Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-20 / 16. szám
XYI. évfolvam. Nagy-Károly, 1899. április 20. 16-ik s/áií^ Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. "Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A városi bizottságokról. A városi képviselőtestület f. hó 9-iki gyűlésében alakította meg bizottságait. Minden bizottságba, majdnem ugyanazon egyének lettek javasolva s egyhangúlag beválasztva, kik ugyanazon bizottságnak azelőtt is tagjai voltak. Derék, a város ügyei iránt érdeklődő egyének egytöl-egyig a megválasztottak ; de talán nem ártana, a bizottságokat időről-időre uj elemekkel felfrissíteni, egyrészt azért, hogy a képviselőtestületnek tagjaiban, a város ügyei iránti érdeklődést fokozzuk, másrészt pedig azért, hogy egy kis uj szellem vonuljon be időnként a bizottságokba, aminek egyik-másik bizottság nem val- laná kárát. Ha a bizottságok mindig ugyanazon tagokból állanak, észre sem veszik, hogy esetleg csak sablonszerűig, megszokás szerint véleményeznek bizonyos dolgokat. Különösen sokszor hallunk zúgolódásokat az érdekelt felektől, a különben nehéz feladatával jó akaratuan küzdő építészeti bizottság működése ellen. Tudom, hogy a zúgolódás, — pláne az érdekeltek részéről — sokszor alaptalan ; de sokszor a panasz, az egyéni tulajdon értékének jogos megvédelmezésén alapszik. A szépészeti dolgoknak nem szabadott, hol kárpótlás nem nyújtható, a polgárok vagyonát merészen érinteni. A panaszkodók, anyagi károsodásukon, kívül, legtöbbször azt hangoztatják, hogy bizonyos szabályozások, talán egy évszázadra kihatólag eléktelenitenek egyes utczákat, pedig jól tudjuk, hogy a görbén nőtt fát is, csak lassacskán lehet kiegyenesíteni, mert különben eltörik. Feltűnő egyenetlenségeket lassan, fokozatosan kell eltüntetni s utóbb észrevétlenül nagyobb megrázkódtatás nélkül is helyreáll a kivánt eredmény. Azonban a mi lassan fejlődő városunkban, hirtelen és merészen neki indulni, századok alatt sem keresztül vihető szabályozásoknak, pénz nélkül, sőt egyes háztulajdonosok károsodásával, — talán mégis tulhajtása a mindnyájunk szivén fekvő szépitési törekvéseknek. Nem lehet, de talán nem is szabad, liosz- szulejáratu terveket szőni szegény városnak ; mert amint pár év alatt megváltoztak egyes irányvonalak, ki tudja, hányszor fogja egyeseknek ma jónak és helyesnek talált tervét, egy század leforgása alatt, mások terve kiszorítani? Ezért volna óhajtandó, hogy a bizottságok folyton újuljanak, néhol mérséklöleg, néhol buzditólag hatva; —! igen természetesen a régibb tagok egy részének benmaradásával, a mi a folytatólagos működés érdekében s a tapasztalatok értékesítése szempontjából kívánatos is. Nem kellene továbbá az egyes bizottságokba oly egyéneket is választani, kik azon bizottsághoz tartozó ügyekben érdekeltek. Az ilyen egyéneket a bizottság az ügy érdekében úgyis! felkéri véleményeik közlésére, — de | szavazatukkal ők a bizottság határozatát ne befolyásolják. Igaz ugyan, hogy a feltűnően érdekelt felek tartózkodnak a szavazástól, — de ekkor meg a szavazatok száma csökken meg, a sokszor úgyis kevés tagú bizottságokban. Vannak továbbá egyes képviselők, kik több bizottságnak is tagjai. Elismerésre méltó dolog, ha egyesek sokoldalúak, de ha a bizottságokban való odaadó munkálkodás teher, akkor egyeseket több bizottságban is igénybe venni s őket polgári foglalkozásuktól elvonni nem helyes; mert a jóakaraton és tudáson kívül, a munkálkodáshoz idő is kell. Ha pedig a munka mellett tisztesség is a bizottságokban való szereplés, elég tisztesség egy bizottságban is helyt- állani. Avagy oly szegény volna a képviselőtestület értelmes polgárokban, hogy egy-egy értelmes ember tudására két-három bizottság is rászorul? Feltűnő továbbá, hogy egy ilyen városnak, hol évenkint szerepelnek színtársulatok, nincs szinügyi bizottsága. Tudom, hogy annak hiányát, jelenleg a Kölcsey egyesület pótolja. De e körülmény nem menti fel a