Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-04 / 18. szám

NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ. czélu évzáró ünnepélyt rendez. Az ünnepély programmja a következő: 1. Megnyitó, elő­adja a főgimn. zenekar. 2. Melodráma. (A vár és kunyhó), szavalja: Szintay Gábor VIII. o. t., zongorán kiséri Sternberg Ottó Vili. oszt. tan. 3. Énekrészlet, előadja a főgimn. énekkar. 4. Duett, előadják: hegedűn Bródy István VIII. o. tan., zongorán Czukor István V. o. t. 5. „Mátyás király arája“ pályadíj­nyertes történelmi novella; irta és felolvassa Altmann Miksa VII. o. t. 6. Magyar dal, egy­veleg, előadva a zenekar által. 7. „Phillippó“ vig monológ Gabányi Árpádtól, előadja: Bródy István VIII. o. t. 8. Zongorajáték, előadja: Gsilléry Ferencz IV. o. t. 9. Fő­jegyzői jelentés Gájássy Sándor VIII. o. t. az önképzőkör főjegyzője részéről. 10. Ének­részlet a főgimn. énnekkar által. 11. „Záró­beszéd“, tartja: Hám József főgimn. igaz­gató. 12. „Anna kerigő“, szerezte Bródy István VIII. o. t., előadja a főgimn. zenekar. Tekintettel a jótékonyczélra az ünnepély belépti-dijas lesz. Az I-ső 5 sor 1 frt a többi sor 50 kr. A gimnáziumi ünnepélyek mindenkor egyik legkedvesebb mulatságát képezik nemcsak a szülőknek, hanem váro­sunk közönségének is. És épen ezért, mert megvagyunk győződve arról, hogy jelen alkalommal is egy élvezetes ünnepélynek vagyunk részesei, tekintve továbbá a jóté­kony czélt, felhívjuk közönségünk figyelmét az ünnepélyre és reméljük, hogy tömeges megjelenésükkel fogják ifjainkat biztatni az önképzés nemes terén való működésre. — Szemle. Múlt hó 28. és 29-én hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes, ezred parancsnok, és folyó hó 2-án Habrovszky József ezredes dandárparancsnok a helyben állomásozó honvéd-zászlóalj felett szemlét tartottak. — Kinevezés. A kolozsvári kir. Ítélő tábla elnöke Binder József helybeli lakos végzett joghallgatót joggyakarnokká nevezte ki s szolgálattételre a Beszterczei kir. járás­bírósághoz osztotta be. f Majoros Endre. A korán elhunyt főgymn. tanár temetése múlt hó 27-én dél­után 4 órakor ment végbe. Hogy milyen nagy tisztelet és szeretetnek örvendett, bi­zonyítja ama részvét, melylyel városunk lakossága a temetésén résztvenni igyekezett. Rég nem nyilatkozott meg annyira a köz­részvét mint jelen alkalommal. Rendtársai részéről a temetésre a következő vidékiek jöttek el: Sátoralja-Ujhelyről Boross Antal, Mármaros-Szigetről Malonyay István igazgató, Harkay István tanár, Debreczenből Vas Ká­roly házfőnök igazgató, Mácska Lajos tanár, Szatmárról Válton Róbert, Krompaszky Béla, Fölkér Béla, Sarmaságh Géza tanárok. A ravatalt a szebbnél-szebb koszorúk egész tömege borította. Koszorút küldöttek : Szalma virág kereszt, violaszin szalaggal „A felejthe­tetlen tanárnak — a róm. katli. főgymn. ifjúsága.“ Babér, fehér szalaggal „Szeretett osztályfőnökünknek —a VII. osztály.“ Rózsa, fehér szalaggal „A kedves barátnak — Mik­lós“ (Pálmai Miklós rózsahegyi kegyesr. ház­főnök). Kék szalaggal nefelejts „Kedves test­véremnek — Lajos.“ Rózsa, fekete szalaggal „Szeretett tanárjuknak — volt tanítványai“ (ügyvédjelöltek). Élő virág kereszt, Táby Elek. Él övi rág, fehér szalag „Szabó Pál, vizsgálja meg a présházat: össze lehet e valamelyest tatarozni és ha igen hát meddig bírhatja ki? Az épitőmester meg­vizsgálta a dolgot és a mikor aztán kér­dezősködtem felőle, azt mondotta: „Hát összetatarozni össze lehet és egy, két vagy talán három esztendeig ki is bír­hatja; de viharnak nem szabad érnie“. A Schmerlingék présházát 1866-ban aztán el is érte a vihar. Báró Eötvös József és az angol. Báró Eötvös József 1836 —37-ben bejárta Francziaországot és Angliát. Mi­kor Londonból