Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-02 / 44. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

mint a példa mutatja Csehországban. Ezé ország szeszgyárai évenként közel 7 mii lió forinttal, czukorgyárai pedig 36 miiJi frtot adóban hoznak be az állampénztárba Az országban 164 czukorgyár alapittatot s a fele a földmivelők (a volt jobbágyol által) szövetkezeti utón jött létre. Uyei eredményeket csak a helyes kiképzés tanitás és szorgalom képes előhozni.

Hogy meglássuk mennyire távol var a mi iparunk és kereskedelmünk mái államok iparától és kereskedelmétől pá] szóval megemlítem Franczia- és Angolhor idevágó működését. Francziaország gyáraiban és iparmühelyeiben 1897-ik évber 18 millió emberi erőt képviselő gép működött. Ezen országnak, melyben 1770-ik év körül a nép szegénységében makko evett az erdőn s bár 28 évvel ezelőt Németországnak m illiárdokat fizetett hadi sarcz fejében; mégis 1897-dik évben az or szág pénztáraiban két ezer millió frt találtatott aranyban.

Angliában pedig 1898. év első felé ben 2544 gyári és egyéb üzleti társula alakult 145.889,428 font sterling tőkével a mi pénzünkben 1452 millió frt körül 1897-ben 2510 társulat alakult 1370 mil lie font sterlinggel. Németország ipara és kereskedelme 1870-ik év óta annyira föllendült, hogy ma már Angliával kezd versenyezni. Londonban a lordok is fog lalkoznak üzlettel. Csak mi még nagy részben időnket korteskedésre, politizálásra, pénzünket nem gyümölcsöző vállalatokba, hanem hiúságunk kielégítésére fordítjuk, hivatalokat keresünk. Az ipar, kereskedelem, vállalatok honfiaink nagy része előtt valami ismeretlen. Miért is a zsíros konezokat leginkább idegenek viszik el szemeink elől. Alsó rendű tehetségek, kik érdemekkel nem bírnak népszerűséget szerezni, magasabbra emelkedni, mint nagy hazafiak tüntetnek, országos történelmi nagy szellemekbe, tekintélyekbe kapaszkodnak, főczéljok nem a haza java, bár ők azt mondják, hanem szereplési vágy, saját népszerűségük, tekintélyük megalapítása, mi lépcső legyen valamely jövedelmi álláshoz. Az ipart, a kereskedelmet, a közjót szép szavakkal pártolják; de egyébbel nem. Ezzel pedig nem sokra megyünk.

Mért nem tud szárnyra kapni a mi iparunk, megmondja a kereskedelemi Muzeum Közlönye: „A baj kutforrását iparosaink, kereskedőink közönyében és a vállalkozási hajlam hiányosságában látja.“ Jönne az államtól is támogatás, de nincs hol és kinél. Mindezek mellett iparunkat meg kell izmositani s az idegen ipart nyakunkról lerázni s a sok eddig külföldre vándorolt millióink zsebünkben maradnak.

Boross János.

hírek.

— Eskületétel. Az október 6-ika ótí bevonult honvéd ujonczokkal a honvédség összes állomásain az eskü a mai napor ünnepélyes módon ismét letétetett. Városunkban is ma történt az eskü letétele. A laktanya udvarán sorakoztatott ujonczokho; főtiszt. Tímár Péter lelkész intézett szép és lelkesítő beszédet, felhiván az ujonezok figyelmét az eskü szentségére s az ujonezol által alakított négyszög közepére állított honvéd zászlóra, melyet a zászlótartó büszkén lobogtatott az esküt tevők előtt. Az eskü felolvasása után Bauer Lajos őrnagy zászlóaljparancsnok mondott lelkesítő beszédet a honvédekhez, liogy^emlékezetessé tegye azt a napot, a melyen ö Felsége a király és a haza iránt hűséget esküdtek.

— Erzsébetnapi ünnepélyek. Boldog emlékű Erzsébet királynénk névnapjának évfordulóját november 19-én városunk is kegyelettel fogja megünnepelni. Lesz ünnepélyes mise a róni. kath. templomban, a Köl- csey-egyesület, a gimnáziumi ifjúság, a kath. legényegyesűlet is rendeznek gyászünnepeket. Az ünnepélyek programmját lapunk legközelebbi számában közöljük.

