Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-09 / 45. szám

NAGY-KÁR OLY

és VIDÉKE.

nagy akadály is van : az ipar és vállalatok elleni ellenszenv az urhatnániság Nem is tudom mely költő is énekelt emigy

„A jogi pályához van csak hivatása" vitatják.

Persze az urfinak ott könnyű a pályafutás !

így jut a nemzeti kincs idegen birtokba hazánkká!

S a koldus bothoz fenmarad úri jogunk !

Csakhogy mai nap már a jogászok is megizzadnak a vizsgánál. Régen volt az, midőn feltétlenül igaza volt ezen latin mondatnak : „Dat Galenus opes, dat Justi- nianus honores.“ Megmagyarázva ez annyit tesz, hogy az orvosi pálya kincset, a jogász pálya méltóságokat ad. Talán merem állítani, hogy ma az ipar, a vállalkozás több kincset ad, minden más pályánál. Peabody György, ki nem oly régen halt el egy és félmillió forintot hagyott a londoni szegényeknek, pedig csak lakatos-mester volt. Hogy lássuk, mily eredménynyel jár a kereskedelmi vállalat, két férfi működését hozom fel például. Az első Sehliemann porosz kereskedő, ki szerencsés vállalataival oly szép vagyont gyűjtött, hogy már 45 éves korában másnak adta át üzletét s elment Görögországba és keletre, hogy ott saját pénzén a régi városok romjain archeológiái ásatásokat eszközöljön. A másik egy angol. „Egy self mode man“ Lepton Tamás, ki Viktoria királynő jubileumára

300,000 frankot adott a londoni szegények megvendégelésére és ki most világ körüli útjára indul, mintaképe annak, amit az angol „self mode man“-nek nevez. Húsz év előtt kis gyógyfükereskedése volt csak Glasgowban, ma pedig Anglia legnagyobb tea- és kávékereskedője, akinek 60 raktára van csak Londonban és az egyesült királyságok területén, mindenütt tart fiókokat. Ezen kívül Chicagóban óriási disznóhus vágótelepe van Leptonnak, hol évenkint 30,000 (harminczezer darab) disznót ölnek s 10,000 ember talál foglalkozást. Vagyonát egy milliárdra becsülik. Bizony szép dolog, ha az ember maga erejéből enynyire vitte sorsát.

Városunkban is lehetne az iparnak egy kis lendületet adni a szövő ipar emelésével. Egykor nagyon kitűnt városunk kender termelésével. A statisztika szerint még a negyvenes évek elején évenként

300,000 vég vásznat állított elő. És most! Mennyi kendert lehetne határunkban és vidékünkön termelni s mennyire növelné ez a föld jövedelmét! Csak szövőgyárat kellene felállítani, a szükséges anyag előkerülne. Van hazánkban vas, nickel, ólom, mindenféle érez, kőszén elegendő rneny- nyiségben. Csakhogy ehez pénz kell, még ez is előkerülne, hanem szakszerű vezetés! Betanult munkásoki

Hazánk ipara a külföldre, főkép a tengeren túli tartományokra, mint Anglia vagy Némethon iparai, hogy kiterjedjen arról ne is álmodozzunk; hanem arról igenis komolyan kellene gondolkoznunk, hogy az idegen ipart rázzuk le nyakunkról s mindazt amire szükségünk van, magunk készítsük.

Nem akartam a csillagokról s azok járásáról, talán Fiamarion után Írni, mi helyzetünk javítására semmivel sem járulna s inkább csak szobatudósnak való;- hanem igenis olyan tárgyat vettem elő, . a mi szegényebb embernek a minden- : napi kenyeréhez, a megélhetéshez tartozik s igy a közjót, szerény módon bár, de mégis előmozdítani szándékozom.

I Mert nagyon fáj az, ha meggondolom,

[ hogy mily nagy teher nehezedik hazám földjére. Nem kevesebb ugyanis, mint 1200 millió, szóval ezerkétszáz millió forint adósság telekkönyvileg van bekebelezve a magyar földbirtokra! Ettől 60 millió kamat jár évenként és 55 millió forint adó 1 Iparunk fejlesztéséről még sokat lehetne Írni. Azt hiszem azonban, hogy elég nyomós okokat hoztam fel annak bebizonyítására, hogy mennyire szükséges iparunk fejlesztése, ápolása s igy jövedelmünk szaporítása vagyis nemzeti gazdálkodásunk erősítése, ha nem akarunk végkép elszegényedni.

