Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-03 / 1. szám
Városfejlesztés. Államsegély konyhakertészeti célra. (IV. közlemény.) Lapunknak ezelőtt három héttel megjelent számában felvetettük annak a lehetőségét, hogy a város a saját bevételei gyarapítására és a polgárság igényeinek kielégítésére városi konyhakertészetet létesíthetne. Az ötlet nem uj és nem a mienk. Vannak városok, melyek már megvalósították és szép sikerrel vezetik is. A mi ötletünk a dologban legfeljebb az volt, hogy az előnyös viszonyok kiaknázása érdekében felhívtuk a figyelmet arra a körülményre, hogy a város közeli helyén, a villamos müvek környékén fekvő területen lehetne az eszmét legkényelmesebben megvalósítani, hol az elhaszná- Jatlanul tovafolyó sok víznek öntözésre való fordításával a legelőnyösebben lehetne az üzemet fenntartani. A kivihetőségre nézve nem lényegtelen már csak egy ilyen részletnek a megvilágítása sem, mert első sorban épen a befektetés kisebbítése viszi közelebb a célhoz az eszmét. Ez yezet tovább is bennünket, mikor egy nagyfontosságu körülményre hívjuk fel a figyelmet. Biztos tudomásunk van róla, hisz amúgy sem titok a dolog (sőt!), hogy az álfám ezreket szokott adni magánosoknak is arra .a célra, hogy földjeiken kertgazdaságot létesítsenek. Különösen megadja a segélyt ott, ahol nagyobb fogyasztó városhoz közeli birtokokon óhajtanak a gazdák zöldségtermelést űzni, mert ezzel a közeli város szükségletének fedezését .is elősegíti az állam. Biztos tudomásunk van róla, hogy vármegyénkben is több földbirtokos kérte és nyerte meg ezen állami támogatást ilyen címen. Egy esetben 45 ezer koronát, máskor 20—30 ezer koronát utalt ki a minisztérium öntözési cé- Jokra, magánosoknak. Mennyivel könnyebben és épen ezért menynyivel tetemesebb segélyezést nyerne a város 2-ik oldal.________________________________ elbüvölten engedte át magát azoknak az érzékeknek, amelyek úrrá lettek felette. Lábai mintha a földben gyökeret vertek volna, úgy állott ott, mint egy kővé meredt szimbóluma — az igézetnek. Maga sem tudta meddig állt ott meg- büvölten. Álmodott. Talán Sand George szerelmét varázsolták elé a zongorán lejátszott darabok . . . Talán a meggyörort poétának, Shopin- nak l^zas, beteges arca tűnt fel előtte . . . Talán Sand George csábos szeimenek égető sugarait vélte látni, melylyel elégette a szegény szerelmes Shopinnak költői lelkét 1 . . . Amig úgy állt képzeletének lázas bűvkörében, észre sem vette, hogy a leány ott áll vele szemtől-szemben, mint valami rontó szelleme az éjszakának. Csábosán, kihevülten, mintha szerelmi találkozóról jönne; mintha egy titkos ajtón most engedte volna el a lovagját. Talán mintha palástolni sem akarná, mintha kérkedne <vele 1 . . . Most kezével érintette a férfit s az érintés, mint delejes áram, szaladta be a férfi testét. aztán fölemelte a fejét Egy pillanatig, mint két soha nem látott ismeretlen lény, meredtek egymásra, millió kérdő jellel a lelkűkben . . . Mint két talány az élet oázisában, akik csak azért róják a nagy sivatag útvesztőit, hogy soha nem teljesülő álmokat kergessenek. A férfi törte meg a csendet: — Ugy-e nem várt rám ? — kérdezte s maga, mint egy birtokos, ha konyhakertészetet akarna berendezni.^ A segélyezést, mit az állam ad, itt két szempont indokolná meg. Fellendítése az u. n. bolgár kertészetnek és előállítása a fogyasztási szükségletnek. A bolgár- kertészet meghonosítása belevág a földmive- lésügyi minisztérium programmjába, melynek főpontjait épen a föld intenzivebb művelésének propagálása teszi. Mezőgazdasági téren már is határozott a javulás, mig a konyhakertészet terén teljesen elmaradt művelési módokat űznek. Ennek a hiánynak nagyságát legvilágosabban a bolgárok beözönlése mutatja. Az ország lakosainak, főleg a városiaknak, szükségük volt a töméntelen zöldségre, de a földművelő nép a maga ósdi eljárásával és nehézkes vállalkozási kedvével nem volt alkalmas ennek a szükségletnek a fedezésére. Ez adott utat a bolgárkertészeknek hozzánk. Ők, az ők modern művelési módjával egy-kettőre megszerezték maguknak a magyar piacot s mint a posta kimutatása feltüntette, évi 80 millió koronát küldöztek haza a kis Bulgáriába. Ezt a pénzt a mi földjeinkből húzták ők ki, mint a mur- kot. Hogy a magyar paraszt nem tehette meg ugyanazt, az tisztán csak a rossz művelési módon múlt. Ezt tudja az állam s mint hűséges gondviselője a nép érdekeinek, az uj 'művelési módok terjesztésére, követendő példák bemutatására nem sajnálja a maga segítségét. Legjobban megfelel ez az eljárás a kitűzött célnak akkor, ha egy-egy erkölcsi testület és nem pedig egészen magán vállalat jár elől a példaadásban. Ezért adja legszívesebben az állam a segélyezést társadalmi közösségeknek, városoknak. Amig az egyrészt lakosait látja el élelemmel, másrészt a környék gazdáinak jó példát, könnyen hozzáférhető okulást szolgáltat. A