— A főispáni pár Nagy-Bányán. Gr. Hugonnai Béla főispán és kedves neje f. hó 22-én Nagy-Bányára utaztak, a hol Ko- váts Géza házánál szálltak meg. A főispán folyó hó 23-án megvizsgálta Steinkogler János titkárja segédlete mellett a város és a főszolgabírói hivatalt és másnap F.-Bánya város ügymenetét és mindent rendben talált. A főispánnál nagybányai tartózkodása alatt Schveiczer Ilka úrnő, a nagybányai nőegylet elnöke tisztelgett egy küldöttség élén s megköszönte a főispánnak azt, hogy kivitte a kormánynál, miszerint a kereszthegyi óvónő fizetését, a melyet eddig az egylet fedezett, 3 évre biztosítva, a kormány vállalta el. Ugyanekkor a főispánnénak is köszönetét mondtak, mint a ki ez ügyben szintén közbe vetette magát az illetékes helyen. A főispáni pár tiszteletére folyó hó 23-án estély volt a kaszinóban s ott időzésük alatt Bitsánszky Ede miniszteri tanácsos ebédet és Dienes Dezső főszolgabíró vacsorát adott. Ezenkívül a házigazdánál Kováts Gézánál többen voltak hivatalosak az esteli 7 órai ebédre, a melyet rögtönzött hangverseny követett. A főispán és neje több látogatást tettek a városban, megtekintették a fernezelyi kohótelepet, meglátogatták Költőn gróf Teleki Jánost. Folyó hó 26-án érkeztek vissza városunkba.

— Születésnap. Múlt hó 28-án ünnepelte Asztalos György, a helybeli ev. ref. egyház nagyérdemű lelkésze születésnapjának 77-ik évfordulóját, mely alkalommal számosán siettek jókivánataikat kifejezni a köz- tisztelet és szeretetben álló agg lelkész előtt. Részünkről is csatlakozunk a jókivánók seregéhez, kívánunk még hosszú örömteljes életet!

— Beigtató ünnepély. A kath. legényegyesület újonnan kinevezett elnökének Tietz Sándor kegyesrendi áldozárnak október hó

29-én, vasárnap volt a beigtatási ünnepélye. Délután 4 órakor az egylet tagjai nagyszámban gyűltek össze az egylet feldíszített helyiségében s a megjelenő védnököt Pal- czer Ernőt, s az uj elnököt lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután Palczer Ernő kegyes- rendi kormánytanácsos, házfőnök, az egylet védnöke a tőle már megszokott ékesszólásu ! beszéddel a legfeszültebb figyelem mellett mondotta el azon elveket, melyeket az uj | elnöknek szép állásában követnie kell, az egyesületi tagokat is intette, hogy lelkesedéssel kövessék az uj elnököt, azon az utón, melyen egy hazafias, vallásos irányú, az önképzés nemes eszméjét követő egyesületnek haladnia kell s ezzel az uj elnököt állásába beigtatta. Tietz Sándor meghatot- tan köszönte meg a lelkes és szeretettől áthatott atyai tanácsokat és Ígérte, hogy azok szellemében fogja a rábízott egyletet minden erejével azon czél felé vezetni, mely azt a boldogulás, a virágzás legmagasabb polczára juttatja. Az iljuság részéről Dienes i István egyesületi tag üdvözölte uj elnöküket. Este 7 órakor ugyancsak az egylet helyiségében társasvacsora volt, melyen városunk legtekintélyesebb iparosai és az egylet tagjai nagy számban vettek részt, úgy, hogy mintegy 75 tagú társaság gyűlt össze. Az uj elnököt egy igen szép csokorral lepték meg. Az első felköszöntőt Tietz Sándor mondotta ; a király Ő Felségére, mely után Tímár Péter kegyesrendi áldozár fiúi szeretettől áthatott hangon éltette az egylet fővédnökét iVIesz- lényi Gyula szatmári püspököt. A társaság mindkét pohárköszöntőt állva hallgatta meg. Papp István az egylet alelnöke Palczer Ernő védnökért emelt poharat. Simkó Géza az egylet uj elnökéért ivott, kifejtve azon nézeteket, melyeket a legényegylet vezetésében a közönség óhajt. Különösen óhajtja, hogy az egylet kebelében az önképzés necsak egyoldalulag történjék, hanem fektessenek súlyt az ipari szakoktatásra, esetleg esteli tanfolyamok felállítása által, melynek vezetésére bizonyára szívesen vállalkoznak a legényegylet pártfogói. Dienes István szintén az elnököt éltette. Tóth József az egylet alapítóiért, Simkó Géza Tímár Pétert, Ak- kermann Antal, Papp Istvánért, Papp István az egylet volt elnökéért Guba Pálért, kinek az egylet felvirágoztatása körül számos érdemei vannak — mondtak pohárköszöntőt. Ezenkívül még számosán emeltek poharat, hogy éltessék mindazokat, kiknek az egylet virágzása köszönhető. A vacsorát Boleman József közmegelégedésre szolgálta fel. A társaság — Jónás Gyuri jó zenéje mellett — az éjféli órákig maradt együtt. Mi is üdvözöljük az uj elnököt és sikert, kitartást kívánunk működéséhez!