várost attól, hogy egyáltalán ne legyen sziu- ügyi bizottsága. Évenként a bizottságok választásakor, vagy szinügyi bizottságot is kellene választani amely bizottság azután felkérheti a Kölcsey egyesület illető szakosztályát arra, hogy a körébe tartozó teendőket szíveskedjék helyette végezni, vagy pedig ha a Köl- csey-egyesület önként ajánlkozik, kulturális hivatásaiból kifolyólag a munka végzésére, akkor esetleg talán nem is választ a képviselőtestület saját kebeléből bizottságot, de ennek, a bizottságok választásánál, a jegyzőkönyvben nyomának kellene le i mié. Igaz, hogy ezeket a közgyűlés előtt lett volna időszerű megírni, esetleg a gyűlésen elmondani; de ha igazak az elsoroltak, akkor más alkalommal a közgyűlés előtt lehet úgy irányítani a dolgokat, hogy a gondolat testet öltsön. ör. .lékei Maímzíó. A hazaszeretet. Népek és nemzetek, a melyek világ- történelem porondján szerepelek és jelen leg is szerepelnek, sokféle körülmény közreműködése következtében jutottak oda, hogy a világtörténelem lapjaiban az emberiség számára inegörökittessenek. Ha e körülményeket vizsgáljuk, melyek következtében sikerült számos népfajnak magát, habár rövid ideig is fenntartani a szereplés terén, azt látjuk, hogy azok a népek tűnnek ki leginkább az emberi társadalom érájából, kikben a hazaszeretet képezte a legfőbb motívumot, kik felfogták annak jelentőségét, hogy egyedül a haza iránti ragaszkodás és annak örök időre való fenntartása képezi a népek boldogulását j s ennek keretén belül érhető el az embe- I riség kettős hivatása, az anyagi és szellemi fejlődés a maga teljességében. A hazaszeretet a különböző népfajokban különböző- féleképpen található fel. Ennek okát egyedül abban találjuk, hogy az egyes népek milyen szempontból fogták és fogják fel jelenleg is hivatásukat, mi képezi életük fentartására irányuló gazdasági tevékenységük irányát, az ipar kereskedelem vagy mezőgazdaság terén mozditják-e elő kulturális tevékenységüket. Ha e különböző szempont szerint vizsgáljuk az egyes népfajokat és nemzeteket, úgy kétségbevonhatlanul arra az eredményre jutunk, hogy a különböző hivatás az egyes népfajokban hasonló szervezetű állami alkotásra is vezetett. Azok TARCZA.-A-r^ra, lénnyé_ «Éltemben először akkor ért a bánat, Mikor eltemették drága jó anyámat; — Akkor ért először és mérges fulánkja Szivmet nagyon is közepén találta. Sebem még most is ég, — még most is ég sebem, S a sajgó fájdalom felsír még szivemben — Pedig az régen volt — éveit sem tudom, Mikor ráborult a göröngyös sirhalom.“ „Azóta már sokszor váltá fel a tolot A hajnalsugáros ragyogó kikelet, — Es hányszor eliizé magától a nyarat A lombot hervasztó bús őszi fuvallat. Es én csak szenvedek, — és én csak hervadok; Oh vájjon meddig tart e kinos állapot? Meddig tart e gyötrő, szegényes árvaság, — Es meddig hurczolom szivemnek bánatát ?“ Így szólott, vagy ok kép szólhatott gyakorta Bús fejét a kis lány mankóján nyugasztva A mint ült naphosszant az utcza szegleten Hogy az elmenőktől pár fillért szerezzen. — Már néma az ajak, mankót se tart a kéz, — Megszűnt a gondolat, s megállt a sziv-vorés, Csak lelke él amott túl-túl a fellogen, Hol nyájas öröm van és bánat nem torom. Egy nyári alkonyon az árva kis leány Elmerült a menynek egy fényes csillagán. Es nézte hosszasan és észre sem vévé, Egy néma árny-alak mily csenddel jő felé, — j S hogy szive elszórni s keblének mélyibiil Bánata ogy végső sóhajjal elrepül. — Az árvát felfogá, — mikor már haldokolt — Jó anyja, mert az árny az ő jó anyja volt. Prépostfi Lajos. A magyar nép múltja és jelene. írta : Benedek Elek. P]lső kötet. A szolgaság'tól a szabadságig. Budapest, 1898. 4-r. 556. 