Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-16 / 11. szám

meg, hogy a felolvasott elnöki jelentés, mint örvendetes bizonyitéka az egyesület által elért sikernek, egész terjedelmében tétessék közre a Nagy-Károly és Vidékében. Az egy­hangúlag elfogadott indítványok után az ez évi költség előirányzat vita nélkül elfogad­tatott. A debreczeni dalegyesület átirata a ke­rületi dalárszövetség megalakítása iránt, a választmánynak helyeslő indítványával együtt tudomásul vétetett. Az óbecsei polgári dal­kör zászló szögének megváltására a választ­mány javaslatára 5frtot szavazott meg a köz­gyűlés, smeg kéri az illető elnököt, hogy a nagy­károlyi dalegyletnek vele közlendő jeligéjét tudomásul véve a helyettesről gondoskodjék. A tárgyalás hetedik pontja az elnöknek az országos dalárszövetségből való kilépésre vonatkozó indítványa volt. Ezen indítvány tárgyalása korai lett volna, mert az orszá­gos dalárszövetség meghívta Budapestre az egyesület küldöttjét a tanácskozásra, mely e kérdésben dönteni fog. A közgyűlés Demi- dor Ignácz elnököt megbízta, hogy a szö­vetség gyűlésén az egyesületet képviselje, s mint olyan, ki legjobban ismeri a viszonyo­kat, ott adja elő a sérelmeket, melyek ki­lépésre késztetik a vidéki dalárdákat, s szava­zatát a feloszlatásra adja. Bródy Lajos ügyész kérdi az elnököt, melyek azok az okok, melyei a kilépést indokolják. Elnök részletes felvilágosítása után felszólaló megnyugszik a határozatban. írásbeli indítvány a választ­mányhoz nem érkezett be, a nyolczadik pont igy tárgytalanná vált. A közgyűlés tárgysorozatának utolsó pontja a tisztikar és számvizsgáló-bizottság j választása volt. Elnök ajánlja, hogy a szavazatszedő bizottságba elnökül Bródy Lajos, tagokul Kerekes Bertalan és Gsóti Márk küldessenek. Bródy Lajos indítványozza, hogy a volt elnök iránt való elismerés bizonyítására őt külön, egyhangúlag válasszák meg újra. A jelen voltak egyhangú lelkesedéssel választ­ják meg Demidor Ignáczot elnöknek. A tiszti­kar többi tagjai, választmány és a számvizs­gáló bizottság szintén közfelkiáltással válasz­tattak meg és pedig két három uj tag kivetésével ugyanazok, kik a múlt évben voltak. Az eredmény kihirdetése után elnök a gyűlést feloszlatta. A dalegyesület múlt évi működésének képét feltüntető elnöki jelentést itt közöljük : Mélyen tisztelt Közgyűlés! Kedves kötelességünknek tartjuk dal­egyesületünk egy évi működéséről leszá­az akkoron Európában leghatalmasabb­nak ismert Habsburg ház segítségével akarta a törököt kiverni a hazából. A párt csalódott, a német császárok meg- nem védelmezhették az országot, ki nem ragadhatták a török hódoltság kezéből. 145 évig tartott a raboskodás, embervá­sár, a kölcsönös vádaskodás az elveszett haza, alkotmány, az összeomlott magyar miveltség miatt, mig végre a XVII. szá­zad végén a megváltozott európai viszo­nyok és a török faj bomlása miatt sikerült a Habsburgoknak magyar és külföldi segítő hadakkal kiűzni a tö­rököt Magyarország területéről, megtisz­títani Erdélyt a török occupatiótól s megvalósítani epedő kívánságunkat: lot- haringai Károly és savoyai Jenő hercze- gek diadalai helyreállították megint szent István országainak határait, egységessé tették Magyarországot. De annak ára volt! Drága keserve­sen megfizetett ára.... Richelieu franczia reformja óta u. i. a fejedelmi hatalom mindenhatósága és erős állami központosítás lett európai divattá. XIV. Lajos franczia, XI. Károly svéd, I. Frigyes Vilmos porosz király, Nagy Péter orosz czár és I. Lipót német császár és magyar király e hatalmi irány képviselői, a mely szabadságellenes tendentia