Boross János.----------■ • ....................

A magyar kereskedelmi nyelv.

Ha valamely idegen összehasonlította volna azokat a férfiakat, kiknek kezében hazánk kereskedelme, nehány évtizeddel ezelőtt volt mai kereskedőinkkel, nehezen hinné el, hogy ugyanazon ország fiai a régi és a modern kereskedőnk.

A társadalom egyetlenegy osztályában sem mutatkozik annyi haladás, mint a magyar kereskedői osztályban. Áruig előbb szakmájában jártas, de máskülöm- ben legfeljebb felületesen müveit volt a magyar kereskedők túlnyomó része, ma már a kereskedelmi kívánatos és tisztelt, mivel kereskedőink zöme nemcsak szaktudással, de általános műveltséggel is bir, ami a kereskedelem mai fejlett viszonyainál fogva mulhatlan kellék is.

Nem egy orvost, ügyvédet ösmerek, kik oklevelükkel zsebükben a kereskedelmi pályára léptek, ahol csakolyan tiszteletben és becsülésben részesülnek, mintha azon a pályán maradtak volna, amelyre előkészültek. Különösen örvendetes jelen ség, hogy nemcsak a fővárosban tömörülnek a müveit kereskedők, hanem vidéki kereskedőink műveltsége is teljesen megüti a mértéket.

Ha tehát minden magyar örül ezen a dicséretes haladáson, mennyivel inkább örül azon, hogy kereskedőink hazafisága is olyan tökéletesen kifejlődött, mint akármely más állampolgáré, ami különösen azért örvendetes, mert alig két évtizeddel ezelőtt a hazai kereskedelem még egészen német volt és az előítélet hatalmas sánczain kellett áttörnie, mig a magyarosodásnak szabad útja nyílt. Ma már csak a tőzsdei érintkezés német, bárha a tőzsde hivatalainak nyelve ma gyár.

A kereskedelmi műveltség fejlődésével és a kereskedelem magyarosodásával szemben, azonban még egy szomorú jelenség maradt vissza. És ez a magyar kereskedelmi nyelv fogyatékossága. Megdöbbenő, hogy a magyar még ma sem rendelkezik az összes szükséges kereskedelmi szakkifejezésekkel és ennek következtében a magyar kereskedelmi levének ékes szőnyegére a színtelen avar kezdett ráborulni...

Sándor napról-napra gyöngébb lett.

Egyenes alakja megtört. Ruganyos léptek helyett fáradt tagjait botra támaszkodva vonszolta s az udvarban csak a napsütötte helyet kereste.

Az orvos látva a komoly helyzetet, élczekkel és adomák elbeszélésével vonta el bajáról a beteg figyelmét.

Bölcs isteni gondviselés! perczről- perezre erősbbé vált hite a fölgyógyuláshoz.

Szülei és nővére alig eltitkolható aggodalommal és vörösre sirt szemekkel közeledtek hozzá. De ez nem tűnt föl. Az orvos tudatta velők, hogy Sándor tüdeje már teljesen elveszett; élete csak napok, talán órák kérdése ...

Egy meleg őszi délután a kertre nyíló ablakhoz vitette magát. A kései almafa piros gyümölcse barátságosan kandikált a beteg szobájába. A dalos kanári máskor zajos torka most csöndes elha- lóan énekelt.

Sándor nővére karjain pihent.

Apránkint esteledett. Hüs szellő kezdett beosonni a félig nyitott ablakon. A beteg mosolyogva fogadta.

Aztán a bágyadtság erőt vett rajta és hátrahanyatlott. Szemei lecsukódtak.

Nővérének úgy tetszett, mintha Sándor lélekzete elállt volna. Arczához hajolt, de úgy találta: tévedett.

Mozdulatlanul állott a szenvedő mellett.

Néhány perez múlva ismét megfigyelte, de a beteg — már örökre aludt.

A kétségbeesett nővér segélykiáltására berohantak a bánatos szülők, kik a végre már elvoltak készülve...

