Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-02 / 5. szám
NAGY -KAROLY és VIDÉKÉ. Azok az önkéntes ifjak, kik az ismétlö-féle iskolák s mestereik és gazdáik iránti kötelezettség alul felszabadulnak, lennének aztán hivatva arra, hogy a jövő dalárdáinak életképes és erős gyökéréül szolgáljanak. Az ifjú dalárok ugyanis évröl- évre felszabadulván, vagy a már meglevő ifjúsági, vagy más daloskörhöz csatlakoznának. Vagy ha ez még nincs, önállólag is megalakulnának és igy évröl-évre mindinkább megerősödvén, a dalárdának idővel az egész község java buzgó részese és támasza lenne, melyet aztán nem kellene többé a széthullástól félteni. És az ily dalárdák egészséges vezetés mellett a legnagyobb szolgálatot tennék úgy a népnevelés, mint a társadalmi, faji és felekezetirétegek meghódítása és öszeolvasztása tekintetében is. A mi pedig hogy mily fontossággal bir, — azt minden értelmes hazafi elgondolhatja! Az ismétlő- és tanoncziskolák dalosköreinek a szervezéséről való gondoskodás természetszerűen m i n- d e n törekvő községnek, ha nem is törvényszerű, de erkölcsi és a. saját érdekében fekvő kötelessége is lenne. Mert a népnevelés kerete csakis akkor lesz igazán betöltve, ha a kedély kiműveléséről is gondoskodunk. A fogékony serdülő kor pedig erre is legalkalmasabb. A kezdeményezést különben — a hol vannak — a szépért s jóért lelkesedő egyes polgárok is megtehetnék. És az a közös lelki gyönyörűség, melyben azok az eredmény láttára részesülnének, bőven kárpótolná őket támogatásukért. Mert a szép ének és dal művelése az emberbaráti és hazafias érzelmeket fejlesztvén, abból csakis szép és jó fakadna! így venne aztán erős lendületet az országos da Iá r-ü g y is, mely most általában pang, a mennyiben annak életerős magva és gyökere alig van s a melyet azért most csakis a legbuzgóbbak szívós kitartása tart még fenn ... Sérti Sándor tr. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a városház tanácstermében folyó évi február 5-ik napjának délelőtt 10 órájára évnegvedi rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-lvároly, 1899. január hó 31-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A polgári leányiskola átalakítására beérkezett ajánlatok tárgyalása. 2. A kisdedóvoda épületének átalakítására | beérkezett ajánlatok tárgyalása. 3. A városház és gymnasium épületében levő ürszé- keknek tőzegrendszerre beállítása iránt elkészített költségvetés. 4. A dögtéren építendő istálló, bonczterem, szekérszin tervrajza és költségvetésének bemutatása. 5. A pénztárak vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése. 6. November havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 7. Deczember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 8. Nagy János városi hajdú segély iránti kérvénye. 9. Kis Ferencz városi hajdú segély iránti kérvénye. 10. Polgármester indítványa az ápr. 1-ső vasárnapja helyett a rendes közgyűlésnek ápr. 9-re áttétele iránt. 11. Polgármester indítványa földhordó helyül id. Tóth Antal nagykárolyi 1909. s 403. sz. tjkvben 1553/b., 1553/c., 1552/c hrsz. alatt felvett ingatlanának megvétele végett folyó évi ápr. 9-re közgyűlés összehívása és a vételi szerződés tárgyalásának kitűzése végett. 12. A kövezetvám szedésére a m. kir. államvasutakkal kötött szerződés elfogadása. 