Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-27 / 30. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

Az iszákosság ellen való küzdelem.

Szomorú tény, hogy hazánk a pálinka s egyéb szeszes italok gyárosainak s az iszkákosoknak a hazája. Különösen népünk szegényebb osztályaira nézve áll ez. De el van terjedve e rut szokás nemzetünk minden rétegében, Meghajolnak az alkohol előtt: egy részük, mert abból él, más részük, mert attól hal meg. Az alkohol viszi a vezérszerepet az alkotmányos életben, főszerepet játszván a nagy jelentőségű józan nemzetek fiainak a — választási jog gyakorlásánál — az alkohol szítja a tömegek lázadását, — ott van mindenütt, a hol a békevesztett emberi szenvedélyek mocskolják be önmaguk az isteni eredet bélyegét.

A szeszes italokban semmi tápláló anyag nincs, összes (kezdetboni) hatásuk az, hogy jótékonyan csökkenthetik a zsir fölbontását a testben. Ez a különben jelentéktelen jó hatás azonban csak annál veszedelmesebb zsírlerakódásokat okoz az iszákosoknál. Folytonos bélhurutot idéz elő, megzavarja minden szervét az emberi testnek, tönkreteszi az idegrendszert; az érzékszervek, mint a látás, hallás meg- romlanak; a szellemi tehetségek meggyöngülnek s előttünk állanak az idült alkohol mérgezés szomorú alakjai, kik közt a halandóság ijesztőn nagy, kiknek szervezete elvesztette minden ellentálló képességét a betegségekkel szemben. Ez az erkölcsi veszteség, mit a részegeskedés okoz az által, hogy tönkreteszi a családi boldogságot az anyagi jólétet s elősegíti a bűnt — kiszámithatlan nagy.

És az erkölcsi és testi elfajulás oka legnagyobb részt kiváltképen a pálinka- ivás.

A társadalom legkomolyabb és eredményeiben legnagyobb horderejű feladata azon visszásságok elhárításában áll, mik az iszákosságot előmozdithalják, a mérsékleti egyesületek felállítása, a pálinkának és egyéb szeszes italoknak a teával, kávéval stb. való helyettesítése, a munkás osztály helyzetének javítása azok az eszközök, mikkel a romboló, ártó elfajulás ellen küzdenünk kell.

Nem túlozni akarok itt. Eszemben sincs, hogy akár a pálinkának, akár más egyéb szeszes italnak mértékletes élvezése ellen beszéljek. Hisz tagadhatatlan, hogy sok hasznát láthatjuk a mértékletes pálinkaivásnak szokatlan, nagy erőfeszítések alkalmával, mikor emelkedett kedvre, nagy erőkifejtésre van szükség vagy kedvezőtlen éghajlati viszonyok közt kell erős munkát végeznünk.

Bizonyos az is, hogy színtelenné válnék az élet, ha olykor, kivételes alkalmakkor a kancsó fenekére nem nézne az ember. A nemes bor gyöngyöző habja, a tűz, ami a tokaji csepjeiben lakik, lelket kölcsönöz a csüggedőnek, erőt a ki- fáradottnak, uj életkedvet a mindenét vesztett embernek szellemi munkára, emelt gondolkodásra ád semmivel meg nem fizethető, sokszor egy egész élet irányára

elhatározólag ható momentumokat. „Séd, est modus in rebus...“

Mindeme jó oldalak végzetesen ár- tókká válnak az iszákosra nézve.

Gyámolitanunk kell a szegénységet, ki kell irtanunk az italban vigaszt, feledést koreső nyomort, meg kell operálnunk a társadalom testén burjánzó fekélyes kinövéseket, a proletariátust, a fehér emberek között divó szégyenletes rabszolgaságot a munkásnak a munkaadóval szemben — ideális, nagy, manapság megannyi égető kérdések.

Tegye meg minden ember mindenkor a magáét és lassanként haladni fogunk a kitűzött czél felé. A zárórák, a munkaszünet, a korcsmazárás törvény - hatósági utón való szabályozása mindaz, amit államilag és rendőrileg tenni lehetett. A többi a társadalom feladata. Szórakozást, könyü munkát kell nyújtani szegényebb embertársainknak a súlyos I heti munka szünóráiban és pihenő napjai- ! ban. Befolyásolni kell magánéletüket, a I családot. — Bármily nehéz feladat is ez, bármily áldozatokat kíván a vagyonosabb, műveltebb osztályok részéről, — mind nem sok azért, hogy elkerüljük a nyomortól bűnbe taszítottak mindent tönkre- tevéssél fenyegető mozgalmait. A történelem tanít arra, mily következményekkel jár a „panem et circenses“ követelésnek meg nem adása.

JDi\ U. TI.

HÍREK.

— A Petöfi-ünnep. A Kölcsey-Egyesület erdődi Petőfi-ünnepének sikere biztosítva van. A múlt szombaton tartott választmányi ülésen az ünnepély külső rendezésére öttagú bizottságot küldtek ki. Helybeliek: Poór János az irodalmi bizottság elnöke, Bornemissza Géza és Demidor Ignácz ; erdődiek : Domokos Ferencz főszolgabíró és Rébay Dezső uradalmi intéző. A programúi a következő : 1. Himnusz, énekli a dalárda. 2. Elnöki megnyitó, tartja Nagy László. 3. Szen- drey Júliáról felolvassa Baudisz Jenő. 4. Poór Jánosnak „Gondolatok az erdődi várban“ czímü költeményét szavalja Andrássy Ilona k. a. 5. Te vagy, te vagy barna kis lány“, énekli a dalárda. 6. Petőfi Sándor Szatmár vármegyében, felolvassa Nagy Sándor. 7. Júliához, szavalja Demidor Ignácz. 8. Honfidal, énekli a dalárda. Az emléktábla leleplezésénél a beszédet Szuhányi Ferencz orsz. képviselő mondja Indulás 8 óra után reg- j gél. Gilvácsig jegyét mindenki maga váltja. Gilvácstól Erdődig külön vonatról az egyesület vezetősége gondoskodik, a 25—30 kr. diját később szedik be. Az ünnepély 11 óra körül kezdődik, az ebéd 12 és x/a órakor a várkertben. A rendezőség gondoskodott, hogy az aláírók ebédjegyeiket megkapják, s hogy a jegybirtokosok helye lefoglalva legyen. A mai nappal záródnak le a jelentkezések. E közlemény megírásáig a következő résztvevők jelentkeztek : Baudisz Jenő, Dr. Serly Gusztáv, Gallasz Ödön, Dr. Kovács Dezső, N. Szabó Albert, ifj. Vetzák Ede, Gáspár Pál,

Poór János, Holczinger Imre, Gsóti Márk, Holéczy Gyula, Andrássy Jenő, Dr. Jászi Ferencz, Vaday Menyhért, Brandsch Mihály, Bassánth László, Debreczeni István, Berger Jenő, Nonn Gyula, Kubinyi Bertalan, Róth István Lajos, Győrfy József, Kínál József, ifj. Vagner István, Nonn Ferencz, Szent- andrássy Antal, Kovássy Illés, Kőszeghy Andor, Kató Gyula, Obholczer Gyula, Szent- andrásy György, Mező Károly, Schifbeck Károly, Janitzky Albert, Killer Nándor, Pécsy Péter, Krumpholcz Mária, Adler Margit, Adler Ernő, Nonn Endre, Nonn Ferenczné, Nonn Gyuláné, Kimer János és neje, Nonn János, Madzsar József, Bodoky Gyula, Schiffbeck Mátyás neje és sógornője, Maresch Emil, Orosz Mihály, Bodoky Kálmán, Schnell József, Gzukor István, Nagy Sándor, Nagy László, a dalárda 20—25 tagja és Erdődről 22-en.

