Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-13 / 28. szám
Tá,rssiclí=il:ran_i. szépirocLalroi és ismcxerett érj észt© IbLetila/p. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Egész évre 4 fit. Félévre . . 2 frt. Előfizetési árak: Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Petőfi emlékezete. — A Kölcsey-egyesület figyelmébe ajánlva. — Kegyeletes ünnepre készül az ország: ünnepelni emlékét egy oly szellemóriásnak, költőnek és szabadsághös- nek, mint a minőt — a nagyemberekben pedig nem szegény — magyar történelem, többet fel nem mutathat, de még a* világtörténelemben is alig van párja. A költő, a katona és a vértanú hármas glóriája jutott neki osztályrészül. Ha csak egyik minőségben lett volna mienk, akkor is megérdemelné azon ünneplést, melyre halálának 50-ik évfordulóján készül a magyar nemzet. A megindult mozgalomból Ítélve oly impozáns módon fog nyilvánulni a megemlékezés, minőt a magyar Tir- teusz, a legnagyobb lírikus megérdemel. Különösen helyeselhető, hogy az évforduló méltó megünneplésére a N e m- zeti Szövetséga vidéket is felkérte, hogy az által az ünnepély valóban országos jelleget öltsön. Petőfi az egész hazáé volt nem csak érzelemben, költeményeiben, hanem tényleg megfordult majdnem minden nevezetesebb városban, községben, bejárta az egész országot, mintha csak az édes anyaföld minden részéből ihletet, inspirácziót akart volna menteni költeményeihez. Innen is az a közvetlenség, bensöség költeményeiben. Nemes lelke egy-egy fellobbanása igy egyes helyekhez van kötve, a mint erről költeményeiből meggyőződhetünk. Hol versben, hol prózában örökítette meg benyomásait, útleírásaiban leírva a vidéket, tájat, hazánk történelmi nevezetességeit. Elég egy csárda romja, hogy képzeletét felkeltve a legfönsége- sebb eszméknek adjon kifejezést. Nagy-Károly városa egyike azon városoknak, melyekhez a költő életének egyik legnevezetesebb mozzanata fűződik, azért elsők közt kell lennie azon városok között, melyek halálának 50-ik évfordulóját megünneplik. Útleírásában maga mondja: . . beértem Nagy-Károlyba. Kietlen prózai város, azonfelül még itt tavaly a nemeskeblü conser- vativpárt kortesek által agyon is akart veretni, s mindezeknek daczára gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat... Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam öt... Ez időtől számítom életemet, a világ léteiét“. 1847. május 15-én Írja ezeket, 1846. szept. 8-án ismerkedett meg Szendrey Júliával Nagy-Károlyban, kit 1847. évben még feleségül is vett. Nagy-Károlyban gyuladt szerelemre azon nő iránt, kihez irta ezután legszebb szerelmi költeményeit. Szat- mármegyéhez fűződnek élte legszebb, legboldogabb perczei. Szatmáron irta „Költői ábránd volt, mit eddig érezék“, Nagy-Károlyban mondta: N e m csoda, ha újra élek. Nagy-Károly, Erdőd, Költő, Szatmár azon helyek, hol boldogságtól áradozva szívéből fakadtak szerelmi költészetének legremekebb gyöngyei. Költőn irta Szeptember végén czimü költeményét, a melyben balsejtelemmel jósolta meg felesége hűtlenségét, mit ennek haláláig a nemzet megbocsátani nem tudott. Pedig ki tudja megérdemelte-e ?! Erdődön énekelte meg a Vén zászlótartóban édes atyját, a midőn „A kárpátoktól le az al-Dunáig, egy bősz üvöltés és vad zivatar“ kél; itt búcsúzik el, hogy feláldozza szerelmét a szabadságért