Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-30 / 48. szám
NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ Állítsunk sanatoriumot, gyógyító- telepet, a vagyontalan tüdővészeseknek I Elsőbben is egyet a magyar székes főváros határában, mely a mellett, hogy hatásosan kezdi meg a védelmet, mintául is szolgálhat a majdan az országban másfelé keletkező hasonló rendeltetésű sana- toriumoknak. A mozgalom, melynek czélja, hogy a vagyontalan tüdőbetegek javára Budapesten sanatoriumot, létesítsünk, már másfél év óta folyik. Maga dicsőségesen uralkodó felséges Királyunk volt kegyes a mozgalmat intéző egyesületünk védnökségét elfogadni. Megadta legmagasabb engedelmét arra is, hogy a tervezett első sanatorium elnevezése országunk védő angyalára, boldogult nagy királynénkra való emlékezésből „Erzsébet királyné — sanatorium'4 legyen. Hölgybizottságunk védői tisztét Klotild főherczegasszony 0 Felsége kegyeskedett elvállalni. A magyar királyi kormány még mielőtt nyilvános gyűjtést indítottunk volna, 40,000 koronával megvetette a szükséges pénzösszeg alapját, mely azóta! mintegy hetven emberbarát adományával közel 235,000 koronára növekedett. Bu dapest székesfőváros törvényhatósága szintén egyhangúlag gyáinolitandónak ítélte volt az egyesület megindította humánus mozgalmat és az Erzsébet királyné — sanatorium czéljaira egy 24,000 Q-öl terjedelmű telket engedett át a tulajdonát tevő budakeszi szépséges erdőben. A kezdet első nehézségein ezzel túl van a tüdőbetegek sanatorium-egye- sülete. Eddigi biztató múltja szilárd re-; ménységet kölcsönöz neki, hogy a feladatának megvalósításához szükséges igen tetemes anyagi erőt is megfogja szerezhetni. Kérő szavával fordul immár a magyar társadalom egész összeségéhez, hogy adakozásával az emberiség és a hazafiság szempontjából egyaránt nagy és nemes czél mielőbbi elérését lehetővé tegye. Adakozzék a vagyontalan tüdővészesek számára kiki szive felfogása és anyagi tehetsége szerint. Nyújtsa oda segítő jobbját kétsze- j résén sújtott, szenvedő felebarátja megmentésére, akinek módja van rá, nagy jót cselekszik ezzel s önmagát, szeretteit is védelmezi az elhanyagolt szegény betegek utján leginkább terjedő gümőkóros fertőzés ellenében. Angliában és Amerikában kezdték meg először a tüdővész ellen népsanato riumok utján való védekezést. A siker oly meglepő volt, hogy a kezdeményező példát már úgyszólván minden müveit j országban felkarolták és követték. Németországnak majd minden nagyobb városa közelében van már ilyen sanatorium, sőt Ausztriában is megnyílt már az első — s megkezdődött ezzel a szegények komoly védelme a tüdővész ellen. Magyarország sem maradhat hátra a tudomány áldott fegyvereivel vívandó i nemzetvédő nagy küzdelmében 1 Annál kevésbbé, mert nálunk még nagyobb a veszedelem, mint a legtöbb külső országban. — Személyi hir. Gróf Károlyi Viktorné ő méltósága e hó 26-án városunkba érkezett, hogy mint a helybeli nőegylet megalapítója és első elnöknője az egylet által e napon rendezett mulatságon részt vegyen. A pályaháznál a nőegylet, valamint az apáczák vezetése alatt az árvaházban elhelyezett gyermekek fogadták. Egy árva gyermek virágcsokrot nyújtott át s köszönetét mondott az árvaház létesítéséért, hangsúlyozta, hogy eddig már 41 növendék hagyta el felnevelve azt az árvaházat, mely a grófné jó szivének köszönheti keletkezését. Este a grófnő részt- vett az egyleti mulatságon. Bizalommal kérjük, hogy a sanato rium czéljára adományokat s a