheihez mivel sem járulnak, inig ily közvetett utón igenis kényszerítve lettek volna arra, hogy a közterhekben is részt vegyenek. A képviselőtestület azonban ezt az életrevaló indítványt — mely a pótadók csökkenését vonta volna maga után — egyszerűen leszavazta, s ezzel kimondta: fizessük a pótadót mi magunk, ne segitsen abban nekünk senki más. Ha tehát magunk rakjuk saját vállainkra a terhet, nincs is jogunk az ellen panaszkodni. De változott a helyzet azzal is, hogy egy nagy fontosságú reformot: városunk utainak kikövezését is eszközöltük a pótadó emelése nélkül, a mi a polgármesternek a kövezetvám behozatalára vonatkozó ismert s a képviselet által elfogadott indítványa folytán lett megvalósítva s igy méltán nevezhető haladásnak. De ha tekintetbe vesszük ama sok szükségletet, melyre városunk fejlődése érdekében még szükség van, egyáltalán nem helyeselhetjük azt, hogy városi háztartásunk még ma is ily nagy áldozatkészséget igényel a polgárság részéről. A város vezetőségének kötelessége oly újabb jövedelmi forrásokról gondoskodni, melyek a pótadó csökkentésére alkalmasak; kötelessége a városi háztartást a legszigorúbb takarékosság elve mellett kezelni s oda hatni, hogy a város polgárságának adózó képessége a lehető módon kiméltessék. Viszont a képviseletnek kötelessége a polgármestert ily irányú működésében támogatni, s ha meglesz egyik részről a komoly akarat a baj saná- lására, másik részről a kellő belátás saját terheink könnyítésére, nem maradhat el az eredmény, mely a pótadók csökkentésében fog nyilvánulni. Addig pedig nem tehetünk egyebet, minthogy elfogadjuk a költségvetést úgy mint van. —f#.— Színészet. Szalkay Lajos, a szatmári színház igazgatója e hó 22-én kezdte meg előadásai sorozatát városunkban. Az eddig tartott előadásokból ama meggyőződést merítettük, hogy a társulat megfelel amaz igényeknek, a melyet egy müveit város intelligens közönsége megkívánhat. A társulat oly erőkkel rendelkezik, a kik a műigényeknek megfelelni képesek, a rendezés kifogástalan, a díszletek, kostümök csinosak, a kar és zenekar jó. A műsorban a legújabb darabok szerepelnek. S talán épp ez az oka, hogy a társulat előadásait kezdettől fogva szépszámú közönség látogatja s tekintettel arra, hogy a társulat a pártolást méltán megérdemli, hisszük, hogy ez a látogatottság állandó lesz az egész szezonban. A mi magát az egyes előadásokat illeti, azokról a következőkben referálunk: Szerdán, aug. 22-én bemutató-előadásként ifj. Bokor József népszínműve, a „Kurucz furfang“ került színre. Az előadás hidegen hagyta a különben sem nagyszámú közönséget, nemcsak azért, mert maga a színmű sem alkalmas nagyobb hatás előidézésére, de azért is, mert a szereplőkön is bizonyos bágyadtság volt észlelhető. Szálkámé K. Rózsa (Bözsi) szép dalai és Holéczy Ilona (Ilona) helyes alakítása keltettek nagyobb figyelmet. Csütörtökön, aug. 23-án ,,A kis szökevény“ angol operette annál nagyobb hatást ért el. Az előadás egyike volt a legkitűnőbbeknek s méltán mondhatjuk, hogy ez előadással a társulat megállapította a közönség előtt renomméját. A szereplők egymással versenyeztek az est sikerében s derekasan kivette ebben részét a zenekar is. Az est sikerében az oroszlánrész Szalóczy Irént (Gray Vinniefrid) a társulat primadonnáját illeti. Élénk temperamentumos játéka, kellemes hangja és valóban bravúros táncza egyaránt tetszésben részesültek. Minden énekszámát megismételtették s a közönség zajos tapsokkal avatta fel kedvenczévé. Mellette P ál fi Mariskát (Carmenba) emeljük ki, a ki nemcsak bájos és kedves utczai énekesnő volt, de dalaival és tánczával is tetszésben részesült. Különösen tetszett a 2-ik felvonásban Szálkáivá! (Tamarind) előadott duettje. Kemény Lajos (Stanley Eduárd) kifogástalanul énekelt TÁRCZA. Zeus és az emberek. IíT é m étből. Minden tiétek, mond Zeus A kapzsi embereknek; Feltételem csupán csak egy, Irigyek nem lehettek. És íme, ifjú, agg serény, Mert űzi birtokszomja; Földművelő, vadász siet, „Csak bírni, bírni“ — mondja. A boltos izzad, terhe nagy, A korhely borra vágyott; Sorompókat húz a király S nem átall szedni vámot. Most jő a költő s értesül, Hogy szép s jó minden elkelt; Gazdát talált a sok vagyon És hozzáértő mestert. „O jaj nekem, csak én magam Hordjam tovább a terhet,“ Sóhajtoz ő Zeus előtt, Ki néki igy felelt meg: A képzelem világa szép ; Ha eddig ott időzél, Mért jösz e sártekére most V Halljam mi volt a főczél V A költő igy szólt: „Óh Uram, Mindig csak Téged áldlak. Főczél egedbe menni fel S a földit hagyni másnak.