s hogy ne lássa többé viszont az elpusztuló kertet ott a vár alatt és a várat... a kert felett. Ötven év telt el. Győztek eszméi, bizonyítja majd a megtartandó ünnepély. Legyünk rajta, hogy ez a bizonyíték minél fényesebb legyen. A megindított mozgalomhoz csatlakozzék Nagy-Károly városa is, mely nemrég méltó emléket emelt a nagy Kölcseynek, bebizonyítva ezzel is, hogy megértette a költő szellemét. Három évvel ezelőtt e sorok Írója vonal alatt emlékezett meg Petőfi és Szendrey Julia 50 év előtti találkozásáról, ma ismét felújította, hogy a költő halálának 50-ik évfordulója alkalmából a gyászünnepélyt kössük össze a kiengesztelödés ünnepélyével. Jelöljük emlékkövei meg azon helyet, hol először találkoztak Petőfi és Julia s ápoljuk kegyelettel azt az emléket, igy fogjuk legméltóbban megünnepelni a nagy költő halálának 50-ik évfordulóját. Ifj. Sehnébií Hároiy. Iskolai étesitők. ii. A nagykárolyi magyar királyi állami polgári leányiskola értesítője az 1898—99-ik tanévről. Szerkesztette: Tattay Irén igazgató. A leányiskola igazgatója 11 fejezetben számol be a lefolyt tanév működéséről. Az értesítő kezdő lapját megdicsőült Erzsébot királynénk igen szépen sikerült ifjúkori arczképe díszíti, s ugyancsak az ő emlékének van szánva a jelentés első része is. A növendékek részt vettek a temetés napján, valamint szeptember 22-ón a vármegye által tartott gyászisteni- tiszteleten s a boldogult iránti mély gyász jeléül az intézeti épületen három hónapig volt kitűzve a gyászlobogó. Az iskolai év szeptember 7-én vette kezdetét, mikorra beiratkozott 131 rendes és 3 magántanuló s e tetemes számú növendéket a régi szűk és kényelmetlen helyiségben alig lehetett elhelyezni. Egészségügyi tekintetben az értesítő nem a legkedvezőbben mutatkozik, mert daczára annak, hogy járványos betegségek nem léptek fel, mégis gyakori volt úgy a tanítványok, mint a tanítótestület körében a betegeskedés, melynek főokát az értesítő a helyiség példátlanul egészségtelen voltában találja. Mindenesetre igen helyes volt már végre ezen állapotoknak megszüntetése. Iskolai ünnepély kétszer tartatott és pedig április 11-én az 1848. évi törvények szentesítésének emlékére és junius 8-án a király koronázása emléknapján. Tartatott még az előző évi tanév befejezése alkannával egy szinielőadás is, mely az ifjúsági könyvtár javára 158 frt 46 kr. tiszta jövedelmet hozott. E helyen meg kell emlékeznünk, hogy az ünnepélyek igen kevés számmal lettek tartva és azok is alig egy pár érdekelt szülő jelenlétében. Talán czélszerü volna, TARCZA. ■■ Üzenet. — Vers a falunkból. — Biró uram mondja meg hejh A fiának : Hogy hagyjon csak békét nekem Szegény lánynak! Nem vágyom én, soh se vágytam Gazdagságra; Maradok mi eddig voltam: Szegény árva! Nem is esne nekem már jól A nagy módi: Nem is tudnám magam benne Jól találni : A jó módban eddig se volt Nekem részem: Jobb is lesz csak éldegélni Szegénységben !. .. Keressen ő, — hiszen talál — Mást magának: Fáj utána szive úgy is Sok leánynak! Mit ér ez a . . . Mit ér ez a sok bubánat? Önmagámtól kérdezem.. Hogyha ez még sokáig tart Rósz vége lesz érezem ! i .. Sz akitok a bubánattal, Meg is ülöm a torát: Korcsmárosné, csapiáros hé ! Hordja elém a borát! Te meg czigány jöjj közelebb, Muzsikáld a nótámat, Tudd meg te is: egy leányért Balgaság a bubánál! (Csenger, 