Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-03 / 31. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. kásáival való érintkezés által még nincsenek teljesítve azon feladatok, a melyek ellátása a munkáskérdésben a társadalomra tartozik. E feladatok terjesztéséhez egyebek között ez idő szerint alkalmas tényezőként jelentkezik a községi hitelszövetkezetek alakításának ügye is. Ha e hitelszövetkezetek alakításánál kellő figye lein és gond fordittatik arra, hogy a szövetkezetbe ne csak a birtokosok és iparosok, hanem a maguk anyagi viszonyaihoz illő mértékben a gazdasági munkások is bevonassanak; ha a szövetkezetbe való belépésnek nem csak a lehetősége hagya- tik fenn a munkásokra nézve, hanem a vezetésre hivatott elemek, buzdító szóval, tapintatos eljárással, czéltudatosan elő is mozdítják azt, hogy a munkások tényleg belépjenek a szövetkezetekbe, — e réven nemcsak a takarékossági hajlam fejlesz- tetik, — hanem eltoinpittatik az osztály különbségek éle s a szövetkezetek a társadalmi széttagolás helyett, rendeltetésüknek megfelelően, — a társadalmi egyensúly biztosításának is fontos tényezőivé lesznek. Ugyanezen irányban igen hasznos szolgálatokat tehetnek az ingyenes községi népkönyvtárak a melyek létesítését a miniszter anyagilag is támogatni hajlandó, ha e könyvtárak népszerűsítésére a gazdaközönség közreműködik. A munkásosztály olvasási vágyát s kedvét eddig az agitatió használta fel: most a népkönyvtárak szervezése révén módja lehet a gazdaközönségnek az agitatió befolyását e téren megbénítani és ellensúlyozni. — Jelzi, hogy a támogatásával megjelenő „Néplapénak továbbá a kezdeményezésére és támogatásával megjelenő ponyvairodalmi füzeteknek a gazdaközönség által való terjesztése, alig számba vehető kiadással, szintén igen jó eszköze lehet a birtokosok társadalmi tevékenységének. Annak megemlítésével, hogy a minisztérium munkásügyi osztálya a terjesztésre alkalmas ponyvairodalmi füzetek felől a közvetlenül hozzá forduló birtokosoknak bizalmas utón megadja a felvilágosításokat és esetleg mutatvány füzeteket is küld, megemlíti, hogy az újabban alakuló munkás olvasó-egyletek a közvetlen és állandó érintkezésre szintén alkalmas eszközül kínálkoznak, s módot adnak arra, hogy a mint ezt az 1895. évi III-ik Országos Gazda kongressus is kívánatosnak jelezte azok keretében a müveit osztályok befolyásukat a mun kásnép érdekeinek előmozdítására, s an nak ethikai fejlesztésére használják. • Ugyanezen czél szempontjából igen jelentékeny társadalmi eredményekkel járna az is, ha az 1898. II. t.-cz. 71. § a értelmében létesített községi segélyalapok iránt a gazdaközönség állandó érdeklődést tanúsítana, nemcsak úgy, i hogy azokat adományaival gyarapítaná, hanem akként is, hogy az alap kezelése körül befolyását érvényesítené és a segélyalapok igazgatásában való tényleges részvétel utján a községbeli munkásokkal az érintkezést folyton fentartaná. Az eddigi tapasztalások szerint, továbbá rendkívül előnyös hatással van a munkásosztályra, ha a negyven évi hü szolgálatokért adományozott díszé rmek s a hü cselédek és jó munkások kitüntetésére szánt pénzbeli jutalmak és dicsérő oklevelek átadása alkal mával a gazdaközönség ünnepélyeket rendez és azok keretében a jutalrnazottak ünnepléséről oly formában gondoskodik, hogy a kitüntetés értéke a munkásnép előtt ez által is nyilvánvalóbbá tétetik. Az újabb intézmények közül a munkásosztály Jyal való társadalmi foglalkozás tekintetéből ezekre utalván, a munkaadó és a munkás közötti jó viszony