— Gyászeset. Kovács József ügyvéd, városunk egyik tekintélyes és közbecsülésben álló polgára, e hó 26-án elhunyt. Halála nem jött váratlanul, régibb idő óta gyötörte már oly szervi baj, melyből tudtuk, hogy csakhamar véget vet tevékeny életének, mégis általános megdöbbenést keltett. Kovács József a régibb időkben egyike volt városunk legtehetségesebb és legkeresettebb ügyvédeinek, mint vármegyei bizottsági tag és városi képviselő pedig tevékeny részt vett közügyeinkben is. Utóbbi időben visszavonult az ügyvédi gyakorlattól s csupán az Ecsedi láplecsapoló társulat jogtanácsosi állását tartotta meg. Viszavonult a közügyektől is és most már nem igen láttuk sem a vármegye, sem a város zöld asztalánál. Tevékenységét előszeretettel a helybeli kereskedelmi és iparbanknál érvényesítette, melynek egyik alapitója és megalakulása óta ügybuzgó elnöke volt. Halála hírére a most jelzett pénzintézet rendkívüli igazgatósági ülést tartott s ennek határozatából részvéte s vesztesége feletti fájdalmának kifejezése czéljá- ból testületileg kereste fel a gyászoló családot s koszorút helyezett a ravatalra. A helybeli ügyvédi kar is tartott értekezletet, szintén kifejezést adott a kiváló kartárs halála feletti részvétének. Elhatározta, hogy a gyászoló családnál testületileg fejezi ki részvétét, a ravatalra koszorút helyez s a sírnál egy tagja búcsú beszédet fog tartani. A megboldogultat neje szül. Smit Mária úrnő és egyetlen fia, Dr. Kovács Dezső helybeli ügyvéd gyászolja. Haláláról a mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alantirottak fájdalomtól mélyen megtört szívvel jelentik a felejthetetlen férj, apa, testvér és rokonnak Kovács József köz- és váltó-ügyvéd, Szatmár vármegye bizottsági tagja, a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank elnöke és az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ármentesitő és belvizszabá- lyozó társulat jogtanácsosának élete 61-ik, boldog házassága 25-ik évében folyó hó

26-án éjjel fél 1 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytál. A megboldogult hűlt tetemei folyó hó 27-én délután 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni s a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 28-án reggel 9 órakor fog a helybeli róm. kath.

templomban az Egek Urának bemutattatok Nagy-Károly, 1899. julius hó 26. Béke hamvaira ! Özv. Kovács Józsefné szül. Smit Mária neje. Dr. Kovács Dezső fia, Kovács Béla testvére, felesége Tessényi Adél és fia Kovács Béluskával. Smit Sándor sógora. Saáger Kornél mostoha fia. — A családi gyászjelentésen kívül az Ecsedi-láp lecsapoló : társulat és a helybeli kereskedelmi bank is adtak ki gyászjelentéseket.

— A szatmári 12. honvéd-gyalogezred a szatmári, mármarosszigeti és nagykárolyi zászlóaljak számára 1899. október 1-től egy évre szükséges zab, széna, szalma, tűzifa szükséglet beszerzése czéljából Szatmáron 1899. a u g. 11-én d. e. 9 órakor a kezelőtiszti irodában árlejtést tart. Az ajánlati minták és szállítási feltételek mindenik zászlóalj kezelőtiszti irodájában megtekinthetők.

— Uj szabályrendelet. „Szabályrendelet a baleset alkalmával szükséges első segélynyújtásról“ czim alatt uj szabályrendelettervezetet dolgozott ki Dr. Serly Gusztáv vármegyénk t. főorvosa s azt beküldte szerkesztőségünkhöz. A szabályrendelet, mely törvényhatósági intézkedés és jóváhagyás czéljából az őszi vármegyei közgyűléshez fog beterjesztetni, minden városban és népesebb községben, hol hivatalos orvos székel, ennek felügyelete alatt mentő-egyesület, továbbá gyári s nagyobb ipartelepeken az orvos által betanított mentők felügyelete alatt mentőtelep szervezését tervezi. Minden egyesület mentőállomással bírna, mely a szükséges gyógy- és kötszerekkel s mentőeszközökkel ellátott mentőszekrénynyel lenne felszerelve. Megállapítja a büntetőjogi felelősségre vonható személyek a községi elöljáróságok, hatósági, kör- és községi orvosok, valamint elsőfokú egészségügyi hatóságok kötelességét baleset esetén ; végre a függelékben közli a leggyakrabban előforduló baleseteknél a mentők és laikusok által az orvos közben- jöttéig követendő eljárás és első segélynyújtás módjait. Mindenesetre hézagpótló intézkedés lesz e szabályrendelet életbeléptetése s dicséret illeti érte az azt tervező vármegyei főorvosi hivatal személyzetét.