állandó hadseregre s a felgaz­dagodott polgárságra támaszkodott. I. Lipót kivitte először, hogy Buda­vár fölszabadításáért lemondott a magyar királyválasztó jogáról. Tisztelni való a magyar nemzet politikai érettsége akkor, mely nem akarván hazánkat Lengyelor­szág sorsára juttatni, azt állandó belső pártoskodások szinterévé tenni: lemon­dott sarkalatos jogáról, igy is megmutatva háladatosságát királya iránt, ki véget vetett nálunk a török uralomnak. De mi­dőn azt kelle tapasztalnia, hogy hazánk felszabadításának ára gyanánt oda kell adnia önrendelkezési jogát, feláldoznia alkotmányát, mert a bécsi kormány az országgal most mint meghódított provin- cziával kezdett bánni, a maga felfogása szerint diktált nekünk törvényeket, or­szággyűlés meghallgatása nélkül vetette ki és emelte föl az adót s alkotmányunk mellőztével hozott be reformokat, hogy ezzel az egységes birodalmi eszmének valósítása valahára életbe lépjen ; midőn NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. molni, az elmúlt év nevezetesebb eseményei­ről a t. közgyűlésnek számot adni. Hogy mennyiben tett egyletünk köte­lességének eleget, azt az alábbiakban van szerencsénk röviden vázolni. Egyesületünk főczélját nemzeti dalaink művelése képezi s bátran, felemelt fővel mondhatjuk el, hogy ezen czélját elérte, annyira, a mennyire azt egyletünktől elvárni lehetett. Az elmúlt év főbb eseményeiről a következőkben van szerencsénk elszámolni : 1. Tartatott 5 dalestély, s ezek közül 2 tagilletményes volt, a többi pedig saját pénztára javára rendeztetett. 2. Közreműködött a „Kölcsey-egye- sület44 által rendezett matinékon és felolvasó­estélyeken. 3. Részt vett és közreműködőit Ő fel­sége Erzsébet királyné elalálozásakor a róm. kath. templomban tartott gyászistentisztele­ten és a „Kölcsey-egyesület“ által rendezett gyászünnepségen 4. Meghivatott 3 temetésre, u. m. qzví. Gőnyei Gáborné, Serly Ferencz és Gróf Károlyi Ferencz temetésére, s ezeken részt vett és közreműködött, valamint a néhai Gróf Károlyi Ferencz lelki üdvéért tartott gyászistentiszteleten is. 5. Részt vett az országos dalárszövet­ség által Aradon 1898. augusztus hó 13. és 14-én tartott országos dalversenyen. 6. A lefolyt évben tartatott 7 választ­mányi ülés, melyeken a dalegyesületet ér­deklő különféle ügyek nyertek elintézést. 7. Van egyesületünknek 3 tiszteleti, 8 alapitó, 104 pártoló és 36 működő tagja. Ezek után áttérve egyesületünk pénz­ügyi és anyagi helyzetére, a vagyon leltárt a) a megvizsgált számadást, b) alatt csatolva beterjesztjük. A múlt évben ossz. bevétel volt 1 137 fit 74 kr. Kiadás 1125 „ 69 „ Pénztármaradvány 12 „ 05 Hátralékos nyugta 22 drb ä L50 33 frt —kr. Ebből leírásra ajánlunk 5 drbot 7 „ 50 „ Marad behajtható követelésünk 25 „ 50 ,, Örömmel említjük meg még e helyen azt, hogy egyesületünk 250 frt váltó adós­ságát az elmúlt évben teljesen kifizette. Ezekben voltunk bátrak röviden vá­zolni egyesületünk 1898. évi működését és helyzetét, hogy meggyőződést szerezhessen a mélyen tisztelt közgyűlés annak életké­pességéről, tevékenységéről és az elért ered­ményben része van mindazoknak, kik a dalegyesületi élet munkásai közzé beállottak, íoképen pedig a munkavezetőnek, a karmes­ternek. Ezért kérjük a dalegyesület munká­sait, használják fel a jövőben még fokozot­tabb mértékben az eszközt egyesületünk felvirágzására, — mert egyesületünknek erős eszköze van, — a dal, mi a szívhez szól. Ne kicsinyeljük e semminek látszó eszközt, használjuk fel, hogy minél többen járuljanak egyesületünk felvirágzásához, hogy a jövében még nagyobb legyen Nagy-Károly város derék