Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-01 / 22. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. Az 1898-dik évi havonkénti beteg- forgalom kimutatása szerint: Az ápolási összes napok száma 20584 volt. Átlagban esik egy betegre = 21'40 ápolási nap. Tíz éven aluli gyermekek igénybe vettek 527 napot. Egy napra* esik átlagban = 56'40 ápolási nap. A legnagyobb napi beteg létszám —- 81, febr. 10-én. A legkisebb napi beteg létszám = 38, szept. 22-én és 23-án volt. Az 1898. évi felvettek között volt: I. Életkorra nézve: 1 éven aluli 7, 1 — 10 éves 24, 11—20-ig 194, 21—30-ig 264, 31—40-ig 133, 41—50 ig 96, 61—70-ig 65, .71—80-ig 23, 81—90-ig 5, 91—100-ig 1. Összesen : 908. II. Vallásra nézve: Rém. kath. 242, gör. kath. 334, helv. hitv. 237, ág. ev. 7, izraelita 88. Összesen : 908. III. Állapotra nézve: Nős és férjes 316, nőtlen és hajadon 455, özvegy 113, gyermek 24. Összesen 908. IV. Illetőség szerint: Nagy-Károly városi 141, szatmárvármegyei 424, csehországi 1, galicziai 3, horvátországi 2, lengyelországi 1, németországi 1, olasz- országi 1. A betegek többi számát a különböző vármegyékben illetékes betegek teszik. A kórház bevétele volt összesen : 12840 frt 76 kr., a kiadás 12614 frt 13 kr. Marad az 1899-ik évre készpénzben: 226 frt 63 kr. Forgó tőkéből takarék- pénztárban: 2000 frt. A kimutatás még részletesen felsorolja az egyes betegségi eseteket s azonkívül a végzett műtéteket, melyek igen érdekesek. A^kórház személyzete a következő volt: Dr. Áldor Adolf, igazgató-főorvos. Dr. Dobi Zsigmond, másodorvos és ellenőr. Dr. Sternberg Géza, másodorvos. Nagy Elek, gondnok és pénztárnok. A kórház rendes szolgálatában áll: Egy felügyelőfőápoló. Egy ápoló. Egy főápolónő. Három ápolónő. Egy bába. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év junius hó 4-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. május hó 29-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A bor-, hús-és szeszfogyasztási adópótlék szedése iránt alkotott szabályrendeletnek a nagy- rnéltóságu belügyminisztérium 38538—899. sz. a kelt rendelete értelmébeni módosítása. 2. Az építészeti szabályrendeletnek a nagy méltóságú belügyminisztérium 130411—898. sz. a. kelt rendelete értelmébeni módosítása. 3. A kéményseprési szabályrendeletnek a nagyméltóságu magyar királyi kereskedelemügyi minisztérium 10598—899. sz. a. kelt rendelete értelmébeni módosítása. 4. A nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 28597—899. sz. a. kelt rendelete, melyben a polgári leányiskola építési tervét módosítással jóváhagyja, s ezen jóváhagyott terv szerint megkötött szerződés bemutatása. 5. A Hungária telkéből polgári leányiskola építés czéljára átengedett terület téves telokkönyvezés kiigazítása végett kiállított pótszerződés bemutatása. 6. Griszháber István kézbesítő kérvénye egy évi fizetésének végkielégítésül leendő megállapítása iránt. 7. Nagy-Károly város tulajdonát képező 1. számú tjkvben 3026. hrsz. a. felvett 110. kát. hold 963 [J öl területű tagos birtoknak haszonbérbeadása iránt kiállított árverési feltételek jóváhagyása. 8. Albanézi Mihály kérvénye a telke előtt építendő aszfalt járda költségeiből a 20 cm. széles járdára eső részletének a város által leendő fizetése iránt. 9. Horváth Miklós gyepmester kérvénye alkalmaztatása iránt. 