Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-29 / 26. szám

detlenség? Azt a közelmúltban gyakran láttuk.

A mostan szokásban levő könyv- vezetési rendszer a vagyon gyors áttekintésének hiánya miatt a pénzintézetek részére teljesen alkalmatlan.

A vagyonállomány folytonos változása csakis folyómérleg utján tekinthető át, egyszerűsített kettős könyvvitel segítségével. Négyrovatos, pénzértékeket tartalmazó napló, melynek ' egyes rovatai minden oldal utolsó tétele után összegez- tetnek és átvitetnek, a főkönyv mellett elegendő, hogy a napló tetszés szerinti tétele után — az egyenleg, a leltár és a folyószámla — kamatok kivételével félóra alatt teljesen helyes mérleget kaphassunk. E mérlegből kitűnik a cselekvő és szen- vendőleges személyi hitel, a cselekvő és szenvedőleges váltóhitel, az áruszámla, a nyereség és veszteségszámla, a nem árukról szóló ügyletek számlája és azonkívül a tetszés szerinti mennyiségben vezetett számlák eredménye, bármily kiterjedt és sokoldalú is az üzlet. Az az előnye van ezenkívül e naplónak, hogy például a huszadik oldalon az összegek levonása által meggyőződhetünk az előző oldalok összegezésének helyességéről, a nélkül hogy az előző tizenkilencz oldal tételeit összeadni kellene.

Ha az intézet felügyelő-bizottsági tagjai ilyen nyilvántartási müvet bármikor készen megtekinthetnek, úgy még laikus létükre is azonnal meggyőződést szerezhetnek a helyes ügykezelésről anélkül, hogy előbb hosszadalmasan kellene az üzleti könyvekben keresgélniük, mert ez esetben csakis a folyton kész mérleg egyes tételeinek összehasonlítása az okmányokkal és számlákkal volna feladatuk. Azonkívül az igazgatóság e folytonosan kész nyilvántartásából könnyű szerrel tájékozhatja magát az ügykezelésről esetről-esetre, napról- naprasőt a könnyen elkészíthető mérleget jegyzőkönyvben a zsebében hordozhatja.

Ez a könyvelési rendszer nélkülözi az úgynevezett „Strazzá“-t, „Prima Notá“-t, a pénztári naplót, esetleg a főkönyv tárgyi számláit is. Kevés erővel sokat lehetne elérni.

Az előnyöket, melyek ez uj könyv- vezetési rendszerrel járnak, nemcsak idegen pénzeket kezelő pénzintézeteknek kellene megbecsülniük, hanem oly hitelt élvezőknek is, kik teljes bizalmat igényelnek, mert csak az a kereskedő tarthat joggal számot megfelelő hitelre, akiről tudják, hogy könyveit könnyen áttekinthetően nyilvántartja.

Az érvényben levő kereskedelmi törvény szerint ugyan minden kereskedő szabadon választhatja könyvelésének rendszerét, ha azonban a meglevő rendszerek munkatartam és gyors nyilvántartás tekintetében nem felelnek meg teljesen az igényeknek, miért ne győzze le jobb rendszer a régieket, kivált amikor Magyarországnak úgy sincs saját üzleti könyv- vezetési rendszere ?

Kívánatos volna, hogy a minisztérium ez újított könyvvezetési oktatását a jövő század kezdetével a iskolákban is elrendelné. __________