dalegylete, nagyobb az eredménye és az öröme. Most pedig kérjük a tisztelt közgyűlést, hogy jelentésünket tudomásul venni, Feifer Ede pénztárnoknak, Diczig Ádám szertár­noknak, valamint a szám- és szertárvizsgáló bizottságnak a felmentvényt megadni ke­gyeskedjék. Nagy-Károly, 1899. márczius hó 12-én. Kitűnő tisztelettel: Ifj. Csepreghy Antal, Demidor Ignácz. egyl. jegyző. egyl. elnök. HÍREK. — Márczius 15-ike. Városunk közön­sége, mint minden évben, úgy az idén is megünnepelte a szabadságharcz évfordulati emlékünnepét. Délelőtt a különböző vallás­felekezetek egyházaiban volt ünnepélyes istentisztelet, melyen a tanuló ifjúság a hívek és érdeklődők nagyszámban jelentek meg. A tulajdonképeni ünnepély pedig este 7 órakor volt a polgári olvasókör helyiségei­ben. Az ünnepélyt a dalárda nyitotta meg a „Talora magyar14 előadásával. Úgy a ha­zafias irányú dal, mint a dalárda szabatos előadása nem tévesztette hatását s zajos tapsokra és éljenzésre buzdította a hallga­tóságot. Ezután Zih Rezső szavalta el Poór János tanárnak ez alkalomra irt költeményét nagy hatással és ügyesen. Úgy a jelen volt szerzőt, mint az előadót megéljenezték. Majd Bródy Lajos ügyvéd, a rendező-bizottság elnöke olvasta fel Dr. Gzirbusz Géza ke­gyesrendi tanárnak a lapunk mai tárczaro- vatában olvasható czikkét, melyben II. Rá- kóczy Ferencz és Kossuth Lajos a magyar szabadságharczok e két nagy alakjáról érte­kezik. Ä jelenvoltak szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel jutalmazták a szerzőt. Végül a dalárda énekelte el a szózatot a tőle már megszokott preczizitással. A társas vacsora 9 órakor vette kezdetét. Először Bródy Lajos szólalt fel, s poharát Ü Felsége a királyra, mint a legalkotmányosabb ural­kodóra. emelte, mit a jelen voltak felállva hallgattak végig: (tudtunkkal városunkban ez az első eset, hogy a 48-as függetlenségi párt márczius 15-iki ünnepélyén legelőször Ő Felsége a királyra emeltek poharat.) Kubinyi Bertalan a függetlenségi eszme bajnokáért Kossuth Ferenczért; Makai József a dalárdáért s annak elnökéért, — mint a mely testületet minden hazafias ünnepélyen ott látjuk, — ürítettek poharat. Kerekes Bertalan Dr. Gzirbusz Gézára, mint az al­kalmi felolvasás szerzőjére, Bródy Lajos a független Magyarországra, Schnébli János Vetzák Edéért, emeltek poharat. Majd Nagy Elek mint a Protestáns Társaskör igazgatója szólalt fel, kifejtvén azt, hogy a rendező­bizottság felszólítása folytán készséggel csat­lakoztak ezen hazafias nap együttes meg­ünnepléséhez s habár nem sokan, de annál nagyobb lelkesedéssel vettek abban részt — Bródy Lajost mint a rend. biz. elnökét él­tette; Janitzky Albert mint a Kereskedő ifjak körének elnöke, a Kereskedő ifjak nevében szólalt fel; szólották még Vetzák Ede, Vaday Menyhért, Papp István, stb. Az estélyen — habár nem is olyan sokan vettek részt mint az előző években, — a hangulat mindvégig kitűnő volt és csak éjfél után kezdett a társaság széjjel oszlani. Szalontay József a polg. kaszinó vendéglőse a jelenvoltak teljes megelégedésére szolgált fel. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége e hó 9-én közgyűlést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. E közgyűlésen következő, városunkat érdeklő ügyek intéztettek el. Spitz Berta nagykárolyi lakosnak kézi zálogüzlet felállítása engedé­lyeztetett. Városunk képviselőtestületének a kövezettvám terhére eszközlendő utczakö- vezésének költségeinek fedezésére 150,000 frt kölcsön felvétele tárgyában — ingatlan eladása tárgyában, — utczakövezet, illetve ki­szélesítés tárgyában, — kisajátítási jog en­gedélyezése