10. Temesvár szab. kir. város megkeresése a siket-néma intézet segélyezése iránt. 11. A nagyméltóságu magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium 2470—899. szám alatt kelt leirata az Ágoston-alapítványi ösztöndíjak szaporítása tárgyában kiállított alapitó oklevél jóváhagyása tárgyában. 12. Május havi pénztárvizsgálatrói felvett jegyzőkönyv. 13. A városi mérnöki állás helyettesítés ut- jáni betöltése. — József főherczeg Szatmárról városunkon keresztül utazott Nagy-Váradra. A népszerű főherczegnek keresztül utazása hírére igen sokan kivonultak városunkból az állomáshoz s a rend fentartása érdekében a rendőrség is kivonult teljes díszben Kisfaludy József főkapitány vezetése alatt. Mikor a vonat az állomásra berobogott, lelkes éljenzés hangzott fel, melyet a főherczeg szívélyesen megköszönt. Majd kiszállott a kupéból, Kisfaludy főkapitányhoz ment, ki jelentést tett neki. A főherczeg kezet szorított a főkapitánynyal, a vonat indulásáig társalgód vele s búcsúzóul ismét kezet szoritva a közönség lelkes éljenzése közben robogott a vonat tova. — Személyi hír. Gróf Hugonnai Béla főispán és neje múlt hó 30-án az esteli vonattal hosszabb tartózkodásra városunkba érkeztek. A grófi pár tegnap este egy napi tartózkodásra Szatmárra utazott. — Erzsébet királyné szobrára a főispán úrhoz érkezett kimutatás szerint vármegyénk területéről eddig összesen 841 frt 76 kr gyűlt össze, mely összeg állami kezelés alá vétetett. Az „Erzsébet királyné alap“-ra pedig mely tudvalevőleg a magyar hölgyek által tervezett, érczkoszoru költségeire, a a fenmaradó rész jótékonysági és erényjutalmazó alap megteremtésére fog fordittatni, 356 frt 91 kr gyüjtetett, mely összeget a nevezett alap központi bizottsága kezeli. — Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes múlt hó 29-én a helybeli honvédzászlóalj felett szemlét tartott. — Nemesség adományozás. Ő felsége a király május hó 22-én kelt legfelsőbb elhatározásával Dr. Áldor Adolf Nagy-Károly városi és közkórházi igazgató-főorvosnak, ezen minőségben szerzett érdemei elismeréséül, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet gyomoröi" előnévvel díjmentesen adományozni kegyeskedett. A kitüntetett orvos közel négy évtized óta folytat városunkban orvosi gyakorlatot, csakhamar feltűnt szerencsés és merész műtétéi által; távol vidéken is keresett orvos, később városi főorvos, tiszteletbeli megyei főorvos lett. 1869-ben vette át a 12 ágygyal berendezett kórház vezetését, mely kórház fejlődése folytán 1885-ben közkórház lett körülbelül 1000 beteg forgalommal évente. Az orvosi szaklapokban kiváló sokoldalú tudományos irodalmi tevékenységet fejtett ki, orvosi congressusokon tudományos felolvasásokat tartott, úgy, hogy az ország orvosai körében az elsőranguak között foglal helyett, s mint kitűnő szemész és miitősebész a távol megyékre is kiterjedő keresett gyakorlattal bir, ki folyton haladva a tudománynyal, a lakosságra áldásos működést fejthet ki, mint ember. Őszintén örvendünk e kitüntetés felett, mely igazán érdemes férfiúnak jutott, ki egy hosszú életen keresztül a szenvedő emberiség szolgálatában, nagy tudással, kiváló humanitással, nehéz kötelességgel teljes állását mindenkor példás szorgalommal töltötte be. Kívánjuk, hogy még számos éven keresztül élvezhesse, a királyi kegy megnyilatkozását városunk és a szenvedő emberiség javára. — Értesítés. A nagykárolyi róm. kath. főgymnasiumban junius hó 14. és 15-ik napján lesznek a magánvizsgálatok; mit azzal juttatok az érdekeltek tudomására, hogy nálam 13-án jelentkezzenek. Igazgató. — Kinevezés. Ő felsége a király Dovo- nák Sándor szilágysomlyói kir. aljárásbirót Erdődre kir. járásbiróvá nevezte ki. — Illustris vendégek. Materny Lajos Debreczenből, a tiszavidéki ág. ev. egyházmegye főesperese és dr. Meskó László orsz. képviselő és egyházmegyei főfelügyelő Nyíregyházáról az ág. ev. egyház érdekében tegnap városunkba érkeztek, s ma itt időznek. A vendégeket a vasútnál dr. Lúcz Ignácz felügyelő és Boross János lelkész fogadták. — Halálozás. Winterhalter Antal nagyváradi kanonok ki városunk szülötte volt, s itt különösen a Serly családdal állott rokoni összeköttetésben, e hó 29-én elhunyt. Haláláról a nagyváradi káptalan, a következő gyászjelentést adta ki. A nagyváradi lat. szert, székesegyházi Káptalan mélyen szomorodott szívvel jelenti szeretve tisztelt tagtársának Winterhalter Antal pápai praelatus, czimzetes apát, székesegyházi őrkanonok, zsinati vizsgáló, szentszéki ülnök és arany- misés áldozárnak stb. folyó évi május hó 29-én reggeli 5x/2 órakor életének 80-ik, áldozárságának 55-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, végei-! gyengülés következtében történt csendes elhunytét. A megboldogultnak földi maradványai 1899. évi május hó 31-én délelőtt 9 órakor a székesegyházban tartandó engesz-j telő szent miseáldozat bemutatása után fognak a v.-olaszi sirkertben a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Mely végtisztességre az elhunytnak rokonai, barátai és j ismerősei tisztelettel meghivatnak. Nagyvárad, 1899. május hó 29-én. Az örök világosság íenyeskedjék neki! — Közgyűlés. A nagykárolyi izr. nőegylet folyó hó 28-án tartotta meg első évi rendes közgyűlését, mely alkalommal felolvastatott az elnöki jelentés a lefolyt évi működésről. A jelentésből kiemeljük a következőket. Az egyletnek,130 rendes és kilencz alapitó tagja van. Évi bevétele volt 936 frt 32 kr, ehez a volt filléregylettől átvett összeg 571 frt 15 kr, összesen 1507 frt 47 kr. Kiadása volt: Szegények készpénzbeli segélyezésére, tűzifára szegényeknek és dologi kiadásokra összesen 492 frt 07 kr, maradt az egylet tiszta vagyona: 1015 frt 40 kr. A nőegylet által létesített felekezetnélküli népkonyha 1898. decz. 18-ától 1899. márczius hó 8-ig működött és hogy mennyire bevált ezen humánus intézmény, fényesen bizonyítja azon körülmény, hogy ezen idő alatt 5123 adag ebéd lett a szegények részére ingyen kiosztva. Valóban óhajtandó volna, hogy ezen intézmény városunkban a téli hónapok alatt minden évben áldásos működésével a nyomort enyhítse. A népkonyha létesítésére gyűjtött pénzeket és adományokat a nőegylet minta „népkonyha“-alapot külön kezelte, számadása a következő : Gyűjtés és önkéntes adományok utján befolyt összesen 1264 frt 77 kr, Nagy-Károly város hozzájárulása 150 frt, ételek eladásából befolyt 17 frt 84 kr, kamatokban elhelyezett pénz után 7 frt 62 kr, összes bevétel 1440 frt 23 kr. Kiadások: Beszerzett edényekre, evőeszközökre, felszerelésre, hús, kenyér, liszt, zsir, főzelék, zöldség és tűzifára 366 frt 43 kr, szakácsnők fizetésére 60 frt, nyomtatványokra és vegyesekre 27 frt 27 kr, összesen 