Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-28 / 39. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE

A Kö/csey-szobornak megkoszorúzása.

A Kölcsey szobornak a Petőfi-Társaság tagjai által való megkoszorúzását délutánra kellett halasztani, mivel a díszközgyűlés any- nyira elhúzódott, hogy délelőtt csak az em- élktáblák leleplezése történhetett meg.

Bartók Lajos a Petőfi-Társaság alelnö- kének és Nagy László a Kölcsey-Egyesület elnökének vezetése alatt 6 tagból álló küldöttség ment ki a szoborhoz s beszéd mellőzésével letette a szobor talapzatára a nagy babérkoszorút, a melynek felirata következő :

A Petőfi-Társaság — Kölcsey emlékének. 1899. szept. 24.

Díszelőadás a színházban.

A tánczmulatság miatt este 7 órakor kezdődött a díszelőadás a színházban. Díszes és nagy közönség nézte végig az előadást.

A páholyok az irók részére és a földszinti elsősorok a küldöttségi tagok és vidékiek részére volt fentartva. Csóka színigazgató erre az előadásra megnagyobbította a színkört és volt is szükség rá.

Először a nagykárolyi dalárda énekelte a Talpra magyart szépen és hatásosan.

Ezután Baghy Gyula szavalta Prolog- ként, Nagy László alispánnak és a Nagy- Károlyi Kölcsey-Egyesület elnökének ez alkalomra irt és lapunk tárczarovatában közölt szép költeményét. Baghy helyes felfogással és nagyon sikerült előadásban mutatta be a szép költeményt.

Mikor a szavalás véget ért, olyan színházi tüntetés történt, ami ritkítja párját.

A közönség legalább egy negyedóráig éljenezte, tapsolta és hivta a függöny elé, a szerzőt. Minthogy azonban Nagy László kitért az óváczió elől, a közönség mikor látta, hogy a következő darab előadása alatt visz- szatért a színkörbe a szerző, azzal fogott ki rajta, hogy az előadás végén megismételtette a költeményt.

Ezenkívül Rudnyánszky Petőfi czimü drámai költeményét adták elő szinészeink. Baghy Petőfi Sándort remekül alakította és sok tapsot aratott. Igen jó volt Molnár mint Egressy, Breznay mint Csipkés. A női szereplők Abonyi Aranka (Varga Róza) Huckstedt Irén (Csapó Etelka) Rátonyi Stefiké (Szend- rey Julia) igen jól megállottták helyüket.

A bál.

A vármegyeház nagyterme igen szépen volt feldíszítve, hogy magába fogadhassa azt a gyönyörű hölgytársaságot, mely a bálon részt vett. Azt hittük, hogy nagyobb számú közönség fog részt venni, s habár nem nagy, de oly intelligens közönség jelent meg, hogy büszkeséggel mutathattuk be szép leányainkat és asszonyainkat idegen vendégeinknek.

A rendezőség mindent elkövetett a bál sikerének érdekében, vidámság, jókedély tanyája lett a máskor komoly helyiség! A hölgyeknek gyönyörű tánczrenddel kedveskedtek s a megjelenteknek bizonyára feledhetetlen kedves emléke lesz a Petőfi-ünnep báljai Főispánunk bájos nejét megjelenésekor éljenzéssel fogadták, a rendezőség pedig egy gyönyörű csokorral kedveskedett neki. Ő méltósága kedvességével, nyájasságával mindenkit elbűvölt s a legjobb hangulatban tánczolt. Szóval a bál is méltóan sorakozik az ünnep fényéhez. Az első négyest 28 pár tánczolta.