visszatért a kontinensre, a Dover és Calais között a Manche- csatornát (Pas-de Calais) járó gőzhajón egy angol utas előtt magasztalta Franczia­országot. — La France est sublime ! (Franczia- ország fönséges!) kiáltott lelkesen. — Du sublime au ridicule il if y a qu un pás! (A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés !) vágott vissza az angol élesen. — Le pas-de-Calais, monsieur, szólt nyomban Eötvös, magyar létére kitűnő szójátékot csinálva a pás (lépés) s a Pas- de-Calais (a Francziaorszagot és Angol- országot elválasztó Manche-csatorna) szókból. Az angol erre, a hagyomány szerint, tüstént párbajra hívta Eötvöst, ki meg is verekedett vele. Ez azonban mendemonda. Csak a szójáték valóság. (Báró Eötvös Lóránd elbeszélése.) István és Tibor.“ Babér, fekete szalag „Sze­retett rendtársának — a debreczeni kegyr. társház.“ Nefelejts, fehér szalag „Szerzetes társaid szeretete kisér“ (nagykárolyi kegyr társház.) Árvácska, ibolya, fekete szalag „Hőn szeretett kartársuknak — a főgymn. tanárai.“ Ibolya, lilaszalag „Feledhetetlen jóbarátjoknak — Maniette és családja". Rózsa, fekete szalag „Szeretett tanárának a nagykárolyi főgymn. V. osztálya.“ Rózsa, viola szalag „Majoros tanár urnák — a VI. osztály.“ Nefelejts, fehér szalag „Szeretett tanáruknak — a VIII. osztály növendékei.“ Vadrózsa, fehér szalag „Kereskedő tanoncz- iskola.“ Nefelejts, kék szalag „Lengyel E., Papp E. és Maniette E. — szeretett volt jó tanárunknak.“ Rózsa, fehér szalag „Zanathy Mihály—jóbarátjának.“ Élővirág, violaszalag — „Majoros tanár urnák — a IV. osztály". Violaszalag és koszorú „A jóbarát emléké­nek — Fichtner Gyula.“ Elő virág, fehér­szalag „Állami polg. leányiskola tantestü­lete.“ „Az örök viliágosság tenyeskedjék neki“ (Makay József). Rózsa, fehér szalag­gal „Feledhetetlen jó tanárunknak — a If. osztály.“ Sikolya István és családja egy szép fenyőgaly koszorút. A temetési szertartást Kosztra Ignácz kerületi esperes-plébános végezte, a helybeli kegyesrendiek segédleté­vel. Csóti Márk tanár a következő szép be­széddel búcsúzott el a kedves kollegától: Gzirnbora! Drága jó barát! Hát csak­ugyan itt hagysz bennünket!! Ne menj el ! Mert távozásodnak már puszta gondolata is megrémíti barátaidat. Vagy ha már csak- I ugyan el kell menned, legalább szó nélkül ne távozzál! Nem szólsz ? ! Engedd meg hát nekem, nemes lélek, hogy én zokogjak egy pár szót kihűlt tetemed felett ! Tisztelt gyászoló közönség! A magyar nevelésügynek egy ifjú bajnoka fekszik e ravatalon, a ki lemondva a világ nyújtotta örömekről, egye­dül a hazai ifjúság vallás-erkölcsi nevelésé­nek szentelte életét. Már kora ifjúságában sokat tűrt és szenvedett, éjjelt és nappalt egygyé olvasztott, hogy nemes hivatására kellőképen előkészüljön. Hosszas fáradozását siker koronázta. A tanári kathedrára jutott, s oly behizelgően hirdette onnan a rideg mathematikai igazságokat és megdönthetetlen természeti törvényeket, hogy tanítványai a legnagyobb lelkesedéssel vésték lelkökbe a boldogult szavait. És most, a mikor liosz- szas fáradozásainak gyümölcseit élvezhette volna ő is, meg a társadalom is : egyszerre csak megjelenik a kaszás és irgalom nélkül metszi ketté élete fonalát, teszi semmivé a legszebb reményeket. Kegyetlenül rabolja őt el forrón szeretett öcscsétől, tanítványaitól, rend társaitól és tisztelői nagy seregétől. A halál e kegyetlen munkáját szemlélve, lel­künk minden húrja rezeg a fájdalomtól, és mi mégsem zúgolódunk a Te akaratod ellen, |jóságos Istenünk! Mert szenvedni látnunk, kit végtelenül szeretünk, s érezni egyszers- ! mind hogy fájdalmát enyhíteni nem lehet, van-e ennél a világon kínosabb érzés?! Bi­zonyára nincs. Testvér ! te sokat, végtelenül sokat szenvedtél. Mi