kívüli eset, melyet máig sem tudott magának megfejteni. És most szintén ott hever egy befejezetlen költemény.... Hirtelen egy gondolata támadt... fölkelt ágyáról és minden vesz nélkül bevonult a dolgozó terem szomszédságában levő lomkamrába, melyet amattól egy vékony, soha nem használt ajtó választott el... Juda figyelt, minden néma és sötét volt. Aludni úgy sem tudván elhatározta, hogy ott fog virrasztani akár egész éjjel; hátha sikerülne valamit megtudnia a múltkori rejtélyes eseményről. A hogy igy mélyen elmerült gondolataiban egyszerre az ajtó egy hasadékán át világosságot vesz észre. Persze, hogy^ figyelmét megkettőztette. Látja, hogy Ábrohám fölkelt, odamegy a könyvszekrényekhez és kivesz egy könyvet; Juda egyik hires csillagásznak halhatatlan, hatalmas művét ismerte fel benne. A szoba egy rejtett zugából előhoz egy papirtekercset és a könyv tanulmányozásába mélyedve, jegyezgetni kezd. Mi ez? Juda nem tudta higyjen-e saját szemeinek? Későbben egy világhírű philosophiai munkát kezdett tanulmányozni. Juda dörzsölte szemeit: nem álmodik-e?— Ha Ábrohám tényleg érti ezeket a könyveket tudósnak kell lennie 1... Csak bámult, csak nézett. Álom-e ? valóság-e ? Egyszerre tágra nyitott szemekkel, bámul oda. Néhány órai tanulás után, Ábrohám az Íróasztalhoz megy, kezébe veszi a befejezetlen költeményt és azt figyelmesen átolvasva, kis gondolkodás után hozzáír.. Judával az egészen mindenség forogni kezdett... Hirtelen egy eszme villant meg agyában. Berohan meglepett vendégéhez és „baruch haha“ (Áldott legyen a jőveNAGYKÁROLY és VIDÉKE.

HÍREK.

— Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 25-én rendkívüli közgyűlést tartott előbb Nagy László alispán utóbb Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A gyűlés első tárgya az elhalálozás folytán üresedésbe jött irnoki választás volt, mely actuson az alispán elnökölt. Két pályázó jelentkezett Hermann János és Tóth Sándor, kik közzül a közgyűlés Hermann Jánost felkiáltással megválasztotta. A megválasztott Írnok a hivatali esküt nyomban letette. Ezután Debreczeni István polgármester foglalván el az elnöki széket részben öröm, részben fájdalommal jelenti, hogy Kisfaludy József rendőrkapitány Szombathely város kapitányává történt kineveztetése folytán állásáról lemondott, öröm érzéssel azért, mert Kisfaludy József ezen kinevezés folytán megérdemelt előléptetésben részesült, — fájdalommal, mert a város benne egy tevékeny kötelességtudó kapitányt, a társadalom egy közkedvelt egyént veszített. Ezen kettős érzelem hatása alatt indítványozza, hogy a közgyűlés Kisfaludy József előléptetése felett örömének, távozása felett sajnálatának adjon kifejezést s azt jegyzőkönyvében örökítse meg. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Ezután a közgyűlés a községi közdűlő és birtokossági gazdasági utakat megállapította. A járványkórház építésére vonatkozó tervet elfogadta az árlejtést elrendelte, s a tanácsot a szerződés megkötésére felhatalmazta. A vármegye által felülvizsgált 1896. évi városi számadásokat rendben találván Újházi István volt pénztárnok és Tivadar György volt ellenőr óvadékát, illetve az óvadék telekkönyvi biztosításának kitörlésére vonatkozó törlési engedélyt kiadatni rendelte. Polgármester azon jelentését, hogy Kluger Henrik budapesti lakos Nagy- Károly város kötelékébe leendő felvétel iránt beadott kérelmét visszavonta, tudomásul vette. Végre Balázs Márton Írnoknak betegsége gyógyítása czéljából szükségessé vált fürdői költségei fedezésére 50 frt segélyt kiutalványozott.

— Névnapi tisztelgés. László-napja alkalmából a vármegyei központi tisztikar testületileg üdvözölte szeretett főnökét, Nagy László alispánt. A tisztikar jókivánatait Ilosvay Aladár, a vármegye ékesszavu főjegyzője tolmácsolta meleg érzelemtől áthatott hangon. Beszédében felemlítette, hogy azon tisztikar, mely a közigazgatás nehéz, göröngyös pályáján halad kitéve a mindenfelől jövő erős kritikának, mely a haladás szellemétől talán elmaradt közigazgatás pályáján egy jobb jövőnek csak sejtelmével végzi terhes feladatát, jókedvvel, szorgalommal igyekszik kötelességének megfelelni akkor, midőn oly főnök vezetése alatt áll, kihez mindenkor bizalommal közeledhet, ki alantosának igazi, jóakaró barátja. Beszédét az alispán éltetésével végzi, melyet a tisztikar igazi, szívből eredő éljenzése kisért. Az alispánt láthatólag meghatotta a tisztikar őszinte sze- retetének kifejezése s válaszában örömének adott kifejezést a fölött, hogy évek hosszú során keresztül meggyőződött arról, hogy a tisztikar az ő névnapja alkalmából nem a szokásos sablonszerű üdvözlést rójja le, hanem az igazi szeretetnek akar kifejezést adni.