Minek emlitsem a kék posztóval kárpitozott szobát, hol díszes ravatalon nyugodott a család semmivé lett reménye ; ajkán néma mosolylyal, mint kinek bol- j dogságát már nem zavarja semmi!

Gyülőt harangoztak.

A lesújtott szülők szótlanul, a fásultság bizonyos nemével álltak fiók holt teste mellett. A gyászoló rokonság ellepte a halottas házat, el az udvart.

Tompa moraj támadt a bejárat felől. |

Mindenki arra tekintett — — — talán a pap érkezett.

Kimért, szilárd léptekkel, merev tekintettel, karjait a koporsó felé terjesztve lépett be az öreg — Kabos.

Se lát, se hall, de annál görcsösebb vonaglással borul az ispán hideg tetemére.

Már pillanatokig ontotta fájdalmát, mikor — mintha csak a szivgyötrelmet is kizárólag önmagának követelné — ; hozzá lép az atya s szigorú hangon ekképp figyelmezteti:

A mély fájdalom engem illet; a megrabolt atya én vagyok.

Kabos nyugodtan emelkedett föl s önuralmat mutatva igy felel:

— Sándorban kiszemelt örökösöm veszett el ... A halál mindent kiegyenlít. Fiunkkal temessük el az ellenséges viszonyt is . . .

És a peres rokonok békejobbott nyújtottak egymásnak a — ravatal fölött.

I lek legnagyobb része bizony nem eredeti magyar és legkevésbbé som felel meg ! sem a magyar géniusznak, sem a magyar kereskedelem önálló jellegének és inkább I németből való fordításnak nevezhető.

Megfoghatatlan, hogy hazafias kereskedőink, akik ugyan már számtalanszor kezdeményeztek ez irányban mozgalmakat, hathatósan nem gondoskodnak arról,

! hogy mesterkéletlen, a magyar nyelv szellemének teljesen megfelelő szakkifejezésekhez jussanak.

Úgy tudom, hogy a magyar tudományos akadémia régebben foglalkozik : már e tárgygyal. E foglalkozásának eredményéről azonban nagyon keveset, úgyszólván semmitsem tudunk.

Nem volna-e helyesebb, hogyha a tudományos férfiak nehézkes, lassú tény- ! kedésének keretén kívül összeállanának hazánk tudományos és müveit, a gyakorlati élet élénkségéhez szokott kereskedői, hogy végre-valahára nyelvében is tökéletesen magyarrá tennék a magyar kereskedelmet ?

Legalább is ideje volna már.

hírek.

— Egyházkerületi közgyűlés. A tiszán- I túli ev. ref. egyházkerület őszi rendes köz- ! gyűlését folyó hó 14-én Debreczenben fogja I megtartani.

— Eljegyzés. Asztalos Kálmán fábián- házi ev. ref. lelkész folyó hó 5-én tartotta eljegyzését Csőkör Rózával, Csőkör Ferencz földbirtokos, városi képviselő kedves leányával. Sok szerencsét kívánunk !

— Vármegyei bizottsági tagválasztás. Szintay Istvánnak virilis bizottsági tagsága folytán Erendréden megüresedett vármegyei bizottsági tagsági helyre Ilosvay Gusztáv szolgabiró lett egyhangúlag megválasztva.

— Műkedvelői szinielöadás. Dalegyesületünk tagjai múlt vasárnap a polgári olvasókör nagytermében, az egylet pénztára javára sikerült műkedvelői előadást rendeztek. Nagy közönség jelent meg, mely figyelemmel kisérte a szereplők igyekezetét és tapsaival adott kifejezést megelégedésének. Szigligeti Ede „A szökött katona“ czimü színművet adták a szereplők; Szabados Róza, Csókás Lászlóné, Gzimbolinecz Jánosné, Rajkovits Vilma, Kalina Ferencz, Czimboli- necz János, Luczay Janos, Nagy Elek, Csókás László, Kunder Menyhért, Lenkey Lajos, Kodácsi Miklós, Hancsis Illés, Szabó István, Mangu Dezső, Balogh Dénes, Szentgyörgyi Elek és Szentgyörgyi Gyula mindanynyian sikerrel feleltek meg szerepköreiknek. A Czimbolinecz Jánosné és ,Gzimbolinecz János által igen szépen előadott dalok nagy hatást keltettek és zajos tapsokra ragadták a közönséget. Az előadás mintegy 180 forint bevételt jövedelmezett az egylet pénztárának. Előadás után tánczmulatság következett, mely a legjobb kedélyhangulatban a hajnali órákban ért véget.