tárgyában hozott határozata, valamint a hús, bor, szesz és szeszesitalok után fizetendő városi fogyasztási pótadó be­hozatala tárgyában alkotott szabályrendelete jóváhagyatott. A belügyminiszter leirata, melylyel Hetey Ábrahám főjegyző és Néma Gusztáv aljegyzőnek a vármegyei községi jegyzői nyugdijegyesületbe belépését engedé­lyezte, tudomásul vétetett. — 25 éves szolgálati évforduló. Bauer Lajos őrnagy, a helybeli m. kir. honvéd zászlóalj parancsnoka, e hó 11-én ünnepelte katonai szolgálatba lépésének 25 éves évfor­dulóját. A szép emléknapon a helybeli hon­véd zászlóalj tisztikara testületileg üdvözölte a köztiszteletben és szeretetben álló parancs­mondom, megint a magyarság alkotmánya, nemzeti létezése forgott veszedelemben: megfeledkezett pillanatra a háladatosság- ról, loyalitásról, mert hiszen nemzetek érdeke fontosabb a loyalitásnál s politikai rendszerek, vagy politikai divatok dédel- getésénól s vezért keresett, kinek van bátorsága, ereje, hatalmi és erkölcsi súlya szembeszállni a jogtipró, alkotmányfosztó hatalommal — se vezért megtalálta II. Rákóczy Ferenczben. E gondviselésszerü férfiú mindennel meg volt áldva, mi őt egy nemzet sze­mében a tisztelet és kegyelet fény köré­vel veheti körül. Királyi ősök ivadéka, atyai részről Erdély fejedelmeinek, anyai ágon a Zrínyi nemzetség sarjadéka, fele­sége Amália hesseni herczegasszony sz. Erzsébetnek II. Endre leányának ivadéka ; a mellett vagyonos, európai miveltségü, daliás és megkapó szépségű férfiú, kire a franczia politika azonnal kivetette háló ját. Az volt éppen a szerencsétlensége, hogy túlságosan bízott a külföldi hatalmak ígéreteiben, továbbá hogy idejében élet­halál harczra kelt a Habsburgház a Bour­bon házzal, Rákóczy szövetségével, mely harczból a Habsburgi császárok kerültek ki győzelmesen. Másik szerencsétlensége, hogy Rákóczy tetőtől talpig becsületes magyar ember, tiszta önzetlenség volt, ki kelleténél többet hitt u. n. jó barátainak, mint a tények logikájának s el nem kép­zelhette, hogy jobban szeretheti valaki kúriáját és famíliáját a hazájánál, melyért ő mindenét: otthonát, gyermekeit, feje­delmi vagyonát, jövőjét és lelki nyugalmát feláldozta volt. Harmadik szerencsétlensége katonai tájékozatlansága vala. Rákóczy inkább államférfim, diplomata és politikus volt, s vajmi keveset értett a hadak vezetéséhez, de még avval a szerencsés ösztönnel vagy tapintattal sem volt megáldva, mely fel­ismeri környezetében a katonai tehetsé­get az igazi hadvezéri tálentuinot, nem is szólva a hadiszervezés ügyésségéről, mely 200 évvel maradt hátra Európa akkori sztrategiája mögött. El kellett buknia te­hát. Elbukott, ki bujdosott, vagyonán megosztozkodtak s Rákóczy a franczia és török kegyelmi dijon tengette életét rodos- tói elhagyatottságában, munkában, imád ságban keresve vigasztalást megtört lelkén enyhületet hazája és családja sorsán sajgó i nemes szivére. A bécsi centralizáló beolvasztó poli­tika győzött, a nemzet belefáradt az eredménytelen harczokba s következett az álmatag nemzetietlen kor, mely alatt a főnemesség a bécsi udvar bűvös körébe igéztetett, a köznemesség pedig duzzogva, kétségbeesetten félrehuzódott kúriáiba, nem gondolva a világ haladásával, hazája sorsával, mig Petőfi „Talpra magyar“-ja fölnem rázta szenderségéből. Ez már Kossuth kora. Kossuth Lajos történelmi jelen­tősége szerintem abban gyökerezik, hogy a köznemességből került ki, szavaira te­hát első sorban a hazafiui bánatában elalélt s a világ haladása mögött messzire elmaradt dzsentri osztály hallgatott; ezt rázta föl politikai dormetségéből, ezt tü­zelte tettekre, ennek