Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-12 / 41. szám
TáxsacLaújnnJL. szépjirocLa-lxxxi és isxrxeretterjeszt© lxetila,p>. NAGY KÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szára 10 kr. Községi jegjzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Szüle és iskola.*) Két hónapi üdülés, öröm, játék, szórakozás és pihenésnek vetnek véget augusztus utolsó napjai; a függetlenség és szabadság órái megszámlálvák; a nagy- szünidő alatt megpihent elmére, a sport különféle neme által megedzett ifjú izmokra újabb munka, komoly, rendszeres és törvényekhez kötött feladat vár az ifjak életében a bekövetkező szeptember elsejével. Itt az iskolai újév, mely iskolában, családban egyaránt oly nagy fontossággal bir, mint a világi életben a polgári ujesztendö ; — néha néhol tán nagyobbal is. A polgári esztendő kezdetén már megszokott dolog a b. u. é. k. hangoztatása. Ez variálódik különböző alakban mindenütt, a hol csak megfordulunk január első napjaiban. Ezt Írjuk minden jó emberünknek, ezt olvassuk minden jóemberünk soraiból. S méltán van ez igy. Egy esztendőnek 365 rövid napja mire mind összegyűl, a végén, ha visszatekintünk, látjuk meg csak igazán, hogy cselekményekben és pusztításokban mily hosszú idő az, a mit egy esztendőnek mond az ember s a mi a világ folyásában mégis oly rövid, pillanatnyi j idöcske. A lemult s a bekövetkező újév *) E czikket még a tanév megnyitásakor kaptuk — tárgyhalmaz miatt nem közölhetvén — J mivel a kérdés, melylyel foglalkozik, mindig ac- tualis, most közöljük. érintkező óráiban, méltán hatja át a múltba való vissza- és a lefátyolozott jövőbe való lelkitekintések összeölelke- zése kebleinket; édes és keserű tapasztalatok, biztató és kétséges remények szűrödnek össze a szívben s az órának minden kettyenése ünnepélyes csendben kél versenyre a meghatott szív hangos dobbanásával. A családi és iskolai életben éppen ily nagy forduló pont a tanév vége és a tanév eleje. Tanár, tanító, szüle és gyermek szorongó érzelemmel néz szeptember elseje elé egyaránt. Munka vár mindenikre, fontos, felelősségteljes, nagy, tizhónapi közös munka. Közösnek nevezzük, mert tényleg az. Az iskolai esztendő kezdete ugyanis nemcsak az iskola és tanuló egy évi munkájának kiinduló pontja, de a szüléké, a családé is. Az iskolának az ifjúságra gyakorolt nevelői és tanítói hatása mellett nemcsak elfér, de kívánatos, sőt nélkülözhetetlenül szükséges a szülői szemek őriző figyelme, gondoskodása s minden irányban gyakorolt felügyelete és ellenőrzése. Az a szüle, ki gyermekét beíratta az iskolába, megszerezte neki a szükséges tankönyveket, s ha esetleg, gyermeke idegen helyen járja iskoláit, kosz- tot fogadott számára — és azt hiszi, hogy megtett minden kötelességet, a mi csak tőle kitelhetett, s a többit az iskolára bízza, — az a szüle nagyon rosszul gondolkozik. Az a szüle, ki az év folyama alatt gyermeke előre haladását otthon, a családi körben nem ellenőrzi, vagy ha ezt teszi is, bizonyos kimagyarázhatatlan okból eredő ellenszenvvel viseltetvén mind az iránt a mi tanár, vagy tanitó — a helyett, hogy ezek nemes törekvéssel bővelkedő, de keserves fáradságát kellő jóakarattal támogatná, annak útját egyengetné, még inkább akadályokat tartanak eléje azzal, hogy gyakran hanyag gyermekének igazat nem mondó szavát készpénznek véve, az iskolát hibáztatja minden bajért, mi a tanév alatt, vagy pláne a végén előfordul, — az a szüle nagyon rosszul