453 frt 70 kr, maradt a népkonyha alap javára 986 frt 53 kr. Úgy a nőegylet, valamint a népkonyhái számadások megvizsgálására a közgyűlés külön-külön tagokból álló két számvizsgáló-bizottságot küldött ki. A megüresedett egy választmányi tagsági helyet Kún Miksáné úrnővel töltötte be. A nagy gonddal szerkesztett elnöki jelentés végül minden egyleti tagnak lelkére köti, hogy az egyletet anyagi és erkölcsi támogatásában részesítse, mert czéltudatos működést csakis egyesült erővel lehet elérni és a ki a közjótékonyságot önzetlenül szolgálja Istennek, tetsző dolgot cselekszik. — Halálozás. Özv. Gindele Józsefné, Gindele János városunk ismert polgárának neje, Serly Ferencz ipartestületi elnök anyósa e hó 28-án elhalt. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Gindele János és neje szül. Rubleczky Emilia, gyermekei: János és Ignácz s neje szül. Serii Erzsébet, fia: Mihály, Gindele Veronka férj. Serli Ferenczné, gyermekei: Viktor, Veronka férj. Karaszka Kálmánné, Ignácz és István, testvér Resz- ler Borbála özv. Serli Jánosáé, mint gyermek, testvér, unoka és dédunoka, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatják a feledhetetlen jó szüle, testvér, nagyanya, dédnagy- anya és rokonnak özv. Gindele Józsefné szül. Reszler Máriának f. hó 28-án este fél 8 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 80-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 30-án délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint fognak a Rozália-sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat május hó 31-én reggel 6 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Nagykárolyban, 1899. május hó 29-én. Nyugodjék békében! mindenben ellátta a vallásos hívők lelki szükségét. Faluzni sose járt; az öreggel is csak akkor botorkált cl ide oda, ha a família is velük tartott. A kurta téli napokon mindig együtt forgatták a „nagy zsoltár“-t s különös áhítattal beszéltek a titkos jelenések könyvéről. Amennyiben pedig friss levegőre is volt szükségük: száraz, fagyos időben gyakran lerándultak a Bodrogra. Köny- nyen juthattak rá, mivel a kert lábánál kígyózott. — Igaz, hogy a kert hosszú, keskeny szalagban futott le az udvarról odáig; — de hát nem volt az unalomig kietlen, mert igy télviz idején az udvar tőszomszédságában terült el a temérdek boglya-takarmányaival a szénás szérű, mit hármas sorokban határolt a tarlórépa és krumpli-verem, ezek mellett a hideg szél lopva rázogatta a gyümölcsös dísztelen fakoronáit, melyek némelyikéről csoppenkint olvasztotta az erőtlen napsugár a fényesre fagyott vékony jégcsapot. A szilvásban lapult meg nyílt tornáczaival a hosszas méhes, tövében jókarban álló vityillóval, hol még a csípős hideg ellen is elég kényelmesen húzódhatott meg az ember. A méhestől lejebb még az őszön lekaszált lóherés következett; ennek haránt fekvésű lábát már az öreg Bodrog jégpánczélja borította . . . Szomjas urnák még a boldog emlékű diákkorból maradt egy pár kipróbált korcsolyája. Megáldjatok — gondolá valamelyik vasárnap — a délutáni könyörgés után megleplek benneteket. Úgy is lett. Mikor tizedmagával — mert a mama meg az apa otthon maradtak, — lement a jégre, fölkantározta csizmáit és villámsebesen hasította a Bodrog sima hátát, csakúgy sirt a jég a lába alatt Katinkának — ki a család legifjabb sarja volt — rendkívül megtetszett ez az eleven ördögség, menten vállalkozott is rá. A korosabb nővérek hol suttyomban, hol nyíltan tiltakoztak Katinka igyekezete ellen, sőt a káplánt e miatt — úgy titkon — nem jó szemmel nézték. Hanem hát szólni nem szólhattak, mert — ők mindnyájan eladók, a fiatal tisz- teletes meg — házasodni való ... Ki tudja, melyiket érheti a szerencse? Rá néhány hét múlva egyik vasárnap Katinka már kiséret nélkül lejtett korcsolyázni az ájtatos életű — Szomjassal. Mikor haza érkezett, arcza úgy ki volt gyulva, mintha izzó parázs sütötte volna pirosra; szeme meg úgy szórta a villámot, mintha két tüzes istennyila czi- kázott volna azokban. Istenem uram ! . .. hogyne ... mikor csaknem két óra hosszat szelte a jégpályát... ebben a tizenötfokos időben! így tartott ez az egész mélylő télen sőt valami kétizben a papa és mama is gyönyörrel nézték Katinkájuk ügyes moz- I dulatait a recsegő jégmezőn. Szóval rendén volt minden, csak Darabos népe nem tudta helyben hagyni, hogy a szentes káplán és Katinka kisasz- szony a vizi sétányokkal czimborálnak. Hátha egyszer lerántja valamelyik halászlékbe őket a rosszlélek . .. Farsang farkán járt az idő, javába vigadt a lakodalmas falu népe; a papok busás aratáshoz jutottak. Kivétel nélkül Szomjas uram esketett minden párt; de azt is elvárták hogy ő hirdessen ki mindenkit... No; mi tagadás ? szépen tudott beszélni az Ur asztala mellől . . . Történt, hogy kettős ünnep állott a naptárban. Ünnep szombatján az öreg pap prédikált, miért aztán másnap a káplán lett volna a soros. Fölhasználta tehát Keszeg uram a délutánt és jóizüt kószált a környéken. Alkonyodott, mire visszakerült; útja épen a kerten hozta haza felé... Ahogy a méhes-vityillóhoz jut, valami szokatlan nesz üti meg fülét... Fölnyitja a lazán bezárt keskeny ajtót., és mit lát? A szende Katinkát szent Dávid ölelő karjai közt... Persze, hogy a kis leány visonkodva ugrott el a némán maradt káplán kebléről.. Az öreg néhány pillanatig méregetvén a tetten ért szerelmeseket, szelid- szótlanul távozott... A vacsoránál kiki vidáman csevegett, csak a korcsoly ások hal Igatagsága tűnt töl. A tiszteletes asszony váltig faggatta is őket. — Ugyan ne bolygasd anyjuk — vágott szavába az apa — Katinka alatt beszakadt a jég, Dávid öcsém meg kihúzta. Ezt onnan sejtem, mert a méhesben száritkoztak. — No lám, no lám!.. Ugye megjósoltam Katinkám, ne járj a jégre, mert előbb-utóbb veszélyedre lesz ... mégis milyen derék ember a káplán ur... Köszönjük, igazán köszönjük — monda a mama a szemlesütve ülő fiatal pap felé fordulva... Ez azt se tudta mit mondjon a hálálkodásra... Másnap reggel mind a tizenkettőn együtt mentek az Isten házába... Az ének végén az öreg nagy.tiszte- letü ur szokatlanul sietett a szószékre Szomjas legnagyobb bámulatára... A szeretkező és tiszta szivekről beszélt... A káplán és Katinka pironkodva hallgatták. Már a prédikácziót elpapolta. Ekkor következett a házasulandók kihirdetése ... Keszeg tiszteles egy hosszú lélegzetet tartott s aztán rezgő hangon hirdette ki jegyesek gyanánt — Katinkát és Dávidot... a család és gyülekezet bámulatára !! Még azt is hozzá tette: a ki ezek közt valami akadályt tud, jelentse a — parókián. De biz ott nem jelentkezett senki sem ... Dávid ur meg a markába nevetett, hogy ez áron nagyobb bajtól szabadult.. .