Az a tisztikar, melyet vagy a véletlen, vagy pedig saját akarata terelt a közigazgatás pályájára, gyarló anyagi dotatióval ellátva az állami szervezetnek tekintélyes részét képezi, nehéz feladatokkal kell megküzdenie, s ő meggyőződött arról, hogy a tisztikarnak törekvése, igyekezete arra irányul, hogy neki. mint főnöknek működését könnyebbé, kellemesebbé tegye. Kéri a tisztikart, hogy bizalmát, szeretetét tartsa meg a jövőben is az ő számára. — A vármegyei tisztikarral egyidejűleg fejezte ki jókivánatait az állam- épitészeti hivatal és a nagykárolyi járás főszolgabírói hivatalának tisztikara is. Az üdvözlőkhöz csatlakozunk mi is jókivána- tainkkal!

— Búcsú-estély. Sikerült búcsú-estélyt rendeztek e hó 28-án a kaszinó éttermében a városunkból Szombathelyre távozó Kisfaludy József főkapitány tiszteletére barátai és tisztelői. —Xz estélyen mintegy 100-an vettek részt. Ott láttuk városunk társadalmi életének ismert alakjain kívül a vármegye, város, honvédség, járásbíróság, pénzügyigazgatóság s más hivatalok képviselőit is. Az estélyen megjelent a távozó főkapitány neje is. A hölgyek közzül ott voltak: Kemény Alajosné, Debreczeni Istvánné, Kacsó Ká- rolyné, Balogh Kálmánná Terka leányával, Dr. Jászy Ferenczné Alice leányával, Maresch Ernilné és Almássy Ignáczné. Mint ilyen alkalomkor szokott itt is megeredt a búcsúzó tósztok sora. Elsőben Debreczeni István polgármester emelt poharat. Ünnepet ülünk — úgymond — részint az öröm részint a bánat ünnepét, örömünnepet, mert a távozó főkapitány tudását, tehetségét ezután oly helyen fogja érvényesíteni, a hol bölcsője ringott, a hol szép tehetségének tágabb tér nyílik s hova szívesen megy; de bánkódunk egyúttal, mert elveszítjük a kitűnő tisztviselőt, a jó barátot. A város közönsége nevében nem tud megválni a távozótól anélkül, hogy a rendőri intézmény fejlesztése iránti elismerését ne nyilvánítsa s neki uj otthonában is szerencsét ne kívánjon. Ezután Kisfaludy József szóllak fel. Hivatkozik arra, hogy hét esztendeje már hogy itt működik s czélja az volt, hogy buzgón teljesítve kötelességét mindenkinek javát mozdítsa elő. Most a válás órájában fogadják köszönetét. Száz mértföldnyire távozik innét, de ez nem gátolja abban, hogy a kiket tisztelt, szeretett tovább is szeresse. Kéri, tartsák meg őtet is emlékükben; poharát Nagy-Károly város és közönségére üríti. Kacsó Károly a kaszinó nevében búcsúzott el a távozótól. Majd Dr. Jékel László emelt poharat s utalva arra, hogy a távozó főkapitánynak terhes foglalkozásában buzditója, az életben üdvöskéje neje volt, Kisfaludy Józsefnéért űrit poharat, kinek kedves egyénisége, kellemes modora bizonyára hiányozni fog társadalmi életünkből, Kemény Alajos humoros tósztban utal arra, hogy semmiről sem lehet az ember biztonságban, sem arról, hogy aPapp Béla épülő uj palotájáról le nem esik egy kő, sem arról, hogy Hetey szomszédnak kertjéből el nem lopják féltett gyümölcseit, de még arról

vény!) kiáltással, kitárja karjait. Ábrahám szerényen visszahúzódott, de Juda rajongva kiálta: — „Nem, ne tagadd, te nem lehetsz más mint Ihn Esra1), mert ilyent Írni csak ő tud!“ — A két nagy rokoniélek megölelte egymást. Juda öröm- könyeket sirt.

— „Oh drága barát, miért titkoltad el fényes díszes nevedet? Milyen pompával és diadallal fogadtunk volna!“ —

— „Éppen ezt akartam kikerülni. Tudd meg, atyám és mesterem, hogy én az Istenen kívül a tudományokat imádom legjobban; nekik szentelem életemet, mindenemet. Te ismered azt a fenektelen tengert, melynek tudomány a neve. A közelemben levő könyvtárakat mind átkutattam már. Elhatároztam tehát, hogy éltem nagy föladatát betöltendő, bejárom a nagy világot, a hol egy könyvtár vagy egy tudás van, ott pihenek egy kicsit és uj ismereteket gyűjtök az ő tudásából és könyveiből. Tudva azt, hogy igénytelen nevemhez néhány mü fűződik, mely a tudósok tetszését megnyerte, elhatároztam, hogy ismeretlen maradok, nehogy az amúgy is meg nem érdemelt megtiszteltetések, drága időm egy részét elrabolják tőlem.“

Juda megértette és kellően méltatni tudta barátja elhatározását. Csak egy gondolat bántotta most I hátha ez a nagy

ü Ábrohám Ibn v. Ebn Esra, korának, a 12. századnak, a tudomány minden ágában, bátran állíthatni, legnagyobb tudósa. Mint theologus, mathematikus, csillagász és philosophus örök hírnevet vívott ki magának. Néhány romek művészeti költeményt is irt. — Kézikönyvet irt a sakkról is. B. D.

tudós, kinek homloka a hírnév glóriájával van övezve, nem is fogja akarni az ő lányát elvenni.

— „És nem elégelted-e még meg ezt a kóborlást, kedves baráton“ — mondá Juda — „nem jut-e eszedbe Isten szent parancsa: „és azért hagyja el a férfi apját és anyját és csatlakozzék feleségéhez Y"

— „Szeretett mester! Kérdésed jogosult, válaszom nyílt és őszinte lesz, mert magam is akarom tudni, sorsom melyik irányban van megpecsételve. — Szándékom volt és életczélul tűztem ki, hogy csak egy szerelmem lesz: a tudomány. Ámde egy darab idő óta hatalmas kéz nyúl bele életterveimbe és elhatároztam, hogy egy feltétel alatt megnősülök.“

— „És mi az?” —

— „Rabi, tudományod hire bejárta a világot; költői munkáidnak isteni mű! vészete a megérdemelt dicsőség koronájával ékesíti fejedet. De van birtokodban egy mindezeknél sokkalta drágább diadem, a gyémántok gyémántja. Ha te nekem mernéd azt adni, *hogy az élet zajgó tengerén ide-tova hányatott lelkem, megfürődve az ő szeretetének tiszta sugaraiban, mindég újonnan megifjuhodnék, akkor örökre boldoggá tennél!“

— „Mi az? — Kérdé Juda, örömmámoros sejtelemmel.

— „Debohrad 1“

A költő ég felé emelte könytelt szemeit: „hála neked Istenem, ki vén szolgádnak esküjét ily módon telj esitéd ! “ Ábrohámnak kezet nyújtott. — „Örömmel adóin neked Deboraht. Isten is úgy akarta, Amen!“

Mt er ff er MM.

sem, hogy Fátyol Józsi ki nem muzsikálja a pénzt zsebünkből. A távozó főkapitány azonban a mennyire emberileg lehetséges mégis kitünően gondoskodott biztonságunkról. Kívánja, hogy uj otthonában a hol a közbiztonság terén zseniális tehetségének nagyobb tere nyílik, tartsa fenn az itteni közbiztonság hírnevét. Kisfaludy reflektál a szóló szavaira. Az érdem úgymond nemcsak az övé, hanem I azokó a kipróbált tisztviselőké, kik hivatalos működésében támogatták. A vezetése alatt állott hivataltársaiért emel poharat. A rendőrség nevében Csorba Gyula alka- pitány búcsúzott a szeretett főnöktől. Dr. Adler Adolf szellemes tósztban utalva arra, hogy aki tarokkozik rósz férj nem lehet, a tarokk kompánia nevében, búcsúzik s kívánja, hogy a kettősben távozó ünnepelt uj otthonában családi életében is mielőbb találja fel a „tout-les-troiszt.“ Tósz- tokat mondtak még Baudisz Jenő Kisfaludéra és nejére, Makai százados Kisfaludyra, mint oskolatársra, kivel együtt tanulták a katonai tudományokat; Nagy Tamás és Kisfaludy József Debreczeni István polgár- mesterre. A Kudla testvérek által felszolgált „menü“ teljesen megfelelt a kívánalomnak s Fátyol Józsi zenéje mellett a kora hajnali órákig maradt együtt a búcsúzó társaság. — Midőn ezzel tudósításunkat befejezzük, lapunk részéről is sajnálattal vegyült örömmel mondunk „Isten veled"-et a távozó kitűnő tisztviselőnek, rendőri intézményünk újjá fejlesztőjének, fájó szívvel búcsúzunk a jóbaráttól, társadalmi életünk közkedveltségben álló tagjától s kívánjuk, hogy uj otthonába kisérje a szerencse, boldogság és megelégedés.

