Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-05 / 1. szám

XVI. évfolyam. 3íU$v Nagy-Károly, IS 1-ső szám. /7{ á v, \ Jf i -ÁL Á i \~ TaxssL,cä-a,lxan.L, szeipirocä-solrrri és is:rrrerettexjeszt© Itxetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Regjei en minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 fit. Félévre . . 2 fi t. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tauitókhak egész évre 3 fi­Városi biztosítás. A városi képviseletnek múlt hó 4-én tartott közgyűlésén nagy hord­erejű eszmét vetett fel Csipkés András városi képviselő. Kérdést intézett a polgármester­hez aziránt, nem lenne-e lehetséges, hogy a biztositási ügyet a város ve­gye kezébe. Hogy mily nagy fontosságú kér­dés közgazdasági szempontból a biz­tosítás, azt bővebben illusztrálnunk felesleges. Ha valakinek háza elég s nincs vagyona azt újból felépíteni, tönkre megy, — mig ellenkezőleg csekély biz­tositási dij ellenében eme koczkázat- nak kitéve nincs s a biztosított ösz- szegböl újra felépítheti hajlékát. De eltekintve a lakóházak biz­tosításától, óriási összegre megy ama kár, mely gazdáinkat terményeikben részben tűzvész, részben jégverés ál­tal éri. Pedig nincs szánandóbb egyén, mint a gazda, kinek egy egész évi fáradságos munkájának gyümölcsét a pusztító elem tönkre teszi. Városunk első sorban gazdasági város s igy polgárainak első sorban ■^11 érdekében, sőt mondhatjuk önmaga ^ * j áll ti elengedhetetlen kötelessége, hogy v^-vonát, termését elemi csapás ellen biztosítsa. S mindennek daczára azt tapasz­taljuk, hogy éppen gazdaközönségünk nem biztosítja vagyonát, terményeit. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szett 1 hon.) Sokra kell a pénz, mondják, s igy nem telik a biztosításra. Pedig tekintetbe kellene venniök, hogy nálunk aránylag sok a tüzeset, kiimánk pedig olyan, mely gyakran hoz jégesőt s igy az a pár forint, a mit biztosításra fizetnének nélkülöz­hetetlenül szükséges kiadás — önmeg­nyugtatásuk szempontjából is. De annak, hogy gazdaközönségünk nem biztosit, másik oka az, mert ál­talános az a hit, hogy tűzvész vagy jégverés esetén a biztosított összeget csak részben, olykor nagy utánjárás mellett kapják meg, a mi abban leli magyarázatát, hogy a különböző tár­sulatok rajként szétbocsátott mozgó ügynökei nem fektetnek súlyt arra, hogy a biztosítandó ingóság, épület vagy termény rendes értékében biz­tosíttassák, sőt ellenkezőleg, hogy na­gyobb jutalékot kapjanak kettős érték­ben veszik fel a biztosításokat. Hogy az ily eljárás megrendíti a biztositási intézmény iránti bizalmat - az kétségtelen. Ha azonban a biztositási ügyet maga a város veszi kezébe, első sor­ban el lesz hárítva ez az anomalia, mert hiszen a városi közegek leg­jobban ismerik a biztosított tárgy ér­tékét, ki lesz zárva a túlbiztosítás és kár esetén a biztositó megkapja kárát levonás nélkül, a mi viszont az in­tézmény iránti bizalmat fogja növelni. Másrészről a városi kezelés oly anyagi garaucziát nyújt a biztosítónak, a mit az egyes ügynökök nyújtani nem képesek.-=== Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. !'