Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-31 / 5. szám
5- szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. pÉH^DL-JÍÉTt^E. A szatmári lapok örömmel hozták a héten e hirt, hogy a belügyminiszter a város rendőrségi kiadásainak fedezésére 1914. évre vonatkozólag 32,000 K-t utalványozott ki. Tehát a tavalyi segélyt kétszeresére emelte fel. De vajon miért? Hiszen a csendőrség Szatmáron jól végzi a dolgát a rendőrség segélyezése nélkül is. Hogy mire kell hát ez a kétszeresre emelt államsegély, azt is megmondja a tudósítás: A miniszter a segélyt arra a célra utalta, hogy abból a város bizonyos összeget rendőrtisztek és altisztek továbbképzésére, bizonyos összeget rendelkesési alap létesítésére és rendőrbiztosi, detektív állások szervezésére, végre megfelelő összeget a rendőrségi alkalmazottak illetményeinek kiegészítésére használjon fel. Ami ezenfelül megmarad, városfejlesztési célra fordítandó. A múlt évi hasonló segély felhasználására nézve hozott közgyűlési határozatot a miniszter jóváhagyta. Az idei segély felhasználására is valószínűleg a múlt évihez hasonló módon fog történni annyi külömbséggel, hogy több marad városfejlesztési célra. Hát ez nagyon szép. Csak e mellett az nem néz ki szépen, hogy Nagykároly város államsegélye rendőrségi célokra 12,000 korona. Tehát a Szatmárénak majdnem harmadrésze. Hiszen ha Szatmár háromszor olyan népes, háromszor olyan nagyon segélyre szoruló volna, mint Nagykároly, akkor nem szólhatnánk semmit, de igy lehetetlen észre nem venni a mostoha elbánást. * A hírlap állandóan propagáló szervezet, folyton uj és uj eszméket vet fel, néha szépen kapacitál, máskor meg egyenesen követelőzik. Sokan gondolhatják: ugyan mi haszna van ennek az örökös nyugtalankodásnak és mások nyugtalanitásának. Azt hiszik, hogy az újság folyton csak a semmibe kiabál, hogy nem hallja meg senki. Pedig néha eredménye is van enMclléknév-fokozás. A melléknév fokozása abban áll, hogy a szónak jelentményét fokozatosan erősítjük. P. o. ha egy hatalmas ember a legcégéresebb gazságokat kövesse bár rakásra, suttyomban ugyan mindenki kimondja rá, hogy gazember, de nyíltan a legenyhébb fokot alkalmazzák rá s cselekedetét csak szabálytalanságnak minősitik. A kevésbé hatalmas ember ha kisebb gazságot követ is el, az Ítélet fokozottabban nyilvánul s azt mondják rá : erkölcsi bukás. Ha pedig egészen közönséges halandó, bár tán még csekélyebbet botlott légyen is, egyszerűen a legnagyobb fokban : gazember. De ez a fokozási rend csak a bűnös dolgoknál megy igy, mert p. o. a jó és nemes cselekedeteknél fordítva csinálják a fokozást s a kis embereknél kezdik a dicséret és elismerés alacsonyabb fokát s a nagy emberek számára tartják fenn a felső és túlzó fokot. Harmadik rész: A mondattan. Ha valami személyről, vagy tárgyról valamit gondolunk, az gondolat. Ha a gondolatot szavakkal is kifejezzük, az már mondat. P. o. mikor vendég érkezik a házhoz s a házigazda, vagy a háziasszony azt gondolja, hogy „ezt is most hurcolja itt az ördög“ — ez gondolat; mikor meg kiterjesztett karokkal szalad a vendég elé, hogy „Isten hozott kedves drága barátom, vagy aranyos barátnőm“ — ez már mondat. A mondatot többféleképpen osztályozzuk. Mindenek előtt felosztjuk