fogja fel hivatását. De sőt az a szüle is, ki a tánczis- kolát, zeneleczkéket, korcsolyapálya és vívótermek látogatását s ezek mellékhajtásait — melyek módjával alkalmazva szintén szükséges jók — oda engedik fajulni, hogy gyermekeik ezek bármelyikét a tulajdonképpeni iskolai ismeretek megszerzésének elébe helyezzék s igy feladatuk pontos és lelkiismeretes teljesítéséhez a kellő időt fel nem használhatják — e szüle is helytelenül Ítéli meg ama tizhónapi munka feladatát, melyből jó rész ö rája is háramlik. Szükséges, fölötte kívánatos azért, hogy a midőn az uj tanév beálltával a szülék a tudomány és Istenfélelem hajlékába, az iskolába vezetik legdrágább földi kincsüket, gyermeküket, ne tekintsék a pillanatot 10 hónapi elválásnak. Ne legyen az a csók búcsúcsók szüle és gyermekközt, mely ez utóbbit az iskolába felavatja, hanem legyen záloga egy önbizalommal és jóreménynyel kezdődő közös munkának, melyben iskola és család egymással osztozik. Egy szüle se azt keresse gyermeke két hónapi pajkos, eleven lármája s ruhanyuzása után, hogy most már ö maga megpihenhet tiz hónapon át, mert a többit elvégzi az iskola; hanem elejétöl-végig azzal az aggódó figyelemmel, utánjárással s ellenőrzéssel viselkedjék gyermeke szellemi épségének megőrzése és fejlesztése körül, a melylyel ösztönszerüleg vigyáz lépten-nyomon csak testi egészségére. Ahhogy ez utóbbinak kisebb megtámadásánál minden orvos és patika nélkül maga is gyógykezet tud nyújtani, épp úgy módjában áll az a lelki gyarapodás útjába eső apróbb bajoknál is. Egyiknek is, másiknak is az elhanyagolása gyakran gyógyíthatatlan bajokat vonhat maga után, miket a késő megbánás követ. A szülei hivatásnak ily értelemben való felfogása megbecsülhetetlen segítségére van az iskolának. A hivatását igy betöltő és igy be nem töltő szülék gyermekei közötti különbséget meglátni egész iskolai év folyamán, de különösen az év végén. Láthatta ezt az elmúlt tanév végén is bizonyára sok olyan szüle, még pedig szomorúan, kinek gyermeke rossz bizonyítványt vitt haza, s kire nézve a szünidő nem vig, hanem szomorú napokat hozott. Legyen a jobbak példája példaadás ezekre s vigasztalódjanak egy több komolysággal megkezdendő újév eredményes munkájának reményében. TARCZA. Szölölugas . . . Szőlőlugas, gyalogösvény Tanúi csak ti vagytok: Mint teltek el szerelemben, Boldogságban a napok. Őrizzétek jól e titkot S ne legyetek árulók: Mily édes volt e szerelem — Hányszor csattant el a csók. Kerekes József. Egy óra az erdőn. Irta : Jancsó Gyula. A szeretőm elhagyott, férjhez vette egy vasúti bak tér. A csalfa! még a lakodalomra se hivott meg, de azért elküldtem ám neki az esküvő napján a tulipiros keszkenőt, meg a kupikék viganót. Kint lakott özvegy anyjával a falu végén. Ott ösmerkedtera meg vele pataki deák koromban. Abban állapodtunk meg, hogy ha rektor leszek valahol a Bodrogközön, hazaviszem s boldogan fogunk élni. De hát Julcsa nem várt. Megkérte a harangozóék Janija, aki most jött haza a katonaságtól s menten vonalőr lett az államvasutakon. Irigyelt állás volt, nem versenghettem vele, minthogy még én csak a Pirók kántor bojtárja voltam, — no meg Pénzes jegyző mellett Írogattam sovány ebédért. Hát Isten neki! ezen nem segíthetünk. Nem vettem többé az utam a faluvég felé, minek is? Julcsa már az idegen határon volt. Neki-neki bolyongtam a nagyrétnek. — Hol a tavi szárnyasok hápogásában, bölönbika panaszos bugásában, hol meg a