“ Zeus szelíden igy felelt : „Ha Vélem élni vágyad, Egem kitárva, jöjj, mikor A test a harczba fárad.“ Nádor Béla. Csók és írás. IR. aj z. Irta: G. Diószeghy Mór. Köznapi, elcsépelt história! —- fogja mondani valaki. A biz’ a — mondom én is. De hát mit csináljunk? Az élet, a sors, vagy mit tudom én mi, naponként gyártja ezeket a dolgokat, talán egyebet se’ csinál, aztán akad ember — mint magam is, — a ki hasznosabb foglalkozás hiányában megírja, aztán elvétve akad a ki el is olvassa. Úgy van. tehát csak mondjuk el, a világ azért nem dől össze. * * * Ha Sárváry Péter olyan okos ember lett volna, mint a milyen okos és számító volt önagysága, a felesége, hát a dolog — lehet — hogy egészen máskép ütött volna ki. De Sárváry Péter nem volt se okos, se számitó, mert Sárváry Péter csak ur volt. V alahogy ugv belerögződve maradt az a régi néhai jó világból maradt gentry gondolkozás, hogy egy igazi urnák csak egy tulajdonsága kell, hogy legyen, hogy tudjon ur lenni. No hát ö tudott is igazi gentry módra ur lenni, de hát a világ nem a régi maradt, ebben az uj világban pedig nem lehet ur az ember a régi szokás szerint sokáig. Sárváry Péter mikor belátta, hogy nem lehet, csakugyan nem lehet, hát — itt hagyta. A világot hagyta itt. Ő már ugyan nem fog uj szokásokat tanulni, ősei örökébe ugyan az ő életében nem fogja betenni a lábát senki ember fia és ő sem fog elmenni egy füstös zúgba, egy tinta pecsétes asztal mellé hivatalos ostobaságokat körmölni. Tegye a kinek beveszi a természete, az övé nem veszi be. Ha nem tud úgy élni, mint ő akar, hát inkább nem él. És meghalt. A járási doktor szivszélhüdést constatált, de a kik ismerték, hogy mit rejt kebelében az arany amulett, a mely arany óralánczán csüng — azok egyebet tudtak. Mindegy. A családi kripta ajtaját becsukták utánna is. A földi dolog özvegyére maradt. Erre maradt Piriké is, gyönyörű eleven tiz éves kis leányka, egyetlen gyermekük. Na, meg a Sárváry ősi birtok is meg volt még. Meg ám! Dehogy volt meg. Azt mondta dr. Szipoly ügyvéd ur — mikor önagysága, magához kérette : — Nagyságos asszonyom! Ha minden ügyet lebonyolítunk, hát — a hitelezőknek még igen nagy része még ezután is várni fog.- Hát, édes doktor, nem fogunk lebonyolítani semmit. Mig Piriké férjhez nem megy, addig . . . Eb, ne jövendölgessen nekem itt. Addig muszáj. Érti. Én akarom és akarom. Punctum. És Piriké 18 esztendős gyönyörű szép leány lett már és a sárvári ősi birtok csakugyan még mindig meg volt. Úgy volt meg, a hogy volt: ha dr. Szipoly lebonyolítaná az ügyeket, ma tán hatod része se kapna a hitelezőknek semmit; de Piriké már gyönyörű szép eladó leány. A török diplomatiát nem igazítják olyan számítással, mint ahogy önagysága igazgatta ezt a dolgot eddig. De azután még szorosabban kell. * * * Lehet, hogy ez a bohó édes álom még akkor kezdődött a mikor a pap fia, Balog Pista, a ki a diák iskolákat járta, a szünidőkön keresztül Sárváry Pirikét tanitgatta egyre-másra. Mert hát mikor az édes apja meghalt a mama minden nélkülözhető dolgon túl adott, amiért pénzt adtak, vagy a mi pénzt marasztott és igy a nevelő kisasz- szony is eltávozott. Lehet, mondom, hogy ez a bohó álom ekkor kezdődött, mert hát a tanulásnak vége- szakadt jó régen, de a szünidei találkozásoknak nem szakadt vége. Nem ment nagy bajjal, mert az urasági kert épen oda rúgott a paróchiára. A végében volt egy nagy almafa, — hát ez a nagy almafa tud mindent, látott mindent eleitől mostanáig. Akkor épen tavasz volt, ő tele volt sok-sok fehéres rózsaszínű virággal. Piriké és Balog Pista ott ültek alatta — talán utoljára. Mert Balog Pistának el kell indulni az életbe a maga lábán járni, kenyeret szerezni. Azt akarja most megtudni, hogy az az édes álom, a mivel most teli van a szive, a lelke, lehet-e valaha valóság. Lehet-e ehhez reménysége ? Mert akkor vissza jön nem sokára; ha nem:
