Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-11 / 19. szám
NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ. melyeknek határában szőlő ültetvények vannak, a határukban lévő szőlőterületekről egy a tulajdonosok neveit és ezek tulajdonát képező szőlő ültetvények nagyságát feltüntető pontos kimutatást készíteni, azt nyilvántartani, s az évenkénti nagyobbodás, vagy apadásra vonatkozó változásokat márezius hó 1-ig helyesbíteni. 4. §. A peronospora ellen az útmutatás szerinti védekezést minden szőlőtulajdonos a saját szőlőültetvényén maga teljesítheti, tartozik azonban ezen elhatározását az illetékes községi elöljáróságnak, avagy a városi rendőrkapitánynak, illetőleg a városi, vagy községi hegybiró- ságnak minden év február hó 1-ig bejelenteni, s egyúttal igazolni a z t, hogy egy használható állapotban lévő permetező gép birtokában van. Ezen bejelentés hatálya az illető szőlőtulajdonos megbízhatóságához képest egyszersmin- denkorra is kiterjedhet. 5. §. A mely szőlőtulajdonosok az előző §-ban említett bejelentést nem teljesítik, azok részére a szőiőterületjük nagysága szerint minden 10 katasztrális földre egy-egy permetező gépet számítva, a szükséges számú permetező gépet, az útmutatás szerinti anyag-szükséglettel együtt a községi elöljáróság, illetőleg a városi rendőrkapitány, esetleg az ezek által megbízott hegybiróság szerzi be. 6. §. Ha valamely városi rendőrkapitány, vagy községi elöljáróság a védekezésben szükséges kellő számú permetező gépeket és a permetezéshez szükséges anyagokat idejében beszerezni elmulasztja, e mulasztás a községi elöljáróságra, vagy városi rendőrkapitányra nézve fegyelmi vétséget képez, s a megrendelést a mulasztásban vétkes községi, vagy városi alkalmazott költségére a járási főszolgabíró illetőleg a városi polgármester eszközli. 7. §. A védekezés pontos végrehajtása tekintetéből a szőlőterületek a városi rendőrkapitány, vagy községi elöljáróság által meghatározandó védekezési kerületekre osztandó fel s a védekezési kerületek az előljárósági, vagy hegyközségi választmányi tagok felügyelete alá helyezendők, kik is kötelesek arra felügyelni, hogy a felügyeletük alá bízott védekezési kerületben a permetezés a kitűzött határidőben és az utasítás értelmében a szőlőtulajdonosok által pontosan végrehajtva legyen. 8. §. A hatóság köteles a lakosságot minden évben a permetezési időszakok elérkeztére esetről-eset re a szokásos kihirdetés utján fi g y e 1 m o z- tetni. 9. §. A városi rendőrkapitány, vagy a községi elöljáróságok, illetőleg a községi vagy városi hegybirák és a hegyőrök (kerülők) kötolesek éber figyelemmel kisérni, hogy a permetezés a kellő időben az előirt kimutatás szerint pontosan tel- jesittessék s e végből kötelesek a szőlőket a permetezési időszak alatt többször bejárni, a folyamatban lévő permetezéseket figyelemmel kisérni, s azokat a szőlőtulajdonosokat, kik vagy hanyagul, vagy nem az előirt mód szerint, vagy egyáltalában nem permeteznek, a rendőrkapitánynak, avagy a községi elöljáróság utján a járási főszolgabírónak bejelenteni, s egyúttal arról is intézkedni, hogy a rosszul végzett, vagy elmulasztott permetezés a mulasztó költségére haladéktalanul eszközöltessék. 10. §. A védekezési eljárás összes évi költségei, a község által beszerzett permetező gépek és anyagokat igénybo vevő szőlőbirtokosokra, a védköteles szőlő- területek nagysága arányában kivettetnek, s rajtuk közigazgatási utón behajtatnak. A község által beszerzett permetező- gép félnapi használatáért 25 kr, egész napi használatáért 50 kr. bér előre fizetendő. A gépek használat után vízzel jól kiöblítve haladéktalanul visszaadandók. A permetezéshez szükséges anyagok a beszerzett árakon és azonnali fizetés mellett adatnak ki a szőlőbirtokosoknak. A városi rendőrkapitány, vagy községi elöljáróság avagy megalakult hegyközségeknél a hegyközségi választmány a védekezési eljárási költségekről köteles rendszeres számadást vezetni s azt jóváhagyás végett a szőlőbirtokosok közgyűlésének, avagy a hegyközségi közgyűlésnek bemutatni. 11. §. Azon szőlőbirtokos, ki szőlőjét az előirt módon és időben a hatóság figyelmeztetése daczára permetezni elmulasztja, kihágást követ el, s az 1894. XII. t.-cz. 101. §-ában jelzett czélra 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntet- tetik, mely pénzbüntetés behajthatatlanság esetén az 1894. XII. t.-cz. 114. §-a szerint elzárásra változtatandó át. 12. §. Jelen szabályrendelet által minősített kihágási ügyekben az 1894. XII. t.-cz. 103. §-ban megállapított hatóságok illetékesek. 13. §. Ezen szabályrendelet jóváhagyás és szabályszerű kihirdetés után 4 nap múlva életbe lép. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi május hó 14-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. május 9. Debreczeni István, polgármester. Tárgy- sorozat: 1. id. Tóth Antal nagykárolyi 483. számú tjkönyvben 1553/b. 1553/c. h. r. sz. 1909. sz. tjkv. 1552/c. h. r. sz. alatt felvett ingatlanok megvételéről kiállított szerződés jóváhagyása. 2. Sclmébli Károly Kölcsey- utcza 7/b. sz. házas telkéhez csatolt rész tjkvi átírásához kiállított szerződés jóváhagyása. 3. Vetzák Ede és neje Hellerman Terézia nagykárolyi lakosok által a főgym- nasium részére tett 1000 frt alapítványról kiállított oklevél jóváhagyása. 4. A szatmár- megyei nőipariskolától átalvett 14018 frt 42 krból 3291 frt 22 krnak a polgári leányiskola építési költségeire leendő felhasznál- hatása iránt a Nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz kérvény intézésére a felhatalmazás megadása. 5. Frank Lajos kérvénye a Lövöldékért bérletéből évenkint 100 írtnak elengedése vagy a szerződés felbontása iránt. — Személyi hír. Gróf Károlyi Istvánná ő méltósága folyó hó 2-án, gróf Károlyi Gyula és neje Melinda grófné pedig folyó hó 3-án hosszabb tartózkodásra hazaérkeztek. — Bérmakörut. Meszlényi Gyula megyés püspök ur ő méltósága a mai napon kezdi meg bérmakörutját a nagykárolyi járás területén. Ma reggel Csomaközön, 13-án Gsanáloson, 14-én Szaniszlón, 15-én Fényen, 16-án Mező-Teremen, 17-én Kálmándon, 18-án Mérken, 22-én Mező-Petriben, 23-án Kaplonyban, 25-én Vállajon fogja a kath. ! híveket a bérmálás szentségében részesíteni. Ő méltósága minden reggel háromnegyed 7 órakor indul városunkból a fentnevezett helységekbe délután 4 órakor pedig visszatér városunkba, hol a kegyesrendi társháznak lesz szívesen látott vendége. — Rendkívüli vármegyei közgyűlést tart Szatmárvármegye törvényhatósága folyó hó 12-én azaz holnapi napon délelőtt 10 órakor a vármegyei székház nagytermében, melyet megelőzőleg 9 és fél órakor állandó választmányi ülés lesz a kis teremben. — Ebéd. A főispán ur ő méltósága a közgyűlés napján f. hó 4-én ebédet adott, a melyen részt vettek : Nagy László, Jékey Mór, JékeyZsigm., PappBéla, Tboma László, Szu- hányi Lajos, Ilosvay Aladár, Dienes Lajos, dr. Böszörményi Emil, Majos Károly, Farkas Jenő, dr. Fekete Sámuel, dr. Képessy László, dr. Komoróczy Iván,Luby Géza, Luby Béla, Je- senszky Sándor, dr. Csánk István, Berev József, Galba Lajos, Domahidy Elemér. Ebéd alatt számos pohárköszöntőt mondtak. így a főispán elsőnek poharat emelve vendégeiért ivott. Az alispán a főispánt, Domahidy István a főispánnét, a főispán az alispánnét éltette. Továbbá Berey József a békére, Domahidy István a papokra, dr. Csánk a főispánra és alispánra, Nagy László alispán a függetlenségi bizottsági tagokra és Jékey Zsigmond a barátságra emelte poharát. — Eljegyzés. Ghriastélyi Árpád zilahi állami polgári iskolai tanár a múlt héten váltott jegyet Kemény Gizella kisasszonynyal Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató kedves leányával. Gratulálunk ! — Társasvacsora. Bagossy Pál volt kir. aljárásbirónak nyugalomba vonulása s az ügyvédi pályára belépése alkalmából e hó G-án társasvacsorát rendezett a helybeli bírói és ügyvédi kar. — Az estélyen — mely a régi kaszinó éttermében tartatott — pár meghívott vendégen kívül csupán a bírói és ügyvédi kar tagjai jelentek meg. S talán épen ez volt oka, hogy az estély annyira kedélyes, mondhatnánk családias jelleggel bírt. A Kudla testvérek által kiszolgált jó vacsora és feltűnően jó bor mellett vidám hangulatban töltötte az estét Justiczia népe.— Egymást érték a pohárköszöntők melyek közzül a legelsőt Szabó Pál vezető kir. járásbiró mondta a nyugalomba vonuló albiróra, — ugyancsak ő érte tósztoztak Táby Elek, Kováts Dezső és Bródy Lajos ügyvédek és Jancsó Gyula albiró is. Azután ismét Bródy Lajos ürített poharat éltetve Csilléry Dávid járásbirót, kiben a kiváló bírónak előnyei előzékeny kedves modorral párosulnak. Gsil- léry Dávid az ügyvédi karért, Almássy Ignácz Bagossy Pálért, Papp Béla pedig Jancsó Gyula albiróért, mint a most nyugalomba vonuló albirónak előzékenység, munkakedv és képzettség tekintetében méltó utódáért ürítettek poharat. — Majd Dr. Adler Adolf Szabó Pál vezető járásbirót, Almássy Ignácz Ilosvay Ferencz árvaszéki elnököt, Bródy Lajos Fógel Kálmán telekkönyvvezetőt és Bakó Bálint végrehajtót éltette, Bakó Bálint pedig Papp Béla ügyvédet mint a „Nagy- Károly és Vidéke“ szerkesztőjét és a sajtó képviselőjét köszöntötte. Még ezután is sok tószt hangzott el a mit fel sem jegyeztünk. A kedélyes összejövetel a kora reggeli órákig tartott a jelenvoltak mindenikében amaz óhajt keltve, vajha a bírói és ügyvédi kar tagjai minél gyakrabban tartanának hasonló családias jellegű összejöveteleket. — Gyászeset. Soós Jenő nagyváradi posta- és távirda-tisztet, lapunk volt főmunkatársát súlyos csapás érte. Neje, született László Helén, László Pál vármegyei főszámvevő leánya folyó hó 8-án Nagy-Váradon elhunyt. Férjén kívül kis fia gyászolja a jó feleség és édes anya elhunytét. Temetése ma délután fog megtörténni. Részvéttel osztozunk a család fájdalmában. — Dalestély. Dalegyletünk f. hó 6-án szombaton, tartotta meg szokásos tavaszi mulatságát. Dicséretökre legyen mondva, mindent elkövetett a rendezőség, hogy a mi nagyon is apathikus közönségünket megnyerje. Gondoskodott czimbalom szólóról, felolvasásról, sőt énekszámai is válogatottak voltak — és mégis nagyon kis számú közönség gyűlt egybe. Hogy az ügyvédi és bírói kar teljesen távol maradt, értjük, mert hiszen ugyanekkor volt a Bagossy-féle búcsú-lakoma is. Egyéb körök szintén nem vehettek részt, mert itt vagy amott valának elfoglalva. Legjobban természetesen a Köl- csey-Egyesület távolmaradásán csodálkoztam. Hány estélyének a fényét és sikerét emelte már a dalárda és — abból az alapszabálybeli erkölcsi támogatásból — mégis alig látunk valamit. Ilyen közöny mellett csakugyan nem csudálkoznám, ha egyszer csak azt hallanám, hogy a mi 21 éves kultúrintézményünk feloszlott. Nagyon megérdemelnénk. Különben az előadás kifogástalan volt. A csekélyszámu de lelkesülni tudó kis csapat, minden számnak szívesen tapsolt, de leghangosabban adott kifejezést tetszésének mégis akkor, mikor a dalárda Beschnis Ossiánját énekelte, mikor ifj. Papp Endre az újabb nóták közzül egy párt elczimbalmozott és zakodottságának büntetéséül Apolló őt egy fára felakasztja és elevenen megnyuzza. Elég furcsán járt vele M i d á s z, Lydia királya is. De hogy ezt megérthessük, előbb Pán istenről kell egyetmást elmondanunk. Pán, a pásztorok istene, szerelmes lett egy Syrinx nevű nymphába. De ez szemérmesen megfutott előle s midőn Pán őt üldözni kezdte, hirtelen náddá változott. E fölötti elkeseredésében, ha már életében nem bírhatta, ily állapotban kerítette hatalmába olyatén képen, hogy a nádat levágta s belőle egy több sípból álló hangszert készített, melyet syrinx- nek, pásztorsipnak nevezett el. Esténként azután édes dallamokat csalt ki hangszeréből s művészetét oly tökélyre vitte — legalább az ő hite szerint, — hogy elég merész volt Apollóval is versenyre kelni. Apolló elfogadta a versenyt és közösen Mydászt kérték fel versenybíróul. Ez — elég meggondolatlanul — a pász- torsipon játszó Pánnak Ítélte oda az elsőséget, ami miatt ugyancsak megtréfálta őt a mellőzött Apolló. Úgy gondolkodott ugyanis, akinek csak ilyen zenei hallása van, az nem méltó arra, hogy emberi fülei legyenek. Adott tehát Mydásznak szamárfüleket. Sokáig rejtegette az igy megcsufitott versenybíró akarata ellen nyert ékességét. Nem is pattant ki a titok mindaddig, mig borbélyra nem szorult. Ekkor aztán bebizonyult, hogy amit ketten tudnak, az egész világ tudja. A borbélyban sem állt meg a titok, daczára, hogy fej veszteség terhe mellett volt lelkére kötve a hallgatás. De nem emberi lénynek súgta meg. Hanem mikor már olyan elmond- hatnékja volt, hogy emiatt se éjjele, se nappala, egy mocsaras helyre ment, gödröt ásott, s abba súgta bele terhes titkát: Mydász királynak szamárfülei vannak. Azon a helyen később nádas nőtt, melyet mikor a szél mozgatni kezdett, érthetően zizegték az összeverődő nádszálak világgá a nagy titkot: Mydász királynak szamárfülei vannak. így büntette meg Apolló isten az önteltséget, az elbizakodottságot, az önerejének túl becsű lői t; mig ellenben az igazi tehetséget, mely rendesen együtt jár a szerénységgel, kedvelte, becsülte. így ő volt vezetőjük, karmesterük a Múzsáknak, kik valódi hivatással istápolják a dalt, a zenét, a költészetet s egyáltalában minden szépművészetet, moly előmozdítja az emberi művelődést. Azért általános felfogás szerint az összes költők és dalnokok AppollótóJ és a Múzsáktól származnak. Ezek is, mint a tökéletes éneknek istennői megbüntetik azokat, kiknek kedvük kerekedik velük az ének és zene művészetében versenyezni. így egy thrák embernek, Pierosnak kilencz leányát kik őket énekversenyre hívták ki, miután legyőzettek, éneklő madarakká változtatták. Még keményebb büntetés érte a Sziréneket. Ezek eredetileg nyinphák voltak hetedhét országra szóló szépséggel; de hiuságuk és hanyagságuk miatt madár- testű, lányarczu szörnyetegekké változtatták őket az istenek. Hangjuk oly veszedelmesen bájos volt, hogy aki éneküket hallotta ellenállhatatlan vágy ragadta a szirének bűvkörébe. Alig ért azonban közéjük, megragadták és darabokra tépték. Ezek is versenyre keltek egyszer a Múzsákkal, de legyőzettek; az istennők legszebb tolláiktól fosztották meg őket és kimondták reájuk a végzetet, hogy bűvös hatalmuk csak addig tart, mig egy halandó dalukkal szemben érzéketlenül evez el szigetjük mellett. S midőn ezt Odysszeus a trójai háborúból hazatértében megtette, (igaz, hogy csak úgy volt képes ő is ezt megtenni, hogy önmagát az árboczfához köttette, társai füleit pedig viasszal dugta be,) a végzet beteljesült rajtuk. Szégyenükben ugyanis valamennyien a tengerbe ugrottak és kő- szirtekké váltak. Még csak két rn u z s a fi-r ó I kívánok megemlékezni, kik a zeneművészetben való kiváló jártasságuk miatt kedvenczei voltak maguknak az isteneknek is; ezek már nem tartoztak az is ten karhoz, csupán földi halandók, jóllehet vagy apai vagy anyai ágon jogot formálhatnak az isteni rokonsághoz. Az egyik volt Orpheüsz, a görögök legrégibb dalnoka. Lantját felülmúlhatatlan tökéletességgel kezelte s oly bájosan énekelt, hogy az egész természetet meghatotta; madarak a légben, halak a vízben, fák, sziklák követték lépteit, a vadállatok előbujtak odúikból, csakhogy hallgathassák. Hiába 1 A zene hatalma mindent felülmúl ! Dalait 1 főleg feleségéhez Eürydikéhez intézte, kit midőn kigyómarás következtében el veszített, szerelmi bánatában oly panaszos hangok fakadtak ajkán és lantján, hogy az istenek megszánván fájdalmát, megengedték neki, hogy elveszett kedveséért j az alvilágba leszólhasson. Itt lantja és éneke bűvös hatalmával az alvilág urától j kieszközölte magának azt a kegyet is, I hogy feleségét ismét visszavihesse a földre, de csak olyan feltétel mellett, hogy mindaddig nem néz vissza utána jövő feleségére, j | ínig csak az árnyékvilágot el. nem hagyja. Szerelme és aggodalma, hogy Eürydiké; ; csakugyan követi-e, nem hagyták nyug- | ; ton s Ígéretét megszegve a sötét utón | visszatekintett s igy egyedül kellett neki a földre visszatérnie, hol kétségbe esve sokáig bolyongott még fájdalmával. Holttestét a Múzsák temették el, lantja pedig az ég csillagai közé jutott. A másik volt Árion, az első dalárda megalakitója, amennyiben ő találta fel a kardalt. Egyszer átrándult Alsó- Itáliába, hol a görög városokban lantjával nagy kincseket szerzett, melyek azonban majdnem vesztére váltak. Mert midőn egy korinthuszi hajón visszaevezett, a hajósok pénzvágytól sarkalva a tenger közepén megakarták ölni. Árion mindenét oda akarta nekik adni, csak életének kegyelmezzenek. Látva azonban, hogy minden kérése hasztalan, arra kérte őket, engedjék meg, hadd játszók egyet utoljára lantján, azután önként a tengerbe ugrik. Felöltötte ünnepi köntösét, kezébe vette lantját s felhangzott fenséges dala Apollóhoz. Bűvös éneke odacsalta a delp- hint, e zenekedvelő halat; s midőn a dalnok a vízbe ugrott, hátára kapta és sértetlenül tette ki Korinthusban. íme tisztelt közönség, nem hiába mondjuk hát a dalra, mely tetszésünket feltétlenül megnyerte „fölséges, isteni“! Nem hiába érzünk melegséget szivünkben egy gyújtó dal hallatára, s nem hiába szorul el szivünk, telik meg szemünk könnyel a gyászdaloknál, ragadnak áhítatra a magasztos egyházi énekek. Az irás is azt mondja: „Kétszeresen imádkozik az, aki énekel“. Ápoljuk, pártoljuk tehát a dalt, mert az szívnemességet jelent és eszközöl. Tompa Mihály szavaival búcsúzom el én is a felolvasó asztaltól, ki a haza nehéz napjaiban igy biztatja a csügge- dőket: „Fiaim 1 csak énekeljetek!“ Uotczinyer Imre.