1899.) Baka Elek. Ne ölj ! A Makkoserdő legsűrűbb, legvadabb zugában áll egy, félig a földbe vájt galyiba. Ut nem vezet hozzá, hanem a körülötte lévő bokrok olyan formán vannak lotördelőzve, mintha valami vadállat csa- | pása lenne. Pedig nem az. Hanem a betyárok | szoktak ezen a résen a tanyához törtetni. Mert, hogy ez a galyiba rabló tanya. Most is együtt van a kompánia és tárgyal. Hát bizony Peti, úgy van, a mint mondtam. A mezőkövi plébános tegnapelőtt adott el négy gőbölyt; a Kántor ! meg jussát hozta el Rákosról, a hol az apja jegyző volt. Szép summát kereshetnénk ; — igy szónokol az egyik jó madár. Az bizony jó lesz; — mondja a másik. — Nagyon eltaláltuk, hogy eddig nem háborgattuk őket. Éppen kapóra jönnek. Ideje is lesz, hogy eligazítsuk őket a más világra. — Hát hagyd azokat. Pedig milyen szépen temették el apádat. Talán igy akartak Jekenyerezni. — Kit temettek el szépen?!... — Kit-e? Hát apádat komáin. — Az én apámat? Hát meghalt?! — Hát te még azt sem tudod ? Persze, hogy meghalt. Olyan szép teinotést csináltak neki, hogy ha tudnám, hogy nekem is olyan szép temetésem lesz, szinte kedvem kerekedne meghalni. Gyönyörűen énekelt a mester. — Majd énekelnek fölötted is; de a varjak; — böki oda az egyik. — Hanem a búcsúztatóban ugyan rád húzta a vizes lepedőt a mester. Rád fogta, hogy te vagy apád halálának oka. — Micsoda? Ezt merte cselekedni? No, megállj tintás! Majd meg énekeltetlek ma éjjel! — dühöng Peti, a vezér. — Éljen, vivát, derék, jó lesz! hangzik a czimborák szájából össze-vissza. Ilyen módon megállapodásra jutva, hozzáláttak az ivásnak, inig teljesen elkészültek. Hja, a rabláshoz bátorság kell. Ez pedig nem igen sok van a gonoszokban, fel kell azt mesterségesen éleszteni. Késő éjjel elindultak. Két csoportra oszlott a banda. Egyik az alvégen, másik a felvégen iparkodott a tett hely felé. Peti az első csapattal ment. A mint lopózkodva előbb-előbb bandukolnak, harangszó üti meg fülüket. A templom ablakai kivilágosodnak. Homályosan látják azt is, a mint a nép egyenkint a templom felé húzódik. A harang olyan meghatóan szól a tiszta, hideg, csöndes éjszakában. — Te Gyurkái te diák is voltál; nem tudod, mi a csudának mennek ezek ilyenkor a templomba? — kérdi Peti. — Hát karácsony estéje van czim- borám. A Jézus Krisztus születését ünnepük. Büszke lehet a plébános, meg a kántor. Ők ketten halnak meg, hogy a Jézusnak legyen itt kovártélya, — teszi röhögve hozzá. Hanem Peti már nem hallotta ezt a beszédott. Elgondolkozott. — Most van karácsony estéje?!.. Hiszen ő is karácsony estéjén született. .. édes anyja [is karácsony estéjén halt meg... Atyját a héten temették el. . . A plébános meg kántor ingyen szolgálták ki a halottat... Szépen temették el... Igaz, hogy róla igen csúnyán emlékeztek meg ... De nem megérdemelte-e ? 1 És most is nem rá akar-e szolgálni?... Nem !.. . Nem bántják őket... E közben csak bandukolnak előre. Peti lehorgasztott fejjel czammog a többi után. Egyszer megbotlik valami dombocskában. Majd elesett; szerencséjére valami czölöp féle állt ott s abban megkapaszkodhatott. — Ejnye Peti komám, talán elaludtál?! Vigyázz hát jobban. Talán még félsz is? Vagy mi a fészkes. Persze, ha az ember az apja sírjában botlik meg, aztán a fejfába kapaszkodik, ez igaz, hogy furcsa eset, de tán nem vajból van a mi