buja rét ficzánkoló birkanyájában gyönyörködtem. Perzselő meleg volt, sehol egy pásztor tanya, sehol egy karám. A nap erősen a pusztának öblözött; a kaszáló tarka viránya bágyadtan hajtotta le apró fejecskéjét. Az égető nap elől menekülnöm kellett. De hová? A Bodrog partján terül el az öreg Long erdő, ott jó hüsre lelek, sőt izzadt tagjaimat a hideg hullámok üdítő habjaiba meríthetem. A sürü tölgyek sötét koronája egymásra omlott és árnyas sátort vont forrongó fejem fölé. A közel Ardó községben delet harangoztak. Az anyatermészet e pompás templomában ütötte meg fülemet az „Urangya- lák‘-ra hivó harangszó. Nagyot sóhajtottam, ügy tetszett, mintha a falevelek viszonozták volna. — Azt hiszem, velem éreztek. Átadtam magam gondolataimnak. Julcsa jutott eszembe. Ehl elűzöm fejemből, el szivemből. Dúdolni kezdtem, mint a ki vak éjjel egyedül van és fél. A csöndes folyású Bodrog rithmicus moraja andalitólag hatott reám, csapodár poézis szállotta meg lelkemet s versbe szedtem a kavargó habokat és hullámzó kalászokat, zugó förgeteget és kaczér esti szellőt. De akármit tettem, mindig csak Julcsa darázs dereka, meg csábosán mosolygó arcza jelent meg előttem. S mig szorongó szívvel iparkodtam e képtől szabadulni, valami ezüst csengésű éles hang hasította át az erdei léget, mibe hamar a haraszt zörgése vegyült. Talán egy eltévedt „bari“ — úgy véltem s kiléptem a haragos zöld lombok alul. Egy őzike törtetett felém, nagy szemeiből kövér könnycseppek hullottak, mintha sirt volna. Hozzám simult a szelíd vad s fáradtan lábaimhoz omlott. Szemügyre vettem : nincs-e megsebezve. Nem volt. Nyakán piros szalagon picziny csengő fügött. Erről ráismertem a — Julcsa jószágára. Megint zaj támadt, léptek zaja. — Egy sugár nő alakja kezdett kibontakozni a sürü erdő fiatal fái közül. Ez is felém tartott. Julcsa volt — kisirt szemekkel. Kérő tekintetemre azt felelte, hogy szörnyen boldogtalan. — Őzikémmel útra keltem, ha majd falumba érek, az uraságnál szolgálatot fogok keresni. Uram fia, mi érhette? — Jancsi mást szeret. Egy hete megjött régi kedvese, azóta nem szívelhet. Vigasztaltam, mind hiába. Letelepedtünk a tisztásra. Elmondta, hogy édes szülője akaratának engedett midőn férjhez ment, de akkor is engem szeretett. Most meg épen nem akar tőlem megválni s ide is azért jött, mert hallotta, hogy gyakran szoktam kirándulni. Mióta annak a rossz embernek a szeretője nála termett, naponként ellátogat az erdőbe, de nem találkozhatott velem; most azonban kedvezett neki a jó szerencse, hát nem akar többé elhagyni. Már voltak is a tiszteletesnél,., ki czélszerünek találja az elválást. — Özvegy anyja még ugyan nem tudja, — de reményű — nem fogja meggátolni tiszta szándékában, ha föltárja előtte szerencsétlen helyzetét... Igazán megsajnáltam s mélyen szemébe néztem. Julcsa oly ártatlanul tekintett reám, hogy hinnem kellett szavainak. Ráakartam bírni, térjen haza; hanem ő vonakodott engem elhagyni. Végre azzal győztem meg, hogy ide asszonyok járnak falunkból száraz ágakat szedegetni s ha együtt találnak bennünket, otthon szélűben elmesélik: akkor aztán oda lesz a becsület. Jacobovics Jóséi norinbergi és divat-üzletében a téli keztyük, harisnyák, alsó és felső gyermeköltözékek, köpenyek, sapkák, úgy a valódi Jäger készítmények is megérkeztek és azok minden verseny kizárásával e vidéken a legolcsóbban árusittatnak. Vadászfegyverek, rewolverek és mindennemű patronok szintén kaphatók.
