Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-04 / 1. szám

Nagy-Károlv, 1900. január 4. XVII. évfolyam. Í3T sza Társa.d.a.lrxxi, szépiroca-a,lzxxi és isa^o-eretterjesztő Ixetilstp. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK* KÖZLÖNYE. s.­Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztösegi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Mértékletesség. Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárulnak, vagyis az élet nyújtotta összes élveze­teket fenékig kiüríteni: ellankasztja ide­geinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletességgel fölhasználni nem tudja s a hosszú idő óta epedve várt gazdagságba belevész. Amit a legna­gyobb áldásnak tartott, sülyedésének kezdetévé válik és hova-tovább idö- elötti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt nehány év óta. Nem csoda, hogy a szegény ember fantáziája élén- kebb lett és ez a fantázia ma, inkább, mint valaha, bízik a véletlen szeren­csében. Lélektani magyarázata ennek igen egyszerű: minél rosszabb a sor­sunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk, hogy a múltnál és je­lennél jobbat fog hozni a jövő. S mint­hogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig látszik elérhetőnek: bízunk a véletlen szerencsében. Mindenki hir­telen szeretne meggazdagodni s ennek az égő vágynak oltására megragad min­den eszközt. Természetes, hogy az eszközök az illető egyének becsületérzetéhez ké­pest váltakoznak. A becsületes szegény ember összes reményét sorsjegyéhez fűzi. Elhallgattatja bensejében az ész- szerüséget és szívesen csodálja a főnye­remény szingazdag déli bábját, amely után csak nyúlni kell — hogy meg ne foghassa. A becsületet nélkülözök kevésbbé válogatósak eszközeikben, ami­nek következménye az a számos szél­hámosság, csalás, lopás, rablás, gyil­kosság meg egyéb bűn, amelyeknek száma folytonosan növekszik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral insanitiv veszedelmes terjedé­sének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De én nem szeretnék ennek a ténynek konstatálásánál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásá- val, hanem ha szanálni akarjuk, tud­nunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik? Az erkölcs betegségének baczillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sor­sunkkal megelégedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak tulos össze- halmozására, ez visz sokakat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amig a tisztesség és becsületesség ha­tárain belül marad — nemes tulajdon­ságnak: az ambicziónak következmé­nye. De mihelyt ez a küzdelem nem­telen fegyverekkel folyik: elveszti jogo­sultságát. Ha szorosan szemügyre vesszük a bünkrónika lapjait s kutatjuk a bű­nök eredetét, rá fogunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a bűn elkerül­hető lett volna, ha az illető egyén meg­tanulta volna a mértékletesség nagy művészetét. Mert valóban művészet az élet nyújtotta előnyöket csak bizonyos mér­tékig kiaknázni; lemondani arról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket tel­jesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk fökelléke s aki ért hozzá, megközelítheti a földi bol­dogságot. A fölhozott okoknál fogva a kül­föld, különösen Anglia és Amerika már régen nagy gondot fordítanak a mér­tékletesség minél szélesebb körökben való terjesztésére. Számosak most a mértékletességi egyletek, melyek mű­ködésűket különösen a szegényebb nép­osztályoknak szentelik. A szegény em­ber szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább pálinkával többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt az neki. Számos család jut a feleslegesen ivott pohárka pálin­kákkal a tönk szélére. Hazánkban is van már mérték­letességi egylet, melynek czélja az iszá- kosság ellen küzdeni. Ez az egylet a minap kávéházat nyitott, melyben sze­szes italok helyett — népszerű felol­vasásokat és könyveket adnak. Vájjon nem-e követésre méltó ez a kezdeményezés? Sok bajt lehetne elkerülni, ha a mértékletesség művészetét minél töb­ben tanulnák meg. A kisipar pang. Pápaszem nélkül, ép, egészséges szemmel fogjuk vizsgálni, hogyan áll a magyar ipar ügye. A magyar kormány Baross minisz­tersége idején, kezdte az iparfejlesztés ügyét fölkarolni és azóta évről-évre na­gyobb összegeket vesz föl e czélra a költ- I ségvetésbe, a mit mutat a következő kis táblázat: 1892-ben 137,451 frt 1895- ben 356,820 „ 1896- ban (kiállítás) 564,409 „ 1897- ben 435,528 „ 1898- ban 512,237 „ Ezeknek az összegeknek négy ötöd­része a gyáripar fejlesztésére fordittatik, úgy hogy a gyáripar mellett a kisiparnak csak alamizsna jut. De ha ennek fejében legalább virágzó nagyiparunk volna, ak­kor talán azt mondanánk : hát Isten neki, legyenok a kisiparosok az áldozati bárá­nyok, pusztuljanak el, ha drága hazánk a nagyipar által virágzóvá és nagygyá lesz. Azonban tudjuk, hogy a kisipar pang, a nagyipar pedig nem tud megszületni ; e helyett Ausztria gyáripara uralkodik piaczunkon és az veszi ki a magyar kis­iparosok szájából a falat kenyeret. És nemcsak egyes szakmákban van ez igy ; nem fejlődik gyáriparunk semmiféle ág­ban sem. Amellett, hogy az állami támo­gatás évről-évre emelkedik, az újonnan keletkező gyáripari vállalatok száma és a beléjük fektetett tőke évről-évre csökken. Érdekesen mutatja ezt a következő táb­lázat : Uj vállalat. Befizetett tőke. 1893- ban . . . 52 . . 17.931,800 frt 1894- ben . . . 47 . . 17.066,000 „ 1895- ben . . . 67 . . 28.879,000 1896- ban . . . 31 . . 12.025,904 „ 1897- ben . . . 31 . . 8.356,900 „ 1898- ban . . . 42 . . 15.218,980 „ Kivételt itt csak az 1895. év képez, mely megelőzte a milleniumi kiállítást; külömben állandó a csökkenés. Az 1898. év emelkedése csak látszólagos, mert a keletkezett vállalatok fele nem uj vállalat, hanem részvénytársasággá átalakult régi TÁRCZA. T7"eisek a, fal'anlsz'ból. A városban. A városban tegnap előtt Két gavallér egymásra lőtt; Megtudja az egész ország, Hírül hozza minden újság!.... Hálunk ha két paraszt legéng Össze is tűz egg lány kezén : Nem kerül az újságokba, Legfelebb a falu tudja!.... Láttam egy csillagot... Láttam egg csillagot lefutni az égről, Láttatn egy ifjút is megválni a léttől. A csillag ragyogott fényesen az égen, Lzt is ünnepeltek, még nem is oly régen .. . A csillag lefutott, — eddig volt a pálya. Az ifjú elbukott, — alig lépett rája! (Csenget-.) Baka Elek. A sarok-asztal. (Kávéházi életkép.) Félkilánsz . . és még üres a „Ma­gyar Király.“ Képzeljenek egy olyan kétlábú, tol­las állatot, a melynek egyedüli büszkesége, hogy nincs semmi, a minek a neve olyan betűkkel kezdődnék mint az övé s kép­zeljék el azt, hogy ez állat egy leendő kakast vagy jérczét rejtő alkotmányt ké­szül leejteni és ha mindezt kellő élénk­séggel tudják elképzelni, úgy előttök áll, illetőleg tipeg Sugár azon töprengve: hol maradhatnak a sarokasztal vendégei 1 A kaszirnő csendesen kötöget, a fő- pinczér szájában a szivar kialudt, — a piccolo a kávés lánynyal forralja a feke­tét, Fátyol Józsi unottan pöfékel, Bandi szétinarczangolt toliseprőkön fekszik . . . álmos, az egész kávéház. Ólomlábon halad az idő. Egyszer csak belejt egy rósz doctorral s arczán egy jól sikerült végrehajtás érzésének ki­nyomatával Lojcsy a fiskális-csemete, a millieu azonban nagyon unalmas: a jö­vevények csupán unatkozni segítenek a várakozóknak. Most egy vízre mérges ur vetődik be, Blime bácsi, aki „Budapesti Hirlapu-ot kér. Csak természetes, hogy a társaság élénkülni konokul vonakodik. Oly szerényen lép be Czinpér, mint egy eltévedt bárányka, bekoczog Hrágyel a nagy ragadozó, a komoly Prikuiics s besurran egy pár katona bácsi is. Némi élet kezd erőre kapni a kávé­házban; de a mint szigorúan köhögve lord Böbröt becsoszog s az embereket rossz viczczekkel gyötrő Kublerstein bácsi bebiczeg, olyan hangulat lesz rögtön uralkodó, aminő requiem kor a templom­ban van. A katona bácsik flirtelni kezdenek, de mindig csak a czakkumpakk jut eszökbe,1 Czinpér s a leendő ügyvéd billiárdoznak, ám szüntelenül gixert ad a dákó; az ol­vasók előtt a betűk összefolynak, nem megy semmi, kialudni készül az acetylen. Tízkor benyit Truby. Bandi vig csaholással rohan eléje, a piccoló extra-csészéért kiabál, a főző lány siettében feldönti a kávés ibriket, a főpinczér helyet csinálni siet, a kasszir- frájla a legbájosabb mosolyt meneszti az érkező elé, Sugár bácsi oly önelégült, mint egy jubilált adós egy sikertelen végrehajtás után, a dákók a kettétörésig hajlonganak, a golyók kánkánt járnak, a macskák Sulamit-inelódiákat nyávognak, a libák gágognak, a kacsák sápognak, a tyúkok kodácsolnak, a tücskök czirpelnek, az egerek czinczognak, a lovak az ólak­ban tombolnak, nyerítenek, a kapus csen­get, a szobagondnoknő tiszta törülközők­kel futkározik, a lángok nagyokat lobog­nak, a kártyák tánczra perdülnek, mozog az egész ház, a vendégek karban üdvöz- lik az öreg tökéntetest, . . . általános derű ömlik el az egész üzleten. Sugár bácsi azonnal újságolja Truby- nak, hogy a délutánt Jancsi bácsinál töltötte a szőllőben, megevett egy vaggon retket s egy hajónyi bort ivott reá, a vasúton sok vendége érkezett, szerencsére volt a szobapinczérben annyi obstruc- tió, hogy mindenkit megfelelelőleg el­helyezett. Miért nem mondja: volt a pinczérben elég dynamit. Dynamit is úgy illik oda, mint az obstructio. Előáll Kublerstein bácsi is, a tár­saság lantosa legújabb sütetü verseivel, ízelítőül álljon itt néhány dythiramb. Egy hadnagy nejével deszkaszálon úszva A vizen lebegtek; de ki lettek huzva. Más : Mivelhogy a sors összehozta mink : Üdvözli tégedet a Mafeking. Vagy: Szomorgányos hangászattal zúg a szentély, ko* [lompolnak, Pénymázgányolt hullatartaszt eraeltyüznek gyász­[ifjonczak Hullatartasz üregében hosznyafekvő bájlényeg, Központi hő dobbantyuját egy csalódás ölé meg. Eláll-eláll, zúgja a tömeg, a mely­nek különben minden tagja nagy elő­szeretettel beszél olyan dolgokról, a mikhez nem ért s használ oly kifejezéseket, a melyek után hiába kutat a nyájas ol­vasó a világ bármely lexiconjában. Maga Truby is nagy hatással szokta alkalmazni a plebiristicus szót. Egyszer négyszem közt megkérdez­tem tőle, hogy mit jelent a plebiris­ticus szó ? Nem tudom én, mondja ő. Hát akkor hogy merészled hasz­nálni ? Annak története van. Halljuk! Van nekem egy nagy bátyám, egy előkelő államférfim Volt idő, a mikor összes vágyai abban csúcsosodtak ki, hogy a képviselőtestület közgyűlésében egy beszédet mondhasson el. Igen jó alkalmul kínálkozott erre a körjegyzői fizetésemelés kérdése, a mely kérdésben az egész kupaktanács a fizetésemelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom