Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-19 / 3. szám
nyék és szabályokban foglalt büntetéssel sujtatik. Ennélfogva akkor, midőn az állami húsfogyasztási adónál vagy borbáládénál elkövetett kihágás miatt a jövedék áthágási vizsgálat megindittatik, ebbe a városi fogyasztási pótadó is befoglalandó. 29. §. Azon esetekben, midőn a kihágási büntetés pénzbírságban sza- batik ki, ezen birság egészen az állam javára esik, illetőleg a pénzbírsághoz Nagy-Károly városnak semmi igénye nincs. 30. §. Midőn a kihágás büntetése a fogyasztási adó után járó fogyasztási adó illeték négyszerestől nyolczszoros mennyiségben szabatik ki, — a városi húsfogyasztási, — illetve borfogyasztási pótadónak szintén négyszerestől nyolczszoros összege Nagy-Károly várost illeti; azonban a behajtásnál az államot illető büntetési összeg mindig elsőbbséggel bir a várost illető összeg felett. 31. §. Jövedékkihágásnak vétetik és 1 koronától 40 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő : a) a ki a városi szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosítottat vagy meghatalmazottját be nem bocsátja oda, a hová menni, vagy ahol szétnézni akar; vagy b) a kutatásban gátolja; c) a mit fel, vagy kinyittatni akar, azt fel vagy ki nem nyitja; vagy pedig d) az adóbárczákat és egyéb igazolványokat, melyek szabályszerüleg elö- mutatandók, elő nem mutatja 32. §. A ki a városi szeszfogyasztási pótadó csonkítása ellen irányuló eljárás ellen ellenszegül s általában az j ellenőrzési eljárás folyama alatt városi szeszfogyasztási pótadó alá eső tárgyakat a beszedésre jogosított vagy meghatalmazottja tudta és engedelme nélkül azon helyről, hol az ellenőrzési eljárás történik eltávolít vagy megsemmisít, — az eltávolított vagy megsemmisített tárgy után járó négyszeres —vagy terhelő körülmények fennforgása esetében nyolczszoros városi fogyasztási pótadóban marasztalandó el. Ha az eltávolított Vagy megsemmisített tárgy mennyisége meghatározható nem lenne, 4 koronától 40 koronáig terjedhető pénzbírság alkalmazandó. 33. §. A ki a hivatalból alkalmazott zárlatot és pecsétet megsérti — a men— Ugyan mit? — Egy nagyon jó eszmét. — Süsd meg, ha mást nem tudtál hozni. — Ne beszéljetek annyit, mert minden perez drága. Mennyi pénzünk van összesen ? — Éppen most számoltuk össze 17 kr. De abból dohányt veszünk. — Hát ha jó estét akartok magatoknak csinálni, akkor veszünk egy 4 kros porczelán babát, meg arany és más czifra papirost. Tán csak kifutja a 17 krból.. — Hát aztán avval jóllaktunk ? — Te Pista keríts valahonnan kalapácsot és szegeket... — A meg mi az ördögnek kell ? — Te meg Benő nézz egy kis színes papir után. De hamar, ne bámuljatok annyit, hanem dolgozzatok. Én addig elmegyek a 17 krral bevásárolni. — Mégy a lángoló pokolba. Hát nem mondanád meg, hogy mire való mindez ? — Hát nem mondtam még? Betlehemet csinálunk és avval fogunk elmenni. — Kéregetni ? De már azt nem tesszük ! — Hát hagyjatok már beszólni. Avval ki fogunk menni Sz.-Jánosra a jegyzőhöz. — Ha ha ha ! hangzott fel kórusban. Aztán mivel ? hogyan ? mi módon ? de legíokép hogy állítunk be? Én már ott dolgoztam a deszka ajtóval s méregettem rajta a betlehem hosszát és magasságát. — Ha akarjátok, hogy legyen valami ne okoskodjatok sokat, mert az idő NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. nyiben ezen cselekmény a büntető törvények szerint bűntettet vagy vétséget nem képez — 4 koronától 40 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. Ha pedig azt, ki ezen cselekményt elkövette, büntetés alá vonni nem lehetne, magára a szeszfogyasztási pótadó tárgyának tulajdonosára szabandó ki a büntetés. (Folyt, köv.) HÍREK. — Néh. gróf Károlyi Ferencz temetése e hó 16-án ment végbe. A holttest e hó 15-én reggel 6 órakor érkezett Londonból városunkba, honnan még az nap Kaplonyba szállították. A feketével egészen bevont kegyúri templomban lett felállítva a ravatal, a melyen levő koporsót százat meghaladó koszorúk özöne — ezek közt Nagy-Károly város koszorúja is — borított. E hó 16-án délelőtt fél tizenegy órakor volt a temetés, a melyen a gyászoló, mélyen sújtott szülőkön kívül az elhunyt testvérei: gróf Károlyi Gyula nejével, gróf Károlyi Antal és László, nagyanyja : özv. gróf Károlyi Györgyné, továbbá gróf Károlyi István és neje, gróf Károlyi György, özv. gróf Károlyi Gyuláné, özv. gróf Károlyi Viktörné, gróf Desewffy Aurél nejével, gróf Zselénszky Róbert nejével, báró Podmanitzky Géza nejével, Semsey László nejével, gróf Almássy Dénes nejével, Tisza István nejével és báró Vécsey Miklós is megjelentek. Részvétét tolmácsolandó nagy számban jelent meg a közönség s városunk lakossága is. A temetési szertartás után, — melyen dalárdánk is gyászdalokat énekelt — letették az ifjú grófot ősei mellé a családi sírboltba. Lelki üdvéért városunkban e hó 17-én volt az ünnepélyes gyászmise. Ugyanakkor Kaplonyban is volt requiem, melyen csupán a mélyen sújtott család vett részt. — Uj főrendiházi tag. Szász Domokos kolozsvári püspök, legközelebb történt elhalálozása folytán sorrend szerint Kiss Áron, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület érdemteljes ősz püspöke lesz a megüresedett főrendi tagsági helyre behiva. — A Kölcsey-egylet e hó 15-én ismét sikerült estélyt tartott a régi kaszinóban, melynek kiváló érdekességet kölcsönzött Békéi Józsa k. a. fellépte. A kisasszony alaposan képzett hegedű művésznő, kinek valóban művészi játékát szűnni nemakaró tapsokkal julalmazta a nagyszámban megjelent intelligens közönség. Ghapin-Sarasate „Noc- turié“-ját Vieniawszky „Tarantellá“-ját, majd Huber Károly „Magyar ábránd“-ját adta elő Bródy Miklós ur zongora kísérete mellett. A Bródy Miklós ur által zongorán előadott Chopin G. moll Balladája is általános tetszésben részesült. Dr. Lúcz Ignácz ur pedig érdekes felolvasást tartott e czimen „A gondolat mint mozgás, ennek megérzése mint gondolatolvasás s e mozgás sebességének megmérése. “ — Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága e hó 13-án ülést tartott, a melyen megválasztották a szakbizottságokat s elintézték a folyó ügyeket. — Névnap. Palczer Ernő k. r. házfőnök, kormánytanácsos, e hó 12-én ünnepelte névnapját, mely alkalomból számosán üdvözölték a köztisztelet és szeretetben álló házfőnököt. — Az ev. ref. egyház bálja, melynek jövedelme iskolaépítés czéljaira fordittatik, f. hó 21-én, szombaton nem "a régi kaszinóban, mint az a meghívóban először jelezve volt, hanem a vármegyeház nagytermében fog megtartatni, hol a gyüléstermen kívül a két oldalterem is a báli közönség rendelkezésére lesz bocsátva, a karzatra pedig 1 frtos karzatjegy jogosít. Az ev. ref. mulatságok mindig a legsikerültebbek közé tartoztak s bizonyára beválik az most, midőn a bálanyai tisztet a főispánná ő méltósága fogadta el, a rendezőség pedig lankadatlan buzgalommal követ el mindent, hogy a mulatság jól sikerüljön. Mint értesülünk e mulatságon nemcsak helyből, de a vidékről, sőt a vármegyékből is számosán készülnek résztvenni. Ezen örvendetes körülmény indította a rendezőséget arra, hogy a kaszinó helyiségénél egy nagyobb, a résztvenni szándékozók számának megfelelő helyről gondoskodjék s ez okból kérte és nyerte meg a vármegyeház nagytermét. A rendezőség főtörekvése, hogy az estélyt fesztelenség, jókedv és mindenben egyszerűség jellemezze, hogy igy az intelligens elem között a polgárság és iparos osztály is otthonosan érezhesse magát. Midőn szükségesnek láttuk ezekre felhívni a nagy közönség figyelmét, melegen ajánjluk a jótékonyczélu tánczes- télyt az érdeklődők szives pártfogásába. Akik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, forduljanak a rendezőbizottság jegyzőjéhez, Lukács Mihály tanítóhoz. — A Központi Takarékpénztár Részvénytársaság folyó hónap 15-én délelőtt 10 órakor tartotta évi rendes közgyűlését. Megjelent 28 