— Dalárünnepély a lövöldében. A helybeli dalegylet e hó 23-án sikerült ünnepélyt rendezett a lövölde helyiségeiben. Az ünnepélyen szép számban jelent meg a közönség s bárha a szabadban kissé elmosódott a dal, minden egyes számot élénken megtapsolt. Este pedig kigyultak a színes lámpionok s Thanhoffer Pál helybeli pirotechnikusunk mulattatta tűzijáték-mutatványaival a folyton szaporodó közönséget. Az idő előhaladtával egész kis népünnep jellege volt az estélynek, mely a dalárda czéljaira is megfelelő összeget jövedelmezett.

— Lelkészválasztás. A szatmári ev. ref. hitközség f. hó 16-án tartott gyűlésében szatmári ev. ref. lelkészszé Biki Károly győrteleki lelkész és esperest, lapunk jeles tollú munkatársát, 369 szóval 37 ellen megválasztotta. Egyformán gratulálunk úgy a megválasztottnak mint a választást teljesítő hitközségnek is, mely a szép álláshoz mindenekben méltó lelkészt nyert.

— Kirendelés. Az igazságügyminiszter, a szatmárnémetii törvényszék területére

Már arra Lovas Pista Pallér Lidi oldalán terem s vele járja a „cica“ legapróbb részét: a csárdást.

Sok szem irigyen nézte ezt a szemen- szedett párt; de hát nem szólhatott ellene, mert Pista karakán legény volt ám a maga talpán, a ki egy-egy köböl tiszta búzát olyan szilajon vetett a vállára, hogy még a hét nyüstös zsák is alig állotta a válla keménységét.

Lidi meg a bárány szelíd természetével az egész Bárit bámulatba tudta ejteni. — Pedig csak minap jöttek ide, már mint a — múlt őszön. A mi kevés pénzecske volt az apja kezén, azon szárazmalmot állított az uraság felvégi telkén; melléje még egy csinos házikót is penderített a maga erejéből. Mert tudni való, hogy molnár létére fél ács meg fél kőműves volt az öreg, hát értette a módját.

Mindössze is hárman képeztek egy családot: ő kigyelme, az oldalbordája és Lidi leánya. Ez a két vászoncseléd viselte a ház gondját, — ők bántak avval a pár tehénnel, tinóval meg apró-cseprő majorsággal is. Kis kertnek valót is fogtak a ház körül, az megtermetté a konyhára valót.

Apjuk? — Az a malom bajával törődött. Az ő ügyessége furta-faragta annak minden porczikáját, a bordás motóláló, meg a nagy hajtókereket. A garat nem is járt ott üresen, — zakatolt az szüntelen, nem volt annak se éjjele se nappala. — Ismerte is az öreg minden csinját- binját.

De aztán mikor nagyon meggyűlt az őrleni való portéka: akkor bizony Lidit is beparancsolta az öreg „éd’-s’-pám“ a malomházba.

Hej 1 tudta a kis hamis, hogy ebből is húzhat ártatlan hasznot, mert ilyen alkalomra mindig magára öltötte a kék kázsmér ruháját, a mit ha be is szállott a liszt, akkor is mutatós volt Lidin.

Mi tűrés-tagadás ? biz ott kényes volt egy kicsit az eszemadta

__

Lo

vas Pista so állt hátrább egy csipetet sem. Nyalka legénynek tartotta a falu; — hát hiszen nem is igen takargatta ő kelme a nyalkaságot, már csak azért se, — mert a becsületes Lovas Márton uramnak volt a fia, a ki pedig már régóta, — hogy tisztességgel viseli az öregbirói pálczát.

Hozzá egyetlen fiúi — bezzeg jól jár, a kinek beköti a fejét, mert a kenyere nem esik a porba.