— Gyászeset. Szentgyörgyi Jordán Ferencz, nyug. főgymn. rajztanár, a koronás aranyérdemkereszt tulajdonosa, a tegnapi napon 78 éves korában megszűnt élni Sza- niszlón, hol fiánál, Dr. Jordán Károly apátplébánosnál élvezte a jól megérdemelt nyu- i galom napjait. Nagyszámú előkelő rokonság gyászolja az elhunytat. Jordán Ferencz 1847-ben jött városunkba az iskolák gróf kegyura meghívása folytán Győrből, hol előtanyulmányait kitűnő eredménynyel végezte. Az akkor nemzeti iskolának nevezett, most róm. kath. fiunépiskolánál nyert tanszéket, mint okleveles rajz- és elemi iskolai tanító; tanította az elemi iskola

IV. oszt. és az 1890-ig fennállott és épen általa országos hírűvé lett vasárnapi iparosiskolában a rajzot több mint 40 évig; de vezette több éven át az elemi II. osztályt is. A nagykárolyi műiparosságnak ő volt alapvetője fáradliatlan és sikeres rajztanitása által; tanítványai nagyobb városainkban, sőt külföldön is feltűnést keltettek rajzismereteik által. A festészetben sem csekély jártassággal és ügyességgel birt, sőt több zeneeszközön is csinosan játszott, a gordonkát pedig művészileg kezelte. A népiskolánál szerzett értelmes és kitűnő képessége alapján nyerte el főgymnasiumunknál a rendes rajztanári széket. Bokros tanügyi érdemei fordították feléje két ízben is felséges királyunk magas figyelmét : a mikor a koronás arany érdemkeresztet kapta és mikor Szentgyörgyi előnévvel magyar nemességet nyert a maga és gyermekei részére. Alapítványai megőrzik jótékonyságát és nevét. Mint társadalmi ember, mint városunk polgára, mint családatya, mint hithű férfiú: mindnyájunk előtt eiéggé ismeretes mintakép vala. Tisztelet, szeretet, becsülés környékezte a legmagasabb körökben úgy, mint a nép fiai részéről. Alig van városunkban felnőtt férfiú, ki neki valamelyes hálával ne tartoznék. A család a következő gyászjelentéssel tudatja veszteségét: Alulírottak úgy magunk, mint az összes rokonság nevében is gyászbaborult lélekkel, fájdalomtól megtört szívvel — de az Isten szent akaratán megnyugodva — jelentjük, hogy a forrón szeretett hü férj, a legjobb apa, nagyapa, testvér és rokon Szentgyörgyi Jordán Ferencz koronás aranyérdemkereszttel kitüntetett s nyugalmazott főgymnasiumi rajztanár folyó évi november hó 1-én, életének 78-ik, boldog házasságának 52-ik évében, türelemmel viselt hosszas betegség után, a haldoklók szentségével megerősítve és megvigasztalva, visszaadta lelkét Teremtőjé- nek. Földi maradványai Szaniszlón, november 3-án délután fél három órakor fognak örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelőszentmise-áldozat pedig ugyanazon napon reggeli 10 órakor fog leikéért a szaniszlói plébániai templomban az egek Urának bemutattatok Szaniszló, 1899. évi november hó 1-én. Áldásunk kisér sírodba, kedvesünk, hol legyen békés nyugalmad ! Isten veled!

