Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-14 / 37. szám
# V cv^ XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1899. szeptember 14. 37-ik szám. Megjelen minden csütörtökön. Egész é Félévre Előfizetési árak: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Bérmentetlen leveleket vre 4 frt. . . 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr Deák-Ferencz-utcza 40. szám. Nyilttér sora 15 kr. előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A városi kövezetvám kérdése. A város kikövezése s e czélból a kövezetvám behozatala tárgyában hozott képviselőtestületi határozatra leérkezett a kereskedelmi miniszter intézkedése. A miniszter e határozatban kijelenti, hogy az engedélyezett vámjog s illetve ennek terhére felveendő városi kölcsön kizálólag csak utczakövezési czélokra használható fel. Minthogy pedig maga a kövezés a felveendő kölcsönt egészben fel nem emészti, a polgármester a város kikövezésének nagyobb arányokban leendő eszközlését fogja a képviselőtestületnek javaslatba hozni. A polgármesteri javaslat ugyanis a már eddig köves úttal elláttatni rendelt utczákon kivül még a nagysomos-, nagyárokpart-, hadház-, lakatos- és Kossuth-utczáknak, a császársornak, valamint a kálmándi-ut vasutig terjedő részének köves uttali ellátását is felvette programmjába. Mi részünkről nemcsak örvendünk azon, ha városunk közlekedési viszonyai ezen újabb utak épitése által javíttatnak s ezzel városunk fejlődése elömozdittatik, de határozottan méltányosnak találjuk, hogy végre valahára ama külsőbb utczák fejlesztésére és rendezésére is nagyobb figyelem for- dittatik, melyek eddig a városi közjö- vedelmekböl vajmi csekély mérvben részesültek. Hisszük, hogy a polgármesteri javaslat már csak méltányossági tekintetből is egyhangúlag el fog fogadtatni. Annyival is inkább, mert a felveendő kölcsön ezen újabban felvett utczák kikövezésére is elégséges. A számítás ugyanis a következő: A felveendő 145,000 frtos kölcsönből levonandó 5V3 % kamatczimén 7975 frt, 6% papirveszteség czimén 8700 frt; közjegyzői dijjakban 596 frt 23 kr. s igy összesen 17,271 frt 23 kr.; marad tehát rendelkezésre 127,728 frt 77 kr. Minthogy pedig az egész úthálózat kiépítése 126,876 frt 17 krba kerül, még 852 frt felesleg marad. Azonban differenczia merül fel a fenntartási költségeknél, — melyre a miniszteri leirat is reflektál. — A fenntartásra ugyanis évenként 6281 frt 46 kr. szükséges, melyhez még hozzáadandó a felveendő kölcsön évenkénti kamata czimén 7975 frt s igy az évi szükséglet összege 14,256 frt 46 krt tesz. Minthogy azonban a közgyűlés által elfogadott vámtételek mellett évenként csak 13,350 frt 91 kr. jövedelem foly be, ebből a fenntartás nem teljesíthető. A miniszter pedig csak az esetben engedélyezi a vámszedési jogot, ha az évi fenntartási költségek is biztosítva lesznek. Hogy ez a czél elérhető legyen szükségesnek mutatkozik a vámtételek emelése oly módon, hogy a 3 kros tételek 4 krra, a 4 kros tételek pedig 5 krra emeltessenek. Ezen egy krajczáros emelés mellett a kövezetvámból eredő évi jövedelem 14,731 frt 80 krra emelkedik, melyből a fennebb kimutatott 14,256 frt 46 kr. évi szükséglet fedezhető lesz. Az ezen, városunk közlekedési viszonyainak javítására s fejlesztésére nagy horderövel biró, a képviselőtestület által elvben már rég egyhangúlag elfogadott újabb köves útvonalak létesítése tehát a vámtételek csekély emelésétől függ. Minthogy pedig a nagy horderövel biró művelettel szemben a csekély vámtételemelés figyelembe nem jöhet, hisszük, hogy e