Pista már hónapokon át hallotta a kisbérestől, hogy szemre való lánya van a felvégi molnárnak, a mellett még milyen dolgos 1 — akár hányszor ott sürög- forog az őrlés körül s olyan akkurátusán, elvégzi a dolgát, akár csak tanult mestersége lenne.

Elnézett Pista már csak a hi iáért is arra, — hadd lássa legalább szemtől- szernbe azt a kikiáltott fehércselédet, a kit uton-utfélen szól-szapul a vászon nép-fajta.

Maga czipekedett avval a zsák gab- nával is, — a hajtókerékhez való igás- lovakat csak amúgy gyeplü-száron terelgette maga előtt.

Valósággal ott találta Lidit, a ki éppen dalolászva szedte a vámol. Incselkedtek is véle, — a kik garatra valót vittek oda.

— Szűk marku molnáráé ‘lesz belőled húgom, mert tetősen szeded a vámot

ebből a hitvány rozsból, — mondja az egyik öregasszony-féle.

— Már hiszen csak megélnék tán ebből is, — felel Lidi mosolyogva.

— Meg-é? tán meg is gyapjasodol, azt tartom, — válaszol egy másik.

— Nem lehetetlen a’, hallja kigyel- med, — szól vissza szaporán a jó kedvű leány.

— Ühm 1 az áldóját a hamis zúzádnak, de felvágta a bába a nyelved, — mordul rá a torzonborz kisbiró.

— így születtem, látja kelmed, hát tán igy is halok meg — vagy mi a kő.

— Jól van no 1 vág a Lidi szavába egy szűrös atyafi, — azért ne nyelvelj olyan szertelen.

Már erre Pistát elfutotta a szent Antal tüze s látva, hogy a lány szavától még a pajkosság árnyéka is messze ma- j radt: nem tűrhette, hogy ennyi csipkedést hang nélkül hagyjon, — azért keményen rájuk pirított:

— Lidinek az a vámja, a mi a kendtek napszámja. Ha nincsen kigyelmetek iny-■ jére : arra az ut, a merre a kerékvágás. Minden becsületes munkának meghozódik a gyümölcse. — Osztán csak a mondó vagyok, hogy itt senki emberfia ne hetvenkedjék 1 — értettük?..

Lidit úgy megillette az ismeretlen legény bátor beszéde, hogy még a szó is a torkán akadt.

— No ne átnulj-bárnulj te kis gi- licze-madár, csak igazat cselekedtem.

— Köszönöm, de nem szolgáltam rá. Ezek a jámbor emberek sem akartak tán engem megbántani, — kérlelé Pistát a leány.

— Meghiszem, de elrabolták a drága időt. Pedig lásd, én se jöttem ám üres kézzel vagy mi, én se akartam máról holnapra maradni, — ezért korholtam le az atyafiakat.

A szóváltás alatt betoppant az öreg Pallér, a mire aztán Lidi annak módja- rendje szerint — távozott.

Nyomon követte Pista s mindjárt az ajtón túl elfogja.

— Lidikéin ! csókolom a szived táját, tudod-e ki vagyok én ? hát egy szuszra kimondom, hogy én vagyok — Lovas Pista, 1st’ úgyse’ tetőtől talpig megtetszettél nekem., hát tudod mit?., gyere hozzám feleségül... igaz lelkemre !.. nem bánod meg.

Lidi a váratlan leánykérésre még inkább meglepődött. Szóhoz is csak nagy nehezen jutott, tán mindössze is ennyit hebegett zavarodva.

— Kelmed is Ínyemre való legény, llát Isten neki fakereszt, — a többit majd elvégzi a pap, meg az öregek...

Rávaló vasárnap — már láttuk őket a kisdombon, ahol a pezsgő kedvnek szivök szerint megadták savát-borsát. Ettől fogva szívesen vegyültek a cziczázó fiatalok játékába.

Piros pünkösd napjára volt kitűzve

az eskető.

Mind a két ház-tájon javába készültek rá...

Végre fel viradt a szép nap, de a mise előtt a második harangszóra olyan hirtelen déli szél kerekedett, hogy vadember módjára két kézzel is czibálta a nádas házak födelét.