láttuk azt. Szivünk vérzett a kínos látványtól és mégsem segít­hettünk rajtad. A halál tehát reád nézve csak megváltás. Porhüvelyedet megsem­misítette a fájdalom, de szellemed és emléked örökké élni fog közöttünk. Lán­goló szavakkal szeretném ecsetelni az ő kiváló erényeit: szerzetesi egyszerűségét, rendkívüli tanári buzgóságát, lángoló haza­szeretetét és testvéri odaadását, de a nagy fájdalom megnémitja ajkamat, leköti nyel­vemet ... és ezzel csak megnehezíteném a tőle való megválást. Ne késleltessük tehát hideg tetemének az anyaföldbe való jutását, hanem forduljunk a mi Urunkhoz Istenünk­höz! Uram! Kegyes Atyám ! a Te felszentelt szolgád, rendünk büszkesége, a szerető bátya és az ifjúság jóságos atyja, gyenge lön bár a döntő ütközetben, meggyőzetett bár az utolsó harezban ; azért szent a mi meggyő­ződésünk, hogy mint győztes viador, mégis diadalt aratott a kegyetlen halálon. Nagy Istenünk! Emeld fel őt Magadhoz, tedd tel­jessé az ő diadalát az egekben. Es még mi — szerető testvérei, tanítványai és jó bará­tai — az ő emlékének hűséges megőrzésé­ben adunk neki földi halhatatlanságot, lel­kének Tenmagadnál adj örök* halhatatlansá­got az egekben. Amen. Az ifjúság gyászdalt énekelt ; ezenkívül a helybeli dalárda is énekelt. A sírnál Makoldy Sándor VII. o. tan. intézett megható búcsúszót a kedves tanárhoz. A temetésen megjelent a városi hatóság, a honvéd tisztikar, járásbí­róság, vasúti tisztikar, a pénzügyigazgatóság, testvére és tanártársai a koporsót követve kisérték ki a temetőbe. A gymnasiumi ifjú­ságon kívül a helybeli polgári leányiskola növendékei, a róm. katli. elemi fiú- és leányiskola, a katli. legényegylet és a rózsa­füzér társulat szintén kivonultak. Az ifjúság és számos jóbarát részvétele mellett tartatott meg 28-án reggel 9 órakor az ünnepélyes gyászisteni-tisztelet a boldogult lelki üdvéért. Nyugodjék békében ! — Első áldozás. Az ártatlan lelkek öröm ünnepének lesz színhelye a róm. katli. templom f. hó 7-én vasárnap midőn 70 kis leány és 50 kis fiú ujjitja meg keresztségi fogadalmát és remegő, de tiszta szívvel já­rul az első szent áldozáshoz. Mélyen meg­indító szokott lenni ez a szent jelenet ami­kor a meghatottságtól szem nem marad szárazon. — Tanitók gyűlése. A nagykárolyi egy­házmegyei ev. ref. tanitó-egylel folyó hó 2-án tartotta meg az ev. ref. egyház tanácster­mében tavaszi ülését Szabó Lajos ecsedi segédlelkész-tanitó elnöklete alatt. Számos tanférfiu volt jelen a gyűlésen kik az egyház és a tanügy iránt érzett vonzalomból és forró szeretetből kifolyólag mind tevékeny részt vettek. — A tárgysorozat főbb pont­jai közül ki kell emelnünk, hogy ez alka- ! lommal töltetett be a fent nevezett elnök lemondása folytán üresedésbe jött elnöki szék és Kovács Károly ecsedi tanító az egyház- ; megyei tanitó-egylet jegyzője leköszönése állal megürült jegyzői tisztség. — Elnöknek egyhangúlag Lukács Mihály helybeli tanító, jegyzőnek szavazattöbbséggel Tőtős János szintén helybeli tanító választatott. Óhajtandó, i hogy szolgáljanak szívesen, teljes odaadással és soká e nemes testület, élén. — A legényegylet szt. József oltalom j ünnepe alkalmából, husvét után harmadik vasárnap kegyelettel ülte meg védőszentjé­nek az ünnepét. Zászló alatt testületileg je­lentek meg a tagok az Isten tiszteleten és meghallgatták az alkalmi szent beszédet. Este a polgári kaszinó dísztermében másodszor adták a Gymesi vadvirágot, mely alkalom­mal szives felül Fizetést adtak: Baudisz Jenő, Papp István l—1 frtot. Hancsis Illés 80 krt, Jakab József 60 krt, Nagy Károly 50 krt, vasúti villany technikus, Zaják Ántal 40—40 krt, Bálinti! József, Szüts Endre 30—30 krt. A legényegylet elöljárósága tisz­telettel jelenti ezen