istápolá- sának egy igen régi módjáról is megemlékezik s ez: az aratási ünnep, melynek keretében, a birtokos a jól be- végzett munka után, munkásait vendégül látja és azokkal együtt öröm-ünnepet ül a legjelentékenyebb mezőgazdasági munka szerercsés befejezésekor. Ez a régi szokás általában nem azért maradt el, mert költséges volna, hiszen nem az elfogyasztott élelmi szerek és italok mennyisége a fontos, hanem elmaradt azért, mert lassanként elmosódott czélj áriak tudata, az együttes ünneplés helyett a munkásoknak készpénzben, vagy terményben ráadásul kiadtak annyit, a mennyibe az ünnepség került volna, feledvén, hogy az ilyen adomány rideg kiosztása nem pótolja az érintkezésnek azt a közvetlenségét, mely oly hatással van a munkás kedély világára s mely hozzájárul ahhoz, hogy a munkás a birtokosban mindenkor jóakaróját lássa. Akkor, a mikor azt látjuk, hogy külföldön a munkaadók torvszerüleg újabb és újabb módokat keresnek arra, hogy a munkások kedélyét az agitatió ellen megőrizzék, s újabb és újabb formákat honosítanak meg, melyek keretében a munkaadó és munkás közötti viszony ridegségét enyhíteni és bensŐségteljesebbé lehet tenni: kívánatosnak látszik, hogy a gazdaközönség az egész vonalon, tervszerűen ellensúlyozza az agitatiót és az izgatok által szított gyűlölködés, bizalmatlankodás s kalandos vágyakozások helyett a tisztes, békés, szorgalmas munkaszeretetének és megbecsülésének érzelmeit istápolja a munkások körében. Mindenesetre érdemes e leirat arra, hogy arról a gazdaközönség és birtokos ság necsak tudomást szerezzen, de azt komoly megfontolás tárgyává is tegye. A meghatott közönség lelkesen megtapsolta a sikerült szavalatot s megéljenezte a jelenvolt szerzőt. Ezután a dalárda Petőfinek „Tevagy, tevagy“ kezdetű dalát énekelte. Megemlítjük itt, hogy a dalárda legszebb sikerei közzé sorozhatja azt, melyet Erdődön kivívott. Úgy az ünnepélyen, mint ebéd alatt énekelt dalai viharos tetszésre ragadták a közönséget. Nagy Sándor „Petőfi szatmár- megyében“ czimmel, alapos és nagy tanulmányra valló értekezést olvasott fel, melyben az erdődi Petőfi-szobor felállításának eszméjét veti fel, mi osztatlan tetszésre talált. Demidor Ignácz Petőfinek Júliához czimü versét szavalta. Ezen, szavalásra nem igen alkalmas költeményt Demidor szavaló tehetsége igazán élvezetessé tudta volna tenni még akkor is, ha az ünnepi hangulat és a hely közvetlen hatása nem jöttek volna is i segítségére. Szürke lepellel borítva állt a í Szendrey-ház falába illesztett emléktábla e í felírással: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, 1816. szept. 19. Emlékül emelte a nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. julius 30. A leleplező beszédet, mely fénypontja volt. az ünnepségnek, Szuhányi Ferencz országgyűlési képviselő mondotta. Miután a lepel lehullott a tábláról, a dalárda Petőfi „Honfi dal “-át énekelte s a megható ünnepély véget ért. Ezután a közönség szétoszlott, hogy a Petőfi emlékeket megtekintse. Fél egykor kezdődött a várdomb tövében emelt díszes sátorban az ünnepi ebéd. A második fogás után Nagy László elnök emelkedett fel ő Felsége a királyra ürítette poharát. Gsóti Márk főgyrnn. tanár mondott emelkedett szellemű beszédet Petőfi emlékére. Baudisz Jenő Gróf Károlyi Lajost s a Károlyi család jelenlevő tagját Gróf Károlyi Györgyöt éltette. Majd Rébay Dezső a Kölcsey-Egye- sületet, Holczinger Imre Nagy Lászlót, Dr. Péchy Péter ékes szavakban a közreműködőket éltették, Poór János az ünnepély egyik rendezője felolvasta N. Szabó