egyszerű és összetett mondatokra. P. o. mikor a közigazgatási hivatalnok bemegy a főispánhoz és azt gondolja magában a főispán urra, hogy „pukkadj meg 1“ nek a tagadhatatlanul háládatlán munkának. Sokszor nagy alakulásoknak megindítója egy- egy kis újságcikk. Egy ilyen eredménnyel számolhatunk most be olvasóinknak. Ha nem is nagy, de eredmény s mi örvendünk, ha ennyivel is javára lehettünk a köznek. — Bizonyára emlékeznek olvasóink arra a cikkünkre, mit még a tél elején a járásbíróságunk tűrhetetlen állapotairól irtunk. Többek közt szóvá tettük abban azt a nagy hiányosságot is, hogy a folyosóit nem fütik, állandóan veszélyeztetve igy az ott tartózkodni kényszerülőket. Sokszor 4—5 órai szekerezés után beérkezett falusiak dideregtek ott a hideg folyosó kövezetén tapogva, mig bekerülhettek a hivatalok melegébe. Akik pedig ott dolgoztak, állanoó meghűléstől félhettek, ha ki kellett menniök a folyosóra. Most pedig örömmel állapítjuk meg, hogy a folyosón már ott vannak a kályhák. Köszönettel tartozunk a bölcs vezetőségnek, mely ezt a nagy hiányt orvosolta, illetve pótolta. Öröm nézni, amint az a sok fázós ember körül veszi a meleg kályhákat s a hosszú utón meggémberedett tagjaikat melengetik. Úgy, amint ezek a kályha körül, sütkérezünk mi annak az örömében, hogy ezzel a kezdeményezéssel javára lehettünk a köznek. SZÍNHÁZ. F. hó 24. és 25-én, szombaton és vasárnap az idei színi szezon egyik slágere, a Mozikirály ment. Látványos darab s épen ezért vidéki színpadon soha sem lehet olyan valódi és egész a hatása, mint egy nagy eszközökkel dolgozó helyen. Ezzel szemben a játszók nagy igyekezete olyan, mely nem pótolja azt, ami pótolhatatlan. Sőt mi több, az ilyen darab előadásánál a színésznek nem is áll jól, ha nagyon komoly igyekezettel játszik. Ebben van valami komikus hatás. Csak képzeljük el Dantont ripacséknál, amint az Ember Tragédiájának forradalmi jelenetében szaval az öt „nép“-nek. Minél jobban harsog, annál jobban kitűnik, hogy csak ötnek kiabál. Természetes dolog, hogy nem kiválósága a Mozikirálynak, ha színpadi hatásokban van az ereje, valamint nem von le a károlyi színház munkájából se semmit, hogy ezeket a hatásokat nem tudja kihasználni. Mit is csinálhasson ? A színpadot nem nyújthatja meg. Ami rajta múlt, mindent megtett ; mozgósította városunk egész színművészeiért rajongó, fegyverképes ifjúságát, hogy méltó hadsereget adjon Napoleon mellé. De hiába, ha nincs hely. A darabban sajátságos, uj operett-alakok vannak. Már maga a Mozikirály is egy ilyen uj, modern típus. Azután ott vannak a filmgyár színészei, a magyarul nem tudó olasz művésznő stb. Uj színpadi trükkök. Mozifelvételt csinálnak a színpadon. Napoleon vaterlooi csatáját, melyben a császárt maga a mozikirály, Marosy, játsza s a molnárleányt egy belebolondult úri leány, (Tombor) ki addig fiúnak öltözve tartózkodott mellette. Mikor javában folyik a mozifelvétel, játszák a nagy csatát, a malom melletti házából csak kiront a mit sem sejtő lakó s látva a nagy katonaságot, megrémülve „Napoleon“ lábai elé veti magát, kegyelemért esdekelve. Szóval „belefut a képbe“, elrontja az egész felvételt, ő is rákerül a képre. A felvételt még egyszer megcsinálják s mikor legelőször le játszák egy mulatságon, ott a lányt felismeri az apja s nagy patáliát csap, amiért az ő lánya szerepel a filmen. Ismét botrány. Köz— ez, ha fenhangon kimondaná, egyszerű mondat volna. Csakhogy a főispán ur előtt nem praktikus dolog ilyen kurtán beszélni, tehát igy mondja ki: „Alázatosan esedezem méltó- ságos főispán ur, méltóztassék kegyesen fogadni hódoló tiszteletemet!