— Nagy idők tanúja. Azon kevesek közül, kik a szabadságharezban vérüket ontották a hazáért, ismét pihenni tért egy. Hosszas és súlyos szenvedés után f. hó 5-én a reggeli órákban halt meg Poór Sándor volt uradalmi gazda, kiben Poór János kegyesrendi tanár, lapunk kiváló munkatársa, édes apját gyászolja. A boldogult mint honvéd-tizedes végig küzdötte a szabadsághar- ezot. Ott volt üebreczen, Szolnok, Budavára és Világosnál. Egyik élő tanúja volt Henczi utolsó óráinak, amennyiben a haldokló Henczi mellé kirendelt őrség vezetője volt. Egyik legnagyobb örömét képezte, hogy a szabad- ságharcz 50 éves fordulóját megérte. Kossuthnak nagyobb tisztelője ali^ volt nála, Görgey nevének hallatára is dühös lett. Igaz magyar szivét folyó hó 6-án adták át az anyaföldnek. Legyen pihenése csendes, álma boldogító.

— Ösztöndíj-adományozás. A szatmár- megyei volt nőiparegylet által alapított ösztöndíjat a főispán ur, a kinek az alapitó levél adta meg ezt a jogot, Schöberl Erzsébet nagykárolyi illetőségű és Kendelényi Margit Erzsébet nagydobosi illetőségű polgári leányiskolái növendékeknek adományozta.

— Választás. Nagy-Bánya szab. kir. város főjegyzőjének okt. 31-én Égly Mihály, nagybányai illetőségű fővárosi hirlapirót választották meg.

— Jegyző-helyettesítés. Gruber Márton szentmiklósi volt jegyzőnek Szaniszlóra történt megválasztatása folytán megüresedett szentmiklósi körjegyzői állásra Domahidy Elemér főszolgabíró Kovács Károly nagy- ecsedi lakos, oki. jegyzőt helyettesítette.

— Megégett leány. Taub Rézi helybeli lakos lakadalmazni ment Szamos-Dob községbe, nem sejtvén, hogy utoljára mulat. Nagyon jó kedve volt mindenkinek, tánczol- í tak, mulattak s egy legény széles jó kedvében vigyázatlanságból leütött egy lámpát, melytől Taub Rézi ruhája tüzet fogott. A j

lakodalmas nép azonnal hozzálátott a mentéshez, de hiába, a szegény leány borzasztó égési sebeket szenvedett, úgy, hogy mire hazahozták, s a szekér az öreg szülők udvarára behajtott, csak ennyit birt mondani »jaj anyám, végem van“ és kiadta lelkét. Temetése folyó hó 7-én ment végbe nagy részvét mellett.

— Köszönetnyilvánítás. Szeretett jó férjem halála alkalmából az őszinte részvét oly megható módon és oly sok oldalról nyilvánult irántam s hozzám tartozóim iránt, hogy azt egyenkint megköszönni képtelenek vagyunk. Kimondhatatlanul jól esett gyászba- borult lelkűnknek az a tudat, hogy nagyon sokan vannak, a kik velünk együtt éreznek. Oh, most tapasztaltuk csak igazán, hogy a fájdalmat annál könnyebb elviselni, minél többek közt oszlik meg az. Ez együttérzésért s az abból merített vigasztalásért mond ezúton hálás köszönetét családja nevében is özv. Szentgyörgyi Jordán Ferenczné.

— Eljegyzés. Frits Sándor tiszalöki füszerkereskedő, Frits Nándor polgártársunk fia, folyó hó 5-én eljegyezte Horváth Mariskát, Horváth Gyula nagyfalusi földbirtokos leányát. Boldogság kisérje frigyüket!

— Halálozás. Vettük a következő gyász- jelentést : Özv. Papp Mihályné szül. Milkó Anna; gyermekei: Gyula, Ilona, Dezső és Emma úgy a maguk, valamint számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a forrón szeretett férj, jó apa, testvér, sógor és rokonnak Papp Mihály kereskedőnek élete 54-ik, boldog házasságának 26-ik évében folyó évi november hó 6-án reggeli 5 órakor hosszas szenvedés s az utolsó szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult földi maradványai folyó hó 7-én délután 3 órakor a gör. kath. szertartás szerint fognak a mátészalkai sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat lelke üdvéért folyó hó 8-án reggel 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatok Mátészalkán, 1899. november 6-án. Béke lengjen az elhunyt hamvai felett! Papp József, Papp Terézia férj. Tivadar Andrásné, Papp György testvérei. Lehmann Mihály, Tivadar András sógorai.

— A városi hatóság figyelmébe ajánljuk a Kaplony-utczai közkutat, mely már hónapok óta el van romolva. Az érdekeltek panasza folytán felhívjuk a hatóság figyelmét a kút helyreállítására.

— Tűz. Folyó hó 7-én éjjel 11—12 óra közt a Gózson-utczában Veres Gergely rozzant nádfedelü háza kigyuladt és fedele leégett. A tűzoltóság, daczára annak, hogy toronyőrség már a hidegebb idő beállta óta nincs, a gyuladást idejében észrevévén, a tüzet lokalizálta. — A leégett ház biztosítva volt. — A tűz keletkezése tárgyában a rendőri nyomozat folyamatba tétetett.

— Halálozás. A következő gyászjelentést vettük: Özv. Náday Gyuláné szül. Baumann Ilona úgy sajátmaga, valamint alulirt rokonsága és számos barátja nevében fájdalomtelt szívvel jelenti szeretett férje, illetőleg rokonuk és barátjuk Dr. Nádai Gyula simándi kerületi főrabbi f. évi november hó 2-án, délelőtt 10 órakor, szent életének 34-ik és boldog házasságának 5-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny tát. A megboldogult hült tetemei folyó évi nov.

5-én, délután 4 órakor fognak a helybeli izr. sirkertben öröknyugalomra helyeztetni. Béke poraira! Simánd, 1899. november 2-án. Neumann Ferencz és neje szülei. Özv. Baumann Benedekné anyósa. Dr. Nádai Lipót Dr. Nádai Samu, Róth Károlyné szül. Neumann Róza, Goldberger Ignáczné szül. Neumann Linka, Lenorovits Jozefa szül. Neumann, testvérek. Spielmann Ignácz, Baumann Hugó, Baumann János, Baumann Lajos Dr. Baumann Izsó, Baumann Ignátz, Baumann Arthur, Baumann Mór, Weisl Sándor, Roth Károly, Goldberger Ignátz, Lenorovits, sógorok. Spielmann Ignátzné szül. Baumann Berta, Baumann Hugóné, Baumann Jánosné szül. Lőwy Rezsin, Baumann Lajosné szül. Weisz Jolán, Weisl Sándorné szül. Baumann Hermina sógornők.

— A kismajtényi ev. ref. ifjúság az

egyház javára 1899. évi nov. hó 12-ikén, vasárnap zártkörű tánczvigalmat rendez. A rendezőség: Botos Sándor, Szeretni Pál, Csizma Ferencz, Kis Géza. — Belépődíj: Férfiak részéről 50 kr., nők részéről 40 kr. Családjegy 1 frt. Kezdete délután 4 órakor.

— Zárfeloldás. Nagy-Szőllős városában a sertésvész megszűnt s a zárlat feloldatott.

— Hirdetmény 29406—899. sz. Szat- márvármegye alispánjától. A nagy méltóságú földmivelésügyi rn. kir. miniszter urnák f. évi szeptember hó 28-án 78,435. sz. a. kelt rendelete folytán értesítem a közönséget, hogy a vürtembergi kir. belügyminiszter, Magyar- és Horvát-Szlavonországok területéről származó élő szarvasmarhák Heilbronn város közvágóhidjára való bevitelét folyó évi október hó 1-től kezdve megtiltotta. Nagy-Károly, 1899. október 15. Nagy, s. k., alispán.