A karzat is zsuffolásig telve volt a legintelligensebb közönséggel. A kedélyes mulatságnak csak reggel 6 órakor lett vége. A megjelent hölgyek névsorát a következőkben adjuk. Leányok: Böszörményi Erzsiké, Bezerédy Ilonka, Dienes Erzsiké, Ferenczy Mártha, Hutiray Jolán és Berta, Kerekes Margit, Kimer Anna, Kulin Vilma, Luby Piroska, Lúcz Elza, Szintay Tériké, Szimon Ilona, Ujfalussy Zulima. — Asszonyok: ifj. Böszörményi Sándorné, özv. Bezerédy Ferenczné, Butyán Jánosné, Bauer Lajosné, Barkóczy Ferenczné, Dienes Lajosné, Frőlich Albinná, Govrik Ödönné, gróf Hugonnai Béláné, Jékey Sándorné, llosvay Aladárné, Kimer Jánosné, Báró Luzsinszky Lajosné, Luby Lajosné, Lúcz Ignáczné, Maresch Emil né, Nagy Lászlóné,Papp Józsefné, Rába Lászlóné, Serly Gusztávné, Stróbencz Györgyné, Szu- j hányi Ferenczné, Schvaiczer Aladárné, Szintay Istvánné, Szimon Edéné, Szányi Árpádné, Solymossy Istvánné, Thoma Lászlóné.

Erdődön.

Verőfényes szép idő kedvezett az erdődi kirándulásnak. A Petőfi-társaság tagjai, a hozzájok csatlakozott Kölcsey-egyesületi tagokkal mintegy 30-an, az erdődi kerület országgyűlési képviselője, Szobányi Ferencz kíséretében a reggel 8 óra 30 perczkor induló személyvonattal mentek Gilvácsig, hol már a nagysomkuti vasút tölgygalyakkal feldíszített külön vonata várt az érkezőkre. A Szatmárról érkező vonat bevárása után indult a társaság Erdőd felé, hova V3 11-kor érkeztek meg. Valóban gyönyörű fogadtatást

rendezett e sváb ajkú, de érzelmében jó magyar hazafiaknak bizonyult lakosság. A mint a vonat az állomásra berobogott, hangos éljenzés tört ki, a fúvó zenekar rázendítette a Rákóczy-indulót, a zöld gályák és nemzetiszinü zászlókkal feldíszített pályaháznál pedig Damokos Ferencz járási főszolga- biró, az erdődi intelligenczia, a járás jegyzői kara s az egész község lakossága fogadta a leszálló vendégeket, kikhez Damokos Ferencz főszolgabíró intézett szép beszédet, melyre Nagy László válaszolt. Ezután kocsikra ültek a társaság tagjai s a földmives-bandérium vezetése mellett vonult fel a fellobogózott községen keresztül a várba, az ünnepély színhelyére, hol Rébay Dezső uradalmi intéző, a tisztviselőkarral együtt fogadta az érkezőket. Az uradalom épületei is nemzetiszinü lobogókkal voltak feldíszítve s a festői várromok között megjelenő társaságot valami borongós érzelem lepte meg, midőn azon helyen járt, melynek minden kövéhez, minden fűszálához egy-egy édes emlék kötötte a költőkirályt, kinek emlékét jött ünnepelni. A Petőfi-társaság tagjai azután megtekintették a várromokat, a parkot, hol annyi gyönyörű költemény született 1 Déli 12 órakor vette kezdetét az ünnepély programmja az akkorra már nagy számmal egybegyült közönség előtt, kikhez az időközben Szatmárról és Nagy-Bányáról érkezettek csatlakoztak. Az előre elkészített emelvényen Bartók Lajos, a Petőfi-társaság alelnöke s a szereplők foglaltak helyet. Bartók gyönyörű beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt, mely után Gellert Endre nagybányai főjegyző szavalta el Nagy Lászlónak „Petőfi emlékezete“ czimü költeményét nagy hatással. És itt ismétlődött a tüntetés, éljenzés, mely alig akart lecsillapodni. Utána Lauka Gusztáv, a veterán iró, Petőfi kortársa olvasta fel „Megváltás“ czimü Szendrey Julia utolsó napjait tárgyazó dolgozatát, melyet az ősz iró meghatottságtól remegő, olykor a visszaemlékezésnek hatása alatt zokogástól elfojtott hangon olvasott fel. Az igen érdekes felolvasást szűnni nem akaró éljenzés kisérte, s legközelebb közölni fogjuk. Majd Ábrányi Emil, az ő kedves, szívhez szóló hangján szavalta el következő költeményét :

Sok szép, jeles dal van ma is, hiszem.

De hozzá méltót nem mond senkisem.

Mert mind fáradtak, hidegek vagyunk Ő hozzá képest, a ki maga volt A lobogó tűz! A ki minden hangját Szivéből vette, a mikor dalolt!