helyen is, hogy május hó 1-én, a templom téren levő 1028. számú Pelcz-féle házba költözött át, ahol a kuglizó már készen van és a többi szórakozási esz­közök néhány nap múlva rendelkezésre ál­lanak. Szóval az intézkedő bizottság mindent elkövet, hogy a körülmények által megen­gedett helyiségben a tagok számára kellemes otthont teremtsen. — Előléptetés. Ő Felsége a helyben állomásozó zászlóalj tisztikarában május 1-vel Makay József II-od osztályú századost I-ső osztályú századossá, Bukovszky Péter hadnagyot tbhadnagygyá és Tóth József tartalékos hadnagyot tartalékos főhadnagygyá nevezte ki. Mint jóbarátaink és ismerőseink előléptetései felett őszinte örömünknek adunk kifejezést. — A Nagykárolyi Kereskedő-ifjak Köre saját pénztára javára 1899. május hó 13-án, szombaton, a polgári olvasókör dísztermében zártkörű tavaszi tánczestélyt rendez. Janitzky Albert, elnök. Kaufmann Jenő, alelnök. Sternberg Jenő, titkár. Varga Imre, pénztár­nok. Pénzéi Mihály, ellenőr. Rendező-bizott­ság: Pucser Károly, r. b. elnök. Rubletzky Miklós, r. b. jegyző. Bencsik Béla, Brichta Miksa, Gsép József, Csipkés Jenő, Deutsch Mór, Farkas Kálmán, Fitos Ferencz, Feller János, Fischmann József, Fogéi Károly, Hadnagy Ignácz, Heinrich János, Herczeg Gyula, Klie László, Katz Sámuel, Klie József, Klein Ignácz, ifj. Kaufmann Ignácz, Kubinyi Jenő, Kőim Márkusz, Kaufmann József, j Lilienfeld Alfréd, Ludescher Gáspár, Lieb- hauzer Ferencz, Mayer Miksa, Mike Gyula, Markovits Dániel, id. Matolcsy Sándor, ifj. Matolcsy Sándor, Margitics Gyula, Ősz János, Orosz Lajos, Pichelmájer Ferencz, Reszler Simon, Rozner Dezső, Strohmájer Ferencz, Sternberg Bertalan, Sternberg Dénes, Stern­berg Samu, ifj Vida Sándor, Vida István, Véber Tibor rendező-bizottsági tagok. Be­lépődíj : Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. Felülfizetések — tekintve a jóté­kony czélt — köszönettel fogadtatnak. Kez­dete este 8x/2 órakor. Jegyek előre válthatók: Hadnagy Ignácz, Brichta Miksa, Pucser Károly és Kohn Márkusz uraknál. — Próba-bál. Endrédy Márton előnyö­sen ismert táncz- és vivómester folyó hó ; 10-én szerdán, este 7 órakor az úri kaszinó nagytermében tanítványai részére tánczestélyt rendez. Belépődíj : személyjegy 2 korona, tanulójegy 1 korona. Az estély tiszta jöve­delme az állami polgári leányiskola könyv­tárának gyarapítására fordittatik. — Gyászeset. Szombaton, ápril 29-én egy tekintélyes polgára hunyt el városunk­nak. Ekker Ferencz nagykárolyi birtokos, vár­megyei bizottsági tag, a helybeli takarék- pénztár igazgatósági tagja hunyt el élte 65-ik évében. A megboldogult fia volt Ekker Ferencznek, a ki a 60-as évek körül vár­megyénk pénztárnoka volt. Ekker Ferencz fiatal éveiben kereskedő volt. később eladva üzletét, egyedül gazdaságának és szőlőműve­lésének élt. Humánus, derék férfiú volt a kit mindenki tisztelt és becsült. Temetése vasár­nap d. u. 4 órakor volt óriási közönség jelenlétében. A család a következő gyász-1 jelentést adta ki: Özv. Ekker Ferenczné szül. Schusteritsch Anna, mint neje ; Ekker Jozefa özv. Rubletzky Károlyné, mint testvér, gyer­mekeivel ; Schuszteritsch Ignácz és Ferencz, mint sógorok, gyermekeikkel, valamint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatják a szeretett férj, jó testvér, illetve sógornak Ekker Ferencz Szatmár vár­megye bizottsági tagja, a nagykárolyi Taka­rékpénztár-Egyesület igazgató tagjának élete 65-ik, boldog házasságának 36-ik évében f. hó 29-én reggel 5 órakor rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megbol­dogult hült teteme folyó hó 30-án d. u. 4 órakor fog a róm. katli. egyház szertartása szerint a mesterrészi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni ; az engesztelő