Antal üdvözlő táviratát Koritnyiczáról, s a nagykárolyi és erdődi résztvevő közönséget éltetve, a hivatalos toasztok sorát berekesztette. Bródy Lajos a hölgyeket éltette, Fényes segédjegyző a Kölcsey-Egyesületet és a sza- badságszeretelet, Majlátli Ferencz Szuhányi Ferencz országgyűlési képviselőt. Nagy Sándor indítványozta, hogy a szatmári és nagybányai ünneplőket táviratilag üdvözöljék, mely indítvány lelkesedéssel fogadtatott. Hirli plébános a dalárdát köszöntötte fel. Négy óra felé a közönség egy része oszladozni kezdett, félhatkor lelkes hangulatban ültek a vasúti kocsiba egy felejthet.len szép és kedves napnak emlékét hozva magukkal. — Gyászeset. Nemestóthi Szabó Pálné Sántha Terézia úrnő, múlt hó 30-án reggel elhunyt. Temetése múlt hó 31-én nagyrészvét mellett ment végbe. A megboldogultban Nemestóthi Szabó Antal ügyvéd, édes anyját gyászolja. A család által kiadott gyászjelentés a következőleg szól: Alantirottak mélyen megszomorodott szívvel tudatják a felejthetetlen anya, nagyanya, dédanya és testvérnek özv. nemestóthi Szabó Pálné szül. csiktusnádi Sántha Teréziának életének 82-ik, évében folyó hó 30-án reggel 41/, órakor, hosszas betegség után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó évi julius hó 31-én délután órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a mesterrészi sirkertben levő családi sírboltban öröknyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó évi augusztus hó 1-én reggel 9 órakor fog a helybeli róm. kath. plébánia templomban az egek Urának bernutattatni. Nagy- Károly, 1899. julius hó 30. Béke legyen porai felett! Sántha Imre testvére. Trux Lajosné szül. N. Szabó Etelka. N. Szabó Kálmán, N. Szabó Antal gyermekei. Kölcsey Ferenczné szül. Nagy Cella, Kölcsey Cella, Kölcsey Boriska, Kölcsey Lili unokája és dédunokái. Trux Lajos, Trux Jenő, N. Szabó Albert, N. Szabó Hedvig, N. Szabó Melánie unokái. — Esküvő. Múlt hó 29-én vezette oltárhoz Szolyván, Ihrig Vilmos gr. Schönborn Bucheim uradalmi főerdésze, Rohay László nyug. pénzügyi számellenőr kedves és müveit leányát Margitot. — Néhai Kovács József temetése múlt hó 27-én délután 5 órakor ment végbe óriási közönség részvéte mellett. A temetési szertartást PaiczerErnő kegyesrendi kormány- tanácsos, helybeli házfőnök, az elhunyt kebelbarátja végezte fényes segédlet mellett. A temetésen megjelentek Károlyi István gróf és neje, gr. Károlyi György, Nagy László alispán, az összes hatóságok fejei. A koporsót elborította a kegyelet koszorúival, a melyek a következő felírást viselték : „Kedves férjein — Isten veled.“ „Felejthetetlen jó apámnak — bánatos fia.“ „Igaz részvéte jeléül — Farkas Rezső és neje.“ „Kegyelete jeléül — dr. Aáron Sándor és családja.“ „Részvéte jeléül — Emma.“ „Régi jó barátjának — özv. Zanathy Ignáczné.“ „Szeretett tiszttársának — az Ecsedi-láp tisztikara.“ „Szeretett kartársának — a nagykárolyi ügyvédi kar.“ „A róm. kath. egyháztanács és iskolaszék — érdemdús tagjának.“ „A legjobb barátjának —■ Palczer Ernő.“ „Őszinte részvéte jeléül — a nagykárolyi uradalmi tisztikar.“ „Kegyeletük jeléül — Kornél és Laura.“ „Részvéte jeléül — Péchv László és neje.“ „Felejthetetlen Józsi bácsinak— Horváthék.“ Isten veled — sógornőd, Adélé.“ „Őszinte részvétéül — Wagner Lajos és családja.“ „Kiváló tagjának—a szatmárnémeti ügyvédi kamara.“ „Smit Sándor és családja“, „őszinte részvéte jeléül —• Toóth Sándor és családja.“ Őszinte részvéte jeléül i — Hegedűs József és családja.“ „A legjobb testvérnek — hálás öcscse, Béla.