neki ilyenkor! Mily boldog volt, midőn kezeddel megsimogattad arczát! vagy megfogtad bajuszát! Avagy emlékszel-e még, midőn édes anyád, kiskezeidet össze- téve szépen megtanított, mint kell Istenhez imádkozni és szüléidre áldást kérni és magadra, hogy egészséges, jó és okos légy. A jó Isten meghallgatta ártatlan kérésedet, mindig nagyobbra nőttél, szüleid pedig örültek és lesték minden szavadat, mert kedves és okos tudtál lenni.

Mikor ifjúvá lettél, második anyád: a haza szólított fel, hogy bebizonyítsad szeretetedet és hűségedet ő hozzá is. Ellenség vett körül, én védelmedre siettem, kezedbe adva a fegyvert. Segítségemmel győztesen és dicsőén otthonodba visszatértél, de távolléted alatt az irigy halál elrabolta atyádat; anyád pedig, a ki sorsod miatt aggódott, betegen ágyba dőlt. Te kétségbe estél, de én el nem hagytalak, kezedbe helyeztem anyád sorsát és jövőjét. Iránta való szereteted megerősitette szivedet és elhatároztad, hogy kezeddel ápolod és fentartod anyádat. Hogy bennem nem csalatkoztál, boldog voltál, örömmel dolgoztál, anyád pedig kezeivel megáldott, hogy a jó Isten is megáldjon. Meg is áldott! Egy angyalt küldött segítségedre, hogy téged megjutalmazzon, szeretetével boldogítson és szerető karjaiba zárjon, hogy megküzdj szerencsésen az ellenséges sors csapásaival. Mikor pedig fáradtan haza tértél a munkából, keblére zárt, kezeivel letörölte izzadságodat és te újra erőt éreztél a küzdelemre, boldogság töltötte el kebledet, mert érezted, hogy én — a k é z — sohasem hagylak el 1 Segítségem nem volt hiába való, mert otthont teremtettél magadnak, a melyben szemed csak jót és szépet lát, füled pedig gyönyörködik apró angyalaid édes hangjaiban. Jóakaratodat ismerve, nem fogod megtagadni az elismerést a kéztől, a mely boldogságod

felépítésében segítségedre volt. íme, szives olvasóm, ez áldást terjesztő kezem rövid története.

II.

Működésem azonban nemcsak a családi körre szorítkozik. Nagyon jól tudod, kedves olvasóm, hogy az emberiség kezem segítségével emelkedett ki egyrészt az állatias állapotból a mai műveltséghez. Szívesen elismerom, hogy az ész volt vezetőm e nagy munkában, de k e- zem hozzájárulása nélkül legszebb tervei hajótörést szenvedtek volna. A vad állatok támadása, a természeti elemek ellen kezem védte meg az embereket, én építettem nekik a biztonságot és pihenést nyújtó otthont. Egyszerű volt ez kezdetben, de a mint ügyességem fejlődött, bámulatba ejtettem az embereket építményeimmel, alkotásaimmal. Ha nem hiszed, nézd meg Aegyptomban a pyramisokat! Még most is daczolnak az idő vasfogával és fennen hirdetik kezem dicsőségét. Alkotásaimra büszkék voltak a királyok és boldog volt az, a ki azokba örök álomra hajthatta fejét. Az elporlás félelme nem zavarta azokban nyugalmát.

Midőn az embernek az otthont felépítettem, más munka után néztem. Az isteneknek templomokat kezdtem emelni, nagyszerűeket, hogy még az utódok is csodálni jöttek Athénbe és Rómába. Ezen városokban alapítottam meg építő kezem hírnevét. Alkotásaimra az emberek büszkék voltak, önérzettel és bámulattal tekintettek azokra. Elismerésükért hálás akartam lenni. Felkerestem Phidiast,Praxi- telest, hogy kezem ügyességével örökítsék meg a férfi és női szépséget. Ha még nem érezted a szépség hatását, kedves olvasóm, nézd meg a Vatikánban Apolló és Vénusz szobrát. Ezeket látva el fogod ismerni, hogy az emberi szépség téged Istenhez emel. A maga szépségére hiú emberiség azóta töltötte be a templomo- I

kát és tereket szobrokkal, ezekben az istenek szépségét és magát bámulva.