város maga iránt való érdekében örömmel kell, hogy megragadja ezt a nagy kedvezését az államnak s a maga javára értékesíteni. Az elvitázhatatlan dolog, hogy a lakosság nagy javáia lenne egy nagyarányú konyhakertészet létele, melyből állandóan és bizonyára tisztességes ár mellett fedezhetné szükségletét. Ez a szükséglet most is nagy, de még nagyobbodó _________NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK szemeit erősen belemélyesztette a leány szemeibe. Amazt reszketés fogfa el az eddig ismeretlen, szigorúan kimért kérdés hallatára, de aztán összeszedte magát s megadta a választ: — Vártam magára. — ügy ? várt ? Nagyszerű, igazán nagyszerű 1 Megérezte, hogy jövök. Hogy ilyenkor jövök ? — Rettenetes napom volt ma. — Mondta a leány. — Valami balsejtelem vett erőt rajtam . . . — És hogy menekülhessen a balsejtelme elől, valakinek játszott zongorán, rózsás kivilágítás mellett. — Rényi, ezt nem tűrhetem, hogy gyanúsítani is merjen 1 Erre én sohasem adtam okot. Különben is . . . — Különben is? . . . Értem, Georgina. Semmi jogom nincs hozzá, hogy kérdőre vonjam. De ne higyje, hogy most detektivszerepre vállalkoztam. Csak azért jöttem váratlanul, mert még ma akarom tudni elhatározásának eredményét. Csak azért jöttem még ma a válaszért, mert utazásomat tovább nem halaszhatom, öt nap múlva hajón kell lennem. — Öt nap múlva. Tehát mégsem olyan nagyon sürgős, hogy egy pár órai halasztást ne tűrhetne az ügy ? Holnap talán már későn lett volna? Nem tudott aludni talán? ... És aztán ? . . . — Aztán . . . aztán, Georgina, hisz’ érti lenne az üzem megindítása után. Ugyanis a közönség nagyban alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz. Ha sokat lát valamely terményből, afelé fordul érdeklődése. Nem lehetne aztán annyit kiállítani, hogy el ne fogyna. Csak nézzük, dinnyeszezon idején mindenki dinnye után futkos, soknak még ebédje is dinnye. Viszont, ha nincsen belőle a piacon, a fogyasztók egyéb után néznek. A piac biztos, hogy megvan, csak termelésre van szükség. A városnak módjában van termelnie saját polgárai és a vidék számára. Egyben alkalma ez annak is, hogy sok tekintetben való jó példát mutasson. Az ut, mely a kivitelhez vezet az, hogy vegyen igénybe állami segítséget. Konyhakertészeti célra kérjen az ál Iámtól segélyt. Az állam feltétlenül fog 20—40 ezer korona segélyt adni, annak a mértéke szerint, hogy milyen arányú lesz a vállalkozás. Továbbá fel lehet használni azt a nagy előnyt is, mely a villamosteleptől kikerült viz felhasználásában rejlik. Csinálhatja a város a területet bárhol, csak azon a vidéken, a vizet elvezetheti tetszésszerinti távolságra. A fő csak az, hogy a terv valóvá válhasson. Amire nézve pedig igen nagy előnyök állnak. ^__j-sö szám. Dr. Szenlgyörgyi Jordán Károly. Mikor ezt az általánosan ismert, szeretettel, tisztelettel körülvett nevet, városunk kiváló fiának nevét e címnek itt feltesszük, elismerésünk kifejezéséül, az emlékezetnek akarjuk szentelni e sorokat. Meg akarunk emlékezni egy nagytartalmu életről, melyet városunk falai közül megindulva, elismerések, dicsőségek között járt meg dr. Szentgyörgyi Jordán Károly. Született 1849. november 4-én, városunkban. Gimnáziumi tanulmányainak kitűnő elvégzése után theologiai tanulmányokra, a lelkészi pályára szánta magát. 1873-ban történt felszen- teltetése után előbb Csanáloson, majd Nagybányán, utóbb pedig Mármarosszigeten káplán- kodott. Kiváló tulajdonságai mind csak előbbre vitték őt pályáján s igy 1877-ben, még igen fiatalon, nyerte el a szaniszlói plébániát, mélytálán, hogy milyen nagyfontosságu nekem ez az „aztán“ . . . Érti talán, hogy mit gondolok? — Igen, hogy várjak magára két évig... háromig . . . négy évig . . . Vegyek gyász- fátyolt s gyászoljak egv élő embert, aki elment tőlem a halál torkába, babért keresni 1 Balga álmainak én legyek a letéteményese. Én 1 És addig ne tudjam sohasem a bizonyosat: özvegyen fekszem-e le, vagy mint boldog menyasz- szonya — egy indiánernek : — De Georgina! . . . — Igen. Ne tudjam, hogy mikor szabad örülnöm s mikor sírnom. Hiszen ez a bizonytalanság lenne a sirom. De hagyjuk ezt. Fölösleges szószaporitás ... Ha csak én lennék az egyedüli álma, az egyedüli. Ha nem lennének magasra törő vágyai, amelyek elszéditik tőlem és mindenkitől, aki csak az útjába kerülne. De ez ellen fellázadna a jobbik Énje, amely csak a dicsőség felé szalad 1 Nem, mérnök ur, én nem vállaikozhatom olyan szerepre, amely a boldogságomat, egyéni hiúságom megaláztatásával, koldus alamizsnaként adná csak nekem. Lehet, hogy még találkozunk valamikor, ha újra visszatér hozzánk, akár kopottan, akár dicsfénnyel övezetien ... Én nem állom az útját, Rényi . . . Mikor utazik tehát? — Holnap, Georgina — mondta a férfi, minden gondolkozás nélkül, kinek a lelkében rettenetes dolog ment végbe. — Holnap utazom s ha úgy akarja, kötött szava alól föloldozha-