— Esküvő. Sztárek Krisztina néh. Sztá- rek Ferencz leánya — lapunk szerkesztőjének Papp Béla ügyvédnek sógornője — e hó 24-én esküdött örök hűséget Algaly Ödönnek a nagykállói postahivatal főnökének Nyíregyházán ; még pedig tekintettel a családi gyászra, a legszűkebb rokoni körben. Esküvő után az uj pár Nagy-Kállóba utazott. Részünkről is tartós boldogságot kívánunk az uj párnak.

— Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes, a szatmári m. kir. 12. honvéd-gyalogezred parancsnoka e hó 28-án városunkban időzött s szemlét tartott az itt elhelyezett honvéd zászlóalj felett. A zászlóalj harczá- szati kiképzését vizsgálta meg s a tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki.

— Kinevezés. A földmivelési miniszter Vicenty Gyula honvéd főhadnagyot ideiglenes minőségben számtisztnek nevezte ki. Gratulálunk !

— Az érettségi vizsgálatok főgymna- siumunkban f. hó 26., 27. és 28. napjain tartattak meg Bartoniek Géza, miniszteri kiküldött és Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató elnöklete alatt, 26-án döntött véglegesen a bizottság az Írásbeliek sorsa fölött, mely döntés értelmében a 29 jelölt közzül 28 szóbelire bocsáttatott, 1 jelölt egy év múlva ismétlendő irás- és szóbeli vizsgálatra utasittatott. Az egész vizsgálat eredményét 28-án délután 5 órakor hirdette ki a vizsgáló-bizottság vezető elnöke a kir. tankerületi főigazgató, mely eredmény a következő; jelesen érettek: Soós Zoltán és Szilágyi Péter, jól érettek : Fábri Albert, Fok Kálmán, Balog Béla, Róth Imre, Taub- mann Áron, Waldmann Samu, egyszerűen érettek 12-en, két hónap múlva ismétlő vizsgálatra utasittattak 8-an A bizottsága Jelinek-féle alapitány másik részét a 25 frtot Szilágyi Péternek Ítélte oda.

— Orvosi közgyűlés. Van szerencsém a szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség tisztelt tagjait folyó évi július hó 9-én délelőtt fél 11 órakor Nagy-Károlybán a tisztifőorvosi hivatalban tartandó közgyűlésre meghívni. Tárgysorozat: 1. A múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Dr. Áldor Ádolf alelnöknek kitüntetése alkalmábóli üdvözlete.

3. Pénztári jelentés. 4. A fiókszövetségnek a kongresszuson leendő képviseltetése. 5. A nagykárolyi orvosok jelentése a kebelükben előfordult rendi érdekű eseményekről. 6. Folyó

I ügyek és esetleges indítványok. Nagy-Károly, 1899. évi junius hó 21-én. Dr. Serly Gusztáv elnök távollétében és megbízásából: Dr. Aáron Sándor, jegyző. Dr. Sternberg Géza, jegyző.

— Záróünnepély a „Margit“ leány nevelő-intézetben. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló róni. kath. leányiskolában folyó hó 22., 23. és 24-én folytak le a vizsgálatok, 25-én vasárnap délután ének, zene és szavalatokból álló záróünnepély volt. Az érdeklődő közönség oly nagy számmal kereste fel az iskola helyiséget, hogy most is, mint más évben nagyon sokan a folyosón rekedtek, vagy kénytelenek voltak hazamenni. Igazán kívánatos volna módját ejteni, hogy ezen rendkívül kedves és nemes él vezetet nyújtó ünnepélynek az érdeklődők részesei lehessenek. Az előkelő közönség soraiban láttuk Gróf Hugonnai Béla főispánt és nejét, Gróf