Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-19 / 42. szám
T^xssucLsLlncLi., szs^pxxocLslIutxilí. és isniGrottsijeszto NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Vidéki szinészet. Az ősz beálltával a színészek bevonultak állandó állomáshelyeikre, ha ugyan állandó állomáshelyeik vannak. Mert vidéki színészetünk még a nomád népek mintájára ma itt, holnap ott üti fel táborát s otthona széles e hazában mindenütt van. A magyar szinészet ma már kedves minden igaz hazafinak. Kedves nemcsak azért, mert a szinészet feladata kulturmissziót teljesíteni, nemcsak mert nemesítő szórakozást kell nyújtania, de édes rajongással csüngünk rajta, mint a gyenge fiatalságából felcseperedett gyermeken, mert a magyar szinészet a szenvedések hosszú útját tette meg, mig életerőssé vált. A magyar szinészet ma már azon fokon áll, hogy létele biztosítottnak tekinthető. S ez nagy szerencse. Mert ha nem volna igy, a hazafiak igaz szeretete mellett sem volna a vidéki színészetnek annyi támogatása, hogy a kezdet nehézségeit ma leküzdhetné. Hiányzik az a lelkesedés, mely a század eleje és közepe táján néhány buzgó apostol kulturmunkáját elősegítette; hiányzik a közönség kielégítő érdeklődése, mely a vidéki színészetnek a lét- fentartás mellett jóllétet is biztosítana. Egyik oka ennek az, hogy a vidéki szinészet egy része nem áll azon a magaslaton, a mely a közönség igényeit kielégíthetné és igazán nemesebb hivatást teljesítene. A vidéki színészetnek ez a része, első sorban mulattatni akar csak — a mi nem is sikerül mindig neki — anélkül, hogy magasabb művészi ihlettséggel missziót akarna teljesíteni. Közepes és a közepesen aluli színészek teljesen a könnyed franczia irány szolgálatában állanak s nagyobb művészi feladatok teljesítésére sem kedvvel, sem erővel nem bírnak. A közönség ki nem elégítő érdeklődésének egy másik oka magában a közönségben keresendő. Most, hogy hazafiaink és a sajtó nem hangoztatják folytonosan, hogy színészetünket támogatni kell, még pedig támogatni első sorban azzal, hogy a színházakba járjunk s nemcsak úgy, hogy kisebb- nagyobb mértékben szubvencziókat nyújtsanak neki a hatóságok — most már elfelejti a közönség, hogy a magyar szinészet támogatása legalább is hazafias dolog. A közönség is csak úgy jár a színházba, ha ott mulathat s nem nézi egyáltalán azt, min mulat. Nemes-e mulatsága, megfelel-e a mü- izlésnek: azt nem kérdi, aminthogy nem kérdi a színész se. Ezen a recziproczitáson épülnek fel azután a színházi műsorok, amelyek éppen nem épületesek. A nagyobb vidéki városok közönségét és színházait ez a vád nem érheti, bárha tagadhatatlan, hogy ott is maradt még javítani való. Ám e színházakban a nemes törekvés és irány, a magasabb művészi színvonal félreismered! etlenül nyilatkozik meg. A kisebb színtársulatok feladata a kezdeményezés. Nekik kötelességük a műsor megválasztására nagyobb gondot fordítani, a művészi értékkel biró darabok előadásával a közönség mü- izlését fejleszteni. A mi közönségünk a nemes irányú darabokra rendkívül fogékony s ha netán kezdetben a látogatottság kissé gyengébb is lenne, később annál tömegesebben fogja a jó darabok előadását megnézni. Ne riadjanak vissza a kisebb társulatok ettől az anyagi tekintetben kínos kísérlettől. Gondoljanak elődjeikre, kik a szenvedések töviseiből hervadat- lan babérkoszorúkat fontak maguknak. A kisebb színtársulatoknak is kötelessége a művészi színvonal emelése és a közönség Ízlésének fejlesztése. Csakha e kötelességüket teljesitik, érdemesek támogatásra. Önérzet. A magyar faj más fajokkal való érintkezése közben, mintha elvesztette volna fajának legszebb tulajdonságát, az önérzetet. Nem az egyéni, de a nemzeti önérzetről szólunk, a mely a magyart jellemezte, amelyért a költő: királynak született, jobbágynak nevezte. A nagy tettekre, hazája