befőly 1 összeget folyó évi deczember hó végéig az Első magyar általános biztosító-társaság főpénztárához Budapestre visszaküldeni ne terheltessék. Kelt Budapesten, 1899. évi szept, havában. Kiváló tisztelettel Gróf Batthyány Lajos, Jálics Ferencz, elnök- pónztárnok. Báró Harkányi Frigyes, dr. Kuthy Dezső. alelnök. I. titkár. dr. Korányi Frigyes, dr. Tauszk Ferencz, alelnök. II. titkár. Felolvasó-estély. A Kölcsey-Egyesület folyó évi decz. hó 3-án délután 6 órakor felolvasóestélyt tart a régi kaszinó nagytermében. Belépti-dij nincs. Azok is részt vehetnek, kik az egyesületnek nem tagjai. HÍREK. — Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 26-án rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés elhatározta, hogy Nagy László alispán tiz éves jubileuma alkalmából a polgármester vezetése alatt képviselőtestülete utján a város közönsége tisztelegni fog. — Gsenger-Bagos és Domahida községek megkeresését a Nagykároly—Csen- gerbagosi-ut kiépítésének támogatása iránt tudomásul vette, egyben ez alkalomból kifolyólag Kacsó Károly és Nemestóthi Szabó Antal felszóllalásai után elhatározta, miszerint a vármegyét megkeresi, hogy a nagy- károlv—kálmánd —börvely—-tyukodi útvonalnak a közúti úthálózatba felvételét s kiépítését rendelje el. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a közgyűlést berekesztette. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi deczember hó 3-ik napján délelőtt 10 orakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. november hó 29-én. Debreczeni István, polgármester. _ Tá rgysorozat: 1. Polgármester javaslata a tűzoltó-intézmény fejlesztése tárgyában. _ 2. Az 1898. évi XXÍ. t.-cz 8. §-a alapján a közsegélyezés gyakorlatáról alkotott szabály- rendelet. 3. A gazdák biztositó szövetkezetének üzleti rész jegyei jegyzése iránti megkeresése. 4. Kolozsváron felállítandó néprajzi muzeum igazgatóságának megkeresése segélyezés iránt. 5. Válik Károlyné Steiger Anna alapítványáról kiállított alapítólevél. 6. Záreczky Géza által utcza területből elfoglalt 6 50 □ öl terület árának megállapítása. 7. Kis Ambrus térei-utczai lakos telkéből elfoglalt terület árának megállapítása. 8. Jónucz Lajos nagysomos-utczai lakos telkéből utczaszélesitéshez elfoglalt 1L4 m2 terület árának megállapítása. 9. Bornstein Herman és társai kérvénye a cselédszerzési szabályrendelet módosítása iránt. 10. Szeptember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 11. Október havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 12. Jakab József gózson-utczai telkéből elfoglalt 21-70 m. terület árának megállapítása. 13. A házaló-kereskedés eltiltásáról alkotott s a nagymélt. kereskedelemügyi miniszter által jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése. 14. Az 1896. évben a városba költözőitekre a telepedési dij kivetése. 15. Kluger Henrik kérvénye a község kötelékébe felvétele iránt. 16. 24 órával előbb netán beadandó indítványok tárgyalása. — A nőegylet mulatsága. A helybeli nőegylet által e hó 26-án a megyeház termeiben rendezett hangverseny és közvacsora kitünően sikerült. Egyike volt ez ama érdekes és elegáns mulatságoknak, melyek a nőegylet által rendezett ilynemű mulatságokat általában jellemzik. Esti 8 órakor már nagy i és díszes közönség töltötte meg a megyeház nagytermét, s midőn a nézőközönség egy | része már helyet foglalt, vonult be a rózsaszínű egyenruhába öltözött háziasszonyok és felszolgáló leányok érdekes és festői cso- portozata gróf Hugonnai