Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-24 / 4. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 4-ik szám. szettel. A néző nem tudta, hogy Salgó kecses hajladozásait vagy Váradi rugékony szökelléseit, erőteljesen lendülő mozdulatait nézze-e ? Nijins- kynek, az orosz ballettáncolás zsenijének ez a páratlan szépségű tánca nem is kaphatna egykönnyen kiválóbb előadót, mint Váradit, kit fáradhatatlan könnyedsége, karcsú, magas termetének acélos hajlékonysága egyenesen artis- tikus táncok előadására predesztinál. Korántsem volt ilyen hatásos a tangó, mit Szelényi I. és Tombor Olga (fiúnak öltözve) jártak. Tombor mozgásából hiányzott az az erő, ami egy igazi szmokingban meg kell, hogy legyen. A szereplők mind kiváló igyekezettel játszottak. Nakinak szerepében Bródy Irén játszott lebilincselő kedvességgel. Ritka szép énekművészeiét a kanári dalban volt alkalma újólag bemutatni. Man-Sing nadrágos szerepében Tombor Olga feszitett, mint módos kínai ifjú. Kár, hogy az első felvonásra a szájában felejtette a kis képzeletbeli gummizsinórt, ami az örökös mosolygást csinálja neki, mert igy minden komoly mondanivalójába balemosolygott. Már a második felvonásra letette, vagy talán — megszokta a nadrágot. Szóval nem találta olyan nevetségesnek a. dolgát. Fu-csu-fu szerepében Gáspár Jenő volt vészesen komikus alak. Olyan sok bohóságot követett el a copfjával, hogy folyton rajta mulatott az egész ház. Szelényi Ilonka a Pimpimpáré kisasszony könnyelmű alakját graciózusan, bájos közvetlenséggel állította elénk. A két huszár szerepében Szigethy Antal mint zamatos öreg huszár és Marossy mint hevülékeny ^kadet jeleskedtek. Marossy a nótáit is igen szépen, hatással énekelte. Parlagi Margit kifogyhatatlan humorral játszott. Jók voltak a kulyamosók szerepében R. Tóth és Németh. Nagyon szép Tóthtól, hogy drámai léttére az ilyen operetti epizódszerepeket is olyan nagy kedvvel, szívből játsza meg. Zabola Péter kopott alakját Várady hozta színpadra, a tőle megszokod pazar karikirozássai. Vasárnap másodszor ment a Katonadolog hasonlóan zsúfolt ház előtt, de még jobb előadásban. Különösen sokkal jobb volt Tombor Olga. Várady és Salgő most is lázba hozták a publikumot a lehetetlenséggel határos bravourös lepketánccal. Hétfőn a Vereshaju népszínmű ment, zónában. Általában az a megjegyzésünk, hogy a társulat igen jó népszínművek előadására. Nem népieskednek szertelenül, de igyekeznek komolyan beleélni magukat a népi szerepekbe. A címszerepben Szelényi Ilonka mutatott szépen, őszinte átél zéssel kidolgozott alakítást. Énekszámait szép, tisztán csengő, kellemes hangon és mély érzéssel énekelte el. Kellemetlen volt, hogy egyik nótáját a zenekar majdnem elrontotta. Úgy látszik gyenge a fegyelem ott, a színpad tövében. Mikor kellene, nincs a bandista a helyén. Talán igy történhetett, hogy egy darabig csak a kontrás kisérte, mig végre belekapott a prímás is, jól-rosszul a nótába. Ágnes asszony önérzetes, dacos alakja méltó képviselőre akadt Vécsey Ilona személyében. András gazga drámai rajzu szerepét Tóth József látta el igen szépen. Kellemesen játszotta a falusi kisleányt Salgó Ilona. Elrettentőén nevetséges figurát csinált magából Béresi Gizi, de nagyon jó volt. A falu bolondját mulatságosan adta Gáspár. Buzdori kis magyar legény volt Németh és jó karikatúra öreg magyar Horváth. Kisebb mondanivalójukban igen ügyesek voltak a se- gédszinészek is. Kedden egy speciális francia vígjáték került bemutatóra, a Zöld frakk. Akik olyan messze esnek Páristól, mint mi, megbocsátható, ha nem mulatnak elég jól a Zöld frakk ötletein. Az egész a francia szellemi és közélet kigúnyolására íródott. Tehát ismernünk kellene bár némileg is ezeket a viszonyokat. Ha ezt nem is mondhatjuk el magunkról, megértjük a nevetségest abban, ha egy töksi, urlcvas mágnás akadémiai tag lesz, ha az akadémia elnökét csalja a felesége s annak a felolvasása közé keveredett szerelmes levelét kezdi felolvasni az akadémián, ha a köztársasági elnök nem tud semmit a kormányzásból és igy tovább. Az akadémiai elnököt, a herceget Gáspár játszotta. Az előkelőnek és tudósnak sajátos keverékét találó humorral adta. A hercegnő szerepében nagy hűséggel, alapos Készültséggel játszott Vécsey Ilona. Tudjuk, hogy selypítenie kellett, de talán ez túlságos is volt; legalább is nem állt jól neki. Marossi nagy hűséggel, kifejező arcjátékkal üreskedett az urlovas mágnás szerepében. Salgó Ilona a naivitás csúcspontját érte el ezzel a szerepével. Ártatlanabb képet nagy baklövésekhez már nem is lehet vágni. Előkelő és tudatlan képpel játszotta az elnököt R. Tóth. Várady nagyon jó fuzsitus muzsikus