miatt a terv létesítése hajótörést szenvedni nem fog. Hiszen e csekély vámtételemelést az egyesek megérezni éppen nem fogják, s ha tekintetbe vesszük, hogy a szomszédos városok közzül például Nyíregyházának vámtételei kétszer akkorák, sőt a szomszédunkban lévő kis Mihályfalvának is nagyobbak a vámtételei mint felemelés esetén is a mieink lesznek, kétségtelen, hogy e csekély emelés miatt a szép tervet elejteni 'em szabad. Nem szabad különösen akkor, midőn annak előnyeiben nem csak az eddig dédelgetett szorosan vett belváros, hanem ezúttal a külsőbb utczák lakói is részesülni fognak, mert ha áldozatot hoztunk eddig a vagyonosabb polgárok érdekében, meg kell hoznunk ez áldozatot a kevésbbé vagyonos polgártársaink érdekében is. A kérdés mindenesetre olyan, mely megérdemli a komolyabb megfontolást. Mi tehát kötelességet vélünk teljesíteni, midőn e kérdésre előzetesen is felhívjuk a képviselőtestület tagjainak figyelmét. Ha városunk fejlődését, haladását igazán szivünkön viseljük, kisebb áldozatoktól visszariadnunk nem szabad, — nem lehet.-p.— Az országos hitelszövetkezet érdekében. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény értelmében alkotott »Országos központi hitelszövetkezet“ czéljaira üzletrészek jegyzése tárgyában vármegyénk főispánja az alábbi körlevelet adta ki, mit az intézmény közhasznúságára tekintettel egész terjedelmében közlünk olvasóinkkal. "EZ. órele x*iA gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. XXIII. t.-cz. értelmében létesített „Országos központi hitelszövetkezet“ megalakítása alkalmával kiváló súlyt helyezett a királyi kormány az összes társadalmi tényezők részvételére és ezért már a múlt évben alapítványi üzletrészek jegyzésére kérte fel az ország közönségét. Magam is felkértem azon alkalommal a kormányzatomra bízott törvényhatóságokat, valamint az ezek területén működő testületek s intézetek vezetőit, hogy a felhívás sikerét tőlök telhetőleg előmozdítani és különösen azt fontolóra venni és vétetni szíveskedjenek, hogy az alapítványi üzletrészek jegyzésénél a netalán csekélynek mutatkozó kamatozást bőségesen meghaladják azok az előnyök, melyek a helyes irányban vezetett szövetkezet révén az adózási képességnek az általános erkölcsi és anyagi jólétnek emelésében a lakosságra háramlanak. E kérelem nem talált oly mérvű visszhangra, mint a minőt az ügy fontosságából folyólag várni lehetett, mert csupán Szatmár- Németi szabad királyi város közönsége és a szatmári káptalan juttatta tudomásomra egy- egy üzletrész jegyzését. TARCZA. Hosszú az é] . . . Hosszú az éj, húzzad, czigány! Másé lett a szőke kis lány; Sok szép álmom szerte foszlott, Nem leszek én többé boldog Sohasem. Hogy elhagyott, hej azóta Vigaszom a síró nóta; Síró nóta, síró lélek — Be keserves lett az élet Miatta. Minden áldott bús éjszakát Nóta mellett virasztok át; Sír a lelkem, nem alhatom, Zeneszóval altatgatom Keservem. Húzzad, czigány ! Hej, ki tudja, Mikor szól a húrod újra? Ha már ilyen árva lettem, Búbánatos nótád legyen Siratom. Szendrői Ho/ozsnyai Cyrill. Feketehegyi emlékeim. A nagy szünidőnek vége van. Tanár és tanítvány kipihenve, felüdülve újra hozzálátnak a hosszú munkához, melynek folyamában a két hónap annyi, mint egy nagyszabású kiállítást szemlélőnek pihenése, ki egyidőre elhagyja a szemkápráztató pavillonokat, hogy azután újra neki j lásson a kalandozásnak. Engem szerencsecsillagom a szepesmegyei Feketehegyfürdőbe vezérelt, hol hat hétig szívtam a fenyvesek balzsamos levegőjét s az erdő magányában egy-egy szép helyen üldögélve