szent mise-áldozat pedig május hó 1-én reggeli 9 órakor fog a helybeli róm. kath. plébánia templomban az egek Urának bemutattatni. Nagy-Károly, 1899. ápril 29. Béke legyen porai felett! A nagykárolyi takarékpénztár egyesület a következőkben tudatja nagy veszteségét: A nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület fájdalommal tu­datja Ekker Ferencz urnák, a nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület volt alelnöke és igazgatósági tagjának folyó hó 29-én reggel 5 órakor, életének 65-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hűlt. teteme folyó hó 30-án délután 4 órakor fog az örök nyugalomnak átadatni. Nagy-Károly, 1899. ápril 29. Áldás és béke poraira! — Köszönet. Felejthetetlen férjem el­halálozása alkalmával oly sok felől nyilvánult szives részvétekért ezúton mondok hálás kö­szönetét. Nagy-Károly, 1899. május 3. Özv. Ekker Ferenczné. — Helyreigazítás. Lapunk múlt szá­mának azon közleménye, hogy Gzimmer- mann János kegyesrendi tanár madarászi plébánossá lett — tévedésen alapul, mert a tanár úr most is gymnasiumban működik Tatán s az ottani jóhirü finöveldének fel­ügyelője és mint szerzetes plébánossá nem is lehet. De madarászi plébánossá neveztetett ki, Gzimmermann János szatmármegyei ál- dozár, ki évek hosszú során, betegeskedve Vállajon szülői házánál tartózkodott. Most, midőn egészsége helyre állt, főnöke a szat­mári püspök a madarászi hívek lelki gon­dozását bízta reá. — Áthelyezések. Főispán ur ő méltó­sága Dr. Képessy László csengeri szolgabirót Erdődre helyezte át s egyszersmint főszol­gabírónak helyettesitette. — Damokos Fe­rencz erdődi szolgabirót pedig Gsengerbe helyezte át. — A gőzfürdő igazgatósága az eddig szokásban volt zuhanybérlet jegyek további kiadását megszüntette. Ezentúl a zuhany 30 kr. használati dij mellett fog a közönség rendelkezésére állani. — Helyreigazítás. A Szatmármegyei Közlöny legutóbbi számában — hihetőleg tévedésből — a dalegyesület által folyó hó 6-án, vagyis szombaton megtartandó estély 9-ére volt jelezve, ezen körülményt amidőn helyreigazítjuk, egyben felhívjuk a közönség figyelmét ezen élvezetes estélyre. — Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József keserű viz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása következtében, valamint említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis ada­golás mellett is tetemesen felülmúlja. Kér­jünk határozottan Ferencz József keserüvizet. — A vállaji róm. kath. iskolás gyer­mekekkel az Erzsébet fák ünnepélyes elülte­tése nagyszámú közönség jelenlétében tar­tatott meg. Matlaszkovszky Miklós, ottani plébános, igen szép és megható beszédet tartott a róm. kath. temetőben. Utána egy kis leány és fiú igen szép emlék verset mondottak, végül az iskolás gyermekek al­kalmi énekeket énekeltek. — Hirdetmény. 29,058. III/2. Földmű­velésügyi m. kir. miniszter. Megfelelő módon való kihirdetés végett közlöm, hogy a tiroli és voralsbergi cs. kir. helytartóság folyó évi márczius hó 27-én 6578. sz. alatt kelt hir­detménye szerint a Magyar- és Horváth- Szlavonországok területéről származó holt­sertések szétdarabolatlan állapotban az 1897. évi február hó 25-én 12,962. sz. alatt kelt itteni rendeletben foglalt föltételek mellett Insbruch városba is bevihetők. E szerint a magyar- és horváthszlavonországi holt ser­tések bevitele Tirol* és Vorslberg, Bozen, Bregenz, Insbruch, Roveritó és Triesz váro­sokban van megengedve. Budapesten, 1899. április hó 14. Á miniszter meghagyásából: H. N. Nagy-Károly, 1899. május 2. Kisfaludy, rendőrkapitány. — Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: Papp Béla. Főmunkatárs: Simkó Géza. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom