Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-08 / 23. szám
NAGY KÁROLY és VIDÉKE csak akkor engedélyezhetök, ha a homlokzat utcza vonalba esik (szigorúbb a réginél), gyalogbejárók 160, kocsibejárók 240 cm. minimális kapunyitások lehetnek, minden övezetben elszigetelő lemez használandó, nyitások a szomszéd felé még a szomszéd beleegyezésével sem nyithatók. Mindeme változtatásokat a képviselet elfogadta, csupán a régi épületek ma- gasbitásánál ragaszkodik a régi szövegezéshez. Ezután elnöklő polgármester előadja, miszerint szomorú tényt kell bejelentenie. Kénytelen volt ugyanis Kosztics János városi mérnököt állásától fegyelmi utón felfüggeszteni. Kéri a képviseletet, hogy ez állást helyettesités utján ideglenesen töltse be. Egyben bejelenti, hogy Szécsenyi Lajos volt városi mérnök a helyettesítést elfogadni hajlandó. A képviselet a mérnöki állásra Szécsenyi Lajost helyettesítette, ki az esküt nyomban letette. A kéményseprési szabályrendeletet a kereskedelmi miniszter nem hagyta jóvá, mert a várost 4 kerületre kívánja felosztani s minden kerületben külön kéményseprőt alkalmazni. A közgyűlés felír a miniszterhez, hogy az eredeti javaslatot (2 kerület, mindenikben 2—2 kéményseprő mesterrel) hagyja jóvá, mert ez viszonyainknak megfelelöleg bevált. A polgári leányiskola építési tervét a közoktatásügyi kormány jóváhagyván, az ennek értelmében kötött szerződést a közgyűlés jóváhagyta, egyben a tanácsot feljogosította, hogy a megmaradt régi szárnyépületből iskolaszolga lakást építhessen. A Hungária teleken polgári leányiskola czéljaira átengedett telekrész (747 D-öl terület) telekkönyvi kiigazítására vonatkozó pótszerzödést jóvá- hagyta. Griszháber István városi kézbesítőnek lemondása esetén egy évi fizetését végkielégítésként megszavazta. A tagosbirtok haszonbérbe adására vonatkozó árverési feltételeket jóváhagyta. Albanézi Mihály az iránti kérvényét, hogy a telke előtt elvonuló aszfalt- járda költségeit részben a város viselje* elutasította. Horváth Miklós gyepmester kérvényét alkalmaztatása iránt, — miután a hely be van töltve, — nem telje- I sitette. C Temesvár város megkeresése folytán az ottani siketnéma intézet részére 10 frt segélyt megszavazott. Az Ágoston-alapitány annyira felszaporodván, hogy abból egy harmadik 120 frtos ösztöndíj alkotható, a közoktatásügyi miniszternek az erre vonatkozó alapítólevelet jóváhagyó határozatát tudomásul vette. A május havi pénztár vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, miután rendkívüli intézkedést igénylő körülmény fel nem merült — szintén tudomásul vette. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés Endre, Dr. Adler Adolf, Pozsonyi László és Makai József képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette. HÍREK. — Űrnapját az oltári szentség ünnepét városunk katholikus lakossága is kegyelettel j ünnepelte meg. Gyönyörű idő kedvezett a körmenetnek, mely a szokás szerinti helyeken felállított sátorokban lévő oltárok elé vonult. Az egyházi funkcziót Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök végezte fényes segédlettel. A kivonult honvéd-diszszázad Henter Zoltán főhadnagy vezetése alatt igen sikerültén végezte a diszlövéseket. — A körme- netben részt vettek gróf Hugónnai Béla főispán nejével együtt és gróf Károlyi György is, kik mindhárman közvetlenül a baldachin után mentek. Délben a kegyesrendi társházban ebéd volt, melyen a helybeli honved- zászlóalj tisztikara vett részt. — Házi kápolna felszentelés. Családias jellegű ünnepély folyt le szombaton gróf Károlyi István nagy károlyi várkastélyában. Ugyanis akkor szentelte fel Meszlényi Gyula szatmári püspök az uj kastély házi kápolnáját. A főpap, péntek délután érkezett meg s a vonatnál gróf Károlyi György fogadta, kivel a kastélyba hajtatott, a melynek vendége is volt. Szom baton d. e. 9 órakor ment végbe a felszentelés szertartása. Ott voltak az ünnepélyen: Ozv. Csekonics Jánosné grófnő, gróf Károlyi Istvánné, gróf Károlyi Gyula és neje, gróf Károlyi György; gróf Károlyi István, a házi gazda előzőleg a fővárosba volt kénytelen felutazni. Mise alatt a helybeli apácza iskola 8 növendéke énekelt és a püspök pedig megható beszédet mondott az imádságról, a melyben megemlékezett a Károlyiak hitbuzgóságáról, hazafiságáról és jótékonyságáról. A remek beszéd nagy hatást tett. Péntek este a kastélyban estebéd volt a püspök tiszteletére, a melyre Palczer Ernő házfőnök, I kormánytanácsos és Wanke József nyug. ! kegyesrendi tanár, valamint Farkas Rezső is hivatalos volt. A püspök gróf Károlyi György kíséretében szombaton délelőtt látogatást tett a főispánnál. Déli 2 órakor vasárnap ismét ebéd volt a püspök tiszteletére a kastélyban, a melyre gr. Hugonnai Béla főispán és neje is hivatalosak voltak, j A püspök szombaton az esteli vonattal utazott vissza székhelyére. — Blaháné városunkban. Ritka műélvezetben lesz részünk pár nap múlva. A magyar színművészet örök ifjú csillagát Bla- hánét lesz alkalmunk körünkben látni. Ugyanis Csóka Sándor színigazgató átiratot intézett a városi hatósághoz, négy előadásra kérve engedélyt, melyeken Blaháné mint vendég fog szerepelni. A városi hatóság áttette a kérvényt véleményezés végett a szinügyi-bizottsághoz, mely folyó hó 6-án tartott ülésében az engedély megadását egyhangúlag véleményezte, azon megjegyzéssel azonban, hogy a helyárak 1 frt 50 krnál magasabbra nem tehetők, a többi helyárak pedig ezen összeghez aranyosi tandók. Hogy mikor tartatnának az előadások még bizonyosan nem közölhetjük, de az engedélyt kérő igazgató, folyó hó második felére tervezte. Előre is felhívjuk közönségünk figyelmét az előadásokra. — „A Kölcsey-egyesiilet“ választmánya ma délelőtt háromnegyed 12 órakor ülést tart a vármegyei székház kis termében, melynek egyik tárgyát képezi a Blaháné érkezése esetén a fogadtatás és itt időzése alatti programm megállapítása. — Dalárhir. A helybeli dalegyesület május hó 31-én tartott választmányi ülésén, egyleti elnök indítványára elhatározta, hogy julius hó 1-én alapitó és pártoló tagjai részére, a régi kaszinó nyári helyiségében, terített asztalok mellett, tagilletményes — vagyis belépő díjmentes — dalestélyt rendez ; továbbá elhatároztatott, hogy augusztus hó 6-án (kellemetlen idő esetén 13-án) a lövelde kertben 30 kros belépő díjjal, nyári mulatságot tart, és október hó 1-én egy énekes népszínmű előadásával lép a nagy közönség elé, A színdarab betanítását és rendezését Demidor Ignácz egyleti elnök vállalta el. — A vizsgálatok sorrendje a nagykárolyi rom. kath. főgymnasiumban az 1898—99. tanévben. Junius 13-án: vallástan 1—VII. Junius 14., 15-én: magánvizsgálatok. Junius 16-án : VII. latin, görög, görögpótló irodalom. VI. történelem, természetrajz, mennyiségtan, görögpótló rajz. IV. magyar, latin, német nyelv. Junius 17-én: V. latin, görög, görögpótló irodalom. III. történelem, számtan, fizikai földrajz, rajz. II. magyar, latin. I. magyar, latin. Junius 18-án: délelőtt rendkívüli tárgyak; délután tornaverseny. Junius 19-én: VII. reáliák és görögpótló rajz. VI. magyar, német. V. történelem, mennyiségtan, természetrajz, görögpótló rajz. Junius 20-án: IV. történelem, természetrajz, mennyiségtan, rajz. III. magyar, német, latin. II. rajz, földrajz, számtan. I. földrajz, rajz, számtan. Junius 21-én : VII. magyar, német. VI. latin, görög, görögpótló irodalom. V. magyar, német. — 26-án kezdődik a szóbeli érettségi vizsgálat. 29-én reggel 8 órakor ünnepélyes Te Deum, a bizonyítványok és jutalmak kiosztása. — Uj királyi közjegyzőség vármegyénkben. Az igazságügyminiszter Szinórváralja székhelylyel az ottani járásbíróság területére kir. közjegvzőséget rendszeresít, mely a deb- reczeni közjegyzői kamarához fog tartozni. Az uj közjegyzőség ez évi augusztus hó 1-én lép életbe. — Esküvő. Kalos Kálmán m. kir. adótiszt ma esküszik örök hűséget Kerekes Ilonkának, Kerekes Ödön helybeli kereskedő kedves leányának. Sok szerencsét kívánunk frigyükhöz! — Gyászeset. Özv Uj fal ussy Sámuel né szül. ragocsányi Király Krisztina, Ujfalussy Jolánnak, a helybeli óvoda vezetőjének édes anyja, május 27-én élte 65-ik, özvegységének 15-ik évében, rövid szenvedés után, sziv- szélhüdésben Debreczenben elhunyt. Temetése május 29-én ment végbe nagy részvét mellett. — Kinevezés. A kir. pénzügyminiszter Antalóczy Aladár nagybányai posta- és táv- irda-gyakornokot a nagybányai bányaigazgatóság mellé beosztott számvevőséghez, számí tisztté nevezte ki. — Az „Első Magyar általános biztositó Társaság“ igazgatósága Beznák Aladárt, i — ki pár hó előtt helyeztetett át Budapestről Szatmárivá — a titkár helyettesítésével bízta meg és őt egyúttal czégjegyzési joggal ruházta fel, melyet a titkár távollétében Lendvai Vilmos könyvvezetővel fog együtt gyakorolni. — A kerületi betegsegélyző-pénztár folyó hó 4-én közgyűlést tartott, melyen az 1898. évi zárszámadás jóváhagyatott s az igazgatóságnak valamint a felügyelő-bizottságnak a felmentvény megadatott. — Jóváhagyatott az 1900. évi költségelőirányzat. Ugyanezen közgyűlés az igazgatóságba a munkaadók sorából Marián Eerenczet, az alkalmazottak köréből Ruppiczki Károlyt rendes, Kiss Józsefet póttagul ; a felügyelőbizottságba Rácz Jánost és Gzipczer Jenőt egyhangúlag megválasztotta. — Kereskedők állásfoglalása az uj italmérési törvényjavaslat ellen. Meghúz c czítnen, hogy a szatmármogyei kereskedők az uj ital mérési törvényjavaslat módosítása iránt felírtak a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához. A kamara e feliratra a következő választ küldte: T. Schusteritsch Ferencz urnák, mint a kereskedő-társulat elnökének Nagy-Károíy. A nagykárolyi kereskedő-társulatnak folyó évi május 2-án kelt s Szatmárvármegye területén italáru - sitási engedélylyel biró kereskedők és szatócsok kerületi gyűlésének határozatából kifolyólag kamaránkhoz intézett beadványára van szerencsénk értesíteni, hogy a kamara folyó évi május 16-án 1901. sz. a. az állami italmérési jövedékről szóló, a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat II. fej. 5. pontjának a tör— Ági! Ági! — kiáltott felé egy ismerős női hang. Az édes anyja volt, a ki most jött ki az uszodából. — Kis mama!.. — Édes kis mama! — felelt reá hálás pillantással a megzavart baba, az ártatlanság szűztiszta naivitásával. — Ah ! Hát Ágnesnek hívják — mo- nologizált magában Bernát. — Szegény baba. Olyan, mint a kalitkából kieresztett kanári: nem érzi magát jól a szabadban, az idegen társaságban, hanem vissza- kivánkozik a tiszta, csendes fészekbe, a hói úgy beezé^getik és szeretik a kis jószágot. Ettől a percztől fogva árnyéka lett a kis szőke babának s folyton kisérgette őket tisztességes távolságban, hogy még a gyanúja se keletkezhessen tolakodásának. Mikor a két nő felállott a lóczáról, hogy felmenjenek a lakásukra, Bernát azonnal leült a helyükre, oda, a hol Ági pihent és nagy titokban, szinte szórakozottan karczolta bele a három betűt: ÁGI. És elolvasta ezt a három betűt tízszer, százszor, a hányszor csak rátekintett. Addig olvasgatta, addig nézegette, míg örökre belevésődött az az — emlékébe. Másnap leült a szemközti lóczára s várta, mikor jönnek elő az ismert törzsvendégek. És eljöttek. Elöl a kis tánczoló baba, utána a mamája. Az eleven szemű leányka rögtön észrevette a frissen kapart három betűt s zavartan veregette le a kendőjével a lócza porát, majd hirtelen leült s hátát odatámasztotta a három betűre, hogy az édes anyja szeme elől eltakarja a corpus delictit. Bernát, a szépbajuszú, csinos megjelenésű fiatal földbirtokos és tb. megyei főjegyző egész trémába jött, a mikor a szeme összetalálkozott az Ági zavart tekintetével. Megértették egymást, mert a férfi elárulta magát. Ennyiből állt az egész ismeretségük, mert a becsületes Bernát az ő csúzos bajával nem akart annak az életvidor leánynak ártalmára lenni. Félt attól, hogy nagy szerelmének majd nem tud ura lenni úgy, a hogy az a kis baba asszony korában elvárná tőle. Azt hitte a férfi, hogy bajára nincs orvosság és hogy örökké rabja lesz a kínzó kórnak. Pedig nem úgy történt. Kigyógyult attól szerencsésen és a negyedik tavaszon már nem a köszvényes Bernát ment a Császárfürdőbe, hanoin egy erős, egészséges férfiú, a ki nem tudott megválni attól a hárombetűs lóczától, a melyre az első év óta nem ült rá többé a kis Ági. Azóta nem látta őtet senki a fürdőben. Ági, a kis leány, el is tűnt örökre. * * * Ez a három csillag a határköve az elmúlt három esztendőnek, jelzője egy férfi szétfoszlott ábrándjainak. Most, a negyedik májusra újra eljött a régi ideál, csakhogy már kinyílt rózsa lett a bimbóból és a kis Ági helyett egy gömbölyű asszonyka ült le a régi lóczára. Tötyögő kis babát vezetett maga mellett, a ki egyre gagyogott a kis mamának. — Ni mámmá, pipi! Ni, á... bácsi ! A bácsi Bernát Etele volt, a ki a fiatal menyecskében rögtön ráismert a hajdani Ágira. Ott volt most előtte a múlt és jövő: a kis és a nagy Ági Az asszony kissé zavarodott lett, a mikor meglátta a feketebajuszos férfit és a kit meg is ismert rögtön, a mint rátekintett. Megint a régi lóczán ült, csakhogy az a három betű most már alig látszott az átfestéstől, pedig tavaly is újra fel- karczolta azokat Bernát ábrándozásai közben. Bernát mindent megtudott, a kis baba megmagyarázott mindent. Elhagyta őtet a csecse baba és mást boldogít a szerelmével. De vájjon csakugyan boldog-e Ági? Vájjon feltalálta-e azt a boldogságot, a mit ő óhajtott neki egykoron? És bántotta most, mikor ránézett arra a kis gügyögő babára. A hogy igy elmerengett Bernát a szomszédos lóczán ülőkön, egyszerre csak valaki megfogja a vállát és barátságosan megszólítja: — Szervusz, Etele! Hát te mit keresel itt? Bernát hátranézett és megölelte régi iskolatársát, Boór Attilát, a ki most bi- czegve, botra támaszkodva jött feléje. — Semmit, éppen semmit, — felelt a kérdezett — csak hálából jöttem fel az idén ide, a hol három tavaszon a csúzom gyógyítottam. Most már egészséges vagyok . . És te? — kérdi Boórtól. — Én ... Én is a csúzom miatt jöttem fel ide. Itt van vélem az asszony, meg a kis leányom is. Es bemutatta Bernátnak Ágit, a feleségét. — Ah! Ági! — kiáltott fel Bernát magáról megfeledkezve. Bőért .ez az önkénytelen felkiáltás kihozta a sodrából s kérdőleg tekintett hol a feleségére, hol meg a barátjára. — Légy nyugodt, barátom ! — válaszolt Bernát. — Nincs semmi a dologban, most beszélek először a feleségeddel, ismerni azonban már négy évvel ezelőtt ismertem, de csak látásból. Akkor hallottam először a nevét,v az édes anyjától. Onnan tudom, hogy Ágnes a feleséged. Boórné pajkosan nevetett rá majd odahúzta a férjét a lóczához és megmutatta neki a három botüt. — Nézd, apus! Bernát úr még ide is belevéste a leánykori nevem, hogy el no felejtse azt. Neked most meg merem mutatni; de a mamának akkor nem mertem. — És miért? — kérdezte a férje. — Azért, mert akkor már a vőlegényem voltál. Bernát engesztelődve kapitulált a szerelmes asszonyka előtt s örült neki, hogy az olyan nagyon szeroti beteges urát. Hanem a kis Ágit. a ki folyton a karjába csimpaszkodott, felkapta és összevissza puszizta, hogy csak úgy borzolt belé tüskés, fekete bajusza... Másnap korán reggel, mikor még alig járt ember az alléban, Bernát odaült a hárombetűs lóczára, kikaparta a befös- tött betűket és egy vérző szivet rajzolt melléjük s mikor elvégezte ezt a keserves munkát, szétnézett, vájjon látja-e valaki. Senki se látta. Most lehajolt, letérdepelt a kövecses homokba s össze-vissza csókolta azt a három betűt. És sirt, mint a gyermek, folyton csak ezt zokogta: — Ági !... Ági! ... A trafikos fabódéjában erre megszólalt, a gerlicze s kaczagó hangján búgott a kaliczkájában. Bernát füleszmélt, elszégyelte magát, mert azt hitte, hogy őtet neveti a gerlemadár . . .