volt. Kisebb szerepekben igen jó volt Horváth és Szép Gy. Szintai tulságba vitte a rángatózást, mint ideges akadémikus. Szerdán a Buksi tökkelütöttségei vonzottak ismételten szép házat. Váradynak a buksiszerep egyik kedvenc, sőt talán a legtöbbre is tartott szerepe, nagyon érdekes, azaz kitűnő is benne. A közönség is nagyon szereti. A többiek is az első előadáshoz hü jelességekkel játszottak. Csütörtökön az Otthont ismételték. A kiváló dráma megint szép közönséget hozott össze, sőt szebbet, mint először. Akik látták, vagy hallomásból tudomást szereztek a darab szépségeiről és Vécsey felülmúlhatatlan alakításáról, azok elmentek megnézni ezt az előadást. Vécsey a széles skálájú főszerepet csodás biztossággal játszotta ismét végig. Horváth hasonlóan kitűnő volt most is, mint az első előadásban. Marossy jobban kidolgozta most a szerepét, megfelelőbb is volt. Pénteken könnyelmű jókedv vonult be a színházba. Támlásszék 10 ötletes szamárságai nevettették a publikumot, amelyik ha nevetni jött, nevethetett. A mulatságos helyzetekben bővelkedő darab kitűnő előadásban került ismét színre. Gáspár fáradhatatlan jókedvvel, Parlagi halálos komolysággal játszotta szerepét. S azért mulatott rajtuk mindenki. T. i. Gáspár a kikapós férj, Parlagi a pedáns életpár volt s amit e két ellentétes élettárs elkövetett, minden nevetséges «olt. Szélhámos pilóta volt Marossy, ki nagyon stílusos ebben a szerepben. Jókedvűen és kellemesen játszott Tombor Olga és Várady Izsó. — A jövő színházi hetet szombaton és vasárnap a szenzációs sikerű Mozikirály nyitja meg. Műsor: Január 26-án hétfőn Czigány- primás (zóna). 27-én kedden Telefon vígjáték (páratlan). 28-án szerdán Katonadolog (páros) 29- én csütörtökön Taifun, színmű (páratlan). 30- án pénteken Nevető férj (zóna). 31-én szombaton Halló, vígjáték (páros). Február 1-én, vasárnap Aranykakas, énekes bohózat (páratlan). f!ÉTí(ŰL-[lÉT^E. Nagyon csipkelődve, csufolódva lehetne kikanyarintani ezt a kis eseményt, ha nem lenne a dolog egyik vége reánk nézve nagyon is komoly. Viccelni lehetne a martiroskodó, hamupipőkét játszó városról, akit (saját állítása szerint) „a mindenkori kormányok nem támogatnak“ és igy csak „saját erejére támaszkodva védi a magyarság érdekeit a messze északkeleten.“ — Ha nem volna ez a város Szatmár. Mert ő. Ugy-e rá sem lehetne ezekből a kitételekből ismerni ? Pedig ezeket saját maga állította magáról egyenesen a miniszterelnök, gróf Tisza István előtt, mikor neki a díszpolgári oklevelet átnyújtotta. Bell sok városa van az országnak, amelyik mind a maga erejével kénytelen magát fentartani. És mig nem is tartja ezt megjegyzésre méltónak. Aki azonban élelmes, úgy látszik, hogy ebből tőkét csinálhat. Úgy látszik, hogy Szatnwnak is sikerült nagyfokú elhanyagoltatását elhitetni a kormánnyal, mert ime, 500.000 K államsegélyt kapott kórházépítési célokra s ezután évi 20.000 koronát kap fentartási költségekre. Egy félmillió korona tehát azért, hogy ne mondhassák, hogy a mindenkori kormányok Szatmári nem támogatják. Vajon Nagykároly városnak nem lenne-e sokkal jogosabb és méltányosabb panaszkodni az ö valóban nagyfokú és mostoha elhanyagolásáról ?! * Mostanában nagy esélyei vannak az ember utcánjárásának. A legtöbb ember bukott már a napokban kettőt-hármat. A tót pap azt prédikálta a híveinek: „Ne menj a jégre, nem esel el.“ De ha muszáj. Mig az ember a hivatalig megy, egész tojástáncot jár a nappal gömpölyüre olvadt és éjjel síkos, keményre fagyott hógö- bökön. Nem kell jégre menni, jég van a házak előtt az aszfalton, amint kilépünk, igaz, hogy ez ellen már régen kellett volna valam t tenni, még mikor a szép fehér hó leesett, mikor még könnyedén, gyenge söprünyomásra is eltávolodott volna a sima aszfaltról, de most már öda csökönyösödött. Most már nem is lehetne vele egyebet tenni, mint gyászoló keleti ember módjára, behinteni a fejét hamuval. De mintha az idén elfogyott volna a hamu. Legalább is alig lehet látni az utcán. Nagyon szűkén lehetünk szén dolgában, hogy még hamura se telik az aszfaltra. A fürészpor meg éppen kiváló tüzelő anyag, ilyen szénszüke és pénzszűke világban. Talán ez az oka, hogy nem jut az aszfaltra s mi akaratlanul is tangólépésekben lejtünk dolgaink után. * Ilyen hagulatban jut eszünkbe a tél legrosszabb vicce: (Műcsarnokban.) Te Salamon, én akarok venni egy értékes képet. Ugye az olajfestmény a legdrágább ? Salamon: Ugyan, hova gondolsz? Hát a szénrajz! Ebben a drága világban . . . (ss.) Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. POLENAI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek »?• eey asztalnál sem szabad Mányoznia. : •’** Kapható mindenütt!