*•-'•iólyeg.dij minden beiktatásért BO kr. Végre előny lenne az is, hogy a város által közvetített tömeges biz­tosítások folytán az a — minden­esetre hazai és megbízható — társa­ság, jmelynél a biztosítás eszközöltet­nék,; bizonyára dijj mérséklést adna s igy olcsóbbá lenne a biztosítás. De magának a városnak is lenne ebből haszna, —■ mert az a tömeges jutalék, a mit most a különböző mozgó és nem mozgó ügynökök tesznek zsebre, —- a városi pénztárba folyna be s újabb jövedelmi forrást képezne a város részére. Ezzel szemben kérdés tárgyát ké­pezi, ha vájjon a városi tisztikar jelen­legi személyzete el tudná-e mellék foglalkozásként a biztosítás közvetíté­sét végezni, esetleg nem kellene-e ezért személyszaporitást eszközölni, s ha igén, eme személyszaporitás nem kerülne-e többe, mint a nyerendő jutáié!:. E kérdésnek elbírálása első sor­ban a polgármester belátásától, esetleg szám«: orü n .untok beszerzésétől függ. A kérdés mindenesetre nem kis fontosságú, s miután városunk polgár- mestere a képviseleti gyűlésen kijelen­tette, hogy a kérdést tanulmányozni fogja s arról a képviseletnek jelentést tesz; bevárjuk a polgármesternek erre vonatkozó jelentését. Magunk részéröl azonban — ha anyagi akadályokba nem ütközik — óhajtanánk, hogy a felvetett eszme megvalósulást is nyerjen. V— Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza. Nagy-Károly rendezett tanácsú város szabályrendelete a hús-, bor-, szesz-, szeszes italok és szeszes folyadékok után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozatala tárgyában. (Elfogadtatott a városi képviselőtestületnek 1898. decz. 26-án tartott közgyűlésében.) II. RÉSZ. A városi fogyasztási pótadó beszedése. 10. §. Ha az állami boritaladó és húsfogyasztási adó beszedési joga Nagy- Károly városban bérbeadatnék, Nagy- Károly város által jelen szabályrendelet alapján szedhető bor- és húsfogyasztási városi pótadó beszedési joga is a fent em­lített állami adókkal együttesen adandó bérbe, mely esetben a haszonbérlő a városi hús- és borfogyasztási pótadó szedéséért köteles leend Nagy-Károly városnak haszonbérül az állami bor­italadó és húsfogyasztási adó beszedé­séért fizetendő összeg anyiadrészét adni, a hányadrésze az állami boritaladó és húsfogyasztási adónak a városi bor- és húsfogyasztási pótadó. Ha pedig az állami fogyasztási adószedést a pénzügyi halóság maga kezelendi, azon esetben is x városi hús- és borfogyasztási pótadó a pénzügyi közegek által az állami fog/asztási adó­val együtt szedendő be a nélkül, hogy a beszedésért a pénzügyi hatóság ré­széről dij követeltethetnék. A szesz, —- szeszes italok és szeszes folyadékok utáni városi fogyasz­tási pótadó, valamint az állami borital­adó és húsfogyasztási adó beszedési jogának a város általi megváltása vagy TARCZ A. Mondván : csak menjetek, csak ne engedjétek Hogy megöljék azt is, mint a lengyel népet. A leverhette»ség érez idegzetével, Harczolt a végsőkig székely seregével. Érezd, hogy hon helyett, szerető hont lelsz itt, Sziveink emléked mélyeikbe rejlik. Bem emléke. Irta és elszavalta E. Kovács Gyula Bem tábornok Kolozsvárra jövetelének 50. évfordulóján tartott ünnepélyén. Ki ez ünnepelt hős ? A dicsőült — Ki a ? Egy széttépett oi’szág, meggyilkolt nép Ha. Ha nem tudnánk róla, ennyinél, egyebet: Ug.v is meghajolna nevén a kegyelet. Fg,y szivdobbanásunk, könnyünk vagy virágunk Akkor is akadna emlékére nálunk... De ő több volt ennél. Nokünk áldott, becses. Örök szeretetünk. — hálánkra érdemes. — Ötven év előtti nagy idők errilóki, Óh, támadjatok fel, hogy áldozzunk néki ! . . Mikor szabadságunk elrablása miatt, A „Fegyverre Magyar I“ Hazánkon átriadt ; Mikor ellensógink, künn, benn, ránk zúdultak, S nem hallá meg senki vész-kiáltásunkat : Kardjaink csattogtak, ágyúink dörögtek, Bérczeink, rónáink vértől gőzölögtek ; Mikor a bősz ellen kiirtani akart, Mikor ég, föld, Isten elhagyta a magyart; És jöttek lihegve, rohanva siettek Segitni