Rengő kalász azóta is terem,

Azóta is van napfény, szerelem,

Azóta is száll fecske és daru,

A rónaság hozzánk se mostoha . . .

De a ki őket úgy szeresse és úgy Daloljon róluk — nem lesz több soha!

Hajnalt-köszöntő friss pacsirta-szó,

Halk estharang, pusztákon bujdosó,

Sötét borúval szálló förgeteg,

Melyből tüzes villámok hullanak:

Ha ős-erővel mindez dalba csengne,

Hozzá méltó dal ez lehetne csak!

S ha minden rab-láncz és börtön-torony. Hol vértanuk senyvedtek egykoron,

Minden szabadság, a mi földön él,

És minden zsarnok-gyűlölő harag El kezdene hozsannát énekelni:

Hozzá méltó dal ez lehetne csak !

Ki az, a ki hamvát sirva össze szedte ? Senki! Tán az Isten, ő maga temette.

El sem is temette — föl vitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának.

Iljan halt. De látjuk : nagygyá lenni ráért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.

Ám előbb a lelkét égő szenvedélylyel Millió szegény közt osztogatta széjjel

^ Gazdaggá így tette az egész világot.

S aztán az öröklét ormaira hágott.

Tisztán olvadt át a halhatatlahságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utánna!

Hol a teste ? Nincsen ! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban !

Hol a sírja? Sehol! — Hol a dicsősége Az egész világon ! S nem lesz soha vége!

A gyönyörű költemény nagy hatássj volt a közönségre, mely igazi lelkesedéséne éljenekben, tapsokban adott kifejezést. Máj a vár délnyugati bástya-tornyában a Petőf szobában levő Petőfi-szoborhoz vonult a ke zönség, hol Pósa Lajos szavalta el „Nás; utazás“ czimü költeményét, mely után Barte Lajos pár lelkes szóval letette a Petőfi-tái saság gyönyörű koszorúját, melyen e felirí

állott: „Petőfi emlékének — a Petőfi-társaság“.

Délután 2 órakor 100 teritékü ebéd volt az erdődi nagy vendéglőben, mely kedélyes, barátságos, csaknem testvéries hangulatban folyt le. Pohárköszöntőkben sem volt hiány. Bartók mély hatású felszólalásai, Rákosi Viktor kifogyhatatlan humorának megnyilatkozása, Pósa Lajos, Bodnár Zsig- mond, Prém József, Lauka Gusztáv szellemes pohárköszöntői mindvégig a legfeszültebb figyelemben részesültek. A pohárköszöntők sorát Szuhányi Ferencz, az erdődi kerület képviselőjének felszólalása nyitotta meg, ki a Petőfi-társaságért ürített poharat. Bartók Lajos a Petőfi-társaság nevében Erdőd közönségéért, Nagy László — Petőfi kortársaért, Lauka Gusztávért, Lauka Gusztáv — Szatmár vármegyéért, Nagy László

— Szuhányi Ferenczért, Rákosi Viktor — I Erdőd intelligencziájáért, Bodnár Zsigmond

— a vármegye nemességéért, Majláth Ferencz

— a Petőfi-társaságért, Nagy Lászlóért, Pósa Lajosért és Ábrányi Emilért, Nagy László a Petőfi-társaság jelenlevő és távollevő tagjaiért, Dr. Prém József az alispánnéért, Fényes jegyző Bartók Lajosért, Gellért Endre Nagy- Bánya város nevében a Petőfi-társaság és Ivölcsey-egyesületért, Nagy László — Pósa Lajosért, Pósa Lajos — Erdőd községért, Siinkó Géza az erdődi fényes fogadtatás rendezőiért, Damokos főszolgabíró, Rébay Dezső és Majláth Ferenczért, Rébay Dezső a vendégekért', Prohászka Lajos — Poór Jánosért, Nagy László — Ábrányi Emilért ürítettek poharat. Ábrányi Emil kijelenti, hogy ő köszöntőt nem mond, de Ígéri, hogy bármikor legyen valami ünnepély, melyre őt meghívják, szívesen fog körünkbe jönni, mert úgy érzi magát itt, mintha haza jönne. Damokos Ferencz — a vendégekért, Lauka Gusztáv Majláth Ferencz és nejéért, Poór János a jelenlevő hölgyekért, Bartók Lajos a Szatmár- megyében levő két Kölcsey-egyesületek virágzásáért emeltek poharat.