“ Ez már összetett mondat. A főispán ur az ilyen összetett mondatot nagyon kedveli, mert ebből tudja meg, hogy hivatalnokai mennyire tisztelik. a bővített mondat, mikor a kurtább mondatot bővítik hosszabbra., P. o. mikor valaki úgy dicsér meg valakit, hogy „maga a legokosabb ember“, de ez kurtán van mondva, tehát kibővíti néha fenhangon, néha azonban csak magában azzal, hogy „a hol maga van.“ így származik a bővített mondat. A mondat részei. Vannak ezeken kívül többféle mondatok. Ilyen p. o. a jelentő mondat. Ez katonáéknál fordul elő leggyakrabban. P. o. „Jelentem alás- san vitéz kapitány ur, elvittem a levelet a kisasszonynak, de az apja vette el s azt mondta, hogy ha még egyszer odamegyek, leüti a derekamat!“ Van aztán kérdő mondat. Ezt a tanárok használják leginkább, de a diák ritkán tud rá felelni, a miért aztán a tanár ur elbuktatja a diáknak az apját. Van még tagadó mondat. Ez leginkább a bíróság előtt fordul elő, mikor a delikvens letagadja a mit cselekedett. S ha elég nagy huncut ahhoz, hogy ügyesen tud tagadni, felmentik, a kisebb huncutot, a ki nem tud körmönfontan tagadni, elitélik. Megemlítendő még a parancsoló mondat. Ezt az asszonyok használják férjeikkel szemben. Házas embereknek példával illusztrálni fölösleges. Nevezetes még az összevont mondat, mikor a hosszabb mondatott kurtábbra vonják össze. P. o. mikor a kiálhatatlan vendégre gondolja valaki, hogy „a süstörgős istennyila örvendeztessen meg látogatásával a magad neve napján“, ez igy nagyon hosszú mondat lenne ha kimondaná, rövidebbre vonja tehát össze és csak ennyit mond ki belőle: „örvendeztessen meg látogatásával.“ Ez az összevont mondat. Ennek körülbelül ellentéte A mondat nevezetes részei a következők : 1. Az alany. A mondatnak az a része, a melyről a mondatban valamit mondunk. Ezt felismerni nagyon nehéz, mert p. o. a társaságokban sokszor nagy urakról folyik a beszéd és mégis igen gyakran „kutya“, meg „disznó“' a mondatban az alany. 2. Az állítmány. Az állítmány a mondatnak az a része, a mit az alanyról állítunk. Hogy p. o. a fentebbi példáknál maradjunk, a jelzett alanyok a mondatban sokszor állítmány gyanánt is szerepelnek. 3. A jelző. Ez sokféle van. P. o. a vasutaknál a tilalomjelző, utakon a kilométerjelző, a lejtviszonyoknál a magasságjelző, a képviselőházban a szavazásjelző s ez zsebkendőből van ; végre a jelzőtinta. 4. A határozó. Ez csak Bécsben található, Budapesten csak mutatják, mintha ők is „határoznának.“ 5. A kiegészítő. Ez meg a hadseregnél van, de ha milliókkal és milliókkal egészitik is ki minden héten, még se elegendő soha. A nemzetek azonban szeretnék már ezt a kiegészítőt még a szótárból is kiküszöbölni. : modern rubafestés: ||Á|fÁÍA|* BáI Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. UdJ wmJ vl * <W Vegyileg száraz nton! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