Bóláné vezetése alatt. Ekkor érkezett a terembe gróf Károlyi Viktorné — a helybeli nőegylet megalapítója és volt elnöke is — kit a háziasszonyok és ! kisasszonyok élén gróf Hugonnai Béláné üdvözölt. A grófné megérkezése után megkezdődött a hangverseny is, mely nemcsak kedves és elragadó, de némely részében valóban művészi reprodukczió volt. Első sorban Dr. Gönczy Mór miniszteri titkárt — városunk fiát — kell felemlítenünk, kinek befejezett művészi zongorajátéka úgy a fővárosban, mint a vidéken is mindig méltó feltűnésben részesül. Mint művész természetesen classikus zenében gyönyörködtetett: Beethoven „Sonata Appas- sionata“, Chopon „Barcarhille“ és „Valse“, Schubert „Impromtu“ és Liszt „Tarantalla“ czimü szerzeményeit adta elő művészi pre- czizitással és bámulatra keltő technikával. A közönség zajos tapsokkal és ovácziókkal honorálta a nyert valódi műélvezetet. Nagy tetszésben részesült a Ludmann Ilonka k. a. és Dr. Vajay Károly által előadott két duett. Offenbach „Hoffmann meséi“ és Simon Kálmán „Páros szöktetés“ czimü operettéiből adtak elő egy-egy részletet, Meder Mihály zongora kísérete mellett. Ludmann Ilonka k. a. kedves vonzó éneke, Vajay ur szép tenorjától kisérve szintén zajos tapsokra ragadta a közönséget s az ováczió nem is szűnt meg mindaddig, mig a kisasszony egy solo magyar dalt nem énekelt. Tetszett Dr. Vértessy Gyula „Öreg ember vén ember4 czimü felolvasása is, melyben a legújabban általános frázissá vált: öreg ember nem vén ember féle axiómával szemben egy Katicza nevű kisasszonynak egy ötven éves mérnök bácsihoz intézett leveleire válaszolólag azon következtetésre jutott, hogy az öreg ember bizony vén ember is, az üde tavasz sehogy sem illik a hervatag őszhöz s az öreg ember csak a Jókai és Theuriet-féle regényekben nem vén ember, de az életben az. A felolvasást is zajosan megtapsolták. A műsor ezzel kimerittetvén, kezdetét vette a közvacsora. A nagyterem szépen volt díszítve és sarkaiban voltak felállítva a különböző sátorok, melyek közül különösen a bormérősátor (korcsma) tűnt fel Ízléses felállítása és berendezése által. A közvacsora majdnem éjfélig tartott, ekkor azonban helyet kellett adni a tánczoló fiatalságnak, megkezdődött a tánczmulatság. S talán kivételként említhetjük meg, hogy városunkban a hol épen a tánczos hiány miatt alig sikerülnek eléggé a tánczmulatságok, — ez estén oly kedélyes tánczestély volt, mely ellen a tánczolni vágyó hölgyeknek legkisebb kifogásuk sem lehetett. Általános volt nemcsak a jó, de a tánczkedv is és szűnni nemakarólag tartott reggeli öt óráig. Egyszóval kitünően sikerült s élvezetes estély volt, mely méltán sorakozik a nőegylet által rendezett ilynemű jó hirü mulatságokhoz. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben tudtuk összeállítani, elnézést kérve, ha bárkit is akaratunk ellenére kifeledtünk: Asszonyok: Al- mássy Ignáczné, Dr. Ál dór Adolfné, Bauer Lajosné, Barkóczy Ferenczné, Balogh Bertalanná, Bagossy Pálné, Bródy Lajosné, Csomós Imréné (Kaplony), Debreczeni Istvánná, Farkas Rezsőné, gróf Hugonnai Béláné, Hen- ter Zoltánná, Ilosvay Ferenczné, Jékey Ilona (P.