elmerengtem, csodálva a természet szépségében az Alkotó végtelen jóságát és bölcseségét, ki a fürdőcske vadregényes környékét mindennel megáldotta, a mi az odasiető üdülőknek kellemes szórakozást uyujt s mintegy észrevétlenül adja vissza azt, a mit itt remélnek megtalálni. És nem hiába. Ki-ki önmagán látja teljesedni ama közmondást, hogy a hideg viz mindent meggyógyít, kivált ha a legridegebb kedélyt is felderítő s egészen újjá teremtő körülményekkel szövetkezik, melyekben feketehegy oly gazdag s melyek azért különösen kedvessé és keresetté teszik, annyira, hogy a két magyar haza legtávolabb vidékeiről is felkeresik a gyógyulni s igazán pihenni vágyó halandók. De, hogy tárgyamtól el ne térjek, emlékeimről szólok. Azt hiszem, csak a sze- , rencsés véletlennek köszönhetem, hogy a fürdői élet csakhamar kifárasztó egyhangúságába olyan változatok vegyültek, melyek mig a közönség zömét hosszabb- rövidebb ideig, mondhatni, elbűvölték, varázshatalmokban tartották, a legtöbben egy szép emlékkel gazdagabban távoztak oda, hova őket a kötelesség szólitá. Első helyen említem a változatok közt egy régen érzett hiány pótlását, a jószivü adakozók filléreiből épült kis kápolnát, melynek felavatása a fürdő ünnepnapja volt. Az alkalmi beszédet a budapesti kath. kör érdemes alelnöke, Pintér Kálmán piarista-tanár mondotta, melyben a kegyeletre hivatkozván, mint a kápolna szülőanyjára, ritka tapintattal megemlékezett Tompa Mihályról, kinek mellszobra a kápolnával szemben szintén a kegyelet szüleménye s kiemelvén a kedves költő életéből a vallásosságot, példája követésére buzdított, ajánlva különösen a kegyelet ápolását, mely — minden mástól eltekintve — hódol az igazi érdemnek s abban magát becsüli meg, mert semmitől nem félhet az a nemzet, melyet, nagy embereit eszményképekül állitván, élet- utain azok tetteinek fénye kalauzol. — A második ünnepély a nagy költő emlékét újította fel s a szobor előtt folyt le. Nem a templom fogadta hát be az ünneplő közönséget, ámde azért mindenki érezte, hogy bizonyos vallásos áhitat hatalmában van s engedvén ennek, komoly elmélyedéssel hallgatta végig nagytiszte- letü Széli Kálmán szalontai esperes imáját, ki a szeretetről szólván, mely a költő lelkének alapvonása volt s mely az emberek boldogságának teremtő és fenntartó ereje, buzgó fohászban kérte Istent, hogy mindazokban, kik egybegyűltek, tegye élővé a munkás szeretet áldott lelkét, hogy az ünnepelt példaadó életéből erőt merítsenek, lelkesedést és kitartó buzgó- ságot, hogy mások is látván a jó tetteket, dicsőítsék Ot, ki mondá: „Aki abból a vízből iszik, melyet Én adok neki, soha meg nem szomjuhozik, mert az az örök életre forró víznek cseppje leszen ő benne.“ — A harmadik ünnepély Petőfi halálának ötvenéves foroulója volt. Szónok — nevére már nem emlékszem — nemzeti érzülettől áthatott remek beszédben ecsetelte a világhírű költő tüneményes életét s legszebb költeményeinek fejtegetését rövid keretbe foglalván, a példa követésére, az édes magyar haza szeretetére buzdított. íme a változatok, melyek feledhetetlenné tették a hamar elröppent időt s egyidejűleg azon jól eső meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a magyar nép mindig kegyelettel emlékezik a nagy idők nagy embereire s bárminő körülmények között is örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a kegyelet nyilvánításával ápolja, élessze keblében azt a tüzet, melynek szikráját ama nagy emberek oltották beléje, kiknek szemei előtt a hazának és népének csak boldogitása, csak nagygyá tétele lebegett.