13. Nagy- Ecsed község felebbezése a 114—98. kgy. számú határozat ellen, melyben az általuk tartandó vásár engedélyezése nem vélemé- nyeztetet. 14. Vármegyei alispán ur felhívása az országos hitelszövetkezet üzleti részének jegyzése iránt. 15. Iíj. Schnébli Károly kérvénye Kölcsei-utczai telkéből csatolt terület árának 100 írtban megállapítása iránt. 16. Városi árvaszék jelentése a kezelése alatt levő összeg kölcsön adása ellen fennálló akadály elhárítása végett. 17. A Wesselényi utczán eszközlendő építkezés folytán a 414. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 18. A nagyhajduváros utczán eszközlendő építkezés folytán az 1472—1480. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 19. A Kálmánd-utczán eszközlendő építkezés folytán az 1523. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 20. A város által fenntartandó utakra a felügyeletet gyakorló tisztviselő kijelölése. — Jubileum. Az 1873-ik év őszén néhány könyörületes szivü úrnő látva a közeledő téllel a nyomort is közeledni, nemesen érző szivük sugallatát követve föltették magukban, hogy a nyomor enyhítésére jótékony nőegyletet alakítanak. Fáradságot nem ismerve buzgóikodtak tervük megvalósításán s az önzetlen nemes munkát siker koronázta, mert 1874. jan. 25-ikén tartott közgyűlésen megalakították a nagykárolyi jótékony nőegyesületet. Huszonöt esztendeje tehát, hogy a nőegylet az emberbaráti szeretet legnemesebb cselekedetét, az irgalmasságot gyakorolja, kenyeret ad a szegény éhezőnek, letörli az árvának könnyeit. Mintegy 70 árva a felneveltetésért és a szegények százai áldást kérnek a nőegylet tagjaira a vétt jótéteményért. A nőegylet jelenlegi tisztikarának szándékában volt a 25 éves fennállás évfordulóján ünnepet ülni, az előkészületek már folytak is csendben, zajtalanul, de a Meltóságos elnöknő családját ért, megrázó gyászos eset a jubileum elnapolását parancsolta s igy ez a nyár folyamán fog méltóképen megtartatni. — Felolvasó-estély. A Kölcsey-egylet f. hó 2-án ma este a régi kaszinó termében felolvasó-estélyt tart. A műsor a következő : 1. A történelem nevezetesebb nő alakjai, irta és felolvassa: Boross János. 2. Felolvasás, tartja : Nagy László egyesületi elnök. — Kinevezés. Ő felsége a király Jancsó Gyula debreczeni kir. telekkönyvvezetőt a helybeli kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — A helybeli izr. nőegylet és tanulósegélyző egylet által január 28-án a régi kaszinóban tartott hangverseny úgy szellemi mint anyagi tekintetben igen jól sikerült. Az első szám Békéi Józsa hegedű játéka volt. Mendelssohn „Hegedűverseny“-ét adta elő. Békéi kisasszonyt már hallotta közönségünk s igy elégnek tartjuk megemlíteni, hogy magas technikájú szép játékával ezúttal is köztetszést aratott. Ezután Almássy Tihamér vígjátékét „Két év múltán“ játszották el, Gsetényi Juliska és Rajz Ödön a szatmári színház tagjai. A darab azonban színpad és díszletek nélkül teljesen elvesztette hatását. Kárpótlást nyert azonban a közönség a Gsetényi Juliska és Rajz Ödön által külön előadott két számban, Gsetényi Juliska, Rákosi Jenő „Gyilkos levél“ czimü, Rajz Ödön pedig Goppé „Hajótörött“ czimü monológját adták elő. Mindkét előadás igen nagy műélvezetett nyújtott s köztetszésben részesült. Ugyancsak élvezettel hallgatta a közönség, Bródy Miklós művészi zongorajátékát. Liszt „Magyar Raphsodia“ czimü szerzeményét játszotta el, a nálla ismert rutinnal. Békéi Józsa Hu- bay „Csárdajelenetek“ czimü müvét is nemcsak művésziesen, de igazán magyaros zamattal reprodukálta. Általában véve sikerült hangverseny volt. A közönség minden egyes számot zajosan megtapsolt. Előadás után tánczra perdült a fiatalság, melynek csak a korai reggel vetett végett. Az estély látogatottságát bizonyítja, hogy a négyeseket mintegy 60 pár tánczolta. — A helybeli római kath. egyháztanács elnökévé Schuszterits Ignácz ügyvédet, városunk volt polgármesterét, választotta meg. ' — A helybeli önsegélyző népbank január hó 29-én tartotta 28-ik évi közgyűlését az intézeti helyiségben. Megjelent 29 részvényes 105 saját, és 64 megbizásbeli szavazattal. Csipkés András igazgató a közgyűlést megnyitván a jegyzőkönyv vezetésére Nemestóthi Szabó Antal intézeti ügyészt kérte fel. Ezután a közgyűlés a napirend tárgyalására tért át. Az igazgatóság jelentését az 1898. évi zárszámadást s az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentést tudomásul vette s az igazgatóságnak és felügyelőségnek a felmentvényt megadta. Elfogadta továbbá a nyeremény felosztási tervezetet, melynek adatai a következők: tiszta nyeremény 20,576 frt 07 kr., melyből az igazgatóság, felügyelőség és tiszti személyzet részére alapszabályszerüleg biztosított 25 °/0 jutalékra 5144 frt 01 kr., tartalékalapra 2000 frt, jótékonyczélokra és szolga jutalmazására 232 frt 06 kr. fordittatván, a fenmaradó 13,200 írtból 550 drb. részvény után osztalékként 24 frt fog részvényenként kifizettetni. A szelvények febr. 15-től kezdő- dőleg váltatnak be. Több tárgy nem lévén elnöklő igazgató a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Áldor Adolf, Gservenyák Antal, Papp Béla, Dr. Serly Gusztáv és Sternberg Jenő részvényeseket felkérte s a közgyűlést berekesztette. — Eljegyzés. Dr. Orosz Sándor kir. alügyész vasárnap váltott jegyet Bartha Anna kisasszonynyal, özv. Bartha Endréné szép és kedves leányával Szatmáron. — A Nemzeti színház tagjai városunkban. Érdekes terv merült fel a helybeli Kölcsey-Egyesület körében. Ugyanis az egyesület elnöke a nemzeti színház több tagjának Ígéretét bírja, hogy időnként lejönnek városunkba, egy-két előadásra. így legközelebb Csillag Teréz, Nádai és Dezső jönnek le két estére. Az érdekes előadás körülbelül febr. 4. és 7-ike közt lesz meg a vármegyei székház nagytermében. — Közgyűlés. A nagykárolyi takarék- pénztár egyesület mai napon tartja közgyűlését a régi kaszinó nagytermében. — Tiszti összejövetel. Múlt hó 31-én a szatmári honvéd tiszti étkezde helyiségében a honvéd tisztikar által tánczczal egybekötött összejövetel rendeztetett, melyre a helybeli zászlóalj tisztikarából is számosán átutaztak. — Szinügyi hir. A Kölcsey-egylet szi- nügyi bizottsága e hó 1-én tartott ülésében több kérvényt intézett el. Kunhegyi Miklós szatmári színigazgató ápr. 1-től 20-ig terjedő időre kért játszhatási engedélyt. A bizottság tekintettel arra, hogy ez előadások az őszi szezont rontanák, az engedély megadását nem véleményezte. Csóka Sándor színigazgató szintén folyamodott engedélyért, minthogy azonban kérvénye elveszett fel fog hivatni, hogy azt újabban adja be. Tekintettel pedig arra, hogy e bizottság elvi megállapodása az, hogy lehetőleg a szatmári