1. SzdzacLols-toól.) Szilágyi Sándor utolsó megbízását teljesítem, mikor bemutatom Benedek könyvét. Kegyelettel, de szives-örömest is végzem feladatomat, mert elejétől végéig jól és lelkesen megirt könyvet kell ismertetnem; olyat mely úttörő a maga nemében. Nem Benedek Elek az első, ki íi magyar köznép történetének megírására gondolt; tiz esztendővel ezelőtt a budapesti egyetem már hajlandó volt befogadni ' <flzt a magántanárt, ki ennek előadására vállalkozott; a minisztérium azonban nem adott kathedrát a köznép történetének s a iiabilitatió más czim alatt történt meg. Pedig a paraszt-szoczializmus terjedésének idejében nemcsak tudományos, hanem politikai szempontok is kívánatossá tették és teszik a köznép igazi történetének megírását. Erre vállalkozott Benedek. S való-! ban jó gondolat volt, hogy könyvét éppen j a szabadság, egyenlőlég és testvériség: jelve törvénybe iktatásának ötvenedik év-I tói dúl óján adta a nép kezébe, hogy a i hazaszeretet kiapadhatatlan forrásává! i tegye azt, a hazátlanságot hirdetőkkel I szemben. Az 1848. évi eredményt a honfoglalás korabeli egyenlőséghez való visz- szatérésnek, a társadalmi villongást a j szolgaság ellen folytatott küzdelemnek tekinti. De nem úgy mondja el a dolgot, hogy keserűséget és gyülölséget tá- ! masszon az elnyomók iránt; ellenkezőleg i éppen arra figyelmezteti a népet, hogy a birtokos osztály nem csak ura és elnyomója, hanem szerető atyja is tudott lenni s hogy „végül önként, kényszerítés nélkül, példátlan lelkesedéssel maga küzdötte ki a nép szabadságát, megosztotta vele jogait s osztozott vele a közterhekben.“ Valóban a testvériség érzetét igyekszik a nép szivébe csepegtetni, midőn megérteti vele, hogy „peragit tranquilla protestas, quod violenta nequit.“ Mindenütt behatóan foglalkozik a parasztlázadások történetével s mindenütt kárhoztatja a nép szenvedélyeinek tulságokba való csapongását, de a visszatorlásnak azt a módját is, melyet a győztes nemesség egyszer-másszor követett. Azonban nem foglalkozik minden fölkeléssel elég behatóan. Részletesebben kellett volna tárgyalnia pl. Aba Sámuel korát, mely különben is úgyszólván expositióját adja a régi és az uj rend, a régi szabad nép és az uj nemesség, a nemzetségi és az egyéni birtok közt támadt különbségből eredett bajoknak és küzdelmeknek. 8 ez talán még érthetőbbé válók, ha nem csupán a honfoglaló, hanem az őshazából föl kerekedve még Saruuatia déli részein kóborló magyarokról is összefoglalja a megmaradt kevés adatot* s mindezt egybe-1 veti a rokon népekre vonatkozókkal. Ő azonban a vezérek korát is rövidre fogja s igy alig győzhet meg bennünket (19. 1.) a szabad paraszt magyarokról szóló magyarázata helyességéről. Kupa első lázadásának évszámát és Gyula vezér lázadását nem említi, s nem kutatja, ki volt I. Béla korában a lázadás indítója. Viszont a XI. század végén fölismeri a pogányság utolsó lázongását abban a mozgalomban, melyhez szent László füvének legendája fűződik. Rüzt. talán igen költőileg írja le; de egyáltalán véve nincs okunk fennakadni azon, hogy képzelete szabadabban csapóiig, mert ez sok olyat megláttat vele, a mire a szoros értelemben vett történetíró figyelme nem terjed ki. így pl. kétségtelenül helyes nyomon jár, mikor Ajtony (nála épen nem népies néven Achtum) gyilkosának meséjét magyarázza. Es ha olykor óhajtanunk kell is, hogy Benedek, ki annyi kötet szép népmesét nyújtott már olvasmányul, ne meséljen, hanem történetet beszéljen, egészben véve úgy találjuk, hogy ennél a történelemnél mégis nagy előny a népmeséknek oly terjedelemben való ismerete, mert csak igy világíthatja még igazán egyes mesék történeti hátterét, igy magyarázhat meg sok egykori vagy még most is meglevő népszokást, igy hatolhat igazán a nép leikébe. A nagy parasztlázadások közül első sorban az 1437. évit Írja le. Kár, hogy nem ismerte Gombos Ferencznek erről szóló munkáját, melyet hiányai és hibái mellett is jól használhatott volna: de viszont kár, hogy az 1437. július 6-iki szerződést mind a ketten hibás régibb Tá.refl/q a.i -7-r-' i sz;e]piro<ä.a,lxxxi és issxxxerettexjesztő ixetil s^P. NAGY KÁROLY VAROS. HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. fMegjelen minden csütörtökön.