Délután 5 órakor indult ismét a társaság vissza. Rákosi Viktor, Pósa Lajos és Sebők Zsigmond Szatmárra mentek át, Abafi Lajos Zilahra utazott, a társaság többi tagjai pedig az este 8 órai vonattal városunkba érkeztek vissza, honnan másnap reggeli vonattal — Budapestre távoztak.

Lezajlottak ünnepünk napjai, méltóan, szépen. Kedves emlék gyanánt fog nekünk megmaradni. De lehetetlen meg nem emlékeznünk azokról is, kik mint szives házigazdák, illusztris vendegeinknek otthont nyújtottak. így Nagy László alispán, kinél Bartók Lajos, Nonn Ferencz, kinél Rákosi Viktor és Pósa Lajos, Róth Károly, kinél Abafi Lajos és Prém József, Dr. Lúcz Ignácz, kinél Bodnár Zsigmond, özv. Gulyásné úrnő, kinél Lauka Gusztáv, dr. Adler Adolf, kinél Ábrányi Emil nyertek elszállásolást, továbbá Brandsch Mihályiul, a nagysomkuti vasút üzletvezetőjéről, ki szives előzékenységével lekötelezett bennünket.

HÍREK.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait folyó évi október hó 1-ső napjának délelőtt 10 órájára a városház tanácstermében tartandó rendkívüli gyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. szept. 26. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Vármegyei alispán ur elnöklete alatt az üresedésben levő számvevői állásnak, továbbá esetleg üresedésbe jövő pénztári-ellenőri és könyvelői állásnak választás utjáni betöltése. 2. A polgármester elnöklete alatt a választás alá nem eső képviselők névjegyzékének összeállítására kiküldött bizottság jelentése felett határozat hozatal. 3. A korcsmák, sörházak és pálinkamérésekről alkotott s a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium által jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése. 4. Fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérésről alkotott szabályrendeletnek a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszteri rendelet szerinti módosítása. 5. Mezőteremi-ut melletti föld bérbeadásának elrendelése s árverési feltételek megállapítása. 6. Izraelita nőegylet kérvénye népkonyha részére helyiség adása iránt. 7. Központi hitelszövetkezet törzsrészvényének jegyzése iránt a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur rendelete. 8. Házaló kereskedés eltiltása iránt alkotandó szabály- rendelet készítése iránt Schuszteritsch Ferencz és társai indítványa. 9. Az iskolai rend védelme tárgyában s a nagymélt. belügyminiszter által jóváhagyott szabály- rendelet kihirdetése. 10. Az erdők állami kezeléséről szóló 1899. évi XIX. t.-cz. és ehhez kiadott nagymélt. m. kir. földművelésügyi miniszteri rendelet kihirdetése. 11. Selmecz-Bélabánya szab. kir. város meghívása a f. évi október 8-án

eszközlendő Honvédszobor leleplezési ünnepélyén részvételre. 12. Augusztus havi pénztári vizsgálati jegyzőkönyv.

— Istenitisztelet. Vasárnap október 1-én az ev. ref. templomban Földváry Jenő daruvári (slavoniai) lelkész, városunk szülötte fog prédikácziót tartani, ki belügyminiszteri engedélylyml a Slavoniában építendő magyarnyelvű iskola költségeire az ország különböző városaiban szép sikerrel gyűjtést rendezett.