színház igazgatóját részesítse előnyben fel fogja hívni Rakodczay Pált a szatmári színház ez évi igazgatóját, kiván-e városunkban előadásokat tartani s ha igen úgy május végéig szintén adja be játszhatási engedély iránti kérvényét. A kérvények s a társulati tagok névsorának beérkezte után fog a bizottság e kérdésben dönteni. Egyben azt is kimondta, hogy az engedélyt nyerő társulatot nemcsak erkölcsileg, de bérletek gyűjtése által anyagilag is támogatni fogja. — Uj Operette. „Gassanóva“ czim alatt uj operette készül, a melynek zenéjét városunk fia, Bródy Miklós Írja. A librettó megírását Heltay Jenő ismert fővárosi iró vállalta magára. — Eljegyzés. Csőkör Antal helybeli lakos múlt hó 28-án váltott jegyet Barta István szaniszlói földbirtokos kedves leányával, Juliskával. — Köszönet. Az ev. ref. iskolaépítés javára rendezett tánczmulatságra Kovács György ur utólag 1 frtot küldött be hozzám, melyet köszönettel vettem s azt a rendezőség által beadott összeghez csatoltam, melylyel a tiszta jövedelem 372 frt 82 kr. lett. Nagy-Károly, 1899. febr. 1. Papp Lajos, egyházi gondnok. — Hymen. Besnyő Gedeon, Besnyő Gábor polgártársunk fia, múlt hó 31-én eljegyezte Fiók Jánosné kedves leányát, Juliskát. — Nyilvános számadás és nyugtázás. A f. évi január 28-án tartott izr. nőegylet és tanulósegélyző-egylet hangversenynyel egybekötött tánczestélyén befolyt: Eladott belépőjegyekből 286 frt, felülfizetésekből 108 frt, czukrászdából 57 frt, nőegyleti hölgyek gyűjtése a czukrászdához 36 frt 80 kr, összesen 487 frt 80 kr. Levonva az összes költségeket: 162 frt 60 krt, maradt tiszta jövedelem: 325 frt 20 kr., melyből az izr. nőegyletnek 242 frt 35 kr., az izr. tanuló- segélyző-egyletnek 82 frt 85 kr. jutott. Ez alkalommal szívesek voltak felülfizetni: Kaufmann Mártonné 10 frtot, Bing Mór 10 frtot, ifj. Sternberg Sándorné 7 frt 50 krt, Wagszép sem kell, a csúnya sem kell, a szegény a gazdag egyforma kosarat kap, — az a leány valóságos talány, megfejthetetlen talány. „Négyszemközt megfogtam kezét, — folytató Guthy, — ott az akáczfák alatt, megint oly merengő volt, oly mélabus mosoly ült ajkán, a messze kéklő hegyek sűrű ködébe merült tekintete, talán nem is halottá beszédemet s én lassan keze után nyúltam; csak egy pillanatig tartottam remegő kezeim közt, lehajoltam, hogy csókot leheljek a finom kacsóra s már akkor vissza vonta kezét, csak az ujj ni hegyét érte ajkam. Ennyi az eredmény mit elértünk „egy csók az ujjai hegyére 1“ Hegyesi, — ki talán legszerelmesebb volt, — idegesen szólít közbe. „Nem sok, de valami, ha ón „te“ volnék, ha legalább egy évre fejünket kicserélhetnénk, s tor- zonborz bajuszom s kötélén járó arczom helyett a te minden tekintetben kifogástalan, (de azért ne hidd el magad, úgy sem mentél sokra) bajuszoddal s arczod- dal rendelkezném, ezóta ölemben ringatnám a „vöröshaju babát.