kezére akarta bízni a magyar nemzet politikai vezetését, mely 4 király uralkodása alatt egészen a mág­nás világ, az udvari fényben tetszelgő és a királyi kegyekben sütkérező főnemes­ség kezében volt. Eleinte annyira dzsentri volt Kossuth, hogy csöppet sem rokonszen­vezett Martinovics irányzatával s 1847-ig Telekivel tartott, ki azt hitte, Magyaror­szágot csak a rendi alkot m á n y és nemesi uralom megtartása menti meg, Magyarország jövőjét el sem lehet képzelni a rendiség fennmaradása nélkül. Csak a midőn látta, mily gunynyal és kicsiny léssel szólnak a főúri körök még egy Széchenyi István gróf szerepléséről is, ki pedig minden európai miveltsége mellett szintén a nyu- goti Európában már elbukott rendi alkot­mányban kereste Magyarország üdvét, midőn látta, hogy a fiatal Magyarország Eötvös, Szalay, Trefort az u. n. centra­listák a franczia forradalom ideái szerint a népképviseleti rendszertől, az egyénnek érvényesülésétől, a terhek közös viselé­sétől, a kiváltságok megszüntetésétől, a vallás és gondolatkimondásának feltétlen szabadságától várják egy jobb kor be­köszöntőt, egy nemzetiebb irány és egész­ségesebb nemzetgazdasági törekvés fölül­kerekedését, — akkor csapott át Kossuth meleg temperamentumának tekezhetetlen hevével, ékesszólásának elragadó erejével, tollának szemléletes és kápráztató ragyo­gásával. a demokrata táborba és vitte diadalra nálunk a franczia forradalom örökké emlékezetes eszméit. Annyiban hasonlított Rákóczy ra, hogy mindkettőben a hazaszeretet a szen­vedélyesség oxtazisáig csúcsosodott, amaz Erdély függetlenségében látta az alkot­mány megvédésének garancziáját, ez a füg­getlen egységes Magyarországban. Mind­kettő elragadtatta magát. Rákóczy szövet­séges társának XIV. Lajosnak diadalmas előnyomulásától és saját sikereitől Erdély­ben, a felvidéken és a dunántulon, minek következtében Ónodon nyilvánította ki a Habsburgházat kegyvesztettnek ; Kossuth pedig honvédjeinek lelkesült vitézségétől, kik kétszer űzték ki az országból Win- dischgrätz horczeg és Jellasich tábornok seregeit és sorra legyőzték a fellázított nemzetiségeket, mely diadalmi mámorban a debreczeni országgyűlésen mondta ki a Habsburgház detronizálását. Mindkettő levonta tettének következményeit, midőn politikai terveivel elbukott, akár a nem­zetnek elbágyadása, megváltozott európai constellatiok, akár a tulhatalom következ­tében. Kibujdosott mindkettő s megőrizte híven lelkében a nemzeti függetlenség politikai ideálját mindhalálig. Mindkettő minden erejének megfeszítésével igyekezett még a távolból is a haza sorsán lendíteni. Rákóczy Angliában, XII. Károly svéd királynál, a porosz királynál, orosz czár- nál, a franczia udvarban és utrechti kon­gresszuson buzgóikodott ügye megmen­tésében ; Kossuth Lajos pedig III. Napo­leon udvarában, Itáliában és Amerikában keresett talajt eszméinek megvalósítására. Mindkettő változatlanul, rendíthetetlenül tartotta meg hazafiui meggyőződését, élte utolsó fellobbanásáig, de Kossuth tetemeit visszahozták a magyar anyaföldbe, melyre önkéntes számkivetése óta be nem lépett, Rákóczy hamvai ellenben még mindig ott nyugszanak török földön a galasai sír­boltban, anyja Zrínyi Ilona porai mellett, mert annyira föl nem vittük még haza­fiasságunkban és a nagy Rákóczy nemes alakja iránt érzett jogos lelkesültségünk- ben, hogy haza szállíthattuk volna e drága hamvakat s elhelyeztették volna Kossuth Lajos sírja mellé. Az is meglepő véletlen, hogy mind­két szabadságharezban, midőn alkot­mányunk veszedelemben van, a Széche­nyiek szerepelnek közvetítőkként az

Next

/
Oldalképek
Tartalom