részvényes 248 szavazattal. Id. Zanathv Mihály igazg. elnök a közgyűlés határozatképességet megállapítván igazolta, hogy az alapszabályok értelmében a meghívás kellőleg közzé tétetett. Felkérte Bródy Lajos takarékpénztári ügyészt a közgy. jkv. vezetésére. A jkönyv hitelesítésére Dr. Serly Gusztáv, Somossy Miklós és Weisz József részvényesek kérettek fel. Ezután vezérigazgató a nála már megszokott szónoki lendülettel előadott, minden izében kitünően kidolgozott köztetszésben részesült beszédében visszapillantást vetett az elmúlt üzleti évre s megemlékezvén szeretett királynénk haláláról is valóban meglepő fordulatokkal fejtegette a kétszerkettő elméleti és gyakorlati jelentőségét a családban, a társadalomban s az üzletvilágban egyaránt. A múlt üzleti év kiemelkedő mozzanatainak felem 1 i tésévei méltatta a helyettes-vezérigazgató működését és az egész kezelőszemélyzet, különösen pedig Sternberg Jenő főkönyvelő kiváló ügybuzgalmat, tevékenységet és szakavatottságát, mely lehetővé tette, hogy már az újév első napján az intézet üzleti mérlege közkézen foroghatott, megelőzve ezzel nemcsak városunk, de talán az ország összes, pénzintézeteit is. Olvastatott az igazgatósági jelentés, bemutattatott a mérleg, mely észrevétel nélkül elfogadtatván az igazgatóság és felügyelőség részére a felmentvény megadatott. A 14.480 frt 31 kr. nyereményfelosztási javaslat is elfogadtatott. Az osztalék febr. 1-től kezdve folyósittatott. Miután a felügyelőség mandátuma lejárt a volt tagok titkos szavazat utján újból megválasztattak. A szavazatszedő küldöttség elnöke Róth Károly, tagjai Spitz Mór és Markovics Dániel voltak, jegyző Bródy Lajos ügyész. A régi és újból megválasztott felügyelőség tagjai Szoboszlay Papp József elnök, Sarkadi Adolf, Hadnagy Ignácz tagok, Demidor Ignácz póttag. Miután végül konstatálva lett, hogy indítvány nem adatott be, elnök a gyűlést feloszlatta. Id. Zanathy Mihály vezérigazgatót és elnököt a jelenvolt részvényesek zajosan megéljenezték és szép beszédéhez gratuláltak. — Eljegyzés. Nagybosnvói Kónya Kálmán, m. á. v. mérnök, földbirtokos, a napokban eljegyezte ludányi Bay Mihály csórna- közi földbirtokos és neje, csik-tusnádi Sántha Erzsébet úrnő bájos szép leányát, Annát. Boldogságot kívánunk a szerető szivek frigyéhez! — A „Nagykárolyi kereskedő ifjak egylete“ 1899. évi február 11-éré nagyobb szabású mulatságot tervez. Az eddig rendezett mulatságainak sikerét ezzel bizonyára csak tetézni fogja, mert már maga a rendezőség oly ügyesen van összeállítva, hogy ez kellő garantiát nyújt ahoz, hogy ez egyike lesz a farsang legsikerültebb mulatságainak. — Bátor tett. E hó 17-én gróf Károlyi Tibor és gróf Almási Dénes Kaplonyba készültek. — Midőn gróf Károlyi István kastélya udvarán kocsiba ültek a lovak megbokrosodtak s elragadtak. Talán nagyobb baj is történik, ha ifj. Róth Alajos órás — ki a kastélyban az; órák feletti felügyeletet végezte, hirtelen a lovak elé nem ugrik s bátor elszántsággal meg nem ragadja a rudas ló kantárját; az erős fogás folytán hátrafelé kényszeri tett rudas ló eltörte a kocsi rudját, de egyben meg is állott s igy a grófok baj nélkül kiszálhattak a kocsiból. A bátor tett nem szorul dicséretre. — Bírói vizsga. Klie Antal városunk fia a makói kir. járásbírósághoz beosztott aljegyző, folyó hó 9-én a gyakorlati bírói vizsgát Budapesten kitűnő képesítéssel letette. Gratulálunk, s kívánjuk a megérdemlett mielőbbi előléptetést. — Színi előadással egybekötött hangverseny. A helybeli izr. nőegylet az ifjúsági egylettel együttesen január hó 28-án a régi kaszinó termében egy nagyobb szabású hangversenyt és színi előadást rendez több művész közreműködésével. A hangversenyt táncz követi. A meghívók a napokban lesznek ki- küldve. — Meghívó. A Nagykárolyi Polgári Olvasókör könyvtára javára összes termeiben 1899. évi február hó 4-én, szombaton tombolával egybekötött karton-bált rendez, melyre