Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-28 / 26. szám
XVI. évfolyam. I au Nagy-Károly, 1900. junius 28. ~—--ir26-ik sz^m.P T’ársa.d.a.imcLi, sz,épirocla,l:incLl és Is3SCLeretterje3!z,tő IfcLetllarp- 4 ,,-------«L- A- m NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. —-_ _____ - , — ...-—-jyr ,, ■ Eg ész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr ozerKesziosegi iroaa es Kiaaonivaiai: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. juidiiy us di un Nyilttér sora 15 kr. előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A tanév végén. 1899-1900. Elmúlt ez is ... Letűnt a többivel, hog? helyet adjon másnak. Tanár, tanítvány nem Írja már többet e számot jegyzetére, naplójára, iskolai füzetére ; — majd hozzászokik a következőhöz. Lezárult az iskolai év, mint a sáfár könyve; lehűlt a függöny, mint a színpadon; rajta van a zárókő, mint egy felépült házon. S előttünk az év végével felötlö kettős kérdés: mi több a sáfár könyvében: a plus-e vagy a minus ? — milyen volt a színdarab, melynek emlékével távoztunk a nagy előadásról: víg- vagy szomorú- játék? — avagy a zárókő solid és massiv épület befejező diadaljele-e, vagy csak egy szögrül-végröl, nagyjából összetákolt rozoga alkotmány szégyenköve, mely a jövőben semmivel sem biztat... Boldog, százszor boldog az a tanár, tanuló és szüle, ki egy évi küzdelme, nemes becsvágya s nagy áldozatai után e kérdések kedvezőbbjeire adhat igenlő feleletet; boldog a család, hol az évi fáradozás gazdag gyümölcsét az erkölcsi és szellemi elöbbre-menetelt feltüntető nagy dokumentumot diadalmas arczczal, fennen lobogtatva nyújtja át a gyermek öröm- könyek s édesanyai csókok között a vakáczió gazdag örömeinek reményével a megnyugtatott szülőknek... Boldogtalan s ezerszer öröm télén a szív és lélek ott, a hol e családi képnek ellenkezője hervasztja el a kebleket s a várt vidámság helyett a csalódás bánata ver gyökeret a szülék amúgy is gonddal terhelt lelkűkbe! Az iskolai év kezdete és vége nagy fontosságú forduló pont a család életében. Nem kisebb az semmivel sem, mint a politikai uj, vagy ó-esztendő, mely az egész emberiségre kor- és valláskülönbség nélkül egyaránt a legnagyobb meghatottságot gyakorolja. Amint ezeknél magába mélyed az; emberi gondolat s önkénytelenül szá- j mot vet kebelében a múlt és jövő felett, néma harczot viva az emlék a reménynyel, tanulságot vonva a múlt- j ból a jövő hasznára és javára, — i nincs, nem lehet az másképen az, iskolai élet eme nagy forduló pontján sem azon családoknál, a hol gyermek van és iskolába jár, legyen az bár az elemi iskola legelső, vagy az egyetemi tanfolyam legfelsőbb fokán. Kiadták a bizonyítványt; — ki- I mondták az Ítéletet, mint a katonaorvos : tauglich — untauglich ! s ne té- veszszük el e két minősítés hallatára, hogy ez nemcsak annak az ifjúnak szól, hanem szól az egész családnak; de azt se téveszszük el, hogy e kétféle minősítést nem kapja a gyermek és a család, hanem szerzi. Utón útfélen, a szerint, a milyen a tanuló bizonyítványa halljuk dicsérni, vagy gyalázni az iskolát a szülék részéről, melyet mindkét esetben a szülei szívben ösztönszerü elfogultság sugalmaz. Az természetes is, hogy a mely szívbe a tanév vége örömet ültetett, j juttat belőle magasztaló szókat az intézetre, mely azt benne elősegítette, de a csalódás keserűségeiből az iskolára visszafrecscsentett kifakadásoknak, — lássa be minden okos szüle, — hogy létjogosultsága nincs. Mert ha feltételezzük is, hogy van jó és rossz iskola, lehetséges-é az, hogy ez utóbbiban, a hol egyik elégedetlen szülének gyermeke megbukott, a másik jelesen végzett; vagy kereken kimondva, az egyiknek jó volt az iskola, a másiknak nem ? Ennek lehetősége ki van zárva! De sőt ennek éppen az ellenkezőjét kell hangoztatnia mindenkinek, a ki valaha iskolába járt; mert a világ összes intézményei között egyedül és éppen az iskola az, mely a jóindulatú törekvésnek jutalmazó és czélhoz juttató ridegen bölcs Ítéletét születés, vallás, nemzetiség s minden egyéb különbség nélkül feltétlenül megadja. Bármely életpályán haladjunk, napról-napra előttünk az elszomorító példa, hogy nem az egyéni érdem, tehetség, igyekezet a fő, hanem a szerencse, az összeköttetés, a származás és még számtalan egyéb mellék- körülmény, hogy azon előrehaladjunk; de van-e példa rá, hogy egy iskola növendéke, akiben tehetség, szorgalom s jóerkölcs kezet fogott, lett légyen az utczaseprö, vagy a gazdag földesül* fia, ne boldogult volna? Bizony nincs példa erre egy se. Ezeket figyelembe véve, az év végével örvendező családok mellett azok, kiknek a közeledő két hónap bánatot és csalódást hozott, vessenek számot az elért keserű eredmény fölötti bánkódásuk között önmagukban: váljon megtette-e a szüle és gyermek a lefolyt tanév alatt híven és lelki- ismeretesen mindazt, a mit tiz hónappal az előtt fogadott, s a mit megtennie kötelessége lett volna? S ha ezt lelkiismeretesen latba vetette s feleletül rájött arra, hogy nem, okuljon a saját kárán s a megbánásnak már egymagában is enyhületes érzetében erősödjék meg benne az elhatározás arra, hogy a maga mulasztását maga tegye jóvá kettöztetett erővel s több akarattal. Légy üdvöz vakáczió! Nyújts üdülést, vidámságot s a következő év fáradalmaihoz növekedő erőt hazánk ifjúságába ! M. A legelő-erdögazdaság s ezzel kapcsolatban a „legelő-erdők berendezése, kezelése és hasznosítása.*) Irta: zsarolyáni Márton Sándor in. kir. erdőmester. II. Ezzel a szomorú eredménynyel szemben ma már tettekre s nem a múlt mentegetésére van szükség! Ezt felismerve lássuk, hogy mi is a teendő. A teendő, — tisztán erdészeti szempontból fogva fel a dolgot -— az volna, *) Szerzőnek fenti czimii 100 darab aranynyal jutalmazott pályamunkájáról irt értekezése és vázlatos ismertetése, a mely francziára lefordítva a műnek egy példányával, a mostani párizsi kiállításon államköltségen van kiállítva. TARCZA. Kávéházban . . . Kávéházban, egy sarokasztalnál Iszogatok kora este óta, Körülöttem csattog a karambol, Cseng a pohár, vígan szól a nóta. A kavargó dohányfüstön által A kasszírnő reám is mosolyog... íEs e hangos zűr-zavarban mégis Úgy érzem, hogy csak egyedül vagyok. Mintha sivár pusztaságon járnék, Hol nincs madárdal, nem terein virág; Minden csupa bánat, csupa árnyék, Unott, kihalt előttem a világ. Nyoma sincs a régi, vidám kedvnek, Filiszterként egyhangúan élek: Bús szívemnek nincsen többé álma, Nem bántanak égő szenvedélyek. A küzdésnek nincsen semmi czélja, Az ember az marad, mi eddig volt, Az Alkotó örök-remekművén Mindörökké eltörölhetlen folt. Hazugságból való egész lénye, Az ideál csak a regében él, S a boldogság, melyért mindent áldoz, Hajh! kevesebb sokkal a semminél. Kávéházban, egy sarokasztalnál Iszogatok kora este óta, Körülöttem csattog a karambol, Cseng a pohár, vígan szól a nóta. — Fergeteg zúg künn a sötét éjben, Itt benn vígan loly a dinom-dánom, S én bor mellett, hulló könnyek nélkül, Siratom elhervadt ifjúságom ... fíósenfe/d Zsigmond. <3-"u.t e:n."b eig". Van-e csak szerény műveltségű ember is, a ki e nevet nem ösineri ? De ha nincs, vájjon vannak-e sokan, a kik legalább olykor- olykor elgondolkoznak Gutenberg egyszerű s mégis végtelen fontosságú találmányának, a mozgatható nyomdabetük és jegyek haszná- i latának jelentőségéről ? Illendőnek tartjuk, hogy Gutenberg el nem múló dicsőségéről mi is megemlékezzünk, különösen most, mikor az ősi német városban, Mainzban, hol ezelőtt félezer évvel annak bölcsője ringott, emlékére az összes müveit népek küldöttei több napig tartó ünnepet tartanak, s Budapesten is a társada-1 lom előkelőségeinek élénk részvétével fényes | ünnepséget rendeztek a nagy feltaláló szüle- tési évének ötszázadik évfordulója alkalmából. Valamint a szél nem támad ok nélkül, az eszmék sem születnek egyszerre, hanem azokat más eszmék előzik meg, s a találmányok története meggyözőleg igazolja, hogy azok legfontosabbjainak is mindig voltak előfutárai, szinte találmányok, de vagy kevésbé egyszerűek, vagy nem eléggé gyakorlatiak, a melyek ez okból nem érvényesülhettek, s csak arra szolgáltak, hogy az elmét újabb és megfelelőbb találmányokra ösztönözzék. A kínai Írásnak nincsenek betűi, abban minden szónak külön jegye van. Ember is legyen azután, a ki az olvasásban és Írásban többre viszi. S még is tény, hogy a kínaiak már a 10-ik században ezeket a jegyeket táblára metszették s a táblákat festékkel kenve be, lenyomták. Más szóval a kínaiak a nyomtatás mesterséget már akkor ismerték, a mikor Európa népeinek arról még fogalmuk sem volt. Van is Kínának írott és nyomtatott emléke a régi korból annyi, a mennyi sok nyugoti nemzetnek nincsen. Ámde épen írásmódjuk természete folytán nálok a nyomtatás nem fejlődhetett, megállóit. Európában a mai nyomtatás feltalálása előtt a tudósoknak szánt Írott müveket az úgynevezett kalligrafok és miniatűrök Írták le nagy fáradsággal s díszítették fel ma is megbámult ékítményekkel. Elképzelhető, hogy az ilyen müvek felette drágák voltak s nem is mindenki szerezhette meg azokat; a miért is az Írásban foglalt ismeretek közkincscsé csak nehezen válhattak. Azonban már Európában is, de legkorábban csak a 15-ik század kezdetén volt a leíróknak bizonyos czéhe, a kik apróbb Írott müveket, képeket, játékkártyákat a laikusok részére is készítettek, s a kik reájöttek, hogy munkájuk sokkal ki- adóbbá, sokkal jövedelmezőbbé lesz, ha azokat előbb fém- vagy falapokba metszik, ezekre a kellő színeket, mint ma a szobafestők teszik, patronok segélyével reámázolják, s aztán a már akkor ismert papírra nyomják. Ezeket lehet tehát tekinteni a nyomtatás megelőzőinek. Ezek közül való lett volna a német- alföldiek szerint bizonyos Coster nevű is, a ki — mi több, a mozgó betűkkel ps jegyekkel való nyomtatást is — Harlemben már felszázaddal előbb feltalálta volna, mint Gutenberg. E nézet azonban csak egy mondán alapszik, a minek hitelességét kritikailag bebizonyítani nem lehet, azért ma már általánosan el van fogadva, hogy az első, a ki a nyomtatásnál a mozgatható betűket és jegyeket használta, csakugyan Gutenberg Já- ! nos volt. Gutenberg ötszázadik születési évét az idén ünnepük világszerte, de nem egészen bizonyos, hogy csakugyan 1400-ban született, s csak annyi kétségtelen, hogy sem 1395-nél előbb, sem 1400-nál későbben. A patrícius családot, a melyből származott, Gudenberg- nek és Gensíleischnak is nevezték birtokairól. Nem anyja után hívta tehát magát Guteribergnek, mint némelyek gondolják. Ifjúságáról keveset tudunk; valószínű azonban egyik fenmaradt pőrének irataiból, hogy me- kánikával már előbb is foglalkozott. Első nyomdáját Mainzban Faust vagy Fust János vagyonos aranyművessel, a ki a vállalathoz szükséges pénzt adta, szövetkezve állította fel. Meglehet azonban, hogy néhány évvel előbb már egyedül is megkisérlette a nyomda szerkesztését. Mainzban ugyanis 1856-ban pinczeásás alkalmával egy 132 cm. hosszú és 30 cm. széles, a közepén csavarlyukakkal ellátott deszkára találtak, a melybe Gutenberg névének kezdőbetűi s az 1441. évszám volt bevésve. Ebből azt következtetik, hogy ezen deszka Gutenberg első sajtójának maradványa, s hogy ő abban a helyiségben szervezte első nyomdáját. Az első nyomdászok t. i. nemcsak egyszerű könyvnyomtatók vagy szedők voltak, de ők magok szerkesz-