-Darócz), Ilosvay Áladárné, Jenser Mihály né, Jeney Istvánná, Gróf Károlyi Viktorné (Budapest), Kovács Gézáné (Nagy-Bánya), Kőszeghy Gyuláné, Kacsó Károlyné, Ludmann Gyuláné (Szatmár), Lázár Elemérné, Lúcz Ignáczné, Makai Józsefné, Moson Györgyné, Nonn Gyuláné, Papp Béláné, Pazuchanics Ignáczné, Dr. Serly Gusztávné, Szentandrássy Antalné, Sternberg Sándorné, Dr. Sternberg Gézáné, Vagner Lajosné. Leányok: Balogh Terka, Balogh Margit, Böszörményi Eszter (Aranyos- Megyes), Bagossy Kata, Csomós Anna (Kaplony), Gsanády Lujza, Ferenczi Márta (Gebe), Ilosvay Mariska, Ilosvay Bella, Jánossy Jolán, Láng Margit, Jeney Sárika, Jeney Margit, Kerekes Margit (Téglás), Kende Djelma (Nagy- Ar), Ludmann Ilonka (Szatmár), Lucz Berta, Molnár Ilonka, Mikolics Szeréna (D.-Apáti), Nagy Anna (P.-Darócz), Pazuchanics Erzsiké, Pazuchanics Mariska, Sereghy Anna, Tattay Irén, Újlaki Sarolta (M.-Sziget), Vimmer Ella (Pele), Wagner Mariska. — Felolvasó-estély. Igen érdekesnek Ígérkezik a Kölcsey-Egyesület decz. 3-iki felolvasó-estélye. Az egyesületi elnök előterjeszti a választmány javaslatát Szilveszterléstől sem, ha remélték, hogy nemtelen czéljaikat megvalósíthatják. Ilyen ember gyilkának esett áldozatul a mi nagy királynénk, a mi jó édes anyánk, Magyarország nagyasszonya. Oh, hogy egy pillanatnyi lucidum intervalluma nem lehetett a fene vadnak ! Oh, hogy nem lehetett közeledben védő kar dicsőült édes anyánk, a mely kiütötte volna kezéből a gyilkot! De nem foglalkozom e salakkal; herostratesi hősiséggel végzett munkájának jutalmát megkapta; ott tengeti nyomorult életét Schweicz egyik börtönében megfosztva az éltető napsugártól, elzárva az emberi társadalomtól, elzárva mindentől, mi előtte kedves volt, elzárva a bűntől is, melynek oly hü szolgája volt. Szebb képpel akarok én foglalkozni, szebbel, méltóbbal e naphoz ; a ragyogó szépségű herczegnő; a fiatal magyar királyné ; a fiát vesztett megtört királyné emlékével. Erzsébet ma már a történelemé; mely kritikát nyilváníthat fölötte ; mely kritika előtt Erzsébet királynénak nincs oka pirulnia, nincs, még ha vérrel Írott is az. Láttál-e már rózsabimbót, mely levelei közül dugja ki piczíny fejecskéjét? Ha igen, előtted áll Erzsébet a 16 esztendős bájos herczegnő az ő szelíd, bájoló tekintetével, a kit csak egyszer kellett meglátnia a hatalmas Ausztria ifjú, 24 éves császárjának, hogy a leghevesebb szerelemre gyuladjon iránta, szigorú anyja Zsófia főherczegné előtt kijelentse, hogy Erzsébet lesz a felesége, vagy senki más; hogy egy átnyújtott csokorral megkérje kezét. Nincs szükség annak rajzolására, mint ijed meg a szerény herczegnő, mint akarja magától eltávolítani, egy érdemesebbnek adatni e nagy kitüntetést; nincs szükségem rá, hogy vázoljam az örömet, mely a fiatal hölgy lelkét átjára, midőn a felséges császár a miséjét végző pap elé vezeti őt s igy szólítja meg a papot: „Tisztelendő ur, áldjon meg minket; ez itt menyasszonyom.“ Mi magyarok csak áldólag gondolhatunk e pillanatra, mely nekünk adta azt a szép, nyiladozó rózsát, a bájoló bajor herczegnőt. A történelem, ha való, hogy az igazság tüköré, csak magasztalokig szólhat Erzsébetről, a magyar királynéról. Hosszú lenne, s talán hatásvadászatnak látszanék, ha részletesen elmondanám, mi mindent tett érettünk Magyarország királynéja, Erzsébet. Mégis, hogy megmutassam, hogy a nemzet kegyeletére, hálájára halála után is méltó, elmondom. Szomorú napokat élt hazánk, mikor a bájos, a szeretetreméltó Erzsébet herczegnő királyunk felséges nejévé lön. Erzsébetnek első gondja volt, hogy a feledés fátyolát tétesse az uralkodóval a történtekre. Első látogatása a fiatal párnak 1857. május havára esik. A nemzet vendégszeretetéhez híven óriási fénynyel és pompával fogadta a fiatal uralkodó párt; Erzsébetünk lelkében erős rokon- szén vet keltett a fényes fogadtatás s