“ El volt keseredve a „hatok“ köre; hogyne, midőn egy majdnem szegény leány, egy néhai ügyvéd leánya a varmegyében mindenütt ismertt, előkelő, minden tekintetben kifogástalan fiatal embereket — egymásután hatot kosaraz ki. A közvélemény csiripoló verebei is megszóllaltak, az apró falusi lapok pikáns tárczaczikke- ket közöltek a pásztor leányról királyfiról, mesebeli herczegről, kik egyszer csak hatlovas hintón jönnek el bizonyos lányokért, kik hűségesen várnak reájuk. És ilyenkor könnybe borult a bűvös kék szem, a finom fehér piros arcz rózsáin könnyek peregtek alá, úgy sirt, úgy zokogott szegény baba, hogy a vén akáczfák is megsajnálták s szomorú zizegéssel hullatták le a sárguló lombot: „Ilyen az élet... ilyen az életi“ * * * Guthy Endre egy reggelen arra ébredt, hogy még most is érzi kezén annak a finom kis kéznek érintését, hogy még most is lázbeteg s hogy az élet nem ér semmit ő nélküle. Beteg, nagyon beteg, úgy érezte, — szüksége van orvosságra, mert belehal a gyötrelembe, az orvosság pedig a szép „vöröshaju baba.“ Nem sokat gondolkozott a dolog felett, hátha meggondolta már az a leány ; annak rendje-módja szerint levelet irt a — mamának, lefestette ebben szerelmét s a végtelen gyötrelmet s végre megkérte a bájos leány kezét. Csakhamar megjött a válasz. Maga a „vöröshaju baba“ irta és ebből meg tudta Guthy Endre, hogy, a szép leány mást szeret, még midőn D . .. városban a „felső intézet“-be járt, ismerkedett meg vele, ott esküdtek egymásnak örök hűséget, örök szerelmet; addig titokban tartották, most már nyilvánosságra jöhet, mert rövid idő alatt megtartják az esküvőt. Guthynak valami nyilíalott szivébe, a seb az még majd csak beheged, mit a viszonzatlan szerelem ütött, de a fogadási? . . . * * * Guthy Endre ivásnak adta magát s kártyázni kezdett. — Két marokkal szórta a pénzt, a környék mindezekért a „vöröshaju babát“ okozta s igyekeztek a lejtőre jutott fiatal embert visszatartóztatni, ez azonban nem sikerült. Az „Úri kaszinódban összetalálkozott Guthy egyszer a „Hatok“ egyikével, ki bánatában katona lett s most szabadságra jött nehány napra. „Kik a segédeid Endre ? férjhez ment a baba, remélem párbajozol? „Épen felakartalak kérni“, szólt Guthy elborult arczczal. A kis fekete Hegyesi meg akarta akadályozni a párbajt, de a katona nagyon puritán elveket vallott a kimondott szó szentsége felől. * * * A szép menny asszony a „vöröshaju baba“ esküvőre készült; arczárói eltűnt a mélabus kifejezés, az édes boldogság derűje honolt rajta. Elérkezett az esküvő napja, Csáthy Ibolyka várta vőlegényét. Ott járkált a nagy akáczfák alatt s nem tudta felfogni hogy miért susognak most is oly szomorúan a lombok, mikor neki öröme van, miért zizegik egyre oly elszomoritóan : „Ilyen az élet;., ilyen az élet“. Végre az ő szivébe is szomorú sejtelem szált, arczárói eltűnt a boldogság derűje, s aggódva várta késlekedő vőlegényét. Végre jött a kocsi, megállott a kapu előtt s négy ember lassan leemelte s vitte be némán a házba a vőlegényt átlőtt szívvel, holtan. A szép menyasszony, a mint meglátta, némán hangtalanul rogyott össze. A kis csúnya Hegyesi szemén fölcsillant a köny, s midőn beszállt a kocsiba, tompa hangon szólt a katonához: „Ennek nem lett volna szabad megtörténni.“ „Hja!“ barátom az adott szó szent, mondá hidegen a katona. * * * De azért nem élt soká a „vöröshaju baba“, csakhamar ki vitték őt is oda, hol nem fáj a szív, hol nincs ábránd, álom és nincs bu, fájdalom. * u * Guthy Endre pedig az angyalföldi tébolydában egyre szerelmi vallomásokat ir a „vöröshaju babának“, tagadja, hogy meglőtte volna vőlegényét, s kéri hogy legyen neje, és segítsen a becsületén ejtett foltot eltüntetni, hiszen úgy is ő érte történt, mert nem akarta fogadása szerint, — párbajra hívni vőlegényét.