őszinte sze- retetére ez az önérzet, ez a büszkeség hevitette a magyart. Ezt altatták el és ennek kell újra föltámadni. Ha széjjel nézünk közéletünkben, ennek a fajbeli büszkeségnek nagy hiányát látjuk megnyilatkozni mindenfelé. Ezt a büszkeséget altatták el a modem felszívódások s ezzel a büszkeséggel halt ki sok egyéb más jó a magyarból. Büszke volt arra, hogy magyar és nem világpolgár, büszke, hogy becsületes, büszke, hogy a máséhoz nem nyúl, a földje rendben van, a jószága czimeres és nem kér kölcsön senkitől, mert addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. Ezeknek a jó sajátságoknak léhaságra vált képét látjuk az elferdült jellemekben, kik vérszerint ugyan munkás őseinknek utódjai, de a kapaszkodás, a jól és könnyenélés és az urhatnámság összes rossz tulajdonságaival. A külföldtől azt vették át, a mi rossz s az elvilágpolgáriasodásba belefult a magyar. Nyelve, Írása, gondolkodása, kedélye, szelleme mintha nem volna magyar. A külföldre sandít, a külföld nótája szerint tánczol. így él, igy cselekszik. Legelőször elveszett a szülőföldnek, annak a falunak, a hol született, szeretete. Az ősi hajlék és föld szentnek tartása pusztult el szivéből és utána az ősi örök. Elkapta az újkor s annak jó tanulságaiból mitsem véve át, eldobta a (múltat. Idegen hangulatokkal felcziczo- mázott nótájában sem rajong szülőföldje szép határáról és nem büszke, de nem is lehet arra a helyre, a hol született. Nagyon szép példája a szülőföldből fakadó önérzetnek a következő kis adomaféle. Az alkotmányos idők beköszönése- kor többen utaztak a Szeged-felé robogó vonaton. Beszéltek erről is, arról is és végre kezdettek bemutatkozni. Az egyik volt alispán, a másik főügyész, árvaszéki elnök, főispán, szóval mind magas állású urak. A kocsiban egy szép szakállu magyarruhás ur ült még, aki nem ismerkedett össze és pipázott tajtékpipájából. Neki is bemutatták magukat és hidegvérrel azt mondotta: — Tudják-e az urak, hol van Kecskemét városa? Ha tudják, tudják meg, hogy én ott csak borbély vagyok. Mennyi büszkeség és önérzet van e pár szóban. Mintha azt mondaná, hogy milyen emberek lakhatnak ott, ahol olyan TÁRCZA. Ne kérdezzétek . . . Ne kérdezzétek, mért halvány az arczom, Ne kérdezzétek, bús miért vagyok, Miért pirul ki két orczám, ha alszom S ébren mindent oly hidegen hagyok? — Az én fényes napom letűnt, leszállott, Most más vidékre szórja sugarát, Ahol ő van kinyílik a virág ott, Hol ő nincs : éj terjeszti fátyolét. Itt távolban, magánosán maradtam, Egy hosszú, mély éjjelnek kezdetén, Világosság, fény nélkül, elhagyottan, Arczomra pirt hát honnan szedjek én ? Örömet én vájjon miben találjak? Nem illik hozzám most a vigalom, És őérette jól esik a bánat, Oly édes nékem most a fájdalom ! Hogy sápadok ... ne féltsetek ti engem, Megérem én még újra a tavaszt, Midőn soh sem kell már tovább epednem, Eljő a nap, mely rózsákat fakaszt. Hisz lássátok, csak erről szól az álmom, Aludva én olyan boldog vagyok! Álmomban ép’ azért pirul ki arczom ; Ne féltsetek, hisz én boldog vagyok ! (Nagy- Várad.) Soós Jenő. • • Örök szerelem záloga. Irta: G. Diószeghy Mór. Mihelyt ezt a czimet ide leírtam, rögtönösen elkezdtem töprenkedni, hogy vájjon nem találóbb lett volna igy : A szerelem örök záloga? Nem tudtam eldönteni. Végre is —gondolám — nem töltöm ezzel az időt hiába, majd döntse el az olvasó a végén, úgy, a hogy néki jobban esik. (Pedig — úgy zárjel közt mondva — ez is bajos dolog lesz, mert én már jóelőre tudom, a mi csak a história vége felé fog kitűnni, hogy sem a szerelem nem volt örök, sem a zálog.) Lássuk. ... A jó Isten tudná csak azt, hogy hányán meg hányán kérdezték azt tőlem abban az időben, hogy voltaképen miért is akarok én pap lenni? Mert hát csakugyan úgy van, hogy abban az időben semmi tekintetben sem „passzoltam“ ehez a pályához, vagy hogy talán ez a pálya sem passzolt hozzám. Nem. Apám végzett földesül* volt, a ki bekerült még fiatalon az ilyen lények közös tápintézetébe, t. i.: a vármegyére. A vármegye emberei pedig abban az időben sem neveltek papnak való fiukat. Engem sem annak neveltek, sem külsőm, sem belsőm nem igen arra való volt, csak épen, hogy szép hangom volt. Éppen ezért színész akartam lenni, de édes anyám óhajtásom legelső nyilvánításakor kitagadással fenyegetett a famíliából. (Egyébből nem is állott volna módjában kitagadni.) Apám pedig, a kinek még rajtam kívül hét gyermekből1 kellett embert nevelni a beamten fizetésből, azt mondotta, oda menj, a hol pénz nélkül adják a tudományt, mert én tőlem minden egyebet kaphatsz, de pénzt keveset. így sem tudom már, hogy hogyan fogom felosztani a rendes prímái kiadásokat, hogy majd nekem is jusson valami. Légy pap. Úgy hallottam, hogy Enyeden még pénzt szereznek a tanulók, az újlaki pap is négy tulkot szerzett, mire elvégezte az iskolát. No, tudom bizonyosan, hogy te nem fogsz szerezni semmit, de talán egy kis pótlással beéred azzal, a mit ott adnak. Légy pap. Hiszen úgy is színész akarsz lenni, hát hiszen egy kutya ez a kettő. így kerültem Enyedre. Persze, persze hamarosan meggyőződtem arról, hogy négy tulkokat itt nem a magamféle emberek szereznek. A kik az első esztendőben zsidó grammatikát füstökölnek, tízóraira ó- és újszövetséget eszegetnek, ebédre bőven és betüszeriut beszedik a vallásbölcsészetet, az uzsonnát és vacsorát összekötve bőven jól laknak egyházhistóriával és ezen felül szolidak és alázatosak: az ilyenek elláttatnak jól fizető urfi- tanitványokkal bőven, a legáczióból is a javát kapják, stipendiumot a nagyjából és szereznek négy tulkokat is; de hát nem én. Magamat sem öltem meg a tanulással soha sem, a mások rossz köly- keit tanítani meg éppen halál lett volna reám nézve, (azért vagyok nagy bámulója és tisztelője manapság is minden tanítónak és tanárnak), alázatos és szelíd is csak azokkal szemben voltam, a kikkel nekem éppen jól esett, az ilyen embereknek pedig az én időmben semmi egyebe nem járt, mint két czipója naponkint, a melynek nem az volt a nagyobb hibája, hogy Vaszi, a pék belesütötte sokszor a kiégett pipája tartalmát, meg sok minden egyebet is, — hanem az, hogy megdöbbentően kicsinyek voltak. Ha ebédre bevágta az ember mind a kettőt, még elevenebben kezdte érezni, hogy milyen pompás volna utána végig enni egy képviselőválasztási potya bankettet. Hát ehhez bizony sok pótlás kellett, ha az embernek nem volt kedve hozzá; hogy az esztendő végén inumiaképen békerüí- jön a nemzeti múzeumba. Kereste min- denik úgy, a , hogy tudta a jobbélésre való módot. Én is megállapítottam a magam módját. Lehetőleg keresni egy olyan tisztességes leányos házat, a hol a jövő reményében részemre elviselhetővé tehetik a jelent. Ahol egy-egy uzsonna, majd egy-egy vasárnapi ebéd csak kiszorul olykor-olykor. Először egy gazdag péket szemeltem ki, de ez nem ütött be. Czudar, fösvény népség volt. Ha beültem hozzá délután két órakor és ott ültem este nyolczig, akkor sem kínált semmivel; ha ők megéheztek, váltogatva ki-kimentek és faltak magukban. A faképnél hagytam őket. Azután vagy négyszer egy mészáros polgártárs túlerőben levő leányát kisértem haza a rendes vasárnapi, rendes táncz- colonne-ból, mikor ötödikszer is akartam, félre hivott egy istentelen nagy, tagbaszakadt ember és azt mondta: Hallja az ur, úgy kezdjen ki ezzel a hajadonnal, hogy én a legerősebb bikát is leütöm Jacobovics Jóséi norinbergi és divat-üzletében a téli keztyük, harisnyák, alsó és felső gyermeköltözékek köpenyek, sapkák, úgy a valódi Jäger készítmények is megérkeztek és azok minden verseny kizárásával e vidéken a legolcsóbban árusittatnak. Vadászfegyverek, rewolverek és mindennemű patronok szintén kaphatók.