“ „A nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank — érdemdús alapítójának és elnökének.“ „Kedves Józsi bácsinak — Ödön és Béla.“ „Barátság és szeretete jeléül — Zanathy Mihály és családja.“ „Szeretett jogtanácsosának — az Ecsedi-láp társulat.“ „Szatmárvármegye bizottsága nevében.“ — Meghívó. A „Protestáns Társaskör“ f. hó 6-án, vasárnap délután 4 órakor, saját helyiségében Petőfi ünnepet tart, melyre a tagokat és az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja. — Nagy-Károlyban, 1899. augusztus 2. Az elnökség. — Búcsú. Mindazon jóbarátaimnak és ismerőseimnek, kiktől eltávozásom alkalmával, az idő rövidsége miatt személyesen el nem búcsúzhattam, ez utón mondok ísten- hozzádot! Nagy-Károly, 1899. augusztus 1. Hofmann Henrik. — A kerületi betegsegélyző-pénztár orvosai naponként délelőtt 9—10-ig rendelnek. — A honvédség köréből. Solymossy István főhadnagy saját kérelmére nyugdi- jaztatott; helyébe Lépes Ödön százados — a ki mint hadnagy több éven át itt állomásozott — helyeztetett át. — Emlékeztető. A „Protestáns Társaskör“ nyári tánczmulatsága f. hó 6-án, vasárnap lesz a „Polgári Olvasókör“ üvegtermében. A rendezőség serényen működik a mulatság sikere érdekében s mivel a nyári idényben ez az első tánczvigalom, a közönség körében élénk érdeklődés mutatkozik, sőt, mint értesülünk, a vidékről is számosán készülnek azon résztvenni. — Hirdetmény. A volt szatmármegyei nőipar-egyesületnek Nagy-Károly város által átvett vagyonából az 1899—1900 iskolai évben 2 szatmármegyei vidéki s a nagykárolyi állami polgári leányiskolába járó szorgalmas s jó magaviseletü növendék fog egyenként 120—120 frt ösztöndíjban részesittetni. Ezen ösztöndíjat elnyerő növendékek a város által tandíjra, tanszerekre és behatási díjra külön 30—30 frt ösztöndíjban fognak részesittetni. Felhivatnak mindazok, kik ezen ösztöndíjban részesittetni óhajtanak, hogy a legutolsó iskolai bizonyitványnyal, keresztlevéllel, illetőségi és vagyoni bizonyitványnyal felszerelt, s Szatmárvármegye méltóságos főispánjához, mint az ösztöndíj adományozására jogosulthoz intézett kérvényüket a behatáskor, — legkésőbb azonban folyó év október hó 20-ig, az állami polgári leányiskola igazgatójánál adják be, mivel a később beadandó kérvények figyelembe vehetők nem lesznek. Nagy- Károly, 1899. julius 11. Debreczeni István, polgármester. — Műkedvelői szinielőadás. A nagykárolyi katholikus legényegyesület 1899. évi augusztus hó 13-án, vasárnap a polgári olvasókör dísztermében házépítésének alapja javára műkedvelői szinielőadással s szavalattal egybekötött zártkörű nyári tánczestélyt rendez. Színre kerül: „A tót leány“. Énekes népszínmű 3 felvonásban, dalokkal és táncz- czal. Irta: Almási Tihamér. (Rendező: Tóth József). SZEMÉLYEK: Gyarmathy János, jómódú gazdaember ....................Sal lay Lajos Ör zse, a felesége.................Serly Mariska Bandi, a fiuk....................Belley József Má té Julis, elárvult közeli rokonuk és gyámleányuk Kovács Klára Lipták, a tótok felügyelője Tempfli Mihály Sára, a felesége ................. Péter Anna Br bolya, a tót sommások vezetője..........................Kosztka Antal Ha nka, a leánya.................Kiss Emma Mi so, tót legény .................Ma nyák Károly Ko spál, uradalmi baromorvos Luczay Mihály Ötös Mári, javasasszony . . Gindele Mariska Panni, szolgáló Gyarmathyéknál...................................Papp Róza Sz áli, csaplárleány.............Péter Anna Cs öbör................................Heletya István |ső 1 Hágen Mariska 2- ik > leány..................Mosolygó Erzsiké 3- ik j Szécsényi M. Rigó Matyi, kispostás . . . Kis István Deres, kisbiró....................Mátyás János Cs endbiztos.......................Tischler János Fa lu népe. Tót summások. Az előadás megkezdése előtt szavalatot mond Sallay Lajos. Az előadás kezdete fél 8 órakor. Beléptidij : Körszék 1 frt. Elsőrendű zártszék 80 kr. Másodrendű zártszék 60 kr. Földszinti állóhely 50 kr. Karzati — Haha 1 — Még sohasem hallottalak igy nevetni. Mi bajod ? — Semmi — még kérdezed. Te megcsalsz engem, Rezső. — Leónál — Rezső 1 — Te álmodol! — Vannak bizonyítékaim ! — Kiváncsi volnék 1 * — Neked titkos viszonyod van egy szinésznővel. — Nekem ? — Igen neked 1 Hagyj föl a kép- mutatással. Csak mérgesebbé teszed a dolgot. — Szaladok orvosérti — Itt maradsz 1 íme, ismered e levelet — szemérmetlen beleegyezés titkos összejövetelre — te alattomos, te képmutató, te szentségtörő! Gimes orvos elkapta a levelet, megtekintette és falrengetően kaczagott. —■ Tévedsz, édesem. Ez a levél csakugyan hozzám lett intézve, de egészen ártatlan. — Semmi mentség, nem hiszek el hazugságokat. — Hinni fogsz nekem. — Csak egyet akarok tudni, küldtél neki virágot? — Küldtem, egy nagy rózsacsokrot. Mint a „Kristályhang“-egylet választmányi tagja megbízásom volt erre. Felkértük, hogy jótékony czélra rendezendő hangversenyünkön énekeljen és engem bíztak meg azzal, hogy a színházból a hangversenyterembe kisérjem — világos ez már most neked ? Gimes orvos felesége magánkívül volt — elrejtette arczát férje keblén és — szégyelte magát. Házasságtörőnek tartotta a férjét, pedig Ő azzal a szinésznővel csak mint a „Kristályhang“-egylet választmányi tagja tárgyalt. De ilyenek az asszonyok. Azért kedves hölgyeim, vigyázzanak mielőtt férjüket gyanúsítják, mi férjek jobbak vagyunk, mint a hírünk. Komolyan! Justus. HÍREK. — Az erdődi Petőfi-ünnep. A Kölcsey- Egyesület által rendezett erdődi Petőfi-ünnep várakozáson felül sikerült. Már reggel 8 órakor szokatlan mozgás volt észlelhető a vasúti pályaháznál. A rendező-bizottságnál 99-en jelentkeztek városunkból, de nagyon sokan voltak, kik bejelentés nélkül eljöttek, 130—-140-en lehettek, kik a Gilvács felé menő vonatra feiszállottak. A somkuti vonat gilvácsi állomásánál a kirándulókat váró vonat készen állott, melynek zöld gályákkal díszített kupéi szállították Erdődre a lelkes sereget. Az állomásnál az uradalmi fogaton kívül számos erdődi gazda fogata várta a vendégeket. Beláthatlan kocsisor vonult a zászlókkal díszített utczákon végig. A várkert bejáratánál zászlókkal és zöld gályákkal díszített diadalkapu volt, melynél Prohászka Lajos uradalmi erdőmester gróf Károlyi Lajos és uradalmi tisztikara nevében fogadta lendületes beszéddel az érkezőket, mire Nagy László alispán, egyesületi elnök válaszolt. Ezután Nagy László a restaurált vártorony Petőfi szobájában levő Petőfi-szobrot koszoruzta meg s tizenegy órakor megkezdődött az ünnepély. A várudvaron emelvény volt, melyre a nagykárolyi dalárda lépett fel s Kölcsey „Hym- nus“-ával nyitotta meg az ünnepélyt. Utána Nagy László elnök mondott lelkes megnyitó beszédet. Majd Baudisz Jenő beszélt röviden, de annál nagyobb lelkesedéssel és hatással Szendrey Júliáról. Most egy kedves alak Andrássy Ilona kisasszony lépett az emelvényre és elszavalta Poór János főgym- nasiumi tanárnak szép alkalmi költeményét „Gondolatok az erdődi várban.“ A költemény elegikus hangja nagyon összeillett a a kisasszony nem nagyon erős, de az érzelmek festésére kiválóan alkalmas hangjával.