a vérben fuldokló nemzetnek. Kinek élte napja már delén áthajlott : Itt termet a csodás nevezetes bajnok, Hogy is szól az énnek ? Óh, hogy is hangzik t Mit harsog róla az „arany trombita" ? „Bérn Osztrolenkának híres lengyel hőse, A bőgő ágyuknak régi ismerőse. I Windischgrätz Bócs alatt a fejét kívánta, ' Az orosz, utána, tőrét váltig hányta. S hogy megszabaduljon tőle könnyű szerrel : Rá lövetett Pesten egy pólyák emberrel. De mert ez a golyó nem volt öntve Bémnek : Szándoka nem sült el a gaz muszka kémnek. Felült az ágyúra, mert az az 5 lova, Melyet ki nem lőttek alóla még soha I S egy lovag korbácsot tartván a kezében, „Beveszi az eget, ha kell, jó kedvében.“ Tudás, — láng lélekkel, elszántsággal jött ol Küzdeni hazánkért pokollal, ördöggel. Férfiak és ifjak érkeztek ezeren, Vész, pusztulás, halál, megannyi fegyveren. Szikrázott erőkben Kosciuskó vér.) S ogy-ogy kheruh lett mind. S Bőin hadak vezér De elterült rajtunk az orosz had árja, Vérengző zsarnokság dőlt a szabadságra. Hasztalan karolta végtelen szeretet Köztünk maradása többé nem lehetett. i? Bujdosnia kellet törökök honába: Onnan szállt föl aztán Hadúr oldalára. Negyvennyolczért alszol több mint ötven éve. J Bérn 1 Tudod-e mily nap milyen ötveu óv-e ? Oly félszázadnak ez évforduló napja. Melynek öt világrész párját nem mutatja. S hogy ez ily páratlan, dicsővé lehetett Nagy, nagy munkás abban a te viseleted. Óh, ha van kilátás, a magasból, fennről; Óh nézz le, tekints ránk glóriás egedből ! Nézd e nép megtette, mit érted tehetett; Kigyulad nevedre, apjául emleget, Mesés alakodnak büszke szobra ott áll, A tégod bálványzó székely harczosoknál. S melyben pihenésre hajtád köztünk főjed, Márványlap jelzi már a házat, a helyet. Noked áll ez ünnep I lm nézd, ifja-vóno, Neved mosolyogva ringatja leikébe. Gyermek-rajongással ragyog rajtad lelkünk ; e. Árnyad engeszteljük, kérleljük felettünk: Mikor Európa mozdulatlan állott, S nézte, hogy gyilkolnak, ölnok egy országot : Ejt-napot ogygyé tett, nem ólt, csak órottünk, Mindenható apánk, mentőkar felettünk. A miatt bánkódnod, óh, érezd, hogy nincs ok. Hogy nem ott nyílt Sírod, a hol bölcsőd ringott. Szegény rab lengyelek, elküldték fiaik, Ha bár itt lolnók is mindnyájan sírjaik. Golyó nem bántotta, lándzsa, kard nem vágta. Az idegon göröngy hidego ne fájjon, Szabadság Istene mindig útját álta. Melegség, forróság lobog rád e tájon. Tudd, hogy véred élted nem omlott hiába, Virul Árpád népe, szabad lett hazája. Érettünk elhullott lengyel testvéreid’, j Még maradékink is áldva emlegetik. Vezére, királya te, te mindazoknak, Egész országunktól légy te legáldottabb I . A házunkban laktál tegnap ötven éve : 1 Ma, — és mindörökké, — szivünk közepébe I . Izé Íz. Irtja,: C3-. Dióazegrlx^r IKIór. A mai nap igen komor, drámai han­gulatba hozott. Á rendes hírlapjaimon kivül sok minden olyan is jött a postán, a mit csupán csak egy teli bugyelárissal leliotött volna egyedül érdemlegesen meg­válaszolni. (Bánffy szerint.) Hátén ennek még csak halvány árnyékával som bírok, még üresen sincs bugyelárisom, nemhogy teli volna; nogyven esztendős életem alatt még sohasem éreztem szük­ségét, hogy vegyek egyet. Sok, sok ideig bőven elég volt erre a czélra az egyik nadrág zsebem, most egy nehány esztendő óta meg egy ócska szivarhamu-tartó tálacska szolgál erre a czélra a fiókomban és jó lélekkel elme­rem mondani, hogy a nadrágom zsebe nem szakadt le soha a túlságos tehertől és a szivarhamus tálacskából sem csór-

Next

/
Oldalképek
Tartalom