— Egyházmegyei gyűlés Mátészalkán. A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye f. hó 22-én tartotta rendes őszi közgyűlését Mátészalkán, hol Segesváry József esperes és Domahidy Elemér elnökökön kívül jelen voltak egyházi tanácsbirák és lelkészek csaknem teljes számmal, világi tanácsbirák közzül: Földváry Sándor, Dienes Lajos, Kacsó Károly stb. Kegyeletesen emlékezett meg a gyűlés Búzás Lajos érendrédi lelkész és Duna Teréz kántor- jánosi tanítónő haláláról. Az összes tanítók és tanítónők ez alkalommal tették le a hivatalos esküt, mely felemelőleg hatott a jelenvoltakra. Az egyházi adózás reformjára következő vélemény lett elfogadva: családadó 1 frt, családtalan önálló férfi és nő egyháztagok személyadója évenkint 50 kr. ezen felül az állami adó 10%-a, mely azonban 100 frton túl nem terjed; más helyen lakók az ily módon reájuk háramló egyházi adónak csak V4-ed részével róvhatók meg; közalapi hozzájárulás marad a régi. Elvileg helyeseltetett a Szatmáron felállítandó női tanitóké- pezde, de előre láthátólag az anyagi terhet a szatmári, nagybányai, ugocsai és nagykárolyi egyházmegyék nem bírják viselni. A lelkészi özvegy-árvagyáminté- zet évi mérlege több száz frt deficzitet mutat, mely egy év múlva ezer frtot meghalad, mi miatt a lelkészek önként elvállalták kölcsöneik után a 8% kamatot, valamint a lélekszám szerinti hozzájárulás D/g krról 21/2 krra emeltetett, mindaddig, mig a segélyezendők keves- bedvén a deficzit meg nem szűnik. Segélyért folyamodók kérvényei kedvező elintézést nyertek. Esperesi segédlelkész fizetése 100 írttal javíttatott. Bírósági ülésben, az ecsedi belhivatalnokok kérvényén kívül, a többi felszólamlások és panaszok mind elutasittattak. Délután 2 órakor közebéd volt a központi vendéglőben, élénk hangulat s több sikerült pohárköszöntő mellett.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága folyó évi október hó 12-ik napján délelőtt 10 és fél órakor, esetleg a következő napokon is rendes őszi közgyűlést tart.

— Esküvő. Szép esküvő folyt le városunkban szept. 23-án. E napon esküdött örök hűséget Fráter János kir. járásbirósági tisztviselő Szilágycsehből Gergye Gizellának, Gergye József vasúti tisztviselő kedves leányának. A polgári kötést Debreczeni István polgármester anyakönyvvezető, az egyházi functiót ft. Timár Péter végezte. Tanuk voltak a vőlegény részéről Dr. Szirmay Vilmos Érsemjénből, a menyasszony részéről Léhner Károly helybeli vasúti tisztviselő.

— Színészet. Szerdán szept. 20-án egy spanyol operett „Az unatkozó király“ került színre. Az operettében van egy néhány igen csinos zenei részlet és szép dal. Az előadás jó volt. Bethleni kitünően alakította „Jeremiást“, s keserveit élethűen mutatta be. Csongory, Breznay, Huckstedt mint mindig jók voltak. Szept. 21-én Offenbach vig operettéje „Orpheus a pokolban“ adatott Huckstedt Irén jutalomjátékául. A jutalmazandó, aki több szép csokrot s ajándékot kapott, Hunfi és Breznayval egyetemben úgy ének mint játékban jó volt. Szept. 22-én „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ eredeti történelmi szinmű 5 felvonásban. Közepes ház előtt, az előadás eléggé jó volt, szereplők közül Zrínyi Ilona (Keresztessy), Rákóczy Ferencz (Baghy), Páter Knitelius (Breznay) és gróf Bercsényi Miklós (Győré) említendő fel. Szombaton, Vihary Elemér társulati titkár jutalomjátéka gyanánt egészen telt ház előtt egy rémséges fér- czelmény „Krach Móni vagy az ó budai fenegyerekedet adták. Valóban boszanko- dik az ember, midőn látja, hogy ily banális tákolmányokat hoznak színre, ott hol a művelődés terjesztéséről van szó, — A közönség elégedetlenül távozott az előadásról és ha megbocsátjuk hogy hangzatos frázisokkal igyekeztek közönséget gyűjteni, azt csak azért tesszük, mert a mi közönségünk nagyon is reá vár az ily biztatásokra. Művészeti részről nem referálhatunk. A vasárnapi előadásról lapunk más helyén emlékezünk meg. Hétfőn Ráthonyi Stefiké jutalmazására „Az eleven ördög“ czimü operette is csekély számú közönséget vonzott a színházba, az előadás pedig megérdemelte volna. A szereplők igazán ügyesen játszottak s so-