hálából közben járt felséges férjénél a politikai foglyok érdekében, kik közül e látogatás után 121 -en szabadultak ki Josefstadt és Olmütz börtöneiből. Az olaszországi szerencsétlen háború után addig esengett felséges férjének, mig ki nem adta az októberi diplomát; melyet azonban a nemzet még el nem fogadhatott. De rés-en volt a dicső emlékű őrzőangyal; megértette és megértette fölséges férjével is a haza bölcsének, Deák Fe- rencznek 65-iki húsvéti czikkét; az alkotmány útjára vezette őt; decz. 14-én maga nyitja meg az országgyűlést; munkál, fárad érdekünkben, 66 ban kinevezteti az első felelős minisztériumot, 1867. jun. 8-án megkoronázott királynéja lesz a nemzetnek, mely tényével megnyitotta Magyarország újjászületésének korát, mely tényével véget vetett a szenvedéseknek és gyötrelmeknek, egyben az ellenünk agyarkodó bécsi kamarilla törekvéseinek is gátat vetett. Emlegessem-e, hogy a legodaadóbb szeretettel csüggött a nemzet nyel vén, annak irodalmán? Szóljak-o nagy jótéteményeiről, melyekkel a szó legvalódibb értelmében elárasztotta az ő szeretett nemzetét, mely szeretetnek legecc- latansább bizonyítéka gróf Andrássy Gyulának tett nyilatkozata: „Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, az nekem nagyon fáj; de ha Magyarországon mennek dolgai roszul, az megöl e n gerne t.“ íme előttünk áll nagy vonásokban Erzsébetnek, a magyar királynénak képe, mely kép, hogy örökké élni fog a nemzet szivében, hogy az apák azzal adják át kegyeletüket fiaiknak, hogy azt unokáik szivébe átültessék, arról kezeskedik a magyar nemzetnek ragaszkodása felkent királyához és királynéjához. Azonban Magyarország nagyasszonyának napjai sem lehettek mindig derültek. Rajta is be kellett bizonyulnia amaz általános törvénynek, hogy az emberi élet a szenvedések és örömök, a küzdelem és siker váltakozásában telik le. A bécsi Burgban leélt szép napokra, a budapesti ünnepeltetések után a Golgotha fájdalmai nehezedtek a királyné vállaira, utoljára valóságos eleven martyr volt a királyné. Most a kegyeletes megemlékezés pilhmatában talán óvakodnom is kellene e mély hangokat keltő fájdalmak elsorolásától. Nem is emlegetem a kisebb szenvedéseket, csak azt az egeket verő fájdalmat érintem, mely az ő nemes szivét átjárta akkor, mikor az ő szemefénye, büszkesége, vagy századvégi kifejezéssel élve bálványa, fia Rudolf trónörökös halálakor tőrként átdöfte. Nemes lelke megrendült e borzasztó csapás hatása alatt; keresett, de nem talált írt fájdalmára. Egyik országot a másik után kérésié föl, hogy szenvedő lelkét gyógyítsa; hiába való volt az enyhe spanyol ég; hiába valónak bizonyult Olaszország enyhe éghajlata; Korfu szigetén a tenger morajában csak az Ő anyai fájdalmának visz- hnngját hallotta. Utolsó útját is fájdalmának enyhítése végett tette meg, hogy élve ne térjen vissza. Oh ha sejti, talán férje oldalánál marad, ki házassági esküjéhez híven osztozott fájdalmaiban ! De nem sejtette, hogy oly közel van vége, mely- lyel gyászba borítja felséges férjét a mi szeretett királyunkat, gyászba borítja nemzetének, az ő hü magyar népének apraját- nagyját. „Elhunyt vissznjöhetlenül.“ Oh gyilkos kéz, miért nem kerestél magadnak más áldozatot 1 Sejtetted-e, hogy tőröd milyen szivet döf által? Sejtetted-e, hogy e nemzetet legdrágább kincsétől fosztod meg? Raboltad volna el kincseit, fosztottad volna meg koronájától, csak őt, csak őt, a jó anyát hagytad volna meg árván maradt gyermekeinek I De roszul számítottál gyilkos kéz.