A mint az ész, az én vezetőm, élességben, tudásban gyarapodott, azon mértékben fejlődött kezem ügyessége. Alkotási kedvem nem hagyott nyugodni, a szobrok hidegsége bántott; azért fölkerestem Michel Angelot, Raffaelt., kérve őket, hogy melegséget, életet öntsenek alkotásaimba. Legnagyobb meglepetésemre k e- z e i m rn e 1 festett alakjaik élni, beszélni látszanak. Ez nem üres dicsekvés, hanem valóság I Nézd meg csak a Sixtini kápolnát, melynek festményei az anyai szere- tetről, a szenvedésről és bünbánatról fognak neked beszélni. Vagy talán láttad Munkácsy Krisztus képét, a melynek alakjai félelmetesen mozognak, káromkodnak, fenyegetőznek az ártatlanságában csodálatos nyugodtságot tanúsító Isten ellen. Büszke lehetsz rá, mert magyar kéznek műve e remek alkotási

De nem fárasztóm tovább szemedet, úgy is tudod, mily nagyszerű és fényes palotákat emelt kezem kényelmedre és tanításodra.

Most a hangok, a zene országába vezetlek, kedves olvasóm. Füled nem pa- naszkodhatik, hogy a szem számára tett alkotásaim közepette róla megfeledkeztem. Haydn, Mozart, Wagner nemde kezeim ügyességével fejezték ki az emberi lélek azon érzelmeit, szenvedélyeit, a melyekre nyelved szavakat alig talál ? Avagy nem tapasztaltad magadon, hogy kedélyeden én uralkodom, örömbe vagy bánatba ejtem, mikor kezem előveszi a hangszert.

Történeti szereplésem vázlatából láthatod, kedves olvasóm, hogy kezem átalakítja nemcsak külvilágod képét, hanem belvilágod ura is vagyok, mert eszednek, akaratodnak mindenben segítségére állok.

III.

Kedves olvasóm! Ne gondold, hogy csak építeni tudok.

Kezeimmel eddig csak áldást terjesztettem, nagyokat alkottam, mert te akartad igy és én örültem, hogy a hasznos, jó és szép előhozásában kezemmel segítségedre lehettem.

A szegény, a beteg áldotta kezeimet, melyekkel enyhítettem szenvedéseit, letörültem könnyűit. De fájdalom foghatja el lelkedet, ha visszagondolsz azon pusztításokra, rombolásokra, a melyekhez segédkezemet nyújtottam. Ártatlanok vérével mocskolták be kezeimet, nyomor és átok szállt működésem után, a mely kimondhatatlanul égette lelkedet, mert láttad a nyomort, a kétségbeesést, a melyet rossz akaratod kezem felhasználásával okozott.

Vajha elszáradt volna kezem, mikor rosszra akartad felhasználni! Most is reszketek, mikor eszembe jut, mily könnyelműen pazaroltam el azt a vagyont, a melyet őseim és szüleim becsületes munka verejtékével összeszereztek. Eltűnt kezeim közt, mert érzékeimnek rabja lettem. De nemcsak a vagyonukat pazaroltam el, hanem ezzel tönkre tettem jó hírnevemet, egészségemet és becsületemet. Nyomorba estem, kezeim elszoktak a fárasztó munkától, mig végre a halál vetett véget szenvedéseimnek. Utolsó órámban csak az volt a vigasztalásom, hogy másoknak nem okoztam kárt, hogy az emberek nem sajnáltak. Könnyelműségemért keservesen lakoltam. Bárcsak intő példának szolgálna részvétet nem érdemlő végem!

De ezen tettem semmi azokhoz képest, a melyeknél az irigység, a bosszú, a birvágy felhasználta kezeim szolgálatát. Borzadva emlékszem vissza azon pusztító tűzvészre, a mely százakat tett hajléktalanná és koldussá. Szomszédod jobb módnak örvendett mint te, mert szeretett dolgozni, mert jobban kedvezett neki a szerencse. Irigység szállta meg erre lelkedet, boldogulása fájt neked, azért elhatároztad, hogy kezemet felhasználod tönkre-