rövid. Menjen hozza be valamelyik a kis fűrészt. — Nem lehet, mert benn van a színben. A kulcsa pedig Zsuzsánál van, a pedig most ment el hazulról. — Jaj a vén csoroszlya, az is most tud elmenni. — Megállj, megpróbálok én valamit szólt Pista és kiment. — Ha van valami csecsebecse ide bent, szedjétek össze mind, jó lesz azt is berakni. Te Jankó készíts egy kis szenet, meg csinálj papirzsákot... —, Hát nem vagyunk mi bolondok ? — Avagy te, vén ... De nem bírtam befejezni kifakadd sómat, mert az ajtó nyílt és nagy kiabálva ront be Zsuzsa. — Segítség jöjjenek, tolvaj van a színben ! — Van az ördögben 1 Adja akkor ide hamar a kulcsát. — Hozom lelkem, hozom. Tudtam, ha az ur elmegy hazulról, mindjárt baj lesz. Persze a tolvaj nem volt más mint Pista, ki ott fürészelgette az alkalmatosságot, de nem bir t kulcs nélkül mégse : bejutni. Jó, hogy megjött Zsuzsa. Volt már fűrészünk, kalapácsunk, szegünk. Egy reszelés, két reszelés, egy verés, két verés és a betlehem kézzelfogható állapotban volt! — Jaj rövid eszüek, hisz mondtam, hogy színes papirt hozzon valamolyitek ! — De honnan ? kérdi Jankó — Hát még erről is én gondoskodjam ? Igazán elveszitek az ember türelmét. Jó van jó. Itt ugrálunk, kalapálunk ; de mit fogunk énekelni meg beszélni. — Ki mit tud. — Köszönöm szépen. Ki is teszik akkor a szűrünket. De jó hogy szóltál. Eredj a csűrbe és nézd meg hátha van ott valami szürféle. — Tán azt is a betlehembe teszed? — Teszem a bolond fejedre! Hát a vén juhász mit vesz magára? Erre aztán beadta Jankó a derekát és ment a csűrbe. Benő és Pista pedig, kik inig mi veszekedtünk kimentek, újra bejöttek a szobába. Benőnél egy csomó zsindely volt. — Hát a minek ? — Kardokat csinálni. — Nagyon jó! Hát te Pista? Mi! Színes papirt hoztál '> Nagyszerű. Honnan? — Bementem a kamarába és a be- főttes üvegek alól szedtem ki. De most már siessünk. Neki láttunk a felezifrázásnak. Pista meg az asztalon kezdett dörgölni valamit. — Csak nem tust kavarsz ? — Nem, hanem lisztet, a mivel odaragasszuk a színes papirt. — Jaj eszem azt a szép eszedet! Nemsokára bejött Jankó is, egy bundát, egy bekecset, 2 kucsmát és egy marék mohot hozván magával. — Na most már minden megvan csak siessünk, hogy minél hamarább készen lehessünk. Hozzá is láttunk alaposan. Addig szegezt ünk ragasztottuli k, rakosgattunk, a inig előttünk állott egy valami, a melyre egy kis jó akarattal azt is rále hetett fogni, hogy betlehem. — Na most öltözzünk 1 Én leszek a vén juhász, Jankó lesz a szerecsen, Benő lesz Herodes, Pista meg a kis pásztor. — Ez mind igen szép — monda Jankó — de hol van a kis Jézus. — Jézus Márjám! hát nem hoztatok? Szaladj Pista hozz hamar! Nem én, mikor már;megvagyok öltözve. Tán evvel a bekecs alól csüngő inggel állítsak be?! — Akkor mennél to Jankó! — Hogyno, evvel a kormos arcz- czal! Nőm én. Utoljára is nekem kellett elszaladni, mert csak a bundát kellett lelöknöm magam ró l. Végre már annyira voltunk, hogy indulhattunk. Felvoltunk öltözve elég jól. Rajtam egy nagy darutollas sapka és bunda, a képes felemen pedig kóczból készült bajusz meg szakái. Jankó bekormozta a képét, a nagykabátját kifordítva magára vette és törölközővel nagy turbánt csinált a feje körül.' Jó alak volt. De Benő se maradt hátra. A téli kabátjára ráhúzott egy piros kék csikós tornainget, a kalapja szalagjára papírból ékeket dugott (ez akart a korona lenni) és végül lábszárait kamástíiba bujtatta. Pista meg egy kifordított kucsmát a fejébo nyomott, egy hosszú inget vett magára, arra egy bekecset, a kezébe egy, nagy botot és kész kis pásztor volt. És hogy teljes legyen a leírás Jankó és Benő kezében egy-egy léczből készült kard vil- logot. Na most már csakugyan indulhattunk. Elhatároztuk, .hogy a betlehemet felváltva fogjuk vinni, hisz akkora volt, hogy a hónunk alatt elfért.--- Ohó csak most jut eszembe — riad fel Jankó —hát a gyertya hol van? — A biza ! Ejnye mit csináljunk?!
